Teóriák a szerelemről
Ginny Weasley, Roxfort fiatal bűbájtan professzora, nem akarta elhinni, amit az előbb hallott. Roxmorts egyik új klubjában üldögélt a barátnőivel egy fárasztó hét után. Egész héten dolgozatokat javított, amik annyira tele voltak hibával, hogy az még Ginnyt is elég fájdalmasan érintette, nemhogy McGalagony igazgatónőt, aki egész délután mást se csinált, mint vele kiabált, mondván: hogy a csudába lehet az, hogy az elsősök még mindig nem tudják a levitációs bűbájt?
- Bezzeg Potter osztályai száguldanak! – kiabálta.
Igen. Potter. Harry Potter. Az a Harry Potter, aki miután legyőzte Voldemortot, és eltöltött pár évet a minisztériumban, mint auror, most a Roxfort sötét varázslatok kivédése tanára. Hát igen. Probléma. Nagy p-vel. Ugyanis mióta Harry a Roxfortban tartózkodik, Ginnynek valahogy semmi sem úgy jött össze, ahogy szerette volna.
Bezzeg Potter osztályai száguldanak!
Ginny a haját tudta volna tépni dühében. Halvány fogalma sem volt arról, hogy éri el Harry azt, hogy a sötét varázslatok kivédéséből a diákok messze a legmagasabb tanulmányi átlagokat produkálják. És ehhez még hozzájött az, hogy ez nemcsak az elméletre volt igaz, hanem a gyakorlatra is.
Bezzeg Potter osztályai száguldanak!
Potter így, Potter úgy. Gilderoy Lockhart óta nem volt ilyen népszerű tanár a Roxfortban és Ginny kelletlenül bár, de elismerte, hogy a népszerűségének megvannak az alapjai. Tehetséges volt, nagy tudású, híres, ó de még mennyire híres, ráadásul gazdag is volt, eszméletlenül jóképű, de ami a leglényegesebb: jelen pillanatban facér. Jelen pillanatban. Mintha ez jelente valamit!
Szóval Ginnyinek itt volt a dolgozatprobléma, a Harry Potter probléma és most még ez is. Az utóbbi időben unottá váltak a mindennapjai, nem igazán lelt élvezetet semmiben, gyakran volt ingerlékeny. A legrosszabb az egészben az volt, hogy hetek óta most sikerült először levonszolni őt Roxmortsba egy kis szórakozásra. Mi történt vele? Régen nem volt ennyire életunt. Parvati Patil pedig kerek perec megmondta neki.
- Tudom én, mi hiányzik neked csajszi! Az hogy valaki végre jól megkettyintsen!
Ginny, aki éppen belekortyolt a vajsörébe, döbbenetében majdnem félrenyelt. Kettyintés? Tényleg ezt a szót használta? Hermione, Luna és Padma csak kuncogtak.
- Miről beszélsz te?
- Ugyan! Ne játszd a kis erkölcsöst! Úgy vörösödsz, mint egy szűzkislány. Pedig mindannyian tudjuk, hogy nem vagy az!
Padma és Hermione most már hangosan nevettek. Ginny haragosan nézett rájuk.
- És ezt feltétlenül tudnia kell mindenkinek. Az Isten szerelmére Parvati!
- Pedig Parvatinak igaza van, Ginny – jegyezte meg mosolyogva Padma. - Rád férne egy jó kis kufircolás egy helyes pasival.
Most már biztos, hogy nem hallotta félre! A barátnői nyilvánosan ki akarják tárgyalni az ő szerelmi életét.
- Hát...
- Ne mond, hogy nem hiányzik! - szólalt meg most először Hermione.
- Én bizony már két szex nélkül töltött nap után frusztrált vagyok. És amikor Seamus edzőtáborba megy, az pokoli időszak – mondta Parvati.
Hú ez még rosszabb, mint aminek elsőre látszott! Nemcsak az ő szerelmi életét akarják kidumálni, hanem még egymásét is. Jöhet még ennél rosszabb???
- Tökéletesen meg tudlak érteni Parvati! Ronnal is ugyanez a helyzet – bólogatott Hermione.
A válasz: igen, jöhet ennél rosszabb.
- Jaj, Hermione! Kérlek, csak Ront ne! Másra se vagyok kíváncsi, mint a bátyám szerelmi életére.
- Pedig átkozottul jó! Komolyan! Sose hittem volna korábban, hogy valamiben elismerem a tudását, de piszok jó lepedőakrobata, annyi szent.
- Hermione!
Mindenki nevetett Ginny felháborodásán. Luna viselkedése meg is döbbentette a lányt. A szőke hajú meglepően eleven volt és vidám. Később az is kiderült mi volt rá ilyen jó hatással.
- Fred? Mióta vagy te együtt Freddel?
- Már három hete, Ginny! Ha gyakrabban járnál szórakozni, akkor már rég tudnád!
- Látod, Ginny! Már Luna is rájött, hogy a pasik nélkül rohadt unalmas lenne az élet! A szexről ne is beszéljünk! – mondta Hermione és kortyolt egyet az italából.
- Szex nélkül lehet élni! – vágta rá Ginny.
- Persze hogy lehet, drágám! - mondta Padma és úgy nézett Ginnyire, mintha a lány nem lenne normális.
- Neked tényleg nem hiányzik az, amikor egy férfi mindent megad neked, amit csak szeretnél? Mikor fázol, és meleged van egyszerre és reszketsz a gyönyörtől? - kérdezte csillogó szemekkel Parvati.
- Vagy éppen te vagy az, aki irányítja őt és pont az okoz élvezetet neked azzal, ahogy látod, hogy mennyi élvezet tudsz nyújtani neki?
- Vagy egyszerűen csak hagyod, hogy átöleljen, és addig simogasson és csókolgasson, amíg meg nem nyugszol egy fárasztó nap után?
- Vagy csak feküdni mellette és elaludni a karjaiban?
- Jól van! ELÉG! Igazatok van! Tényleg hiányoznak a pasik és a szex. De ha eddig még nem jöttetek volna rá, a Roxfortban vagyok tanár, és szinte sose mozdulhatok ki onnan. Hogy találjak így egy helyes pasit?
A lányokon látszott, hogy elgondolkoznak. Aztán Parvati ismét elmosolyodott. Ravaszkásan nézett barátnőire.
- Ami azt illeti, egyel épp együtt dolgozol.
A többieknek gyorsan leesett a tantusz. Padma annyira haragudott magára, amiért nem neki jutott először az eszébe az ötlet, hogy a homlokára csapott.
- Hát persze!
- Mi hát persze? - döbbent meg Ginny.
- Harry – válaszolta Hermione.
- Bizony. Harry Potter nemcsak hogy helyes pasi, hanem egyenesen szívdöglesztő. Az a pletyka járja, hogy észvesztően jól csókol. És eddig még egy lány se panaszkodott rá.
- És Parvati még sokat nem mondott el. A teste állítólag olyan, mint egy görög istené.
- Igen, de… - próbált közbevágni Ginny.
- És a legjobb szeretők egyike Angliában.
- Azért ne ess túlzásokba…
- Bármelyik nőt megkaphatja bármilyen erőlködés nélkül – folytatta Padma ügyet sem vetve Ginnyre. - Elég egy mosoly és máris érzed, ahogy elgyengülnek a lábaid.
- Hé! Komoly kapcsolatban élsz Padma… - próbálkozott tovább Ginny.
- Ééés? – meresztette a szemét a lány. – Hűséget fogadtam, nem vakságot!
- Jaj ne! – kiáltott fel Parvati. – Hanyagold a közhelyeket, kérlek!
- Miért? Te talán másképp gondolod?
- Ami azt illeti…
- Na látod! Azt mind elismerjük, hogy Harry egy dögös pasi! Szerintem bármelyik boszorkány elismeri Angliában!
- Titkon mindenki szerelmes egy kicsit Harry Potterbe – szólalt meg szokásos álmodozó hangján Luna.
- Nekem mondod, Luna? - sóhajtotta Ginny. - A fél suli szerelmes belé.
- Na látod! - helyeselt Padma és kiitta a maradék vajsörét. - Nagyon üresek azok a poharak hölgyeim! Igyunk még egy kört! Én fizetek.
- Én azt hiszem kihagyom! Már így is elég sokat ittam!
- Ugyan má' Ginny! Te fele annyit ittál, mint mi.
- Az is elég volt.
- Nincs mese Ginny! - csapott az asztalra Parvati. - Ha már a szexet hanyagolod, legalább egyszer egy hónapban rendesen berúghatsz.
- Nálad a pont! Megyek és kérek egy kör Puerto Rico -i rumot. Az való most ide!
Amíg Padma kikérte az italokat, Ginny elgondolkodott azon, amit a lányok mondtak és el kellett ismernie, hogy igazuk van. Egy nő se merné kiejteni a száján azt, hogy Harry Potter nem szexi pasi, mert azonnal megköveznék érte.
- Bár most jut eszembe, Ginny! - zavarta meg a visszatérő Padma a lány gondolataid. - Te tudnál egyet s mást mondani Harry Potter csóktehetségéről. Hisz jártál vele egy ideig nem? Csak a háború miatt szakítottatok.
Egyszerre húzták le a rumot. Eltartott egy pár másodpercig, míg Ginny összeszedte magát annyira, hogy válaszoljon.
- Igen. Azért szakítottunk, mert nem akart veszélybe sodorni.
- És te rögtön el tudtad felejteni? - döbbent meg Luna. - Ezt azért még én sem hiszem el!
- Nem. Nem ment olyan könnyen.
- Eltérünk a tárgytól csajok!!! Oké. Szakítottatok. De attól még tudod, hogyan csókol.
- Átkozottul jól.
- Ezt eddig is tudtuk – szólt közbe Padma. - Bővebben?
- Amikor megcsókol, nem is tudsz másra figyelni. Megszűnik körülötted a világ, és csak arra tudsz gondolni, hogy sose legyen vége a pillanatnak. Olyan, mesterien tud csókolni, hogy szerintem ez vele született tehetség. Néha gyöngéd és épp csak hogy megérinti az ajkaidat, néha megadja azt az igazi, érzéki francia csókot, de néha olyan viharos szenvedéllyel tud csókolni, hogy beleszédülsz. - Ginny kezdte érezni az alkohol hatását. Hirtelen olyan könnyű volt mesélni. Szinte ömlöttek belőle a szavak. - Átölel, szorosan… Szabadulni nem tudsz, de nem is akarsz… És az ágyban úgy bánik veled, mintha te lennél az egyetlen nő a világon…
Padma és Parvati eltátották a szájukat, Hermione a szája elé kapta a kezét, Luna pedig még a szokásosnál is jobban elkerekítette a szemét döbbenetében.
- Ó basszus! - kiáltotta Ginny.
- Ginny! Te... te... lefeküdtél Harryvel? - hápogta Hermione.
- Ginny ez komoly?
- Részleteket csajszi! - hajolt előre Parvati.
- Én most inkább megyek – állt fel Ginny az asztaltól, de Padma elkapta a karját és visszarántotta a székre.
- Nem mész sehova, amíg nem meséled el a sztorit.
- Mit akartok tudni? - kérdezte kétségbeesetten Ginny.
- Mikor történt és milyen volt?
- Még évekkel ezelőtt történt.
Döbbent csend telepedett a társaságra. Aztán Hermione szólalt meg.
- Évekkel ezelőtt? De hát az nem lehet. Hacsak nem... Ginny!
- Igen. Harry volt az első.
- Ha? Az hogy lehet? – kiáltották a lányok egyszerre.
- 17 voltam és csuromvizes. Emlékszel arra, Hermione, mikor az egyik nyáron rátámadtak az Odúra a halálfalók?
- Igen. Zuhogott az eső és téged elraboltak. Halálra aggódtuk magunkat, mire az éjszaka közepén jött egy levél Harrytől, hogy biztonságban vagy és másnap reggel vissza is hozott. De... Akkor történt?
- Igen. A halálfalók nem információk miatt hurcoltak el, hiszen tudták, hogy még fiatal vagyok ahhoz, hogy be legyek avatva a tervekbe. Mást akartak… a testem kellett nekik.
- Ginny ...
- Most már ha elkezdtem, befejezem Luna! Miközben egy megfelelő hoppanálási helyet kerestek, elmondták, hogy milyen mocskos dolgokat akarnak velem majd művelni. Aztán a semmiből megjelent Harry és kiszabadított. Elvesztettem az eszméletemet és Harry lakásán ébredtem föl. Pontosabban azon a helyen, ahol éppen élt. Egy elhagyott kertészlak volt Godric's Hollow közelében. Egy helyiségből állt az egész és csak egy vaságy volt benne. De nem számított. Amikor ránéztem, már tudtam, hogy el fogok veszni. Lefeküdtem vele. Hogy miért? Hálából, szerelemből és talán félelemből is.
- Félelemből? - hökkent meg Padma. - Miért?
- Háború volt lányok! Nem lehetett tudni, hogy győzni fogunk-e, vagy sem? Az ember abba se lehetett biztos, hogy a holnapot megéli-e? És én nem akartam úgy meghalni, hogy még sosem... még egyszer sem... A fenébe is! Nem szégyellem! - csattant fel hirtelen Ginny. - Egyszerűen nem akartam szűzen meghalni! De nem bántam meg. Harry nagyon gyöngéd volt. Azt akarta, hogy nekem jó legyen és ezért visszafogta magát. És ez nagyon jól esett. Csodálatossá tette azt az éjszakát a gyöngédségével és a szerelmével! És fantasztikus volt!
A lányok döbbent csöndben hallgatták végig Ginny történetét. Valósággal itták minden szavát és a történet annyira magával ragadta őket, hogy miután véget ért, eltelt pár másodperc, mire Hermione meg bírt szólalni.
- És azóta voltatok együtt? – kérdezte.
- Nem. De nem felejtem el azt az éjszakát, míg élek.
---,--@
- Én még mindig azt mondom, hogy egy kis kufircolás helyre hozna – erősködött Parvati, mikor már Roxmorts utcáin sétáltak. - Adrian óta nem voltál együtt pasival. Vagy tévedek?
Ginny motyogott valamit, amit helyeslésnek is felfoghatott az ember, ha úgy tartotta kedve. Parvati azonban tovább ütötte a vasat.
- Hány hónapja is hogy szakítottatok?
- Hónap? - kiáltott fel Hermione. - Van az már fél év is!
- Hatésfélhónapja – motyogta Ginny.
- Tessék?
- Szerintem azt mondta, hogy hat és fél hónapja – igyekezett segíteni a lánynak Luna.
- Merlin szakállára! - kiáltotta Parvati, hogy zengett az egész utca. Gyorsan a szája elé kapta a kezét és bocsánatkérően nézett a többiekre. - Bocs! Na de akkor is! - fogta suttogóra a hangját. - Hat és fél hónapja?! Hat és fél hónapja nem voltál pasival? Akkor egyáltalán nem vagyok meglepődve, hogy ilyen frusztrált vagy!
- Hát ja! Neked már nem is elég egy egyszerű kufircolás! - adta alá a lovat Padma és határozottan Ginny szemébe nézett. - Neked az kell, hogy valaki jó alaposan… meg… tudod… hogy izé… - és félreérthetetlenül mutogatni kezdett a kezével. – De tényleg jó alaposan!
- Ugyan már Padma! Szerintem elég be vagy csípve ahhoz, hogy kimond a szót… - vigyorgott Parvati.
Padma már éppen szólásra nyitotta a száját, mikor Ginny gyorsan közbevágott.
- Elég volt! Ha nem voltam együtt pasival, az csakis az én bajom. Hagyjatok már békén! Lefoglalt a munkám! Nem volt időm pasikra!
- Ugye tudod, hogy most baromi nagy hülyeséget mondtál. Nem volt időm pasikra? Ginny 24 éves vagy! Mikor lesz időd a pasikra, ha nem most?
Ginny dühösen Parvatihoz fordult. Már tényleg kezdett betelni a pohár.
- És mégis mit tanácsolsz?
- Csábítsd el Harryt – vágta rá határozottan Parvati.
- Felejtsd el!
- Jó. Akkor járj el szórakozni és szerezz magadnak egyet.
- Jó ötlet! - csettintett Padma. - Jövő hét végén kezdetét veszi a „keressünk Ginny Weasleynek pasit” hadművelet.
- Nincs szükségem kerítőnőkre!
- Hát Ginny! - csóválta a fejét Hermione. - Ha hat és fél hónapig nem tudnék férfit szerezni magamnak, én bizony nem utasítanám vissza a segítséget.
Ginny hallgatott. Dühös volt a lányokra, ugyanakkor ismét be kellett látnia, hogy van igazság abban, amit mondanak.
- És mégis hogy akartok nekem segíteni?
- Jövő hét végén elmegyünk a „Tüzes cikeszbe”.
- Tüzes cikesz? – hökkent meg Ginny. – Az meg mi?
- Ez már tényleg vészhelyzet! – csóválta a fejét Hermione. – Nem ismered az Abszol út legfelkapottabb helyét?
- Nem én – válaszolta Ginny.
- Akkor majd megismeri! – vágott közbe Parvati. – Elmegyünk bulizni, és közben keresünk neked egy megfelelő pasit.
- Jó ötlet, Parvati!
- Benne vagyok!
- Én is.
A nagy egyetértéssel már Ginny sem tudott mit kezdeni, így hát megadóan bólintott.
- Ám legyen! - sóhajtotta a lány. - Ha ez azt jelenti, hogy leszálltok rólam...
- Utána nem piszkálunk ígérem!
Nem szóltak többet, amíg el nem értek Roxmorts széléhez.
- Na azt hiszem én most húzok! Valószínű nemsokára Ron is hazaér! – Hermione játékosan az ujja köré csavart egy hajtincset. – És azt hiszem én se bánnám, ha ma este valaki jól megkettyintene!
- Milyen igazad van! – mosolyodott el huncutul Parvati és húgára kacsintott.
- Azt hiszem én is benézek Fredhez – nézett elgondolkozva az utca másik vége felé Luna.
- Oliver is itthon van most! - jegyezte meg Padma.
- Na jól van ti kéjsóvárak! Nyomás vár az ágy! - nevetett Ginny.
A négy lány elköszönt, majd hoppanált. Ginny pedig elindult a Roxfort kastély felé. Mivel a roxforti birtokon nem lehet hoppanálni, jó kis esti séta állt előtte.
---,--@
Harry Potter keresztülfutott a kastély parkján. Nem is tudta mi vehette rá, hogy elmenjen Ronnal és a többiekkel a Szellemszállásra. Sose kedvelte azt a helyet. Csak Siriusra és Remusra emlékeztette. Mégis amikor Seamus felvetette az ötletet, belement.
- Nyavalyások! Esztelen őrültek!
Ron, Seamus és Dean szokás szerint leitták magukat a sárga földig, és ha Harry nem lett volna olyan jó a kijózanító bűbájokban, lehet hogy már a Szent Mungóban lettek volna. Így, bár egy kicsit bizonytalan léptekkel, de józanul indultak haza.
Harry épphogy odaért a nagy tölgyfakapuhoz, mikor észrevette, hogy egy másik alak közeledik a kapuk felől. Alacsony volt és karcsú. Harry rögtön tudta, hogy nem egy diákkal áll szemben. Ahhoz túl nőies volt a mozgása. Fél perccel később már felismerhető volt Ginny égővörös haja és a férfinak egy pillanatra elakadt a lélegzete. Gyönyörűen nézett ki. A fáklyák fényénél meg-megcsillant a haján a fény, a vörös milliónyi árnyalatában. A lágy fürtöket csupán egy hajpánt fogta össze.
- Jó estét, professzor! - köszöntötte mosolyogva a lány.
- Szia Ginny! Buliztunk? Buliztunk?
- Azt hiszed, hogy csak te szórakozhatsz Harry James Potter? - tette csípőre a kezét. - Hát közlöm veled, hogy ez nem csak a te kiváltságod professzor!
- Jól van na! Nem kell megenni! Csak meglepődtem. Rég nem láttalak ilyen csinosnak.
Ginny meglepődött.
Remek, Potter! –gondolta Harry – Ezt jól elcseszted! Most azt hiszi, hogy máskor egyáltalán nem találom csinosnak!
- Tényleg csinosnak tartasz? – kérdezte a nő.
Ginny nagy barna szemeivel érdeklődve figyelte Harryt. A férfi elmosolyodott, Ginny pedig megborzongott.
A francba Potter! Miért vagy mindig ilyen átkozottul szexi? Ráadásul itt van ez a bőrdzseki, amit mindig is imádtam rajtad!
- Igen.
- Tessék? - pislogott Ginny.
- Tényleg csinos vagy.
- Ez igazán kedves tőled!
- És mond csak! Miről szólt a traccsparti? - kérdezte Harry mikor már a gyéren megvilágított folyosón jártak.
- Nem hiszem, hogy rád tartozik, Potter!
- Áh! - mosolyodott el diadalmasan Harry. - Szóval rólunk volt szó.
- Micsoda? - torpant meg Ginny.
- Minket dumáltatok ki a hátunk mögött, igaz?
- Egoista – csattant fel a nő és szapora léptekkel elindult a folyosón.
- Talán nincs igazam?
- Lehet hogy igazad van, lehet, hogy nem, de akkor sem tartozik rád, Harry – felelte hátra sem fordulva Ginny.
- Ugyan, Ginny – kapta el a nő karját Harry. - Ne sértődj már meg ilyenen! Mindketten tudjuk, hogy a nők ki szokták dumálni a férfiakat a hátuk mögött és fordítva. Nincs ebben semmi meglepő.
- Szóval ti is rólunk beszéltetek? - vonta fel a szemöldökét Ginny.
- Magától értetődik, hogy felvetődött a téma – felelte vigyorogva Harry. – Tudod, hogy a férfiak egyik kedvenc témája.
- Igen?
- Ginny ne játszd a hülyét!
A lány elnevette magát. Harry mindig is jobb kedvre tudta deríteni. Bármennyire is levert volt, bármennyire is el akart bújni a világ elől, a fiatal varázsló mindig is megtalálta az utat, hogy egy kis vidámságot varázsoljon a szürkeségbe.
Csak ő képes erre. Azzal a hatalmas szeretettel a lelkében.
- Szóval eltaláltam?
Ginny csak bólintott.
- És mi volt a főtéma?
- Én – vágta rá a nő és elsétált.
Harry utána futott.
- Hogyhogy te?
- Szerinted mégis ki más lenne, mint az, aki hetek óta nem volt szórakozni, akit nem látták egy pasival sem flörtölni és akit nem keféltek meg már fél éve?
- Ginny …
- Ne kezd el te is, Harry! Eleget kaptam már Parvatitól! „Az kell neked, hogy valaki jól megkettyintsen!” - utánozta barátnője hangját, majd dühösen hozzátette. - Mást se hallottam egész este, csak azt hogy milyen jó lepedőakrobata Ron, hogy Parvati és Seamus két napot se bírnak ki anélkül, hogy ne esnének egymásnak és hogy még Luna is folyton Fredről áradozik. Szánalmasnak éreztem magam.
- Ginny édes...
- És tudod mi a legrosszabb az egészben? - Ginny arca most már vörös volt a dühtől. - Az, hogy most valószínű mind otthon vannak és a pasijaikkal hancúroznak. És én egyedül fekhetek az ágyamban, ahelyett, hogy egy helyes pasival én is azt csinálhatnám, amit ők.
Az utolsó mondatot már végigkiabálta. Harry döbbenten nézett rá. Az előbbi mosoly teljesen eltűnt az arcáról. Csak pislogott és láthatóan kereste a szavakat.
- Miért? Ezt szeretnéd? - kérdezte végül halkan.
- Igen ezt!
- És már azt is tudod, hogy kivel akarod? - kezdett bedühödni Harry is. - Vagy az is teljesen mindegy? A lényeg csak az, hogy valaki jól „megkettyintsen”?
- Mit érdekel az téged Harry?
- Mert meg vagyok döbbenve a viselkedéseden. Te nem voltál ilyen könnyelmű.
- Ó ezt pont maga mondja Mr. Fiú Aki Régen Félénk Volt A Lányokkal És Most Olyan Gyakran Váltogatja Őket Mint Ahányszor Gólt Dobnak Egy Kviddicsmeccsen?
Ginny annyira el volt foglalva a saját keserűségével, hogy észre sem vette amint Harry arca elsápad.
- Elegem van az egyedüllétből! Elegem van abból, hogy folyton azt kell látnom, hogy akivel a legszívesebben csinálnám ezeket a dolgokat, nem csak könnyelműségből, hanem azért, mert érzek is iránta valamit, az folyton csak más nőkkel tölti az idejét és rám se hederít.
Micsoda? Van valaki, aki iránt érez valamit? Én erről eddig miért nem tudtam? És hogy merészel az a szemét így bánni Ginnyvel? Hogy merészeli így megbántani? Csak kerüljön a kezeim közé és esküszöm, megfojtom! De... A fenébe is! Nem akarom, hogy másé legyen! Miért nem én vagyok az, akit akar?
- Ki az, Ginny?
- Szerinted mégis ki? - ordította Ginny olyan hangosan, hogy kész csoda, hogy nem ébredt fel az egész kastély. - Te, Harry! TE!
Azzal elrohant.
---,--@
Fenn a csillagvizsgálóban hideg volt. A szél eső illatát hozta nyugatról és az ég alján valóban gyülekezni kezdtek az esőfelhők. Az első villámlás fénye egy fal mellett kuporgó alakot világított meg. Térdét átkarolva, arcát eltemetve üldögélt a hideg kövezeten, a vállai pedig vészesen remegtek. Ginny Weasley keservesen zokogott. Hogyan vezethette a lába ide, nem tudta. Szinte öntudatlanul rohant végig a folyosókon, fel a lépcsőkön, át a titkos átjárókon. Könnyei elhomályosították a látását. Menekült Harry elől és hirtelen itt kötött ki.
Olyan megalázottnak érezte magát, mint még sohasem. Harry felháborodott tekintete, mikor megmondta neki, hogy tényleg szeretne végre valakivel ágyba bújni, majd a döbbenet, mikor bevallotta, hogy mindezt vele szeretné megtenni, egy életre belevésődött az emlékezetébe.
Hogy tehettem ilyet? Hogy vallhattam be neki, mit érzek? Pont neki? Ennek is a csajok az okai! Ha ők nem ültettek volna bogarat a fülembe, most nem lennék itt. Ha nem húztak volna föl, szintén. Miért velem történik ilyen? Miért?
Elkezdett zuhogni az eső. Ginny még jobban összegömbölyödött a kövön. Kezdett egyre hidegebb lenni, a lány azonban nem ezért reszketett immár teljes ízében.
Hogy fogok így a szemébe nézni? Hogy fogok tudni így együtt dolgozni vele? Most biztos egy életre elástam magam előtte!
Hirtelen Ginny azt érezte, hogy valaki a vállára borít egy köpenyt és gyengéden átöleli. A nő feltekintett és egyenesen belenézett egy ragyogó smaragdzöld szempárba.
---,--@
- Harry – suttogta Ginny.
- Szia Szamóca!
- Nem hívtál így...
- Azóta az éjszaka óta. Tudom.
- Hogy találtál meg?
- Ünnepélyesen megesküdtem, hogy rosszban sántikálok.
- Mi?
- Térkép.
- Oh!
Hallgattak egy ideig. Ginny nem mert Harry szemébe nézni. Vajon miért jött Harry? Hogy kinevesse? Nem. Ő arra képtelen lenne. De akkor mégis miért? Talán azért, hogy elmondja nagyon megtisztelve érzi magát, de nem tudja viszonozni az érzéseit.
- Ginny? Arról, amit ma este mondtál...
- Kérlek Harry ne folytasd! Nem akarom hallani. Úgyis tudom, hogy mit akarsz mondani.
- Csakugyan? - vonta föl a szemöldökét Harry.
- Igen – Ginny továbbra is a padlónak beszélt. - Azt akarod mondani, hogy ez mind szép és jó, de te nem érzel így irántam. Így is eléggé megalázottnak érzem magam. Kérlek, Harry ne tetézd!
- Ginny nézz rám!
A nő erre csak még jobban összegömbölyödött. Harry erre finoman megfogta az állát és kényszeríttette, hogy a szemébe nézzen. Ginny szemei vörösek voltak a sírástól, arcát könny áztatta, Harry számára mégis varázslatosan szép volt.
- Ginny! Azt akarom, hogy nézz a szemembe, amikor ezt mondom neked. Amikor arról a férfiról beszéltél, akivel annyira szeretnél ágyba bújni, hihetetlen féltékenységet éreztem. El sem tudtam képzelni, hogy másvalakit is szerethetsz rajtam kívül. Féltékeny voltam és dühös. Meg tudtam volna ölni azt a férfit, aki így megbántott téged.
- Harry miről beszélsz te?
- Arról, hogy szeretlek Ginny Weasley! Sosem szerettem mást!
- De... – dadogta Ginny. – Az a sok másik nő, akivel együtt voltál az évek során. Azt hittem, hogy ők...
- Próbáltalak elfelejteni téged, mert azt hittem, már nem szeretsz. Azt hittem, hogy megbántad azt az éjszakát és gyűlölsz azért, ahogy utána bántam veled: eltaszítottalak magamtól, nem foglalkoztam veled és megpróbáltam elhitetni veled, hogy nem jelentesz már számomra semmit. Pedig ez nem volt igaz. Csak azért tettem, mert meg akartalak óvni. Különösen azok után, amit aznap éjjel mondtál nekem. Emlékszel mit mondtál akkor?
Ó de még hogy emlékezett. Ginny minden egyes pillanatát megőrizte annak az éjszakának. Ebből táplálkozott az évek során, mikor olyan távol került Harrytől.
~Vissza a múltba~
Harry és Ginny szerelmesen összeölelkezve feküdtek a régi vaságyon. Aznap éjjel már harmadszor szeretkeztek és úgy érezték, ebből sosem lehet elég. Ginny számára ez a pár óra maga volt a mennyország. Sosem volt még ennyire szerelmes Harrybe, mint most. Fájdalmasan tudatosult benne, hogy ahogy felkel a nap, ennek a boldogságnak vége szakad. Tisztában volt azzal, hogy ezek után nagyon hosszú ideig nem fogják látni egymást. Tudta, hogy sokáig ez az egy éjszaka adatik meg számukra, vagy lehet, hogy nem is lesz több ilyen.
Ginny olyan szorosan bújt Harryhez, hogy attól félt, megfolytja a fiút. Vélhetően Harry is észrevette, hogy valami nincs rendben, mert ő is szorosabban ölelte magához a lányt.
- Mondd Szamócám, mi bánt?
- Jaj Harry! Annyira szeretlek!
- Én is téged édes, én is téged!
- Vigyél magaddal, kérlek! Veled akarok maradni! Én is harcolni akarok Voldemorttal!
- Tudod szívem, hogy ezt nem lehet. Ez az én feladatom.
- Mindenről azt gondolod, hogy a te feladatod! Azt hiszed mindent egyedül kell elintézned!
- Mert ezt egyedül is kell elintéznem! Te ezt nem értheted, Ginny!
- Azért próbáld meg elmagyarázni!
Ginny barna szeme ellentmondást nem tűrően nézett Harry smaragdzöld szemeibe. Végül a fiú megadóan sóhajtott és mindent elmesélt a lánynak a próféciáról. Mire a végére ért, Ginny arcát könnyek áztatták.
- Ó Harry! Sose hittem volna!
- Most már legalább tudod. Érted már miért nem jöhetsz velem? Mellettem mindenki veszélyben van. Voldemort addig nem nyugszik, míg nem végez velem. Túl rég gyűlöl engem. És én sem nyugszom addig, amíg nem állok bosszút a szüleim gyilkosán. Ez nem a te harcod Ginny, hanem az enyém! Mindig is az enyém volt, csak épp nem tudtam róla.
- Harry! Engem, nem érdekel a prófécia! - kiáltotta szenvedélyesen Ginny és a kezeibe fogta Harry arcát. - Nem viheted végbe ezt egyedül. Szükséged lesz segítségre és én melletted leszek!
- Ginny ...
- Nem Harry! Nem érdekel a veszély! Ez a harc az én jövőmért is folyik. A családom jövőéért is! És bármire képes vagyok, hogy megóvjam a jövőt. Még akkor is, ha ennek az az ára, hogy feláldozom az életemet érted! És esküszöm, Harry, ha arra kerül a sor, gondolkodás nélkül megteszem!
~Vissza a jelenbe~
- Annyira megrémültem az elszántságodtól! Nem is akartam elhinni! Rájöttem, hogy azzal, hogy elmondtam neked mindent, hatalmas hibát követtem el. Ezt a hibámat próbáltam meg helyrehozni. De most már látom, hogy akkor még nagyobb hibát követtem el.
- Szóval szeretsz engem?
- Sosem volt más nő a szívemben rajtad kívül.
- Ó Harry! Én is szeretlek! - sírta el magát újra Ginny. - Mindig is téged szerettelek!
- Ne sírj Szamóca!
Azzal odahajolt Ginnyhez és lágyan megcsókolta. Ginnyn remegés futott végig.
Istenem! Mennyire más ez, mint a többi férfival! Lágyabb, mámorítóbb...
Harry karjaiba zárta a nőt és elmélyítette a csókot. Nyelvével óvatosan szétfeszítette Ginny ajkait és szájának édes mélységébe hatolt. Ginny felnyögött és átkarolta a férfi nyakát. Kezei megtalálták az utat sűrű fekete hajához. Ginny döbbenten tapasztalta mennyire selymes és puha! Sose gondolta volna, hogy Harry kócos, rakoncátlan haja ilyen lehet. A férfi megszakította a csókot. Láthatóan nagy erőfeszítésbe került. Ginny csalódottan felsóhajtott.
- Ne itt drágám! Tudod, hogy itt nem lehet!
Ginny bólintott. Feltápászkodtak a földről és rohanni kezdtek a kihalt folyosókon észre sem véve Félig Fej Nélküli Nicket, aki mosolyogva lebegett ki a csillagvizsgáló falából.
---,--@
Ginny tudta, hogy ezt az éjszakát sosem fogja elfelejteni. Forrón szeretkeztek Harry szobájában a kandalló előtt. Harry bebizonyította, hogy tényleg igaz a szóbeszéd. Tanúsította, hogy csodálatos szerető. De beigazolódott a lányok állítása is: Ginny bolond volt, hogy ilyen hosszú ideig nélkülözte az intimitást. De biztos volt benne, hogy más férfival nem lett volna ilyen gyönyörű. Mert Harry volt az igazi. Csak Harry! A szex két ember között csodálatos. De ha ez a két ember feltétlenül szereti egymást, akkor még csodálatosabb.
Ginny a mámorító együttlét után fáradtan, de boldogan bontakozott ki Harry öleléséből és lágyan cirógatta a férfi mellkasát. Harry elmosolyodott és kinyitotta a szemét.
- Mi az? - kérdezte nevetve Ginny.
- Azt hiszem a barátnőid elégedettek lehetnek velem.
- Ezt meg hogy érted?
- Elvégre „jól meg lettél kettyintve”. Vagy nem?
Ginny egy pár pillanatig szótlanul nézte Harryt, majd nevetve püfölni kezdte a mellkasát.
- Te! Te gazember
Harry elkapta Ginny csuklóját és egy gyors mozdulattal a hátára fordította a nőt, úgy hogy közben ő került felülre.
- Mégis szeretsz engem, édes!
- Igen ez így igaz.
Harry lágyan megcsókolta Ginnyt, majd a nő melleire fektette a fejét.
- Tudod, Harry! Szeretném, ha ez nem egy éjszakára szólna!
Harry felemelte a fejét, és komolyan Ginny szemébe nézett.
- Azt hittem eléggé az értésedre adtam, hogy ezt én sem szeretném! Komolyan gondoltam, Ginny: szeretlek! És ezt ki akarom mutatni közös életünk minden napján!
- Olyan drága vagy! – suttogta Ginny.
- Csak nagyon szerelmes – válaszolta a varázsló és lágyan megcsókolta a vöröshajút.
- Ha én ezt a lányoknak elmesélem… – kuncogta Ginny, majd hagyta, hogy Harry újra megcsókolja.
---,--@
- Úgy látszik, a tervünk nem fog összejönni! – sóhajtotta Parvati a „Tüzes cikesz” bárpultjára támaszkodva. – Nem találunk pasit Ginnynek.
- Mondd inkább azt, hogy ma este nem találunk – próbálta szépíteni a dolgot Hermione.
- De hát el se jött! – sopánkodott Parvati. – Pedig megígérte! De ha egyszer elkapom…
- Kérdezzük meg Harryt! – javasolta Padma. – Ő talán tud róla valamit, hiszen ő is a Roxfortban lakik!
- Jó ötlet! De hát hova tűnt? – nézett körül Parvati. – Az előbb még itt volt.
- Úgy két perce mehetett ki! – világosította fel a barátnőit Luna. – Biztos levegőzik egy kicsit!
- Remek! – kiáltotta Parvati és az öklébe csapott. – A legjobb alkalom arra, hogy beszéljünk vele. Indulás!
A négy lány elindult a kijárat felé. Közben mindannyian azon morfondíroztak, hogy vajon hol lehet Ginny. Lehet, hogy sok mindenre számítottak, mikor kiléptek az ajtón, de arra cseppet sem, amit láttak.
Harry és Ginny szorosan egymáshoz simulva csókolóztak az eresz alatt. A helyzet félreérthetetlen volt és megdöbbentő. Még Luna is rá nem jellemző módon eltátotta a száját. A két szerelmest láthatóan nem zavarta a hirtelen jött társaság, vagy egyszerűen csak nem akarták őket észrevenni. Csak Hermione „Harry! Ginny!” kiáltására rebbentek szét.
Ginny kipirult arccal mosolygott a lányokra és nem ellenkezett, mikor Harry újból átkarolta a derekát.
- Sziasztok lányok! – köszönt vigyorogva a fiatal varázsló.
- Ginny te meg mit csinálsz? – nyögte Parvati.
- Megfogadtam a tanácsotokat és elcsábítottam Harryt – mosolygott Ginny.
- Tényleg? Ezt tanácsolták neked? – vonta fel a szemöldökét Harry és huncut mosollyal Ginnyhez fordult. – De javíts ki, ha tévedek, mert én úgy emlékszem, hogy én csábítottalak el téged.
- De ha én nem játszottam volna a megtört kislányt és nem vallottam volna be neked, hogy szeretlek, sose rohantál volna utánam és nem is szeretkeztünk volna aznap este – kontrázott Ginny.
- Valóban? Nem is tudom, ki áradozott az ellenállhatatlan vonzerőmről aznap éjjel…
- Talán nem voltam teljesen beszámítható aznap éjjel…
- Az én vonzerőm miatt…
- Szeretnéd…
- Elég! Elég! Elég! – kiabálta Parvati. – Hagyjátok abba! Mégis mikor akartátok ezt közölni velünk?
- Egyszer – vont vállat Ginny, majd hozzábújt Harryhez.
- Egyszer??? De hiszen… de hiszen…
- Egyelőre még nem tarozik rátok – vágta rá Harry és újra Ginnyhez fordult. – Drágám! Azt hiszem ideje mennünk! Tudod! Ma este már jól rád férne…
Ginny értette a befejezetlen mondatot és pajkosan Harryre kacsintott. Kézen fogta kedvesét és rá sem hederítve a lányokra, elindult Roxfort felé. Parvati, Padma, Hermione és Luna pedig fejcsóválva néztek utánuk.
- Ó a szerelem – csóválta a fejét Padma. – Az ember sosem fogja megérteni igazán…
- Hát nem – helyeselt Hermione és az éppen kilépő Ronhoz sétált. – Pedig már mennyi teória született róla…
- És egyiknek se volt sok értelme – kuncogott Ron és megcsókolta Hermionét.
Vége
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans