|
Barátok
bee 2008.07.14. 15:12
 Jaj, tudom, igen... és nagyon sajnálom... ígérem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy többet ne kelljen ilyen sokat várnotok. *amint feltöltötte a fejezetet megy is kukoricára térdelni a sarokba* :( Borzasztóan sajnálom, de egyszerűen nem volt ihletem. :( Ugyanis ennek a fejezetnek egy átvezető résznek kell lennie, és ha számomra valamit nehéz írni, akkor az az átvezető rész... :S Ennyire még sose volt rossz a helyzet, de túl lendültem a holtponton! ;) Azért remélem, hogy megérte rá várni, és nem okozok vele csalódást. Azt hiszem, a Roxforti korszak végéhez közeledünk, legalábbis én szeretném lassan lezárni a történet ezen részét, és egyre közelebb kerülni ahhoz a részéhez, ami miatt belekezdtem ebbe az egészbe. ;) Köszönöm szépen mindenkinek a türelmét! ;) Jó olvasást! ;)
14. fejezet
Barátok
Mikor tudatosult Lilyben, mit lát, nem akart hinné a szemének. Bármennyire is összevesztek tegnap este Jamesszel, ezt akkor sem várta tőle. Ráadásul pont ezzel a libával? Ennél a korrepetálásnál átlátszóbb indokot, még életében nem hallott. Képtelenség, hogy James bedőlt neki. Első gondolata volt, hogy elrohan, minél messzebb annál jobb. Látni sem akarta a fiút, egyáltalán senkit nem akart látni. Igen, felrohan a lányok hálókörletébe, oda James úgysem tudja követni. Már épp hátraarcot akart csinálni, hogy eltűnhessen végre innen, és megszabadulhasson a fájdalmas látványtól, valami mégis visszatartotta. Ahogy ott ált, és nézte az elétáruló jelentet, rá kellett döbbennie, hogy valami nagyon furcsa. Átfutott agyán, hogy James talán csak így akarja megleckéztetni őt, de nem, még így sem stimmelt ez az egész. A fiú szemében nem volt ott az a félreismerhetetlen diadalmas csillogás, ami hónapokkal ezelőtt egyértelműen ott fénylett, mikor abban az üres tanteremben nyitottak rá egy járőrözés alkalmával Remusszal. Egyre inkább az az érzése támadt, hogy a fiú korántsem élvezi annyira a helyzetet, mint amennyire ebben az esetben kellene. Görcsösen próbálta leakasztani magáról a nyakába csimpaszkodó lány karjait, miközben szinte könyörögve nézett Lilyre, de nem járt sikerrel. Lilynek egy egészen rövid pillanatig úgy tűnt, mintha segítséget kérne tőle. Oldalra pillantott, és amit barátnői arcán látott, az sem nyújtott neki sokkal több kapaszkodót, ahhoz hogy megértse, pontosan mi is történik.
Alice egyértelműen dühös volt, és épp azt próbálta bebizonyítani Potternek, hogy márpedig szemmel igenis lehet ölni. Látszott rajta, hogy bármelyik pillanatban kész a fiú torkának ugrani, mindössze Lily beleegyezésére vár. Míg Lara valószínűleg a lehetséges magyarázatokat fontolgatta, legalábbis kifürkészhetetlen vonásaiból Lily erre következtetett.
Lilynek döntenie kellett! Vagy most rögtön elrohan, vagy…
Hirtelen eszébe jutott mindaz, amit James a fejéhez vágott. „Mennyivel egyszerűbb lenne azt mondanom, hogy nézd, a barátnőm ott ül a lelátón, és épp minket figyel, szóval, ha megbocsátasz, inkább őt korrepetálnám…” „Majd szólj, ha hajlandó vagy felnőni egy kapcsolathoz…” Ahogy újra és újra maga előtt pörgette a tegnap esti vitájukat, egyre világosabbá vált számára, hogy mit kell tennie. Végre döntött. Nem fog megfutamodni, nem fogja a könnyebb utat választani. Ezúttal nem! Jamesnek igaza volt. Felül kell emelkednie a saját félelmein, amik mindent tönkretehetnek, és amik észrevétlenül szivárogtak a tudatába az elmúlt pár hét alatt. Folyamatosan azt érezte, hogy ha kitudódna, hogy ő Potter barátnője, meg kellene felelnie mindenkinek. Mintha ez különös elvárások elé állítaná, amikkel képtelen lenne megbirkózni. Mindeközben csak egyetlen dologról felejtkezett el, arról, hogy megfeleljen annak az egy embernek, akinek valóban meg kell felelnie… Jamesnek… Gyerekesen viselkedett, most már tudta.
Hirtelen szánta el magát a cselekvésre, egy határozott lépéssel indult el a fiú felé. Megkocogtatta Genna vállát, mire ő kérdőn nézett hátra, és egy meghatározhatatlan fintort vágott, mikor meglátta Lilyt.
- Szia! – szólalt meg Lily. – Azt hiszem, még nem ismerjük egymást, Lily Evans vagyok.
- Ó – hökkent meg Genna, és kissé kelletlenül ugyan, de elfogadta a felé nyújtott kezet. – Igen, tudom, a griffisek prefektusa. Na és? – Látszott rajta, hogy nem ezt a pillanatot találja a legalkalmasabbnak arra, hogy Lily bemutatkozzon neki.
- Csak gondoltam, megkérlek rá, persze, csak ha nem okoz túl nagy problémát, hogy akaszkodj le Jamesről. – Genna arckifejezése egy perc alatt megváltozott, és még az eddigieknél is ellenségesebben válaszolt.
- Mégis mit képzelsz magadról, ki vagy te? Mi közöd hozzá, hogy én mikor ölelem meg Jamest? – Lily látta, hogy Potter arcát elönti a düh, és már nyitja is a száját, hogy közölje Gennával, hova mehet az ölelésével együtt, de egy pillantásával elhallgattatta. A következő percek diadalát egyedül akarta megszerezni.
- Jaj, ne haragudj – válaszolta kimérten. – Azt hiszem, a bemutatkozásnál rontottam el a dolgot. Kezdjük előröl, rendben? – Genna csak felhúzott szemöldökkel, gőgösen nézett rá, miközben egyik karjával még mindig Potter nyakába kapaszkodott.
- Szóval, Lily Evans vagyok – nyújtott neki ismét kezet egy bűbájos mosoly kíséretében. – James Potter barátnője. – Genna annyira ledöbbent, hogy valóban elengedte Jamest, pedig ez nem szerepelt a rövidtávú terveiben, és bambán kapkodta a fejét Lily és a fiú között.
- Ez… ez igaz? – szegezte végül Jamesnek a kérdést, ami azonban teljesen szükségtelen volt a fiú boldog mosolyát látva.
- Naná, hogy igaz! – felelte James, miközben egy lépéssel közvetlen Lily előtt termett, magához ölelte, felkapta és megcsókolta.
Nem érdekelte, hogy ki látja őket, vagy ki nem. Tudomást sem vett róla, hogy az eddig néptelen folyosón egyre csak gyűlik a már kissé felélénkült, reggelizni készülő tömeg. Egyetlen dolog számított, hogy Lilyt ismét a karjaiban tarthatja, hogy újra átölelheti és megcsókolhatja, és hogy mindezt mostantól kezdve akárhol és akármikor megteheti.
*
Mindenki hatalmas elképedésére kézen fogva sétáltak be a Nagyterembe, és egymást átkarolva ültek le. Egyesek gyilkos pillantásokat lövelltek feléjük, míg mások egyre csak a reggeli zabpelyhüket kanalazták a szájuk mellé döbbenetükben. Remus és Peter hamiskásan mosolygott, Sirius pedig csak egy felismerhetetlen morgással vette tudomásul a vele szemben letelepedő páros látványát, és mindenkinek megadta a lehetőséget, hogy ezt kedve szerint értelmezze, majd alig negyed óra elteltével már csak arra lett figyelmes, hogy Lily hűlt helyét látja, és még éppen elkapta a pillanatot, mikor a lány vörös tincsei meglebbentek a Nagyterem ajtajánál. James nem sokkal ezután állt fel, és mondott valamit, amiből Sirius kivette a Madam Hooch és a csapatkapitányi gyűlés szavakat, majd a következő pillanatban már ott sem volt.
Sirius figyelmét sok minden elkerülte aznap reggel. A legtöbb beszélgetés szinte el sem jutott a tudatáig, de azt még véletlenül sem mulasztotta el észrevenni, amit James nem láthatott, mivel háttal ült a hollóhátasok asztalának. Sirius Jamesszel ellentétben látta, hogy Alex Cobs az egész reggeli alatt le sem vette a szemét a rövid csókokat és öleléseket váltó párosról. Valóban lemaradt Lily távozásáról, és csak nagy nehézségek árán tudott volna visszaemlékezni James mondandójának lényegére, azonban egy valamit mégis észrevett. Valamit, amitől ez a reggel szokatlan lett számárra, tulajdonképpen az tűnt fel neki, hogy Alex pontosan azt a pillanatot választotta a távozásra, amelyikben James kilépett a Nagyteremből, és pontosan arra indult el amerre Lily vette az irányt. A reggeli közben elkapott gyilkos pillantások után, mindez nem tetszett Siriusnak, méghozzá nagyon nem.
*
Lily mit sem sejtve sietett vissza a Griffendél toronyba, hogy még időben összeszedje az első órára szükséges holmiját. Már megint késésben volt James miatt, de ez egy cseppet sem zavarta. Be kellett látnia, hogy szívesen hozza meg azt az áldozatot, hogy folyton kapkodnia kell, és könnyedén elviseli a tanárok megrovó pillantásait is, ha cserébe pár plusz percet tölthet Jamesszel. Persze ez azt is jelentette, hogy Alice és Lara nem várták meg a reggeli után, de jelenleg még ezt sem bánta. Végre nem kell titkolózniuk senki előtt, ez a gondolat az egész napját feldobta. Akkor és ott csókolja meg Jamest, ahol és amikor akarja, többé nem kell elviselnie a fiú körül legyeskedő lányokat, hiszen James könnyűszerrel el tudja hajtani őket, vagy ha nem, hát majd ő segít ezen a problémán. Igen, most már minden rendben lesz. Végre teljesen biztos volt magában.
Hirtelen lépteket hallott maga mögött, és furcsa érzés fogta el. Butaság – korholta magát – hiszen ez csak egy másik késésben lévő diák lehet. Egy pillanatra megtorpant, majd már indult volna tovább, mikor meghallotta a lépésekhez tartozó hangot is. Ijedten fordult hátra, behunyta a szemét, hátha csak képzelődik, és mikor majd kinyitja már sehol sem lesz a fiú alakja, de mindhiába. Alex hangja élesen hasította ketté a folyosó csendjét.
- Lám, lám… Micsoda meglepetés! Alig hiszek a szememnek, Lily… Komolyan te vagy Potter legújabb strigulája? – Alex közelebb lépett hozzá, már csak egy karnyújtásnyira volt tőle, és nem habozott sokáig, hogy ezt a távolságot is leküzdje kettejük között. Megragadta Lily vállát, és a falhoz szorította. Lily aznap már másodszor akart elmenekülni, de ezúttal nem a saját akarata tartotta vissza. Alex sarokba szorította. Segítségre aligha számíthatott, mivel a legtöbb társa már órán volt. A rémülettől még sikítani is elfelejtett.
- Mit akarsz? – préselte ki végül suttogva a szavakat.
- Ugyan, Lily… Miért vagy ilyen ellenséges? Csak beszélgetni szeretnék, megérteni, mit rontottam el, vagy hogy Potter miben jobb nálam…
- Soroljam?
- … és megbizonyosodni róla, hogy az ex-barátnőm jó kezekbe került – folytatta zavartalanul, mit sem törődve Lily közbeszólásával. – Még mindig őrjítő hatással vagy rám – fúrta arcát a lány hajába. – Mit kéne tennem, hogy visszakapjalak?
- Feleslegesen töröd magad…
- Még mindig haragszol, igaz? Elveszítettem a fejem… sajnálom. Kikészített a meccs és a tudat, hogy te valaki más karjába vágysz. Értsd meg, szükségem van rád!
- Nekem viszont a legkevésbé sincs szükségem rád, úgyhogy fejezd be, és eressz el végre!
- Azt javaslom, Cobs, ne várd meg Evans következő felszólítását – Sirius hangja vészjóslóan nyugodtan csengett. Alex felkapta a fejét, és idegesen beszívta az ajkát, mikor tekintete találkozott Siriuséval, ami ha lehet még fenyegetőbben hatott rá, mint korábban a hangja.
- Ne aggódj, Black, egy ujjal sem nyúltam hozzá a kis barátod játékszeréhez.
- Én nem így látom… - mutatott Sirius a pálcájával hanyagul a Lily vállát szorongató kezekre.
- Csak csevegtünk egy kicsit… - Sirius kérdőn nézett Lilyre, aki bólintott, jelezve, hogy most már minden rendben van.
- A csevegésnek vége! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően Black. – Most pedig tűnj innen, amíg szépen mondom, és ne kelljen még egyszer figyelmeztetnünk, hogy ne menj Evans közelébe!
Alex elengedte Lilyt, de mielőtt végleg távozott volna, még oda súgta neki, hogy csak a lány hallhassa – Sajnálom! – szemében igazi megbánás csillogott.
- Óvatosabbnak kéne lenned! – korholta le Lilyt Sirius.
- Tudok vigyázni magamra! – harciaskodott a lány, de valójában fogalma sem volt, mi történt volna, ha Sirius nem jön utána.
- Nekem nem úgy tűnt…
- Miért kell ilyen lekezelőnek lenned?
- Na idefigyelj! – Sirius átható pillantást vetett rá, és dühösen folytatta. – Lehet, hogy te vagy James aktuális barátnője, az is lehet, hogy most kihúztam a formás feneked a bajból, és nem állítom azt sem, hogy máskor nem tenném meg, de valamit ne felejts el, mi nem vagyunk puszi pajtások, és ha rajtam múlik, nem is leszünk azok. Lehet, hogy James már elfelejtette, mennyit szórakoztál vele, de én nem. És jobb, ha tudod, nem szeretem azokat az embereket, akik szórakoznak a barátaimmal, mert bármi legyen is a véleményed rólam, James a barátom. Ha jót akarsz, akkor olyan kicsire húzod össze magad, amilyenre csak tudod, és nem eszelsz ki újabb hülyeséget ezután az időkérős marhaság után, mert rövid úton elintézem, hogy ne te legyél a legesélyesebb a leendő Mrs. Potter címre. Elég világosan beszéltem?
- Ezt vegyem fenyegetésnek?
- Vedd, aminek akarod, Evans, de ne szórakozz Jamesszel, mert velem gyűlik meg a bajod, és hidd el, ha a barátaimról van szó, akkor hozzám képest Cobs finom úriember.
- Pompás…
- Ja, és gondolom, nem kell mondanom, hogy ez a beszélgetés nem történt meg köztünk. – Némi mérlegelés után folytatta. – Ha esetleg mégis James fülébe jut a dolog, letagadok mindent, és azt hiszem, nem kérdés, melyikünknek hisz majd…
- Más szóval, ha hosszútávon James barátnője szeretnék lenni, akkor a te szabályaid szerint kell játszanom – suttogta a távozó fiú után Lily.
*
Sirius zaklatottan dobta le magát tanítás után a klubhelyiség egyik kanapéjára, pont Lara mellé. A lány kíváncsian nézett rá, egyből észrevette, hogy valami nincs rendben, de tapasztalatból tudta, hogy ilyenkor jobb, ha nem nyaggatja Siriust, ha úgy gondolja, hogy vele akarja megbeszélni a dolgot, úgy is szól. Különben is az elmúlt pár nap neki sem volt fenékig tejfel. Szakított az eheti barátjával, és a fiú egy kicsit rosszabbul fogadta a hírt, mint amihez Lara hozzá volt szokva… kiborító… Nincs kiborítóbb egy hisztériázó pasinál, főleg ha a hiszti teljesen alaptalan… Ráadásul McGalagony közölte vele, hogy ha a RAVASZ vizsgán is így teljesít, ne is álmodjon az auror szakmáról.
Most, hogy meglátta Sirius nyúzott arcát, úgy döntött, épp itt az ideje a feszültségoldásnak, és csak úgy mellékesen megkérdezte:
- Sirius, mondd csak, ráérsz mondjuk…?
- Igen! – vágta rá unottan a fiú.
- Akkor mi…?
- Igen!
- Jó, akkor legyen…
- Ötkor.
- Korai.
- Akkor tizenegy – forgatta meg a szemét Sirius.
- Jó.
- Ott találkozunk.
- Igen, ott…
*
James és Lily a fiúk hálójában feküdtek, most hogy már az egész iskolában elterjedt a híre a kapcsolatuknak, igazán nagyra értékelték a kettesben eltöltött perceket. Furcsa módon néha még az is megfordult a fejükben, hogy talán jobb volt, amíg csak ők ketten tudták, hogy együtt vannak. Persze a barátaik előtt előbb vagy utóbb kiderült volna a dolog, de az más. Jelenleg elég nagy tehernek érezték az egész iskola hirtelen támadt kíváncsiságát a nyakukba venni, de nem tehettek mást, most már nem volt visszaút.
Lily szorosan Jameshez bújt, aki gyengéden átkarolta. A lány egyértelműen szorongott, bár ekkor még csak azt hitte, ennek csupán a közte és Sirius között történt szóváltás az oka, hiszen máskor is volt már kettesben a fiúval. Így hát azon töprengett vajon elmondja-e Jamesnek a történteket, és ha igen, akkor mennyit is áruljon el. Arra a következtetésre jutott, hogy Jamesnek annyit joga van tudni, hogy Alex megkörnyékezte reggel, és Sirius mentette meg a helyzetet, a kettejük között elhangzott beszélgetést pedig egyelőre jobbnak látta elhallgatni. Addig mindenképpen, amíg nem jutnak zöldágra Siriusszal, mert hogy ez hosszútávon így nem maradhat, az egészen biztos.
Ahogy az várható volt James, amint megtudta, mi történt magánkívül volt a haragtól. Lilynek jó fél órájába került mire sikerült többé-kevésbé lecsillapítania őt, és rávenni, hogy ne induljon el megkeresni Alexet, mert ebben az esetben több mint valószínű, hogy a következő kviddicsmeccs idejére új kapitányt kell kijelölni a Griffendél csapat élére, amennyiben McGalagony beváltja a fenyegetését.
- Miért nem szóltál egyből? Hiszen tudtad, hogy nem vagyok órán. Sirius lekísért volna a pályára.
- Persze, hogy aztán Madam Hooch előtt rendezz jelenetet, erre semmi szükség nem volt. Szerencsére Sirius ott volt, különben sem vagyok biztos benne, hogy Alex bántott volna… Bocsánatot kért… és őszintének tűnt…
- Ne légy naiv! – legyintett James, és ismét magához húzta a lányt. – Csak újra a közeledbe akar férkőzni, amit mellesleg meg tudok érteni – suttogta a mondat végét Lily fülébe, akin ettől jól eső borzongás futott végig. Valami más volt köztük ezen az estén. James gyengéd csókokat lehelt az arcára, a nyakára, és ahogy végig döntötte a lányt az ágyán szája egyre lejjebb kalandozott.
- Mi csinálsz? – nyögte Lily elfúló hangon.
- Csak azt, amit te is akarsz… - felelte James kitérően, hangja rekedtebb volt a szokottnál. Kezét becsúsztatta a vékony ing alá, mikor Lily hirtelen észbekapott, és eltolta magától.
- Ne… - hangja már nem a vágytól remegett, sokkal inkább a félelemtől. – Én ezt… nem akarom… most nem… - Azzal felpattant, és James épp úgy járt, ahogy Sirius a reggelinél, csak az ő esetében az eltűnő vörös hajzuhatag az ajtóban sokkal kijózanítóbb hatással bírt…
Félve kérdezem, de ugye azért kaphatok pár véleményt?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans