A lányok izgatottan keltek fel reggel, hisz mindhárman nagyon várték már a koncertet. A lányok egyik órán sem tudtak száz százalékosan figyelni, minden órán szétszórtak voltak, ha felszólították őket nem tudtak válaszolni. Szerencséjükre aznap nem írtak semmiből és nem is feleltek. Az utolsó óráról is kicsengettek, ami földrajz volt. A lányok némi kis izgatottságot vettek észre Ruddle tanár úron is. A lányok, ahogy már előbb megbeszélték, hat órakor találkoztak és indultak a koncertre. Ekkora már mind a hárman nagyon fel voltak pörögve és izgatottak voltak.
- Nem hiszem el, hogy mindjárt a kezemben fogom tartani a Dark Heart koncert jegyemet- mondta Kris.
- Én is alig tudom elhinni- értett egyet Anne.
- Pedig itt lenne az ideje- szólt közbe Amily.
Lassan megérkeztek a helyszínre és megtalálták az információs sátrat.
- Segíthetek valamiben?- kérdezte egy helyesen kedves srác.
- Igen- mosolygott rá Em- nyertem három jegyet.
- Kérhetek egy arcképes igazolványt?
- Mindjárt adom. - heves keresésbe kezdett a táskájában- Tessék!
- Emily Gray, San Diego.
- Igen.
- Tessék, a jegyek. - nyújtotta át a jegyeket és Emre mosolygott- Jó szórakozást!
- Köszi- mosolyogva átvette a három jegyet és elköszönt.
Pár lépéssel hagyták csak el a sátrat, de a barátnői egyből lecsaptak Emilyre.
- Helyes srác- kezdte Anne.
- Igen az- Helyeselt Kris.
- Szerintem is,- értett egyet Em- de… de ott van Danny.
- Most ne gondolj rá! - mondta Anne- Feledkezz meg róla legalább ma este.
- Igaza van Anne-nek!
- Tudom és megpróbálom.
- Mondjuk…- töprengett Kris- nem rossz az információs srác felejtőnek.
- Jaj, Kris!
- Mi van? Helyes, nem?!
- De.
- Akkor meg mi van?
- Nem tudom.
- Na jó. Hagyjuk- zárta le Kris.
Haladtak a színpad felé, közbe beadták a cuccukat a ruhatárba. Lassan kezdett gyűlni a tömeg. A lányok belegondoltak, hogy Paulék most biztos izgatottan készülődnek. A hátra lévő percek lassan teltek. A lányok mindenféléről próbáltak beszélgetni, de a vége mindig Danny, a koncert vagy az információs srác lett. Aztán hirtelen minden elsötétült. Elkezdődött a Magnificent koncert. Amikor a fiúk felléptek a színpadra a lányok elvisították magukat. A buli elkezdődött és csak remélték, hogy ennél még jobb lesz.
- Jól játszanak- szólalt meg kris két szám közötti szünetben.
- Igen, jól játszanak- mondta Em- rosszabbra számítottam.
Emily pár pillanatra hátra pillantott miközben a Hero című számukat konferálták fel és meglátta az információs srácot, aki épp őket nézte és rámosolygott Emilyre.
- Itt van- mondta Em.
- Ki?- kérdezte Anne.
- Az információs srác.
- Hol?
- Ott- fejével a fiú irányába biccentett.
- Áhh, meg van, látom- mondta Ann- épp minket néz.
- Na ne mondd!Tényleg?!
- Gondolom még nem tűnt fel.
- Hát nem- szólt vissza gúnyosan.
Két szám múlva az információs srác már ott állt mögöttük, s közben a fiúk a színpadon a koncertjük végéhez értek.
- Az utolsó számot- mondta a mikrofonba Danny- egy lánynak küldöm, aki valószínűleg itt van az első sorban.
A lányok nagyot visítottak, erre a fiúk leintegettek.
- Ez a szám szerintem neked szól- mondta Kris.
- Persze, Kris csakis.
- Lehet- mondta Ann- soha nem tudhatod.
- Ne zavarítsatok meg még jobban!
Emily hátra nézett, hogy ott van-e még az információs srác és látta, hogy csalódott arccal távolodik tőlük. Emily utána indult, de Anne megragadta a karját és visszahúzta.
- Ezt miért csináltad?- kérdezte értetlenül Em.
- Danny van a színpadon és a NEKED küldött számot játsszák.
- Nem nekem küldte.
- Honnan tudod?
- Onnan, hogy itthon van Martha, a barátnője, aki lehet, hogy itt van a koncerten.
- Sok benne a lehet…
- Az én történetemben is.
A fiúk a szám végéhez értek és elköszöntek a közönségtől csókot küldve. Az átszerelés alatt a lányok ellátogattak a büfébe kólát venni. Útközben Em észrevette az információs srácot.
- Mindjárt megyek,- mondta- menjetek előre.
- Ne csinálj semmi hülyeséget.
- Megpróbálok.
Ezzel Emily elvált barátnőitől és a fiú felé indult.
- Szia- köszönt rá a lány.
- Szia- hallott egy csalódott hangot.
- Emily vagyok- mutatkozott be.
- Tudom,- mosolygott a fiú- David vagyok.
- Szóval David.
- Igen, Emily.
Mindketten elmosolyodtak és talán zavarba is jöttek.
- És mi újság veled?- kérdezte a fiú.
- Talán életem egyik legjobb koncertjén vagyok.
- Mi az hogy talán? Szerintem biztos.
- Oké, oké. Biztos, hogy a legjobb.
A szünet hátra levő részét végig beszélgették. Lassan elkezdődött a DH koncert. A lányok megint találkoztak és együtt buliztak. Emily hátra nézett és megpillantotta Dannyt és Pault miközben kijöttek a színpad mögül. Gondolkozott egy darabig, hogy gratulál nekik, de mire összeszedte magát addigra eltűntek a szeme elől.
A lányok nagyon élvezték a koncertet. Emily különösen, hisz a koncert alatt többször is elment Daviddal beszélgetni valamerre. Barátnői kérdőre is vonták az esetekről.
- Merre mászkáltatok?- kérdezte Ann.
- Össze- vissza.
- És mégis miket csináltatok?- érdeklődött kris.
- Beszélgettünk.
- Miről?
- Mindenről. Ami csak eszünkbe jutott.
- Történt valami köztetek?- kérdezett rá Anne.
- Dehogy is. Mi történhetett volna?
- Nem tudom.
- Ha tudni akarod volt egy szar pillanatom.
- Mi? Mi történt?- ijedt meg Kris.
- Velem semmi.
- Már megijedtem.
- Láttam Dannyt- mondta Em- Marthával.
- Nagyon kiütött?- érdeklődött Anne.
- Az a furcsa, hogy nem. Egy asztalnál ültek, de amikor arra mentem végig nézett, pedig ott ült a barátnője.
- Nem tudom, hogy miért csinálja.
- Hát én se.
- Féltékenység- szólt közbe Kris.
- Áhh, nem hsizem. Nem tudom.
- Szerintem- kezdte Anne- ebből az estéből csak a jó maradjon meg.
- Abból pedig van egy pár.
- Hát igen. Van néhány jó pillanata az estének,- értett egyet Em- de most már menjünk haza, mert hulla vagyok.
- Felhívom aput, hogy jöhet értünk.
- Köszi, Kris.
- Inkább én köszönöm, hogy eljöhettem a koncertre.
- Tényleg Emily, nagyon szépen köszönöm én is, hogy eljöhettem veled.
- Nincs mit csajok. Öröm veletek lenni.
Míg Kris papája megérkezett részletesen kibeszélték a koncert eseményeit és elképzelték, hogy milyen lesz hétfőn az élet a suliban. Persze nem ők voltak az egyetlenek a Philipsből, de a kilencedik évfolyamról majdhogynem.
Emily tizenegy óra körül ért haza. Már mindenki aludt, így csendbe felment a szobájába, átvette a pizsamáját és hamar elaludt. Másnap dél körül kelt fel és nagy nehezen lemászott a konyhába, hogy kakaóval felkeltse magát. A szülei rögtön kérdezgetni kezdték.
- Na, milyen volt a koncert?
- Nagyon jó volt, anya, de felkelhetnék?
- Persze kicsim.
- És mikor értél haza?
- Kösz, apa. Egy másodperc elég volt, hogy magamhoz térjek. De egyébként tizenegy körül.
- Hogy jöttél haza?
- Jacke- szólt rá férjére Clara- félig még alszik.
- Kris apukája hozott haza.
- Erre voltam kíváncsi.
Emily egy pohár kakaóval a kezében visszamászott az emeletre a szobájába, hogy felöltözzön és a tegnap este lehajigált ruháit kivigye a fürdőbe. Egész nap csak feküdt az ágyában, gondolkozott, zenét hallgatott és merengett. Nővérével először csak késő délután találkozott az étkező asztalnál ülve.
- Áhh, Claire- szólelt meg Em.
- Igen?
- Hogy sikerült a meghallgatás?
- Szerintem…- kezdte nővére- nem tudom.
- De mégis.
- Fogalmam sincs.
- Nem mondtak semmit?
- Nem nagyon.
- Én tudom, hogy jó voltál- nővére elmosolyodott-, és ha nem válogatnak be a darabba, akkor elég vakok, hogy nem vesznek észre egy ilyen tehetséget.
- Kösz hugi- mosolygott a lány- és neked milyen volt a tegnap estéd?
- Nagyon jó koncert volt.
- Ki volt az elő zenekar?
- A sulinkból volt egy banda, nem hiszem, hogy ismered őket.
- Nevük nincs?
- De van. Magnificent.
- Tényleg nem ismerem őket.
- Mondtam
- És jól játszottak?
- Elég jók voltak. Sokkal, na azért annyira sokkal nem, de rosszabbra számítottam.
- Akkor jók voltak.
- Tulajdonképpen igen.
- Értem.
Ezzel Claire visszament a szobájába. Pár perc múlva Emily is felment a saját szobájába, de tulajdonképpen semmi értelmeset nem csinált. Tanulni nem volt energiája, gépezni nem akart, habár érdekelte, hogy van-e valami hír a tegnapi koncertről és meg akarta nézni a buli képeket is. Azt gondolta, hogy ez mégis csak jobb időtöltés, mintha semmit nem csinálna, így elindította gépet. A legelején megnézte a szokásos dolgait, aztán elkezdett képeket keresgetni. Több 100 kép készült összesen, de nem egy helyen találta meg a képeket, hanem különböző oldalakon. Talált képet Davidről, a Magnificent koncertről, koncert után Dannyékről és még más dolgokról. Hirtelen megint meglátta Dannyt, de ott volt mellette egy lány. Emily nagyon valószínűnek tartotta, hogy az a lány Martha. Tegnap este nem látta tisztán az arcát, így csak kilencven százalékos volt a dologban. A képeket sorba nézegette, ment oldalról-oldalra és hirtelen talált egy képet, amin hárman vannak. A képet azonnal letöltötte és elküldte barátnőinek, hogy nekik is meg legyen. Hirtelen egy kis ablak jelent meg a képernyőjén, hogy valaki fel akarja venni MSN-re, de a cím alapján nem jött rá, hogy ki az, így elfogadta a felkérést és tovább nézegette a képeket. A cím gazdája nem sokára ráírt a lányra és egy képet küldött neki. A fotón Emily és David szerepel, miközben csókolóznak és a háttérben ott ül Danny valószínűleg Marthával. Emily a kép láttán nagyon megrémült, mert nem emlékszik, hogy csináltak volna képet pont erről az eseményről. A lány csak remélni tudta, hogy a képet egyik oldalon sem lehet megtalálni, mert nem lenne a legjobb, ha barátnői rábukkannának, mert nem mondta el nekik és akkor lehet, hogy megharagudnak rá, amit Em nem szeretne. De a legrosszabb az, hogy a szülei is megtalálhatják a képet. Emily szerencséjére Anne és Kris is fent volt MSN-en így eltudta mondani nekik egy összevont beszélgetésbe. A lányokat hirtelen érte az új információ. Örültek, hogy legalább tegnap estére eltudta felejteni Dannyt, de mégis zavarta őket a tény, hogy barátnőjük a koncert utáni napon mondta csak el nekik. Ezt Emilynek is megmondták.
- Tegnap este még rá is kérdeztem, de te azt mondtad, hogy nem történt semmi, erre ma bejelented, hogy smároltál egy sráccal, akit még akkor láttál először és nem valószínűséggel utoljára is.
- De Anne.
- Emily! Itt van a kép is- szólt közbe Kris.
- Tudom.
Pár percig egyikük sem írt, aztán Emily megtörte a csendet.
- Sajnálom lányok, hogy nem mondtam el a koncert után, de azt hiszem akkor még én se fogtam fel teljesen.
- Emily ettől még elmondattad volna.
- Igaza van Anne-nek.
- Tudom. Legtöbbször igazatok van, de én azért vagyok nektek, hogy hülyeséget csináljak és ti azért vagytok nekem, hogy mondhassátok, hogy ”Szóltunk előre!”
- Emily, ez nem lehetet hülyeség- mondta Anne.
- Élvezted? - kérdezte Kris.
- Igen…:$
- A hülyeséget nem élvezi az ember, tehát ez nem volt az. Megtetted azt, amit akkor jónak gondoltál és ezzel boldoggá tetted magad pár percig. És persze David is boldog lehetett, mert találkozott egy nagyszerű, remek, okos, kedves stb.. lánnyal.
- Köszönöm Kris. Szeretlek titeket Lányok!
Még sokáig beszélgettek a lányok a koncertről és egyéb általános dolgokról.