1.Fejezet
A KEZDETEK KEZDETÉN
VII. 21.
Kedves naplóm!
Engem Emynek hívnak és ezentúl beléd fogom írni a legfontosabb dolgaimat, bajaimat, örömeimet.
Rólam csak ennyit:
 16 éves vagyok (még pontosan nem töltöttem be, 9 nap múlva leszek)
 Anyámmal lakom (Broken Hillben), de a szüleim nem váltak el
 Apa 3 éve Blackpoolba dolgozik, tengerbiológusként
 Két legjobb barátnőm Ashley és Lilly
 Mindhárman imádjuk az Angelic Eyes rock bandát (mind a négy fiút szeretem, de az abszolút favorit Dan, a gitáros)
 Mi vagyunk a banda hivatalos Ausztráliai fanclub vezetői
 Kedvenc kajáim a rántott sajt és a menta fagyi (persze nem együtt)
 Hastáncolok, ez tök jó hobbi, bár köze nincs a rockhoz
A nyaram szuper lesz, mert végre találkozok apával. Egy hétre megyünk hozzá nyaralni Angliába a lányokkal, Ashleyvel és Lillyvel. Bevallom nem csak azért megyek Angliába, hogy lássam apát, hanem azért is mert tisztelet jegyet nyertünk az Angelic Eyes július 25-i koncertjére, és az utána rendezett V.I.P. bulira. Még 2 nap van az utazásig, már alig várjuk. Holnap délután még el kell mennünk egy megbeszélésre a többi Broken hilli fanhoz. Sokan irigyelnek minket, mivel a városban mi leszünk az elsők akik elmennek egy élő AE koncertre.
VII. 22.
Kedves naplóm!
A délutáni gyűlésen enyhén szólva megrohamoztak minket a többiek, azért ,hogy adjanak egy-egy képet a fiúkról, amit mi aláíratunk majd a koncerten. A végére szerencsére meg tudtunk egyezni abban, hogy egy képet viszünk és azt majd lefénymásoljuk mindenkinek. Holnap este utazunk , már tegnap bepakoltam, de sajnos még nem döntöttem el, mibe megyek a koncertre, jobbnak láttam, ha minden normális ruhám berakom. Estefelé Lilly felhívott, hogy nem lenne-e kedvem átmenni hozzájuk és segíteni neki bepakolni. Először furcsa volt, mert mintha említette volna nekem, hogy már bepakolt. Amikor odaértem a házukhoz nem szűrődött ki fény egyik ablakból sem. A bejártai ajtó nyitva volt, és az emeleten sem láttam fényt. Beléptem Lilly szobájában és abban a pillanatban valaki felkapcsolta a villanyt. A szoba fel volt díszítve és az asztalon egy ajándék és egy kisebb torta volt. Aztán előlépett Ashley és Lilly. Boldog szülinapot kívántak (nem akartak Angliában felköszönteni, mert egy bögrét kaptam, és féltek, hogy az út során véletlenül összetörik), aztán azt javasolta Lilly, hogy maradjunk nála estére. Éjszaka mindent kidumáltunk amit lehetett. Izgatottan aludtam el. Igazából nem is a repülőút miatt voltam nyugtalan, hanem hogy milyen lesz újra apával találkozni.
2.Fejezet
A MÁSODIK OTTHON
VII.23.
Kedves naplóm!
Hajnalban gyorsan hazamentem, és elköszöntem anyától, majd Lilly anyukája kivitt minket a reptérre, és beszálltunk a repülőbe. A hosszú út felé végigbeszélgettük, aztán elaludtunk. Leszállás előtt egy órával keltünk fel és bennem egyre nőtt az izgatottság. Újra csevegni kezdtünk a lányokkal, majd megszólalt a rádió, hogy perceken belül landolunk. Lassan elkezdtük pakolni az újságokat és az Mp3 lejátszókat, és mire leszálltunk már mindannyian nagyon izgatottak voltunk.
Mikor kiléptünk a repülőből egyből kiszúrtam apát. Szinte semmit sem változott. Egyből odaszaladtam és a nyakába ugrottam. A lányok is odaértek és üdvözölték. Aztán beszálltunk a kocsiba, és elindultunk a második otthonom felé. Délután még volt annyi időnk, hogy a nem kis városban szétnézzünk. Hazafelé fejenként 1-1 nagy szatyorral mentünk, melyekben az AE-s pólóktól a poháron keresztül a kitűzőkig minden megtalálható volt. Apa ráncolta is a homlokát mennyit bírunk, mi nők vásárolni.
Elkezdődött a visszaszámlálás: Már csak 2 nap és megyünk az AE koncertre.

VII. 24.
Ma a csajokkal újra bemenetünk a városba. Most viszont nem ajándéktárgyakat vásároltunk, mint tegnap, hanem ruhákat. Ebédelni beültünk a Plazaba, ahol utána találkoztunk két rajongóval akikkel a honlapunkon ismerkedtünk meg. Nagyon rendesek voltak, és csak néztek ránk mikor megtudták, hogy Ausztráliában lakunk. Végül nekiláttunk a vásárlásnak. Mindhárman találtunk egy-egy szuper felsőt és nadrágot. Este hamar hazajött apa és Uno-val üttök el az időt.
HOLNAP MEGYÜNK A KONCERTRE! Már el is döntöttem mit veszek fel. Természetesen abban a ruhában leszek amit délután vettünk. A sminkről még nem döntöttem.
VII.25.
Reggel alig bírtam felkelni, de tartotta bennem a lelket az esti koncert gondolata. Körülbelül fél 10 lehetett már, mikor kimásztam az ágyból. (8-kor már a koncerten leszek-gondoltam - ekkor még fogalmam nem volt mi fog még ma történni velem.) A szokásos arctisztítással és fogmosással kezdtem a napot. Majd bementem a konyhába, és megcsináltam a reggelit. A lányok még aludtak. Ma úgy döntöttem, gofrit csinálok. Gyorsan telt a délelőtt és észre se vettük, hogy már 15 óra van. Lassan készülődnünk kell. 4 körül belekezdtünk a sminkelésbe és 7-re a hajunk is rendbe volt. Fél nyolckor izgatottan léptünk ki a lakásból és elindultunk. Háromnegyed óra múlva már a csarnokban tomboltunk a többiekkel a Why-ra és két órával később együtt sírtunk az utolsó számra. Nagy szomorúságra nem volt okunk nekünk és még 37 szerencsésnek a teremben, hisz még két óráig bulizhattunk tovább a fiúkkal.
A koncert végén átkísérték az előbb említetteket egy jóval kisebb terembe. Itt egy ideig dumáltunk a fiúkkal, majd kitaláltuk, csináljunk Ki mit tud ?-ot, végül is a fiúkat mindenki ismeri tetőtől talpig, jogos a kíváncsiság részükről. Mindenki húzhatott egy számot, és belekezdtünk a versenybe. Mivel a 23-at húztam volt időm gondolkodni. Először a hastáncra gondoltam, de hamar rájöttem, nincs itt a ruhám. Bíztam a feledékenységemben és reméltem, hogy az egyik rázóövem a táskámban hagytam. A harmadik zseb átkutatása után megcsörrent valami és a mellette lévő zsebben megtaláltam az egyiket, és az Mp3 lejátszóm is. Már a 20. került sorra, mire elintéztem a zenét. Bíztam benne, hogy nem rúgnak ki páros lábbal, hisz a terem tele rockerekkel, én meg egy totál csajos tánccal jövök elő. Mikor visszaértem én voltam a soron. A zene elindul és belekezdtem. Kicsit kisebb lelkesedésre számítottam, sőt egészen meglepődtem, hogy Dan beállt az első sorba. Mikor végeztem siettem ki az udvarra, nehogy valaki a hülye beszólásával elrontsa ezt a klassz estét. Indultam kifele a tömegből, de valaki megragadta a kezem. Először azt hittem Ashley vagy Lilly ezért őt is kifelé húztam magammal. Mikor kiértem, nem a két barátnőm egyike állt előttem, hanem Dan. Egy szó sem jött ki a torkomon. A gyomrom olyan volt, mintha valaki kavargatná belülről. Először ő szólat meg:
 Egészen lenyűgöztél!
 Köszönöm. Emynek hívnak.
 Szép neved van. Angliában laksz?
 Nem, Ausztráliában lakom, de apa már 3 éve itt dolgozik. Tengerbiológus. Hozzá jöttem „nyaralni”.
 Egy időben én is az akartam lenni, de aztán jött a zenélés, a többit meg már biztosan tudod.
Ezek után Dan megfordult és leült egy közeli padra. Én még mindig az ajtóban álltam, és próbáltam elhitetni magamnak, hogy nem álmodom.
 Csüccs le! – mondta Dan, mire én, még mindig gondolataimba mélyülve odaültem mellé.
Beszélgetni kezdtünk, és a következő fél órába is nagyon egy hullámhosszon voltunk. Kitudja, hogy még meddig ültünk volna ott, ha Dan ikertesója, Cole ki nem szól, hogy most már vége a bulinak. A beszélgetés vége egy számcsere lett., és abban maradtunk, hogy ő hív engem.
Otthon a csajoknak is elmeséltem ezt, és ők is alig akarták elhinni.
Ez történt velem alig egy fél nap alatt. Akkor 10 év múlva mi lesz?


VII.26.
Kedves naplóm!
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Ismeretlen számot jelzett. Nagy álmosan beleszóltam hogy ki az, és a telefonszámmal ellentétben egy nagyon is ismert hang válaszolt. Daniel volt az! Pár perccel később már a lépcsőn szaladtam le és majd kiugrottam a bőrömből. A csajok értelmetlenül néztek rám, mi történhetett velem, hogy ilyen jó kedvem van. Mint később tájékoztattak, azért hagytak eddig aludni, mert azt hitték beittam és azért mondtam, hogy dumáltam Daniellel. Ezután beavattam őket, hogy miért voltam olyan boldog. Dan randira hívott estére. Már a gondolat, hogy randira megyek az feldobta a napom. Este nyolcra beszéltük meg a találkát, a pizzázó előtt.
Hamar eljött az este és én már menetkész állapotban voltam 7 körül. Nem szeretek késni, ezért hamar elindultam. Dan már ott várt a megbeszélt helyen. Beültünk egy jól eldugott sarokban és leadtuk a rendelést. A beszélgetés során derült ki, ki hogy egy sok mindenben egyezik az ízlésünk. Mint a buliban, itt is hamar eltelt az idő. 10 körül felálltunk és indultunk volna, de 3 lány lépett Dan elé aláírást kérni. Szerencsére nem látták meg, hogy velem van. A pizzázóból már együtt léptünk ki a hűvös utcára. Haza akart kísérni, de nem akartam, hogy apa még megtudja, ki is ez a titokzatos lovagom. Akkor újra megjelent a három lány. Végig követtek minket. Kettő megállt a homályban, a harmadik felém lépett. Elkezdett a zsebében kotorászni és nemsokára hallhatóvá vált mit keres. Ijedten a zsebemhez kaptam, és a kulcsom nem volt benne.
 Szerintem ezt te vesztetted el - mondta ridegen - Máskor jobban vigyázz rá!
Azzal megfordult, és a másik két lánnyal eltűnt a sötétbe. Dan valamit a telefonján nyomkodott, majd megint megkérdezet, ne kísérjen-e haza. Miután újra nemet válaszoltam, odalépett hozzám és magcsókolt! Bevallom engem is meglepett, hogy mennyire határozott. Aztán elindultam, Dan utánam kiáltott még: majd hívlak!
Hát ennyi volt a napom. Most zárom soraimat, de holnap is írok neked.
DON’T WORRY, BE HAPPY!
Emy
VII.27.
Kedves naplóm!
Ma nem történt semmi különös. A lányokkal nagytakarítást csináltunk és többek közt előkerült az a régi plüssnyulam , amit még akkor adtam apának, mikor ideköltözött. És megtaláltunk egy foto albumot is, amiben olyan képek voltak rakva, mint például az első szülinapom vagy a nyaralások. A legfurább az volt az egészben, hogy én ezeket még nem is láttam!

VII.28.
Kedves naplóm!
A mai napom „normálisan” indult, már ha normálisnak lehet mondani, ha az ember 2 nappal ezelőtt elkezdett randizgatni egy sztárral, akiért fél Európa tini lányai döglenek. Délután felhívott megint Dan, és megkérdezte nincs-e kedvünk a csajokkal holnap elmenni az ikrek nyaralójába. Jön az egész banda. Amikor megkérdeztem a lányokat, van-e kedvük, természetesen azonnal igen mondtak. Megbeszéltünk egy időpontot és azt is elmondták, merre kell mennünk. Nem volt nehéz, hisz az egyik buszmegálló pont a nyaralójuk előtt van.
Este apa hamar hazaért, mert a munkatársai kerti partira jöttek hozzá. Nem voltunk sokan és mivel én is tengerbiológus szeretnék lenni, volt közös témánk a vendégekkel. Körülbelül este 10-ig beszélgettünk, majd mi bevonultunk a szobámba, de nem aludni, hanem MSN-ezni a többi hazai fannal, akikkel az utazás előtti napon összegyűltünk. Küldtem nekik egy halom fotót a koncertről és a dedikált képeket is. Nagyon örültek neki. Azt nem mondtam nekik, hogy randiztam Dannel, mert úgysem hitték volna el, aztán meg nem is rájuk tartozik. Amúgy anya is feljött és megnyugtattam, hogy jól vagyunk. elmondta, hogy Ashley anyukája pont Angliába utazik, és visszafelé elkísér majd bennünket.
VII.29.
Kedves naplóm!
Apa szokásához híven megint korán elment dolgozni. Reggel én ébredtem fel először kiültem a kertbe. Valahogy jól esett végre az agyamat kiszellőztetni. Az utóbbi egy hétben túl sok minden történik velem.
Tíz óra körül felkelt Lilly és nem sokkal utána Ashley is. Mindhárman bekaptunk egy-egy tál müzlit és leültünk dumálni. A nap további részében élveztünk az édes semmittevés örömét. Fél három körül elkezdtünk készülődni az esti bulira. Megnéztük a „mi„ buszunk menetrendjét és a leghamarabb érkezőre felszálltunk. Alig egy negyed óra alatt ott voltunk. Mikor a busz elment, megláttuk a házat. Egészen kicsi volt, nem olyan, mint egy szokásos nyaraló. Az elejére egy kisebb kertet is csináltak. Azon se volt időnk elgondolkodni, hogy jó helyen járunk-e, mert abban a pillanatban, ahogy a busz elment, Dan lépett ki a házból és bekísért minket. A délután nagyon jól telt. Lekerült a polcról a Twister és a Monopoly is. Végül mi javasoltunk egy kártyajátékot, aminek a neve: Kamu. A játék menete: egyenlően szétosztjuk egy pakli a kártyát és valaki kirak egy lapot középre, hogy a többiek lássák milyen. Ezután rárak egy másik lapot, de ezt, és a többi kirakott lapot már megfordítva. Mindenképp kell mindenkinek lapot rakni, ami az előtte rakottra ráillik (ugyanolyan számú vagy színű). Vagy az igazat mondj (milyen színű és számú), vagy kamuzik. Ha valaki rajtakapja, hogy kamuzik, neki kell felvennie az összes középre rakott lapot, ám ha ez téves (vagyis nem kamuzott) annak kell felvennie az összes lapot.
A játék közben jól szórakoztunk. A győztes Cole lett, és amíg gratuláltunk, Dan és Rob eltűntek néhány másodpercre, addig Greg egy-egy lapot nyomott a kezünkbe. Egy dalszöveg volt. A fiúk nekem írták szülinapomra! Cole belekezdett, majd a többiek is bekapcsolódtak. A refrén valami ilyesmi lehetett:
… My princess!
Your eyes are very wild,
And your smile is bewitch me …
Nagyon tetszett a dal, mert az alapja, a kedvenc számom (I save myself) volt.
Gyorsan telt az idő. Pont egy kártyaparti közepén jártunk, mikor eszembe jutott, hogy a mi időnk is véges, és 5 perc múlva indul a buszunk. A parti végén ezért felálltam és megköszöntem a vendéglátást. A lányok is felálltak és elindultak kifelé. Velük ment Cole, Greg, és Rob is. Dan még habozott. Felállt, és azt mondta:
 Tudom, holnap hazamentek. - kezdte, és láttam, hogy egy kövér könnycsepp gurul le az arcán - Te vagy az a lány akivel először akarok tovább együtt maradni, mint pár hét. Nem is kertelek tovább, szóval azt szeretném kérdezni, nincs-e kedved velünk jönni turnézni, mondjuk két hétre. A menedzserünk már beleegyezett.
Elmondtam neki, hogy ha rajtam múlna, már most igent mondanék, de ezt meg kell beszélnem apával is. A végén abban maradtunk, hogy holnap felhív.
Hazafelé elmeséltem a csajoknak mit mondott Dan. Azonnal azt mondták, ha kihagyom nem vagyok normális.
Este apa későn ért haza egy tortával és egy ajándékkal a kezében. Nem vettük hosszúra az ünneplést és a végén a csajok felmentek a szobámba. Ekkor kezdtem el beadagolni, hogy szeretnék elmenni két hétre a fiúkkal turnézni. Meglepetten tapasztaltam, hogy nem kérdezgetett, hagyta hogy beszéljek. És ez így volt jó. Nagy nehezen, de rá tudtam bírni, hogy engedjen el, azonban meg kellett ígérnem, hogy minden este felhívom és beszámolok mi történt az nap.
Este alig vártam, hogy másnap beszéljek Dannel.
VII.30.
Kedves naplóm!
Reggel felkeltem, és délig csak Dan hívását vártam. Fél tizenkettő körül megcsörrent a telefonom, de csak apa hívott, hogy nézzem meg, van-e itthon kenyér. Hívás után szomorúan tettem le a telefont. Tudtam, hogy elfoglalt, de akkor is kellene lenni pár szabad percének. Még egy órát vártam a hívásra, majd a legváratlanabb pillanatban megcsörrent a telefonom. Felvettem, és elújságoltam a jó hírt. Dan is nagyon örült. Ő meg elmondta, azért nem hívott, mert elkezdték forgatni az új klipjüket. Bevallom, most először hallom így örülni.
Holnap a csajok hazamennek, én meg turnézni megyek Danékkel.

3.Fejezet
ÉDES MÉREG

VII.30.
Ma 7-kor keltem, mert még a csajoktól is el kellett búcsúznom. 8-kor már a cuccom is össze volt rakva, hogyha megérkeznek fiúk ne kelljen várni rám. Hosszú lesz ez a két hét.
Mikor megérkezett az emeletes busz , Dan és egy másik férfi szállt ki belőle. A férfi odament apához, kezet fogtak és elkezdtek beszélgetni. Azt nem hallottam miről, mert Dan odajött és segített felvinni a cuccom. Mikor felértem, tök fura volt, mert kintről nem tűnt olyan tágasnak a busz. A férfi aki apával beszélt, most megfordult, és ő is felszállt a buszra. Apa megvárta, míg elindul a busz és csak utána ment el dolgozni. A férfiről később megtudtam, hogy a menedzserük, és azt beszélték meg, a turné végén hol találkozunk.
Az első állomásunk Manchester volt. Az úton végig jó kedv uralkodott. Nagyon kedvesek voltak a többiek is. Velünk jött az ikrek anyukája, Lizzie. Ő készítette a nyaralójuk előtt lévő kertet.
Késő délután értünk Manchesterbe, a hotelhoz. A fiúk és mi (Lizzie és én) külön szobát kaptunk. Mikor beértünk a hotelbe, és volt egy szabad percem felhívtam apát, majd anyát, és utána a lányokat is.
Este nem tudtam aludni, ezért kiültem a teraszra. Nagyon meglepődtem, mikor Dan integetett át a szomszédból. Pár másodperc alatt ott termett mellettem, mert átmászott a korláton.
Fél egyig beszélgettünk, majd jobbnak láttam, ha elmegyünk aludni, mert nem akartam hogy fáradt legyen másnap a koncerten. Mielőtt visszamászott adott egy búcsú puszit is, ami bevallom kicsit hosszúra sikerült. De hát ez van, ha az ember őrülten szerelmes!!!
VII.31.
Reggel korán keltünk. Már délben a koncert helyszínén kellett lenniük a fiúknak, és a koncert csak 6-kor kezdődött! Még a színpadot ki kellett próbálni és a hangszereket is felállítani. Este 5 körül elkezdték beengedni a rajongókat .Percek alatt nagyon nagy hangzavar lett. Mindegyikük bekapott valamit a fellépés előtt. Cole szőlőt evett, Dan pedig egy kis csokit. Mielőtt kimentek a színpadra, Dan egy puszit nyomott az arcomra. Mikor már kint voltak a hangzavar csak erősödött. Két óráig a színfalak mögött mászkáltam, és élveztem a helyzetet. Nem nagyon hallgatóztam, de az utolsó szám hirtelen túl ismerős lett. Azt énekelték, amit akkor mutattak meg nekünk, mikor a nyaralóban voltunk. Többször megnéztem az adásmenetet de ezen átsiklottam valószínűleg.
Mikor lejöttek a színpadról, én az öltözőben vártam Dant. Nem bírtam magammal és azonnal a nyakába ugrottam, és egy nagy puszit nyomtam a homlokára, amit egy jó hosszú csók is követett. Akkor lépett be az öltözőbe Cole. Amikor meglátott minket, azonnal elvörösödött. Elég ciki volt nekünk is. Szegény, pedig csak egy eltévedt ajándékot akart odaadni Dannek.
Az estét már nem hotelben, hanem a buszban töltöttük. Már mindenki aludt, csak én nem tudtam. Kimentem a konyhának kialakított helységbe. Valaki a bejáratnak háttal, összefont karokkal, megdermedve ült az egyik széken. Cole volt az. Láttam rajta, hogy nincs jól. Nem tudtam hirtelen mit csináljak. Nem volt szívem otthagyni, de félreérthető helyzetbe sem akartam kerülni. Végül győzött a jóakaratom. Odamentem, és elkezdtünk beszélgetni.
 Látom, nem vagy valami jól.
 Á, ez nálam megszokott. Megvisel ez az egész. - mondta, és a karjait leengedte.
 Dan már alszik?
 Szerintem igen. Ő tud aludni. Amúgy tetszett a dal?
 Igen, nagyon. Együtt írtátok?
 Hát igen is meg nem is. A szövegét én, a dallamát Dan alakította át.
 Nagyon meglepődtem, mikor meghallottam a koncerten. Azt hittem, ezt nem fogjátok játszani.
 Először úgy volt, hogy nem, aztán Joe meghallotta még az egyik próbán. Annyira tetszik neki. Biztos szerelmes valakibe?! - tűnődött.
 A koncert előtt csak szőlőt ettél. Nem is tudtam, hogy vegetáriánus vagy.
 Igazából nem vagyok vega, csak nem eszek annyi húst, mint mások. – mondta,
 Én sem eszem húst hússal, azt azért bevallom. Mi a kedvenc filmed?
 Imádom a horrort! Nagyon szeretem például Az átkot. És te miket szeretsz?
 Én sem vetem meg az ilyen filmeket. – mondta, majd elmosolyodott - De nálam az abszolút favorit most a Fűrész III. része. Kérdezhetek valamit? – mondta nagy komolyan.
 Persze.
 A bokádon az a pillangó igazi tetoválás?
 Nem, csak henna. Imádok hennázni, de azért egy igazi tetoválás jobb lenne.
 Te festetted? – kérdezte.
 Igen, de ez most hogy jött ide? – kérdeztem - Mert eddig a filmekről volt szó.
 Csak azért, mert Greggel és Robbal megláttuk és azt hittük, igazi.
 Hát, az is tervbe van véve, csak anyu ilyen téren nem annyira engedékeny.
 És apukád mit szól hozzá?
 Ő engedné, de csak kicsit később. Annak viszont örülök, hogy tavaly sikerült anyut rábeszélnünk a piercingre.
 Van piercinged? – kérdezte Cole meglepődve.
 Igen, a köldökömbe, és a nyelvembe.
 A nyelvembe én is terveztem, de most nagyon leköt a zene. Dan azt mesélte, Ausztráliában laksz. Milyen ott?
 Imádok ott lakni! Amúgy ezt nem dicsekedésként mondom, de tudod azzal a két lánnyal aki velem jött, mi vagyunk a hivatalos Ausztráliai fanclub vezetői.
 Ashley és Mily?
 Majdnem. Ashley és Lilly. – mosolyodtam el - Sportolsz valamit?
 Viccelsz? Elég nekem annyi, amennyit a színpadon ugrálok. És te?
 Hastáncolok. Nem láttál, a VIP bulin?
 Tényleg. Szerintem neked kellett volna nyerni. Ügyes voltál. Mióta táncolsz?
 Ez bók volt?
 Talán – mondta, és az arcán egy pajkos mosolyt vettem észre.
 Már 4 éve táncolok, de most először ismertem meg pasit úgy, hogy a tánccal el is csavartam a fejét. Most magadról beszélj. Meglátod, ha kibeszéled a problémád, mindjárt jobb kedvre derülsz.
 Ez most nagyon úgy hangzott, mint egy pszichológus. Hát ha én elkezdeném kibeszélni magamból a dolgokat, holnapig ülhetnénk itt. Amúgy is késő van menjünk inkább aludni.
Láttam rajta, hogy kicsit jobb lett a kedve, de szerintem csak rossz napja volt.
VIII.1.
Mikor felkeltem, és kimentem a konyhába, csak Cole ült ott.
 A tegnap estéről légyszi ne szólj senkinek. Nem akarom, hogy félreértés legyen belőle. - mondta Cole.
 Jó, megértelek. Én sem akarok vitát. De te itt ültél egész este? - kérdeztem.
 Dehogyis. – válaszolta.
Több ideig nem tudtunk volna beszélni, mert Dan belépett és egy öleléssel köszöntött. Én egy puszit nyomtam a homlokára és leültünk az egyik székre.
 Hogy aludtál? - kérdezte.
 Jól! - feleltem, de ő is látta még, hogy álmos vagyok.
 Aki velünk jött turnézni egy hetet, mint például a nővérem is tette még régebben, hetekig pihente a fáradalmait. - tette hozzá Greg, aki abban a pillanatban jött be a konyhába Robbal.
 Még ma Sheffieldben leszünk! - jelentette be Dan.
 Újra otthon! - tette hozzá Cole.
 Anya otthon marad, vagy jön velünk? - kérdezte Dan.
 Fogalmam sincs. – válaszolta Cole.
A fiúk még beszélgettek, én meg felmentem az emeletre. Nem is hallottam, hogy Dan is feljött utánam. Leült az ágyra, mellém. Hosszú ideig beszélgettünk, elmondta, hogy a holnap esti koncert után szeretnének a fiúkkal elmenni bulizni, megünnepelni Cole és Dan szülinapját.
Egészen kiment a fejemből, hogy holnap lesz az ikrek szülinapja.
Délután, mikor megérkeztünk, a fiúk kaptak egy kis kimenőt. Én sem tétováztam, egyből nyakamba vettem a várost. Már a harmadik ajándékboltból jöttem ki, de még egyik fiúnak sem találtam meg az igazi ajándékot. Az egyik CD boltban azonban megakadt a szemem az egyik lemezen. Cole tegnap este említette, hogy a kedvenc zenekarának első CD-jét sehol sem tudja megvenni. Bár letöltötte a netről, de én is tudom, hogy az nem pont olyan. Miután az eladó is azt mondta, hogy biztos ez az a CD, egyből megvettem. Már csak Dannek kellett valamit találnom. Mikor elsétáltam egy hobbibolt előtt eszembe jutott, hogy Dan állandóan cserélgeti a CD-it a lejátszóban, mert csak a kedvenc számait hallgatja. Arra gondoltam, örülne, ha készítenék neki egy CD-t a kedvenceivel, és hozzá még egy fényképtartót, amibe természetesen egy rólunk készült képet rakok.
Este kilenc körül mindenki megérkezett a buszhoz. Utoljára Greg és Rob jött. Leültünk kártyázni, majd mikor meguntuk, elmentünk lefeküdni. Dan és én még beszélgettünk. Elmondtam, mit vettem Colenak, de az ő ajándékát nem árultam el. Elmesélte, egész délután biliárdozni voltak, és találkoztak az egyik régi ismerősével is. Szerencsére sikerült észrevétlenül kikérdeznem, melyek a kedvenc számai.
A bőröndöm teteje véletlenül nyitva maradt, és meglátta Dan a fellépő ruhám, amit mindig magamnál tartok. Nehezen, de sikerült rávennie, hogy mutassak neki egy koreográfiát. A kedvencem az egyik dobszóló, amit még 2 éve tanultam. A szám vége felé motoszkálásra lettem figyelmes. Először nem láttam senkit, de mikor még egyszer odanéztem, egy fekete foltot láttam lesuhanni a lépcsőn. Gondoltam, hogy Cole volt az.
Dannek nagyon tetszett a tánc, és elárulta, már a koncerten felfigyelt rám.
 Tudod, benned megláttam valamit, ami az előző barátnőimben nem volt meg. – mondta.
Tényleg nem vagyok könnyen kapható, de ettől nagyon elpirultam. Dan megcsókolt, én visszacsókoltam, és megtörtént aminek meg kellett.
VIII. 2.
Reggel Dan mellett ébredtem. Mire felöltöztem, akkorra már ő is felkelt.
 Boldog szülinapot! - mondtam, és odaadtam neki az ajándékot, és hozzá egy puszit.
 Köszönöm! Nem kellett volna, te már elég nagy ajándék vagy nekem! - válaszolta Dan, akkor még ő is öltözött.
Lementem enni, de még senki sem volt ott. Mire végeztem, előmásztak a fiúk is. Colet is felköszöntöttem, és mikor meglátta mi az, majdnem a nyakamba ugrott örömében:
 Hol találtad meg? - kérdezte - Már vagy 2 éve keresem.
 Megmondom őszintén, nem ezt kerestem…de az a lényeg, hogy megvan .- válaszoltam.
Dan is lejött az emeletről, és láttam rajta, hogy ő is örül a CD-nek.
Délutánig beszélgettünk, majd elindultunk a csarnokba, ahol a fiúk a következő fellépése volt.
A koncert, mint megszokott, nagyon jól sikerült. Most volt előzenekaruk is, két velem egykorú, francia lány. Velük nagyon jól elbeszélgettem a koncert előtt. Vicces volt, mert nem annyira tudtak profin angolul. Annyi szerencsém volt, hogy tavaly nyáron apa tesójánál nyaraltam Franciaországba, és ragadt rám valami. Kicsit jól esett csajokkal is dumálni, mert pár napja szinte csak fiúk vettek körül (nem mondom, hogy unom, tényleg jó a társaság). A koncert után én a buszba, a fiúk bulizni mentek. Eredetileg úgy volt, hogy Ann és Kate (a két francia lány) is ott marad estére, de kaptak egy meghívást, és haza kellett utazniuk. Így magam maradtam. Kicsit jól esett egyedül lenni. Nyugalomban, csendben. Nincs az a felhajtás, sietés, nyüzsgés.
Fél tizenkettő körül még fenn voltam, épp egy Lillytől kapott CD-met hallgattam, amikor zörgést hallottam. Nem nagyon keltette fel az érdeklődésem, ezért hallgattam tovább a zenét. Eléggé elfáradtam, becsuktam a szemem. Megint hallottam valami csörömpölést, az hittem, a fiúk jöttek meg. Valaki feljött a lépcsőn. Mivel Dan szokott csak fent lenni az emeleten nem nyitottam ki a szemem. Mikor azonban nem Dan, hanem Cole hangja köszönt rám felültem az ágyon. Nem hallottam rosszul, tényleg ő volt.
 Bejöhetek? - kérdezte.
Természetesen igennel feleltem.
 Hol vannak a többiek? Azt hittem együtt mentek bulizni.
 Nem szoktam ilyen helyekre járni, nem szeretek inni. Akkor minek menjek? Különben is Rob leissza magát és felszed valami kiscsajt, Greg csak csajozik. Dan is. – mondta Cole, majd leült a szemben lévő ágyra.
Az utolsó mondat hallatán ledermedtem, de Cole ezt látva gyorsan hozzátette:
 Szerintem most nem fog csajozni. Téged igazán szeret. Látom.
 Honnan? – kérdeztem.
 Az eddigi barátnőivel már első este ágyba bújt. Múltkor is dumáltam vele a koncert előtt, egyfolytában rólad beszélt! - válaszolta Cole.
 Akkor is elmehetnél velük bulizni. Nem innál, de csajozni csajozhatnál.
 Minek? Nem tart az egész tovább pár hétnél. Nekem nem erre van szükségem. Rendes barátnőre, akire számíthatok, és nem azért szeret, mert híres vagyok, hanem magamért…- fakadt ki.
 Teljesen egyet értek, de ezt az egészet nem lehet egyedül végigcsinálni. Kell valakivel beszélned. Én ilyenkor robbanok. Nem csodálom, hogy ki vagy akadva- mondtam megértően.
 De sajnos ez nem mindig olyan egyszerű. Te nem tudod, milyen az, ha szinte hónapok óta minden koncert után odamegy hozzád pár lány, és azért kezd el beszélgetni veled, mert ölelgetni akar… - mondta.
Ezt hallva jobbnak láttam inkább terelni a témát:
 A többieknek mit mondtál, hol leszel?
 Azt, hogy egy barátomnál. Szerintem elhitték, vagy el akarták hinni.
Mind a ketten lehajtott fejjel ültünk az ágyon. A CD még ment, és egy EA szám indult el. A Kiss! Cole rám nézett, én visszanéztem. Most valahogy teljesen másképp nézett ki, mint ahogy megismertem tegnap este vagy a posztereken. Pár percig méláztam, majd felemeltem a fejem. Cole mélyen a szemembe nézett, mintha valamit ki akarna belőle olvasni. De nem azt csinálta, helyette megcsókolt. Én meg, nem tudom miért, de hagytam. Az arca puha volt, teljesen más illatú parfümöt használ, mint Dan.
Hirtelen elkaptunk a fejünket.
 Nem kellett volna, bocsi – mentegetőzött – Nem tudom mi ütött belém.
 Nem, nem, én voltam a hibás. Tudom milyen állapotban vagy, én meg kihasználtam. Nem volt szép tőlem. – mondtam.
Mire kimondtam a mondat végét Cole már felállt.
 Bocsi még egyszer, szerintem ne nagyon várd Dant. Feküdj le aludni. Rád fér a pihenés. Általában 2-3 óra mikorra előkerülnek. Anya már teljesen ki van akadva ettől. Jó éjt Emy! - azzal kiment a szobából. A hangja már olyan volt, mint máskor, hűvös és csendes.
Fél kettőig vártam, aztán lefeküdtem aludni. Colenak igaza volt, tényleg elég keveset aludtam az utóbbi időben…

VIII. 3.
Reggel mikor felkeltem, a busz már úton volt. Dant, és a többieket ( Greget és Robot) alig tudtuk kirobbantani az ágyból még dél körül sem. Nem is csodálkozom, hogy álmosak, mint később megtudtam 5-kor fejezték be a bulizást.
Colnak megint igaza volt. Én sem bírnám ezt sokáig.
A nap fele megint utazással, és Danéknek alvással telt el. Ezúttal a fővárosba, Londonba utazunk. Utoljára 2 éve voltam ott apával és anyával. Nem nagyon szeretek múzeumba menni, de amikor megtudtam, hogy a Madame Tussaud Múzeumba szeretnének elvinni a szüleim, egyből igent mondtam. Nagyon érdekes volt a sok viaszbábu, ami egy-egy sztárt mintázott. Ott volt Marilyn Monroe, Mel Gibson, és a nagy kedvencem, Brad Pitt is.
Mivel a többiek az út nagy részét végigaludták, csak Colelal tudtam beszélgetni. Amikor lementem az emeletről, Cole gitárral a kezében ült, és irogatott valamit.
 Nem is tudtam, hogy tudsz gitározni. –mondtam.
 Nagyon sok minden a saját ikertestvérem sem tud rólam. – mondta sejtelmesen, majd hozzátette - Amúgy tényleg nem tudok profin gitározni. Dan tanított meg alap dolgokra. Tudod a dalszöveg írásakor kicsit segít.
 Ja, persze. El is felejtettem, hogy te írod a dalokat. Amúgy hogy megy?
 Már a dallam megvan és a szöveg is félig kész.
 Miről szól?
 Amíg nincs kész, én sem tudom mi lesz belőle, de megígérem, Te hallhatod először.
Érdekes, hogy a tegnap estéről egy szót sem ejtettünk.
 Nem is zavarlak tovább. - mondtam, és indultam fel az emeletre.
 Ne menj még! - kérte Cole - A dalt ma már úgysem tudom befejezni, te meg mit csinálnál fent egyedül? A többiek alszanak, ne is keltsük fel őket, mert a koncerten fáradtak lesznek.
 Jó! - feleltem mosolyogva - De egy kikötésem van.
 És mi az?
 Többször nem csókolózunk!
 Miért? Olyan rossz volt? - kérdezte vigyorogva.
 Ne kísérts! – válaszoltam, majd összehúztam a szemem.
 Jó, megígérem. Az utóbbi időben eléggé ki voltam. Máskor amúgy nem ilyen vagyok. – mondta.
 Értem, de ne okold mindenért magadat. Ehhez két ember kell. – mondtam mosolyogva ,majd én is leültem.
A délután jól telt. Este 5 körül felkeltek a fiúk is.
Dannel sok ideig beszélgettünk. Kitárgyaltunk mindent. Szerencsére a csókról nem tudott. A mai koncertük után lesz egy hasonló VIP buli, mint amin összeismerkedtünk. Nem akartunk másnap minden újság címlapján lenni, ezért úgy döntöttünk a koncert után visszamegyek a buszba.
Így is tettem. Mikor beértem a buszba sokáig nem maradtam fenn, mert ha megérkeznek a fiúk még órákon keresztül fenn vannak. Nem is értem, hogy bírják erővel. Nem akartam beégni, hogy elmegyek lefeküdni, mert álmos vagyok.
Este fél tizenkettő volt mire „haza” értek. Nagyon jó kedvük volt, és nemsokára én is megtudtam, mi a jókedv tárgya. A bulin kitalálták, rendezzenek büfögő versenyt. A nyertes, aki természetesen fiú volt, 41 másodpercig büfögött egyfolytában, és csak egy korty üdítőt ivott meg!
Szeretek este így összeülni, mert Gregnek mindig van valami jó vicce, amin percekig fetrengünk a földön. Nem tagadom, nekem is jó a humorom, sőt néha a lányok mondják, hogy hagyjam abba a vicceket, de ő még rajtam is túl tesz. A kamu nevű játék nagyon bejött a fiúknak, és most is játszottunk pár kört. Először Dan nyert, mert a végén szerencséje volt. Amikor lejátszottuk az 5. kört, átjött a másik buszból a menedzserük, és elküldte őket lefeküdni, mert másnap egy interjúra kell menniük. Mikor felmentem az emeletre az ágyamon egy csokor sárgarózsát találtam. Ekkor Dan is belépett.
 Tetszik? - kérdezte.
 Persze! - válaszoltam, és adtam neki egy puszit - Nagyon szeretem a virágokat, és a kedvencem a rózsa. De neked soha nem említettem, hogy ez a kedvencem a sárga.
 Megérzem az ilyet. - mondta, és elmosolyodott - Na jó, Cole mondta.
Hirtelen megállt a szívem. Mi van, ha a csókról is beszélt Dannek ?
Mikor Dan elaludt első dolgom az volt, hogy leosontam Colehoz, és kifaggattam mit mondott még Dannek. Cole elmesélte, hogy Dan csak kedveskedni akart nekem, és ő tanácsolta a rózsát.
 Dan nem ért az ilyesmihez- mondta. –Ha nem árulod el neki, elmondom, hogy a dalod írása is az én ötletem volt. – folytatta - De ha megbocsátasz most aludni szeretnék, mert eléggé álmos vagyok.
Nem is zavartam tovább, felmentem az emeletre, és néztem ki az ablakon. Számtalan gondolat futott végig a fejemben. Mi van ha nem is Dant szeretem, hanem Colet? A két csókban mégis van valami, ha máshol nem, akkor itt legbelül…
VIII. 4.
Reggel azelőtt keltem fel, mielőtt elindultak a fiúk az interjúra. Mire leértem már indultak. Dan egy újságot tartott a kezében. Mikor kilépett csak ennyit hallottam :
 Remélem ezt Emy tőlem tudja meg először, mert ebből biztosan nagy balhét csap ha meglátja.
Egész délelőtt azon gondolkodtam, miből tudnék akkora balhét csapni, de nem jöttem rá. Úgy döntöttem, hogy majd Dan úgyis elmondja ha visszajött.
Dél körül meg is jöttek a fiúk. Dan odajött hozzám.
 Láttad az újságot? –kérdezte zaklatottan.
 Nem, miért?
 Akkor tessék! - mondta Cole, és az orrom alá nyomta a News című lapot.
A címlapon Dan volt egy másik lánnyal.
 Figyelj! –kezdte Dan – Csak táncoltunk tegnap. A többiek is ott voltak, tudják tanúsítani. Nem történt semmi.
 Jó, elhiszem. Ha be akartál volna csajozni, nem ott csináltad volna, ahol fotósok hada vesz körül. De ez még meg kell beszélnünk kicsit később, ketten.
Este sor került a beszélgetésre , és arra jutottam, hogy Dan még mindig engem szeret.
VIII. 5.
A következő turné állomás Nottingham. Reggel indultunk.
Dan mesélte, hogy itt léptek fel először komolyabban, 1000-2000 ember előtt. Erről nem tudtam. Majdnem a fél délelőttöt végigbeszéltük Dannel. Csak reggelizni voltunk lent. Csodálkozva hallgattam az egyik történetét, mire megszólalt:
 Nagyon sok minden a saját ikertestvérem sem tud rólam .- mondta.
Hirtelen ismerős lett a mondat. De ezt azelőtt nem Dan mondta, hanem Cole.
 Múltkor Cole is ugyan ezt mondta !- válaszoltam meglepetten.
 Nincs ebben semmi különös. Legalábbis nekünk nem. Nem egyszer van, mikor ugyanazt mondjuk egyszerre.
 A mágikus kapcsolat !- mondtam sejtelmesen.
 Á, dehogy. Nincs ebben semmi mágia, vagy ha van is, én ebben nem hiszek. Colelal születésünk óta együtt vagyunk. Együtt nőttünk fel. Mára már el sem tudnám képzelni az életem nélküle.
 Egy időben engem is izgatott, mi lenne, ha lenne egy ikertesóm.
 Nem mindig jó, ezt elhiheted. Mostanában sokat veszekszünk akár pár apróságon is.
 Ez természetes. A rohanás, a hajtás. Feszültebbek vagytok.
 Nem csak ez. Mindannyian barátok vagyunk, de múlthéten Cole összekapott valamin Robbal. Egyikük sem hajlandó elmondani mi a vita tárgya, és így segíteni sem tudok. Természetes, hogy a tesóm mellett állok, de azért még elmegyek ugyanúgy bulizni Robbal és Greggel. Ő meg elmegy valamelyik barátunkhoz.
 Nem tudod miért nem akar menni bulizni?
 Ezt ő mondta, hogy nem akar jönni ?- kérdezet meglepetten Dan.
 Nem! - vágtam rá egyből.
 Biztos?
 Egészen biztos. Amióta itt vagyok alig beszélgettem a többiekkel.
 Amúgy fogalmam sincs miért nem szeret, vagy nem akar bulizni velünk. Tudom, hogy nem szeret inni, de csajozni azt csajozhatna.
 Pont ezt mondtam neki én is! - csúszott a számon.
 Mi?
 Mondtam volna, pont ezt mondtam volna neki. Az előbb nem ezt mondtam?
 Á, lehet én hallottam rosszul. Tényleg fáradt vagyok.
 Hagyjalak pihenni?
 Nem. Még beszélgessünk. Olyan keveset voltunk együtt az utóbbi időben. Mi van a szüleiddel?
 Anyu köszöni szépen jól van. Tegnap beszéltem vele MSN-en Viszont 19-én már otthon kell lennem, mert másnap fellépésre kell mennem. Tegnap kaptam meg a teljes koreográfiát. Már majdnem tudom.
 Megmutatod?
 Igen. Nem azért, de szerinted a többieket is érdekelné?
 Szerintem igen, de várj, előbb megkérdezem.
Dan lement, és pár perc múlva vissza is jött.
 Azt mondták, hogy érdekli őket. Múltkor az egyik szórakozóhelyen láttunk hastáncosokat és azt mondtam, te biztosan jobb vagy.
 Hát nem tudom hogy jobb leszek-e, de annyi biztos, hogy megvédem a becsületem .- válaszoltam büszkén.
Dan újra lement, én meg felvettem a táncos ruhám.
Kicsit féltem, hogy beégek, de mikor a szám közepén láttam rajtuk, hogy élvezik kicsit lecsillapodtam. A végén az ikrek menedzsere lépett be a buszba.
 Nagyon jól táncolsz !- mondta .- Nem lenne kedved az egyik kollégám 6-án tartott esküvőjén is letáncolni pár számot? A fiúk is ott lesznek, mert ők is előadnak egy számot.
Nem kellett kétszer megkérdezni, azonnal igen mondtam.
Dan este feljött, és elmondta a ’’ napi rendet ’’.
Most lehet hogy úgy fogod érezni magad mintha rángatnánk ide-oda, de hidd el, nekünk is ilyen egy átlagos napunk. Itt a papír is: - azzal odanyújtotta nekem a papírt:
VIII. 06. NAPIREND
7h-8h Felkelés, reggeli, indulás a csarnokba
9h-10h Próba, interjú
11h-12h Indulás a házasságkötö terembe
13h-14h Indulás a csarnokba, színpad elkészítésének ellenörzése, próba
15h-16h Ebéd, fotók készítése
17h-18h A banda játszik 10 számot
19h-20h 1930-ig hastánc bemutató, 1930-tól fotók bemutatása
21h-22h 2130-ig hastánc bemutató, 2030-tól újabb fotók bemutatása

VIII. 6.
Ma reggel korán keltünk. Pontosnak kell lennünk. Tegnap este összeraktam a ruhám, de a meglepetés csak most jött. Egy gyönyörű vörös ruhát kaptam estére.
Mikor lementem, csak Cole, Rob, és Greg volt ott.
 Dan hol van? - kérdeztem.
 Öltönye eggyel nagyobb lett mint vártuk, és most elmentek egy másikért.
 Te még pizsamában ?- kérdezte meghökkenve Cole.
 Ne aggódj! Pár perc alatt készen vagyok.
Felmentem az emeletre, és felvettem a ruhám. Ekkor lent nyílt az ajtó, és Joe lépett be.
 Emy készen van? És Dan már visszajött? - kérdezte kicsit zaklatottan.
 Dan még nem jött meg, Emyt meg megnézem kész van-e. - válaszolta Cole.
Dobogott a lépcső, és hamarosan Cole jelent meg. Megállt. Szólni nem tudott, de láttam rajta, hogy meglepődött.
 Na, milyen? – néztem Colera.
 Mint mindig, gyönyörű vagy! – válaszolta.
 Köszi.
 A szemedet nem húzod tovább?
 Hogyhogy tovább?
 A szemceruzával. A végét nem húzod ki? – kérdezte.
 Ó, megint elrontottam? – kérdeztem - Mostanában sosem sikerül rendesen.
 Segítsek? – nézett rám.
 Hát azt megköszönöm.
Leültem az ágyra, Cole mellém.
 Tessék, itt a festék és a szemceruza! - mondtam zavartan, és behunytam a szemem.
 Egy másodperc és készen is van. Tessék!
Cole elém tett egy tükröt.
 Nagyon jó lett. Köszönöm! De valami még úgy érzem hiányzik. – mondtam, majd kutatni kezdtem a bőröndömbe.
 Várj egy percet! - mondta Cole, és leszaladt a lépcsőn.
Pár perc múlva visszajött.
 Csukd be a szemed!
Becsuktam a szemem, éreztem hogy valamit a nyakamba rak.
 Most már kinyithatod! – mondta, majd újra elém rakott egy tükröt.
A nyakamban egy gyönyörű vörös nyaklánc volt.
 Nem kellett volna! - mondtam.
 Még régebben vettem. De nem akarlak untatni ezzel…
 Nem, tényleg mesélj róla…
Többet nem tudtam mondani, mert feljött Dan.
 Gyönyörű vagy! – kezdte.
 Köszönöm. Reggel óta nem láttalak, de úgy látom, az öltöny gondot is megoldottad. – mondtam.
Odalépett Dan mellém, és megcsókolt.
 Én nem is akarok tovább zavarni! - mondta Cole, és lement a többiekhez.
 Mit szólnál hozzá, ha ma elmondanám a sajtónak, hogy járunk? – kérdezte Dan.
 Nekem teljesen mindegy, de kérlek ne mondj többet, csak annyit, hogy vagyok. Nem akarok felhajtást.
 Jó, én sem szeretném, hogyha bajod esne. Kiszámíthatatlan néhány rajongó. Múltkor például Cole éppen autogramot adott valakinek, és közben lesmárolták. A legrosszabb, hogy azóta sem derült ki, hogy ki volt.
 De téged igaz nem támadnak le ennyire a lányok?
 Az az igazság, hogy az utóbbi időben nem hagyom magam. Azelőtt nem voltam ellene, ha egy csaj csak simán lesmárol.
 Mi előtt? - néztem rá kérdően.
 Azelőtt, hogy megismertelek.
Lábdobogás hallatszott a lépcsőn. A menedzserük, Joe jött fel.
 Fiatalok, nem akarok zavarni, de lassan indulni kellene. –mondta, majd megakadt a szeme a láncomon –Emy, szép a nyakláncod! –mondta Joe, majd lement.
 Jó, egy perc és megyünk! - mondta Dan – Tényleg nagyon szép a láncod! De egy percet várj, megigazítom, mert egy kicsit oldalra áll, nem egyenes.
Miután Joe lement, pár perc múlva mi is követtük. Egy fekete, sötétített ablakú kocsival mentünk a helyszínre.
 A menetrend a következő : Mikor odaértünk Ti elmenetek az interjúra, a Rock Newstól lesz egy újságíró. Addig Emy, mi eldöntjük melyik 20 szám lesz amit letáncolsz. Van kérdés?
 Nincs. - válaszoltam.
Tíz perc múlva már ott álltunk egy hatalmas csarnok előtt.
 Mennyien leszünk? - kérdeztem Joetól, mikor már belülről szemléltük a hatalmas építményt.
 Nem sokan. Alig 600-an.
Kicsit megijedtem, de Joe megnyugtatott, hogy nem lesz semmi amiért izgulhatnék. Szokatlan lesz a helyzet, mert a legtöbb ember aki eddig nézett fellépés közben alig volt 60. De ma a tízszerese lesz itt!
 Siess, öltözz át, mert nincs időnk!
Hamar felkaptam magamra a ruhát, és már kint is voltam. Megláttam a színpadot, amitől a lélegzetem is elállt.
 Ennyi hely éppen elég a fiúk hangszereinek, meg a többi dolognak. A cd benn van a lejátszóban. Minden számra van koreográfiád?
 Igen, bár nem mind a sajátom.
 Az nem baj! Menj fel a színpadra!
A tizedik számnál már ki voltam fulladva, de tartotta bennem a lelket, hogy eddig nem rontottam el azt sem, amit már évek óta nem táncoltam.
A szám végénél Joe odajött a színpadhoz és beszélni kezdett hozzám:
 Igyál valamit. – mondta Joe - Eddig mindenkinek tetszik! Így tovább!
Most vettem észre csak, hogy egy nő és egy férfi áll az ajtótól nem messze. Több időm nem is volt agyalni a dolgon, mert elindult a zene, és újabb tíz koreográfia jött. Az utolsó ötöt már Danék is végignézték. A végén a férfi és a nő is odajött gratulálni. Ők voltak a házaspár tanúi.
 Emy menj öltözni, mert 15 perc múlva ott kell lennünk a házasságkötő teremben. Ha szeretnéd, Gina befonja a hajad.
 Jó. Felöltözöm, és bejöhet megcsinálni a hajam.
Pár perc alatt készen voltam, és Gina klasszul megcsinálta a hajam.
Újból úton voltunk, ezúttal a házasságkötő terembe. Időre odaértünk, úgyhogy volt időnk megcsodálni a mellette lévő templomot is. Onnan is egy ifjú pár jött ki. Dannel egymásra néztünk.
 Te is ilyen szép menyasszony leszel egyszer!
 Remélem- mondtam, majd követtem Coleékat be a házasságkötő teremben.
Nem sokat láttunk az egészből, csak annyit, ahogy bevonul a menyasszony. Csodálatos ruhája volt, egy 4 méteres uszállyal. Mint megtudtam, egy olasz ruhatervező készítette.
A szertartásnak alig háromnegyed óra alatt vége lett. A vendégek a templomba, mi vissza, a csarnokba mentünk. A fiúk elpróbálták a számok nagytöbbségét, én csak figyeltem őket, de több dolgot is észre vettem. Például hiába Rob is gitározik, Dant mindig előre engedi.
Pontban háromkor megérkeztek a vendégek, leültünk enni. Igazából nem tudtam eldönteni mi lenne ez, ebéd vagy vacsora. Mindenestre éhes nem voltam, de azért ettem, nehogy valaki rám fogja, nem ízlik a kaja. Ahogy láttam, Cole sem ette meg teljesen. A vacsora után fotókat készítettek az újságoknak. Dan mellett álltam, ő átkarolt. Rám nézett és mondott valamit, de a hangzavarban nem hallottam. Valószínűleg azt akarta közölni, hogy tökmindegy, hogy mit csinálunk, mert már elmondta a sajtónak, hogy pár hete már együtt vagyunk.
A fotók elkészítése után a fiúk játszottak néhány számot, és utána én következtem. Nagyon izgultam, de a második szám után megjött az önbizalmam. Magabiztosan ment minden. Danre pillantottam, és láttam, beszélget valakivel. Az a valaki egy lány. Nem ismertem, nem is izgattam magam miatta, mert Dan engem szeret. A tíz szám után egy fél órás szünet következett, amit az öltözőben töltöttem. Dan bejött hozzám beszélgetni, de a lányról nem kérdeztem semmit. Jobbnak láttam kivárni a végét, de magamban reméltem, már rég vége…
A szünet gyorsan telt, és egyszer csak azon vettem magam észre, hogy újra a színpadon vagyok. Az utolsó tíz számot is hibátlanul letáncoltam, de a meglepetés csak ezután következett. Az egyik producer megkérdezte, nem akarok-e elmenni az Angliában ismert Near the Nile nevű bandának a háttértáncos válogatására. Finoman közöltem, hogy nem, mert nem Angliában lakom, hanem Ausztráliában, és semmi kedvem nem lenne egy csapat szőke plázacicával azon versengeni, ki tud többet. Egyszerűen utálom az ilyenek. Szerintem aljas valakit azért utálni, mert szebb, okosabb, vagy jobban bejön a fiúknak. Az más, ha vissza is él ezzel. Szerencsére se túlontúl okos nem vagyok, se a legszebb, de azt sem mondhatnám, hogy minden kiszemeltemnek el tudtam csavarni a fejét.
De ez most mellékes. Sokkal jobban izgatott, mi van Dannel és azzal a csajjal. Nem akarom kihasználni Colet, de muszáj volt megkérdeztem, mit tud a lányról.
 Vagy négy éve jártak, de csak pár hétig, mert a csaj dobta. Amúgy Miranak hívják.
 Erről nem is hallottam, vagy csak elfelejtettem volna? - tűnődtem.
 Erről nem halhattál volna, csak akkor, ha azon a bizonyos napon te is kint állsz a suli udvarán. – mondta Cole.
 Miért, mi volt ott? – kérdeztem.
 Hát, elmondom, de nem tőlem tudod!
 Jó, megegyeztünk.
 Csak pár hete jártak, és Dant, úgy, mint engem, nagyon nem csípték a fiúk az osztályban. Rávették az egyik osztálytársnőnket, hogy csavarja el Dan fejét. Mondhatjuk úgy is, hogy tőrbe csalták. Az a lényeg, hogy Dant leteperte a csaj, és erről egy fotó is készült, amit aztán megmutattak Miranak. Másnap a suli udvarának kellős közepén felpofozta a Mira Dant. Elég ciki lehetett neki. Valószínűleg azért nem tudsz róla, mert ezután lettünk híresek.
 Világos, de most mit akar a csaj? Kibékülni? – néztem Colera.
 Fogalmam sincs, de várd ki a végét, szerintem.
 Jó, de ha elveszi tőlem Dant én megtépem! – mondtam idegesen.
 Megmondom őszintén, nekem sem szimpi a csaj, úgyhogy vigyázz vele! – javasolta Cole.
Több időnk nem maradt, hogy kitárgyaljuk a csajt, mert Dan lépett be.
 Bocsánat a késésért, de összefutottam egy régi baráttal.
 Láttam! - feleltem durcásan.
 Ne legyél morcos emiatt. Csak egy barát. Különben is, ha tudni szeretnéd, nem fűznek valami örömteli szálak a lányhoz. Felpofozott az iskola udvarának kellős közepén!? - fakadt ki Dan – Elég ciki volt.
Ezután még válaszolási időt sem adott, és kimet. Az elkövetkező fél órában mosolyszünet volt köztünk. Cole jóvoltából volt csak ennyi idő, és nem több, mert mindkettőnket kiküldte az udvarra, ahol nyugodtan megtudtuk beszélni a dolgot.
 Bocsi, nem kellett volna felkapnom a vizet olyan hamar. Előbb meg kellett volna kérdeznem téged. - mondtam.
 Ebben én is hibásnak érzem magam, mert én is elmondhattam volna a sztorit.
 Á, hagyd. Biztos nem lehetett kellemes, hogy felpofozott a csaj.
 Tényleg elég ciki volt, de beszéljünk másról. Nem vagy fáradt?
 Eltaláltad, kész hulla vagyok. Ti hogy bírjátok? – kérdeztem.
 Ha 20 ilyen fellépésen túl leszel, akkor már egészen biztosan belejössz. Ne menjünk vissza a buszba? – kérdezte.
 Nem baj ha visszamegyek? Te nyugodtan maradhatsz itt. – mondtam.
 Tényleg nem baj ha maradok? – kérdezte Dan.
 Nem. – válaszoltam – Most hogy befutottatok, nem nagyon marad időtök bulizni.
 Jó, akkor majd a buszba találkozunk. – mondta Dan, majd felálltam, és ő kikísért.
Én visszamentem a buszba, Dan ott maradt. Az út végégig semmi értelmesen nem tudtam gondolkodni, annyira fáradt voltam. Csak arra emlékeztem jóformán, hogy elindulok és már a busz ajtajában állok.
Ahogy beléptem, Cole állt előttem.
 Hát te? – nézett rám tágra nyílt szemekkel.
 Semmi különös, csak fáradt vagyok. És te?
 Én is. Nem ülünk le dumálni? – kérdezte.
 Jó. – válaszoltam, majd bementünk.
 Dan ott maradt? – kérdezte.
 Igen. Félek, hogy letámadja a csaj. – mondtam.
 Ne féltsd, Dan nem adja magát olyan könnyen!
 Nem is vele van a bajom. Láttam, mikor kimentem, a csaj elindult felé.
 Hahó! Ébredj már fel! Dan 100% hogy téged szeret.
 De akkor is! - fakadtam ki.
 Ne is agyalj ezen annyit, ha Dannek más kell, akkor hülye és kész. Hozzáteszem, ha én ő lennék nem hagynálak el egy olyan csaj miatt.
 Jó. Akkor más téma. Holnap megjelenik az egyik legolvasottabb újságban, hogy együtt vagyunk. Kíváncsi leszek hány rajongó akar majd eltenni láb alól. De nem érdekel. A suliban is megkaptam már ezt. – mondtam.
 Jaj, igen. Erről meséltél. – mondta Cole.
Nagyon jól elbeszélgettünk, mintha már ezer éve ismertük volna egymást.
Fél 12-kor megérkezett Dan is. Csak az ablakból néztem, ott volt mellette a lány is ... megcsókolták egymást!
Nagyon kiborultam, odamentem Colehoz, és mikor Dan bejött az ajtón a szeme láttára adtam Colenak egy csókot.
Dan tátott szájjal állt, meg sem tudott szólalni. Én meg felmentem az emeletre.
 Szerintem, ezt meg kellene beszélnünk! - kezdte Dan.
 Mit?
 Hát ami lent történt. Most mi a baj ?- kérdezte.
 Azt mondtad, hogy nincs semmi köztetek! – mondtam ingerülten.
 Az csak egy baráti puszi volt. Régen nem találkoztunk, és …
 Nem kell mentegetőzni. Látom rossz döntés volt, hogy ilyen hamar összejöttünk. Mindig ez van. Minden jó és szép, de aztán megromlik valami …- mondtam, majd elindultam lefele a lépcsőn, az ajtó felé, de nem tudtam kimenni, mert valaki megragadta a vállam.
 Várj, Emy! Hová mennél? Nincs itt senkid!
 Nem bírok tovább itt maradni.
 Menj át a másik buszba, pihend ki a dolgot, és holnap biztosan más szemmel fogod nézni.
 Átmegyek. Nem jössz át te is beszélgetni? Legalább egy kicsit. Kérlek.
 Jó. Kicsit később megyek, mert várok egy fontos telefonhívást.
 Majd megtalálsz. - kiléptem az ajtón, egyből megcsapott a hűvös éjszakai levegő.
Szerettem volna kinn maradni, de mivel egy szál topban voltam nem igazán volt melegem.
Bementem a másik buszba. Síri csend volt, egy lélek sem volt odabenn. Leültem egy dobozra, amiben erősítő vagy valami más lehetett. Ezernyi dolog kavargott bennem. Legszívesebben sírtam volna, de nem akartam gyengének tűnni …
Egyre tisztábban láttam a helyzetet, de azt is, hogy nekem nem Danre van szükségem, hanem Colera!
 Sikerült összeszedned magad? - lépett be Cole.
 Talán.
 Szerintem meg kell beszélned ezt Dannel. Nem hiszem, hogy emiatt szakítanotok kellene.
 Nem tudom hogy mit is akarok valójában.
 Ne butáskodj már! Hisz szeretitek egymást!
 Ki tudja… Talán nem is neki szántak…- felemeltem a fejem és megcsókoltam Colet.
 … hanem neked!

4.Fejezet
EGY VÉG, EGY KEZDET


VIII. 7.
Reggel Colenál ébredtem. Egy percre fel sem fogtam mi történt velem. Aztán beugrott minden. A csók Colelal, az, hogy rávett ne üljek ott egyedül, és az is, hogy mellette akarok maradni. Valami nagyon furcsát éreztem, ha mellette voltam.
 Hogy aludtál? - lépett be a szobába mosolyogva.
Láttam rajta, hogy valaminek nagyon örül.
 Köszi jól, de te hol aludtál?
 A kanapén.
 Miattam?
 Hát tehettem mást? - mosolyodott el. – Te itt voltál, és nem tartottam volna tisztességesnek, hogy az éjjel letámadjalak. Pláne ilyen állapotban.
 Ilyen? – kérdeztem.
 Jaj, nem akartalak megbántani! – kezdte.
 Nem történt semmi, de valahol igazad van. Ezt a csatát magamban kell megvívnom. Amúgy, mi a jókedv tárgya?
 Elmondom, de csak akkor, ha igennel válaszolsz majd rá.
 Ezt nem ígérem meg, de megpróbálok eleget tenni neki.
 Az a helyzet, hogy apukádnak el kellett mennie egy konferenciára, és így csak öt nap múlva mehetsz haza.
 És mi ebben a kérdés? Persze hogy maradok!
 Nem tudom hogy kezdjem, de most már tényleg nem bírom magamban tartani. Már a koncerten kiszúrtalak, de Dan előbb ért oda hozzád. Már azóta tetszel, és a három csók nekem jelentett valamit. Érted hol akarok kilyukadni.
 Igen tudom, de elárulom, ez tényleg váratlanul ért. És ez egy nehéz döntés. Kössünk egyességet, én nem beszélek erről senkinek, de te megvárod a ma estét a válaszomig. Nagyon szét vagyok, felelőtlenség lenne, ha most döntenék.
 Cole? Hol vagy? – kiabálta Greg, aki a nappaliban hallgatta a TV-t.
 Jó, de este feltétlenül válaszolj! - mondta, és kisietett a szobából.
A nap majdnem felét a szobában töltöttem. Nem csináltam mást, minthogy néztem ki a fejemből, amiben ezernyi dolog kavargott. Minden nap hallgatok zenét, és ez ma sem maradt el. Éppen az Ausztrál AE-ként emlegetett fiúbanda lemezét hallgattam mikor belépett Cole.
 Helló! Mit hallgatsz?
 A banda neve: Evil Mistical Owls.
 Nagyon jó a zenéjük, bár a nevük kicsit szokatlan. Van egyéni stílusuk.
 Meglep hogy éppen tőled hallom, mert otthon nem nagyon szeretik az AE rajongók.
 Miért? Szerintem tök jó a zenéjük!
 Csak azért, mert hasonló a stílusotok. Legalábbis egy helyi Tv csatorna hozzátok hasonlított.
 Ezért? Szerintem nem is olyan, másrészt, ha jól hallom, ebben ketten énekelnek, és gitáros három van.
 Talált, süllyedt! Éppen ezért nem tudok rajta kiigazodni, miért mondják azt, hogy titeket majmolnak.
 Erre én sem tudok mit mondani. Nem jössz ebédelni?
 Igen, egy perc és megyek.
Cole kiment, nem sokkal később én is követtem.
Az konyhában ott ült mindenki. Dan is. Nem akartam vitát, ezért a tőle legmesszebb lévő székre ültem.
Az ebéd nagyon finom volt. Szerencsére a desszert kimard, mert többet nem is bírtam volna enni. Ebéd után megérkeztünk a következő városba, ahol a fiúknak interjúra kellett menniük.
Másfél órát egyedül voltam, és azalatt volt időm gondolkodni sok mindenen. Végül a nehéz döntésre is megszületett a válaszom.
Pár perccel délután 5 óra után meg is jött a csapat. Cole utolsónak jött be a buszba. Rám nézett, mire válaszoltam neki egy bólintással. Megértettük egymást, ami Dannel nem nagyon volt ránk jellemző. Bementem a szobába, Cole is követett.
 Nehéz döntés volt, de megszületett. Ez a lényeg.
 Bocsánat hogy közbevágok, … – nézett be Greg - …tényleg nem akarok zavarni, de Colenak ki kellene jönni néhány másodpercre, mert változás történt a menetrendbe.
Az a pár másodperc 10-15 perc lett és ezalatt volt időm még egyszer végigfutni a dolgokon. Cole bejött, de előbb beszélgetni akartam vele, aztán megmondani a döntésem.
 Mi volt?
 Semmi különös, csak kicsi a színpad, és próbálnunk kell még a koncert előtt. Te eljössz?
 Nem tudom. Nincs nagy kedvem kimozdulom. Azért egésznap mégsem ülhetsz bent a szobában. Meglátod, jót tesz egy kis friss levegő.
 Igazad van!
 De még mindig nem válaszoltál a reggeli kérdésemre.
Megcsörrent a telefonom, és már csak futólag szóltam neki:
 Majd idejében megtudsz mindent!
Ashley telefonált, és majdnem egy háromnegyedórát beszéltünk. Elmondtam neki mindent. Megnyugtatott, ő is ezt tette volna a helyemben. Mint mindig, most is ezt mondta: „Egy pasi nem ér ennyit” . Én meg, mint mindig, csak bólogattam, jobban mondva, helyeseltem, mert telefonon beszéltünk.
Mikor bementem a szobába, Cole már fel volt öltözve.
 Már mentek próbálni?
 Igen. Te jössz?
 Persze! Ki nem hagynám!
 Akkor siess! - mondta mosolyogva.
Gyorsan összekészültem, közben beraktam a magnóba egy CD-met. Szeretek énekelni, és most sem tudtam megállni, hogy ne engedjem szabadjára a hangom. Már a második számot hallgattam, mikor Joe bejött, és azt mondta, amit álmomban sem képzeltem volna:
 Lenne a fiúknak egy duettjük számuk, és ehhez énekeseket keresünk. –kezdte széles mosollyal – Ha jól értesültem, Dannel szakítottál, és mostanában Colelal vagy a legtöbbet. Szerintem a hangod, ha tovább képeznénk, nagyon jó lenne ehhez a dalhoz. És hitelesebb is lenne, mint ha egy ismeretlennel adná elő Cole.
 Beleegyezem, de csak akkor, ha a háttérben maradhatok.
 Miért maradnál a háttérbe?
 Csak elő vigyázatosság. Nem szeretem a feltűnést.
 Ha Coleék is ezt mondták volna, soha nem tartanának itt.
 Jó, de én pár nap múlva visszamegyek Ausztráliába. Nem akarok vitát, de csak így vállalom. Elegen utálnak már így is. Ha pedig itt tűnnék fel, biztos nem fog nőni a népszerűségem.
 Te tudod. Végül is igazad van. De az éneklést azért elvállalod?
 Persze! Nem hagynám ki, most egy nagy álmom teljesült. Cole tud már róla?
 Nem, reméltem, hogy elvállalod, és magad mondod meg.
 Jó. Elmondom majd neki.
A koncert helyszínére 6-kor értünk oda, másfél óráig próbáltak a fiúk, és utána kezdődött a koncert. A két és fél órás koncertet nem akartam végigülni, ezért azt terveztem, hogy félidőben lelépek, és egy levélben leírok mindent, amit berakok az öltözőjébe.
A tervem sikerült, és már a koncert vége előtt fél órával visszamentem a buszba. Próbáltam nyugodt maradni, de a koncert vége egyre közeledett. Izgatott voltam, mit fog szólni a levélhez Cole.
Negyed 11-kor nyílt a busz ajtaja, de csak Greg volt az. Kimentem az előszobába.
 Cole hol van?
 Dan azt mondta, nagyon ki van valamiért, és csak ül az öltözőjébe. Te nem tudod mi a baja?
 Nem. Éppen ellenkezőleg. Azt vártam, hogy örömmel jön majd vissza a buszba. Otthagytam neki valamit az öltözőjébe, és ettől aligha akadna ki egy fiú sem.
 Szerintem ott fognak ülni vagy egyig Dannel. Múltkor ugyanez volt csak fordítva. Dan volt kiakadva. Sajnos azokról a beszélgetésekről mi sem tudunk semmit. Nagyon bizalmasan kezelik az ikrek. Talán ha akarja, elmondja.
 Nem baj. Akkor is megvárom őket. Akár elmondja, akár nem.
Greg elment lefeküdni, nem sokkal később Rob is megjött.
 Te sem tudsz többet Coleról?
 Nem, de megmondom őszintén, nem is akarok. Ez az ő dolguk! – mondta, és bement a szobájába.
 Valahogy barátságosabbnak tartottam Robot. De hát ez van. - gondoltam.
Csak Rob szavai jártak a fejemben. „Ez az ő dolguk!”. Mi van, ha Dannel veszekedtek? Mi van ha…
Szerencsére ebbe már bele sem kellet gondolnom, mert belépett az ajtón Cole és Dan. Ahogy láttam, Colenak semmi baja nem volt. Engem nem láttak meg, mert az ajtónak háttal lévő kanapén feküdtem.
 Tedd túl magad ezen! - mondta Dan.
 Nem lesz könnyű, de ha itt lesz velem akkor talán sikerül. – válaszolt Cole, de hallottam, hogy szomorú.
 Én felmegyek a szobámba. Pihend ki magad, és jobban leszel!
 Jó.
Hallottam, hogy Cole indul a kanapén felé, ezért úgy tettem, mintha aludnék. Odalépett mellém, leguggolt, és nyomott egy puszit a homlokomra. Közbe odasúgta a fülembe: Én is téged!
Hirtelen nem tudtam mire mondja, majd eszembe jutott. A levélben ezt írtam utolsó sornak : Talán rád vártam időtlen idők óta. Szeretlek!
Önkénytelenül kinyitottam a szemem, és megcsókoltam. Bementünk a szobába , majd rám nézett.
 Hallottad amiről Dannel beszéltünk?
 Nem. –mondtam.
 Akkor jó. Legalább te nem tudod meg, csak holnap.
 Mit?
 Majd megtudod. Úgy is címlapra teszik majd.
 Mond el nyugodtan, mert látom rajtad hogy bánt a dolog.