Könyvsarok - Könyves és fanfic oldal

Your friendship is a lie – Katie szemszögébõl - by Katie

Magamba mélyedve ülök a szobánkban, és nézek ki az ablakunkon, ami közvetlenül a parkra néz. Elmélkedem Tom Lightról, arról a hollóhátas fiúról, aki miatt most egyedül vagyok. Igaz, ott van nekem Alice, akivel még a mugli óvodába is együtt jártunk, de most mégse rá van szükségem. De erre késõn jöttem rá. Nekem Lily Evans az, aki már szinte a testvérem, de az utóbbi idõben nagyon elkülönültünk. Vagy csak inkább én. Beismerem az én hibám. De még felmerül bennem a kérdés, vajon még mindig én, a kis hugrabuggos lény lennék az okos, griffendéles Lilynek a legjobb barátnõje? Ismét megtapasztalhattam, hogy miért osztott elsõben a süveg a hugrabuggba. Buta vagyok, nem gondolkodok elõre, és mindent elrontok. Jé! Az ott Lily? A parkban sétál egyedül, és nem repes az örömtõl. Errõl is én tehetek. Tudom, megváltoztam, ezt igazolja az is, hogy a hátam mögött kibeszélnek.
Már órák óta ülök itt, álmodozok Tomról, miközben a valódi problémáim megoldhatatlanná válnak. Ez itt a bökkenõ, mindennek az oka Tom. Lil elmondta mit hallott róla, és mi a véleménye, erre én megharagszom rá. Végülis jogos volt, mivel nem is ismeri, de elítéli. Nagyon magasra teszi a mércét, ha egy kis hibája van a fiúnak, akkor már bukott a mutatvány. Ezért azt mondtam neki, hogy ezért nem lesz soha barátja. De ebben igazam van. Egy James Potter hajt rá, de õneki az se jó. Itt kezdõdött a kettõnk között lévõ kapocs bomlása. Ami csak ezt elõsegítette, hogy más az érdeklõdési körünk. Õ imádja a zenét, én is szeretem, de nem érdekel annyira. Imád beszélni, ahogy én is. Én mindig meghallgatom, hogy az osztálytársai mit csinálnak, hogy néznek ki, még akkor is, ha nem érdekel. De ha én akartam valamit mondani mindig közbevágott. Ezt egy darabig elviseltem, hisz ilyen egy barátság, nagy ügy. De az utóbbi idõben nem bírtam, és megmondtam neki. Egyszerûen minden összejött. Lehet, hogy õ erõs, és kibírja, de tudja, hogy én nálam könnyebben szakad a cérna. Az egyik gond Tom, akire nem csak én, hanem egy másik barátnõm Mandy is hajt. A másik a zene szakkör, amit abbahagyok, régen ezt kellett volna már tennem. A harmadik, hogy az osztálytársaim kibeszéltek a hátam mögött, míg én elutaztam Londonba. Majd a végsõ, és legfájóbb, Lily. Nem tudok vele beszélni, mivel más a témánk. Mióta azt mondta Tomról, nem mondok el róla semmit, mert tudom, hogy nem érdekelné, azt meg nem akarom, mert tudom milyen rossz az. És Merlinre! Még csak tinédzserek vagyunk! Néha olyan komoly, mint egy 30 éves boszorkány. Félek, hogy õ nem tudja elfogadni, hogy engem most a fiúk jobban érdekelnek, mint más. Tudom, kezdek ellibásodni, de nem tudok mit tenni.
Múltkor még mugliismereti szakkörre is elkísértem, ahol körülbelül egy éve voltam utoljára. Akkor milyen jól elvoltunk! Írtunk egy pasi top10-et.
Tegnap még úgy tûnt, hogy minden rendbe jön, egészen addig, míg megrúgott. Miért? Mert egy kicsit nagyobb az orra, azért piszkáltUK, nem csak én (!), de nem úgy, mint mások. Csak azt nem értem, miért csak a legjobb barátnõjét rugdossa. Nem is igazán fizikailag fájt, hanem a lelkembe rúgott. Elismerem, én is volt hogy megcsapkodtam, de nem sípcsonton rúgtam! És az fáj, hogy hiába mondtam annyiszor, hogy szerintem szép az arca, és hiába védtem meg. Pedig már párszor megfenyegettem a griffendéleseket, hogy nehogy piszkálják ezzel. És különben is, nekem is nagy orrom van. Sõt az enyémet is hasonlították már egy mugli királyéhoz, valami magyar uralkodó. Ha jól emlékszem, Mátyás. Egyszer láttam róla egy képet, és hát… De mégis ilyen Lily. Most meg szerinte én érzéketlennek tartom, pedig egyszer egy szóval sem mondtam ki ezt a szót rá. Attól, mert nem sír, attól nem érzéketlen! Ez fájt, hogy azt mondta, hogy én ezt gondolom róla, pedig soha nem mondtam, és nem is gondoltam. Sõt, becsülöm benne, hogy van akaratereje, kitartása, elszántsága, minden, ami belõlem hiányzik. Kezdem azt hinni, hogy egy nyafogós, bõgõ libának tart. Ha ezt gondolja, ám legyen, de nem tehetek róla. Hogy sírna-e valaha értem? Igen, tudom, hogy igen. Ezt már egyszer bebizonyította. Mikor mondtam neki, hogy elköltözünk, csak elõtte megvicceltem, hogy Franciaországba, pedig csak oda, az õ városukba fogunk, így közelebb leszek hozzá. Akkor majdnem elsírta magát, ez nagyon jól esett. Az viszont nem, hogy késõbb elmondtam neki, hogy hova, de õ csak annyit mondott, hogy közelebb nem tudtatok? Telhetetlen. EZ rosszul esett, de mégis így szeretem. De elrontottam. Most értettem meg, hogy mivel rontottam el. Nem bíztam benne, féltem tõle, nem mertem neki elmondani az érzéseimet. Azt is tudom, miért. Keveset voltunk együtt, ezért eltávolodtunk. Egy barátságban a legfontosabb az idõ, idõt kell szánnunk egymásra. Ez hiányzott. Errõl viszont egyikünk sem tehet, el voltunk havazva, én meg még el is utaztam. De lehetünk még olyanok, mint régen? Vagy minden veszve van? Nyáron se lesz idõnk egymásra, mert õ dolgozni fog. Lehet, hogy tényleg most lesz vége egy hosszú barátságnak. Kérdés, hogy akarjuk-e, hogy vége legyen? Talán õ igen. Megértem, hisz haragszik rám. Szerinte a barátságom egy hazugság. Ez a mondat mindent elárult nekem, nem akar már a barátom lenni. De tényleg hazugság volt? Az a sok nevetés, vidámság, segítség, mind hazugság? Én nem annak szántam, de szerinte mégis az. Ha vége is van most, sokan szeretik, találna más barátnõt. Ha így történne, hiányoznék neki? Nekem biztos. Nem tudnám elviselni, hogy minden nap látom, mégse bosszant fel. Erre a gondolatra elmosolyodtam. Jobb, ha sétálok egyet. Lementem a klubhelyiségbe, ahol Mandy is ott volt. Odamentem hozzá, és beszélgetni kezdünk. Azt mondta, hogy elküldi Tomot a fenébe. Szuper! Én meg még azt hittem, hogy Mandyvel veszek össze Tom miatt, helyette Lilyvel vagyunk rosszban. Elbúcsúztam Mandytõl, és elkezdtem bolyongani a kastélyban. Egy fiú miatt vesztem el a legjobb barátnõm. Nem ilyen voltam régen, miért kellett megváltoznom? Ismét megbizonyosodott gyengeségem, mert egy könnycsepp hagyta el a szemem. Majd jött a második, harmadik, és egyre több. Rohanni kezdtem egy mosdóba. Tudtam, hogy nem old meg semmit, mégis sírtam tovább, és minden csepp könnyel távozott egy kis feszültség. Szép lassan próbáltam megnyugodni. Hiszek a sorsban, lehet, hogy így kellett történnie. Gyorsan megmostam az arcom, és vártam pár percet, hogy ne legyen olyan vörös a szemem. Elindultam a park felé, de a tölgyfaajtónál megálltam. Lily és James együtt? Na végre! Ha velem, ha nélkülem, de legalább Lily boldog lesz. Megfordultam, és visszaindultam a kastélyba. A második emeleten kit láttam meg? Tomot… Egy csajjal csókolózott. "Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni."

Szeretnél kritikát írni?