Vége lett az utolsó órának, ami történetesen történelem volt egy vén szipirtyóval. Emily és Anne a sorban álltak, amikor Em észrevette, hogy Mr. Titokzatos és a haverjai ott állnak előttük két-három emberrel.
- Itt van- súgta oda barátnőjének Emily- a haverjaival.
- Ki?- Anne először nem tudta kiről van szó- Ja, hogy ő! Látom.
A sor haladt előre, s a fiúk leültek az egyik asztalhoz.
- A közelükbe üljünk?- kérdezte Anne.
- Nem tudom- bizonytalankodott Em- Rád bízom a döntést.
Anne egy szomszéd asztalhoz ült.
- Mertem remélni, hogy kicsit távolabb ülsz le- idegeskedett Emily.
- Jól van- mondta barátnője sértődötten- ülhetsz egy másik asztalhoz. Nem kell, hogy velem ebédelj!
- Bocsi- nézett rá aranyosan- igazad van!
- Utálom, ha így nézel!- nevetett fel Anne.
Ebéd közben Emily és Mr. Titokzatos tekintete sokszor találkozott, de nem történt semmi. Anne próbálta magára vonni barátnője figyelmét, de nem volt mindig sikeres.
- Emily -szólongatta barátnőjét- Emily!
- Igen- eszmélet fel a lány-, igen? Mondd, Anne!
- Ha így bámulod és csorgatod a nyálad megint ki fogod önteni az üdítődet.
- Igazad van- nyugtázta Em- hagyom, hogy ő lépjen.
- Rendben van, Emily- nézett a lányra furcsállóan-, de ettől még kiboríthatod a kóládat.
- Aúú -visított fel Emily, amikor Anne megcsípte- Ezt miért kaptam?
- Mert mindjárt idevarázsolod a Kóla-tengert. Megint.
- Kösz, Anne.
- Mit is?- értetlenkedett a lány.
- Azt, hogy figyelsz rám. Még akkor is, ha én épp nem.
Hirtelen egy ismerős hang ütötte meg a lányok fülét. Kris volt az:
- Sziasztok! Leülhetek?
- Szia Kris! -üdvözölték a lányok- persze.
- Emily most nincs beszélő képes állapotban.
- Miért? Valami baj van?- kérdezte ijedten Kris.
- Nem, nincs semmi- magyarázta Anne- csak azt a srácot bámulja a szomszéd asztalnál.
- És viszont- egészítette ki barátnőjét Em.
- De, mégis melyikről van szó?
- A szőkéről.
- Áhh..Ruddle tanár úr fiára gondoltok?!
- Hogy mi?- ordított fel Emily a bambulásból- Hogy ki ő?
- Ruddle tanár úr fia- magyarázta Kris.
- Te ezt honnan tudod?- érdeklődött Anne, mert Emily nem jutott szóhoz.
Emily álla teljesen leesett. Nem hitt a fülének. A fiú, akit az első nap látott és még a másodikon is, akit helyesnek tart és vele szembe ült majdnem, és nem nevette ki tegnap a kólás-ügy miatt, az Ruddle tanár úr fia.
- A legtöbben ismerik- folytatta Kris.
- Mi kivételek voltunk.
- Emily, jól vagy?- érdeklődtek barátnői- Sápadtnak látszol.
- Nem tudom felfogni- hitetlenkedett- nem tudom elhinni.
- Hát, ezért volt annyira ismerős az arca. Tudtam, hogy hasonlít valakire, csak azt nem, hogy kire- mondta Anne.
- Igen- helyeselt Kris- hasonlít az apjára.
Miközben ezt kimondta elpirult.
- Tehát- folytatta kicsit zavartan a lány- ő Danny Ruddle. Most másodikos.
- És melyik osztályba jár? Német?- kíváncsiskodott Anne.
- Igen, németes és mellette ő is tanul spanyolt.
- Remek- szólt hozzá hosszú idő elteltével Emily.
- Az, de ne bámuld egyfolytában- ripakodott rá Anne
- Rendben, rendben. Megpróbálom.
- A hangya szokott próbálkozni. Az ember tesz!
- Mi ez a hülyeség a hangyákról,Anne?- kérdezte Kris.
- Oké, oké. Nem nézem.
- Nem tudom- elégedetten barátnőjére nézett Anne-, de bevált.
- Milyen volt a mai napod, Kris?- érdeklődött Em.
- Elég jó. Volt ma órátok Ruddle tanár úrral?
- Igen. Az első földrajz volt. És elsütött egy po..po..po..
- Poént- fejezte be Anne a mondatot és barátnőjére nézett.
Emily nem tudta befejezni a mondatot, mert ekkor állt össze benne a kép.
- Ruddle tanár úr onnan tudta, hogy bénáztam tegnap, mert a fia látta..mert a fia..a fia..
- A fia Mr. Titokzatos- ismét Anne fejezte be a mondatot.
- Igen- vágta rá Em teljesen megfeledkezve, hogy ott ülnek a szomszéd asztalnál.
Az új dolgok felismerése közben egyszer sem nézett a szomszéd asztalra és mire megint tudatosult benne, hogy ott vannak a közelben átnézett és csalódottan látta, hogy már nem volt ott.
Lassan ők is befejezték az evést. Krist megint várta az apukája. A lányok elindultak hazafelé.
- Jaj, Anne!- kezdte Em- Annyira nem tudom.
- Mit, Emily? Mit?
- Miért pont Ruddle tanár úr fia? Miért?
- Nem tudom. Most mit akarsz csinálni?
- Fogalmam sincs. Nem tudok róla semmit és tuti, hogy ő nem rágja magát ilyen hülyeségeken.
- Soha nem tudhatod. Lehet, hogy ő is pont ezeket mondja Paulnak.
- Gondolod?- Emily elgondolkozott- Ki az a Paul?
- Akivel ebédelni szokott- magyarázta Anne- Stratton tanárnő fia.
- Komolyan? Nem hiszem el! Ezért hasonlított annyira rá.
- Igen, Em, ezért. De ezt már ebéd közben megbeszéltük. Ezek szerint nem figyeltél. Illetve figyeltél. Csak nem ránk.
- De- védekezett Emily- figyeltem. Igenis figyeltem rátok.
- Meg másra is.
- Bizonyított tény, hogy a nők egyszerre kétfelé is tudnak figyelni. És én nő vagyok.
- Hát, hogyne, Em. Hogyne.
Elérték a St. Sarah és a Dock Street sarkát.
- Akkor holnap reggel.
- Igen. Holnap reggel 7:15-kor. Szia!
- Csáó!
Emily fél három körül ért haza. Ma a nővére, Claire még nem volt otthon. Megitta a szokásos kakaóját, felment a szobájába és tanulni akart, de a gondolatai nem hagyták. Hallotta, amint Kris azt mondja az ebédlőben, hogy ”Ruddle tanár úr fiára gondoltok?!”, meg azt is, hogy „ő Danny Ruddle. Most másodikos.”, és még azt is, hogy „ő is tanul spanyolt.” Ezeket a gondolatokat próbálta elkergetni azzal, hogy megpróbálta felidézni a kémia órát.
Vacsora közben semmi érdekesről nem beszéltek, csak azt hallgatta, ahogy Claire próbálja rávenni az anyját, Clara-t, hogy intézze el, hogy a következő iskolai rendezvényre menjen el a stúdióból egy riporter, aki készít vele egy interjút a műsor után, akit persze felvesznek videóra. De Clara hajthatatlan volt.
Mrs. Gray a Marathon Media-nál dolgozik. Olyan híres filmek mellett asszisztált már, mint például a James Bond filmek.
A vacsora után ma adták a Closure utolsó részét a TV-ben, de valami közérdekű közlemény miatt megszakították.
- Van egy normális műsor a TV-ben, amit szeretek, erre a befejező rész közepén megszakítják valami ostoba közlemény miatt- bosszankodott Emily.
- Akkor most már nézhetem azt az improvizációs műsort?- kérdezte Claire.
- Igen- mondta húga csalódottan- nézheted.
Em felállt a kanapéról és felment a szobájába, magára zárta az ajtót és a Dark Heart- Tomb című számát hallgatva elaludt.
Reggel a szokásos fél hetes kelési idő előtt kelt fel. Még egyszer lezuhanyozott, kivasalta a haját, és egy szép, de egyszerű sminket készített magának (Ezelőtt annyiból állt a smink, hogy lealapozta az arcát, szempillaspirál és szemceruza, de előfordult olyan is, hogy néha ezek közül se mind).
Mikor megérkezett a Dock Street és a St. Sarah sarkára barátnője nem ismerte meg. Emily nagyon csinosan nézett ki.
A mai napjuk elég laza volt. Öt órájuk volt és ebből az egyik ének, még hozzá az utolsó. Ez volt az első énekórájuk. A terembe egy hosszú barna hajú, barna szemű, középkorú nő lépett be.
- Sziasztok! Gloria Bailey vagyok, az ének tanárotok.
mivel ez volt az első óránk mindenkinek be kellett mutatkoznia és elmondani honnan jött stb… Épp Em-re került a sor, amikor kopogtak, de Em gyorsabb volt:
- Emily Gray vagyok- és miközben ezt mondta az ajtóban álló személyre nézett és megpillantotta Mr. Titokzatost, azaz Danny Ruddlet, a földrajz tanárának a fiát.
Mélyen egymás szemébe néztek és csak ezután szólalt meg Danny:
- Elnézést a zavarásért, Bailey tanárnő. Akit érdekel a kézilabda edzőtábor az keresse meg Graphite tanár urat.
- Köszönjük Danny- mondta tanárnő.
- Viszlát Bailey tanárnő- Emilyre nézett- Sziasztok.
- Szia Danny- köszönt el a fiútól az ének tanárnő.
Aztán bezárta maga mögött az ajtót és Emilynek meg kellett ismételnie, mert Bailey tanárnő nem figyelt, amikor először mondta.
- Emily Gray vagyok.
- Anne Cabral- hangzott Em mellett.
Az óra hátra levő részében Emily fejében csak az a pár perc járt, amikor Mr. Titokzatos bent volt a teremben. A csengő hangjára észbe kapott, gyorsan összepakolt, hogy utol érje Anne-t. Az ebédlő felé haladtak.
- Mi volt veled egész ének órán?
- Nem is tudom. Mondjuk bent volt az a fiú, akit az első nap láttam és még a másodikon is, akit helyesnek tartok és velem szembe ült majdnem, és nem nevetett ki a kólás-ügy miatt, és pont akkor jött be, amikor ÉN mutatkoztam be, mielőtt megszólalt volna mélyen belenézett a szemembe, s amikor elköszönt akkor is és mellékesen Ruddle tanár úr fia. Ezen kívül nem volt semmi.
- De legalább már tudja a nevedet- mondta lazán Anne- Nézd a dolog jó oldalát.
- Igaz. Azok után, hogy magamra borítottam a kólámat előtte és ő elmesélte az apjának, aki az egész osztály előtt poénkodott. Elég jó, hogy tudja a nevemet- mérgelődött Em.
- Te mindig csak a rosszat látod.
- Ez nem igaz!
- De. Azt most nem említetted meg, hogy a kóla-ügykor ő nem nevetett rajtad és amikor kiment a teremből a TE szemedbe nézett- ült le egy kicsit dühösen Anne az egyik asztalhoz.
- Igazad van- nézett bocsánatkérően barátnőjére- Leülhetek?
- Persze-, válaszolt a lány megbocsátóan-, de csak ha nem beszélsz Mr. Titokzatosról.
Emily mosolygott és csak annyit mondott, hogy megpróbálja. Néhány perc múlva megjelent Kris is az asztaluknál. Anne és Emily elmesélték az ének órán történteket, meg a nap érdekességeit és nagy sztorijait.
- És a te napod milyen volt, Kris?- kérdezte Em.
- Elég jó. Nálunk is volt bent Mr. Titokzatos, de nem ő beszélt, hanem Paul.
- Értem- aztán hirtelen megdermedt Em tekintete.
Látta, hogy belépnek az ajtón és egyből észrevette a lányok asztalát. A közelükben ültek le. Közben Anne is felfigyelt a fiúkra és a lányra, aki mindig velük ebédel, mert Danny egyik barátjának a csaja.
- Em, megígérted, hogy nem beszélsz róla.
- De hisz nem is beszél, csak bámul.
- Nem igaz- védekezett Emily- én rátok figyelek.
- Aha. Még se minket nézel.
- A tekinteted elsiklik a fejünk mellett- magyarázta kris.
- Rendben van. Igazatok van.
Megnézte a lányok tálcáját és tudatosult benne a tény, hogy indulni kellene.
- Mehetünk?- tette fel a kérdést Em.
- Felőlem- vonta meg a vállát Kris.
- Igen, befejeztem- jelentette ki Anne.
- Rendben- mondta Emily- menjünk.
Felálltak az asztaltól, megfogták a saját tálcájukat, visszavitték és elindultak az ajtó felé. Emily fél szeme még mindig Danny-t figyelte és észrevette, hogy Danny őket nézi, miközben kimennek az ajtón.