Hétfőn reggel Emily a szokottnál is nehezebben kelt fel, mert korán volt és fáradt a koncert miatt. A suliban sokan érdeklődtek, hogy milyen volt a koncert. A lányok természetesen csak meséltek, meséltek és meséltek, hogy milyen jó volt, hogy miket csináltak, de Davidet egyikük sem említette. A nap további része elég unalmas volt. Nem történt semmi az ebédnél, semmi otthon egészen a vacsoráig.
- Ma délután kaptam egy levelet- kezdte Claire- a színháztól.
- És mit írtak?- kérdezte izgatottan az anyja.
- Clara, nyugalom. –csillapította Jacke feleségét.
- Szóval írt a színház- kezdte megint Claire.
- Igen, ezt már hallottuk- mondta Emily és ivott egy korty vizet a poharából.
- A lényeg, hogy behívtak a második meghallgatásra.
- Ez pompás hír kicsim! –mondta boldogan Clara és férjével megölelték lányukat.
- Gratulálok- mondta Em-, ügyes vagy. De ezúttal jobban vigyázz magadra.
- Ezt nem kellett volna- válaszolt nővére mikor levegőhöz jutott a szülei szorítása után.
A lányok leszedték az asztalt vacsora után, majd Clara elmosogatott. TV nézés közben még folytatták a beszélgetést.
- Mikor lesz a meghallgatás időpontja?
- Február másodikán.
- Az milyen napra esik?
- Nem tudom, Em, majd megnézed.
- Oké, oké. Nem kell leharapni a fejem.
- Tudod, hogy mennyire szeretem, ha hülyét kérdezel.
- Tudom, azért csinálom!
Claire a kezében lévő párnát húgához dobta és hangosan felnevettek. Emily ma hamar lefeküdt, hogy kipihenje magát.
Másnap reggel a szokott helyen a szokott időben találkozott Anne-nel.
- Szia- üdvözölte barátnőjét.
- Szia Emily!
- Mi újság?
- Semmi különös. Veled?
- Velem semmi, de Clairet behívták a második meghallgatásra a színházba.
- Remek!
- Aha, az.
- Emily, valami furcsa dologra jöttem rá a koncerten.
- Rájöttél, hogy leszbikus vagy és szerelmes vagy belém? Nem nagy ügy én így is szeretni foglak, de csak barátként.
- Nem te, marha.
- Akkor?
- Francis…
- Mi van vele?
- Nem tudom pontosan.
- Na, de mégis. Mi az a „furcsa dolog”?
- Már nem érdekel.
Em ezen a kijelentésen meglepődött.
- De akkor ki érdekel? –kérdezte értetlenül.
- Még nem vagyok biztos benne.
- Tehát van valaki, csak nem vagy biztos benne, hogy tetszik-e neked.
- És azt se tudom, hogy mi tetszik benne.
- Én meg még azt se, hogy ki az?! Kitalálhatom?
- Felesleges lenne tippelgetned, mert úgyse találnád ki.
- Biztos vagy benne?
- Igen.
- Szerintem Doug.
Anne arcára ráfagyott a mosoly, amit Emily egyből észre is vett.
- Mondtam, hogy kitalálom.
- De… de… hogy jöttél rá?
- Úgy, hogy nem vagyok hülye. Teljesen. Tehát zseni vagyok.
- De Em, remélem nem kell mondanom, hogy ez 7 pecsétes titok.
- Tudom. Nem vagyok kezdő.
- Tudom.
Lassan beértek az iskolába. Mivel kedd volt, ezért spanyollal kezdtek Dannyék termében. Amikor a lányok nevetve léptek be a terembe Paul, Danny és pár osztálytársuk bent volt a teremben. Emily és Danny, mint ahogy szoktak, most is egymás mélyen egymás szemébe néztek. Danny pillantásában most volt valami rendkívüli. Emilynek az jutott eszébe, hogy a csók miatt néz rá úgy. De ez csak találgatás volt. A fiúk kimentek a teremből, becsengettek és elkezdődött a spanyol óra Stratton tanárnővel. A lányok második órája lyukas volt, mert Hard tanár úr hiányzott és nem volt helyettesítés. Azon az órán beszélgetek, Hülyültek és készültek a következő órára. Lassan teltek az órák, de aránylag jó napjuk volt. Az ebédlőben beszélgettek a lányok a nap történéseiről és közben Emily hirtelen lefagyott.
- Emily, mi van?- kérdezte Anne.
- Em! Hahó, Emily!- szólongatta Kris, de Em csak bámult, majd nagy nehezen megszólalt.
- Ott van David.
- Hogy mi? Ki?
- David… az információs srác a koncertről- mondta Em lassított felvételben.
- De ez nem lehet- szállt be a beszélgetésbe Kris.
- Vagy mégis- értett egyet Emilyvel Anne.
- Tényleg ő az- nyugtázta Kris.
Emily az ebéd további részét teljes letargiába zuhantan töltötte.
- Emily, ne fogalakozz vele- kezdte Kris.
- Tudjuk, hogy úgy számítottuk, hogy soha többet nem látod meg ilyenek, de erről mi sem tudhattunk.
- Kösz, Ann. Most igazán erre számítottam.
- Bocs, de csak az igazat mondom.
- Tudom és köszönöm. De fáj.
- Sajnálom.
Emily összeszedte magát, hogy kivigye a tálcáját. Felállt és határozottan elindult. Amikor már lerakta a tálcát egy ismerős hangot hallott.
- Emily?
Hátra fordult és megpillantotta Davidet, amint épp rámosolyog.
- David! Te hogy kerülsz ide?
Em próbálta leplezni érzelmeit.
- Ide járok ebédelni.
- Melyik suliba jársz?
- Az Adamsbe.
- Hogy mi?- kérdezte indulatosan- És melyik osztályba?
- 11.c
- Az nem lehet!
- Emily, baj van?
- Nem, dehogyis. Nincs semmi. Mennem kell.
Ezzel Emily amilyen gyorsan csak lehetett elment. Krist már várta az apukája, a lányok pedig elindultak hazafelé.
- Mit beszéltél Daviddel?
- Semmi érdekeset.
- Akkor nem lennél ennyire izgatott és nem lenne kétségbeesett arcod.
- David az Adamsbe jár.
- És akkor mi van?- kérdezte sztoikus nyugalommal Anne.
- Az, hogy Claire is oda jár. És ha ez még nem lenne elég nagy katasztrófa, akkor elmondom, hogy David Claire évfolyamtársa.
- Hoppá! Egy váratlan fordulat. Nem tudhatod, hogy milyen kapcsolatban állnak egymással.
- Ez igaz, de akkor is. Túl közel vannak egymáshoz.
- Nyugi van. Nem lesz semmi gáz.
Lassan elérték a váló pontot, ami a St. Sarah és a Dock Street sarkát jelenti. Emily három óra körül ért haza. Lepakolt a szobájába, elkészítette a kakaóját. Claire viszont ne ült az étkezőasztalnál. Emilynek később eszébe jutott, hogy Claire-nek a kedd nehezebb nap, mint az övé. Emily nehezen tudott elaludni este csak forgolódott az ágyban és a gondolatai csak mászkáltak a fejében. Nehezen sikerült elaludnia és reggel kipihenten kelt fel.
A suliban egyik teremből a másikba mentek, egyik óráról a másikra, egyik tanár után jött a másik. A nap utolsó órája után, ami tesi volt az ebédlőbe mentek fáradtan. Mivel Krisnek gyógytesije volt így ő nem veleük evett.
- Már megint itt van- mondta Anne barátnőjének.
- Ki?
- David.
- Ja- mondta unottan- itt is lesz sokáig.
- Hogyhogy?
- Ide jár ebédelni.
- Honnan tudod?
- Ő mondta tegnap.
- És a nővéred miért nem itt kajál?
- A nővérem sehol nem kajál csak otthon.
- Leülhetek hozzátok?- kérdezte egy ismerős hang.
- Igen- válaszolt Ann mielőtt megnézte volna, hogy ki kérdezte.
Emily meg tudta volna ölni barátnőjét a pillantásával, hogy igent mondott Davidnek. A lányok igyekeztek minél gyorsabban enni, hogy hamarabb elmehessenek. Eközben Emily valahol a szíve mélyén örült, hogy látták Danny-ék más sráccal is, így legalább nem nő tovább az egója és rájön, hogy más srác is van a világon rajta kívül. A hazafelé vezető út elején Emily barátnőjét piszkálta, hogy miért mondott igent Davidnek.
A nap tovább része szépen, lassan és eseménytelenül telt el. A hét további része sem volt ennél izgalmasabb. A hétvégén megpróbálták teljesen kipihenni magukat, hogy a következő hetet teljes erőbedobással tudják végig csinálni. Szükségük is volt rá, hiszen minden nap írtak legalább egy dolgozatot. Hétfőn biológiából laza 23 oldal, kedden történelem dolgozat 10 oldalból, szerdán programozásból informatika órán, csütörtökön földrajz dolgozat, pénteken pedig spanyolból íratott Stratton tanárnő. Remek, de úgy is fogalmazhatnának a lányok, hogy pompás kilátások és tervek a hétre. Szépen, nyugisan, egy ilyen gyönyörű héttel lezárták a januárt és elkezdődött a február, ami nagy reményt jelentett a lányoknak, hisz egyre közelebb kerültek a tavaszhoz.