|
Epilógus
Miriel 2008.03.21. 19:36
Epilógus
8 és fél hónappal később, karácsony első napja
Harry és Ginny szorosan összebújva ültek a kanapén és nézték, amint egy apró vöröshajú baba ficánkol Mrs. Weasley ölében.
- Igazán eleven csöppség. Hogy bírjátok az éjszakákat?
- Hát! Azt leszámítva, hogy kevesebbet alszunk, egész jól – jegyezte meg Harry. – Szerencsére Dobby sokat segít.
- Megint elkapta! – kiáltott fel Ron, aki épp akkor húzta ki az ujját egy pöttöm, fekete hajú kisfiú apró markából. – Ebből a fiúból egyszer fogó lesz Harry, az tuti!
- Akcióba lendült a nagybácsi – suttogta Harry fülébe Ginny.
- Hagyd csak drágám! Csak nagyon szereti az ikreket.
Merthogy Harrynek és Ginnynek ikrei születtek alig egy hónappal ezelőtt. Egész Anglia ezt várta. A Reggeli Próféta már hetekkel ezelőtt versenyt rendezett olvasói között, hogy mi lehet a legszebb név a babáknak.
Harry és Ginny azonban rá se hederítettek a győztes nevekre. Ők már rég tudták, hogy fogják elnevezni a gyerekeiket.
- Hope és Jonathan. Igazán jó lett a névválasztás. Kinek az ötlete volt? – kérdezte Hermione.
- Amikor megtudtuk, hogy ikreink lesznek és az egyik lány, a másik fiú nagyon boldogok voltunk, mert így mindkettőnk kívánsága teljesült. Igaz-e drágám?
Harry nevetve ölelte magához feleségét és bólogatott.
- Valóban. Én kezdettől fogva egy kislányra vágytam, pont ilyenre, mint Hope. Ő a mi kis reményünk. Jonathan pedig egy igazi plusz ajándék volt, hiszen róla csak később szereztünk tudomást. Ezért állt elő végül is Ginny ezzel a névvel, mert azt jelenti: Isten ajándéka.
- Jonathan annyira hasonlít rád, Harry drágám. Le se tagadhatnád, hogy a te fiad!
- Büszke is vagyok rá, Molly! De el kell ismerned, hogy az én kicsi Hopeom egy igazi angyal! Ugye, hercegnőm?
Harry odasétált Mrs. Weasleyhez és a karjaiba kapta a kislányt. Hope gurgulázó nevetést hallatott, olyat, amire csak a babák képesek. Aztán gondolt egyet és apró kezeivel Harry szemüvege után nyúlt.
- Nana hercegnőm! Megbeszéltük, hogy apa szemüvegét nem piszkáljuk!
- Da… daaa – nevette a kislány.
- Úgy bizony!
Miközben Harry és Hope megnézték, hogyan játszik Ron a kis Jonathannal, Ginny odaült az anyja mellé.
- Hope kimondottan papás lány. Imádja Harryt – mosolyogta a nő. – És mi tagadás Harry is imádja őt. Persze Jonathant is szereti, de valahogy Hope mégis elsőbbséget élvez. Csodálom, hogy Jonathan eddig nem lett féltékeny.
- Nem kell ezen meglepődni kislányom! – simogatta meg Ginny karját Mrs. Weasley. – Harry már hosszú évek óta vágyott egy kislányra. Mellesleg van egy mondás, miszerint egy apának a legnagyobb szerelme a lánya. És Harryre ez különösen igaz.
Ahogy Ginny Potter nézte Harryt, amint Hopepal éppen a karácsonyfa égőit csodálják elismerte, hogy Mollynak igaza van. Azonban azt a szeretet is látta, amivel férje Jonathanra nézett. És ez volt az a pillanat, amikor Ginny tudta, Hope és Jonathan csak a kezdet.
h
Aznap este, miután lefektették az ikreket, Harry csöndben lesétált a nappaliba, ahol a karácsonyfa állt. Döbbenten látta, hogy Ginny ott ül a tövében és egy vékony csomagot szorongat.
- Hogyhogy még nem alszol, drágám? – kérdezte.
- Csak szerettem volna még ezt odaadni neked!
- Egy megkésett karácsonyi ajándék?
- Úgy is mondhatjuk – mosolyogta huncutul a nő.
Harry letépte a papírost, ami alatt egy szép, bőrkötéses könyv lapult. Miután elolvasta a címet értetlenül nézett a feleségére.
- Shakespeare. Szonettek?
- Megjelöltem egyet. Szeretném, ha elolvasnád!
Harry engedelmesen szétnyitotta a könyvet a megjelölt helyen. A 116. szonett be volt karikázva.
Nem igaz: - hű lelkek násza nem ismer
Akadályt! Szerelem a szerelem,
Amely hőfokot más hőfok szerint nyer
Vagy ár-apályt játszik készségesen?
Ó, nem; az örök fárosz maga ő,
Nézi a vihart, s nem ing semmi vészben;
Minden vándor hajók csillaga ő,
Magasságát mérhetik, erejét nem.
A szerelem nem az Idő bolondja,
Bár romlás rabja arc és rózsa-ajk,
Szerelmet nem merít ki hét vagy óra,
Ítéletnapig szilárdan kitart.
Ha tévedek, s én is hűtlen leszek,
Sose írtam s szív sose szeretett.
- Ítéletnapig szilárdan kitart? – kérdezte elérzékenyülten Harry.
- Ítéletnapig – felelte Ginny és megcsókolta férjét. – Ahogy a mi szerelmünk is ki fog tartani. Mert erős és legyőzhetetlen. Hiszen kiálltuk a próbát.
- Szeretlek, Ginny Potter!
- Szeretlek, Harry Potter!
Ítéletnapig… Ámen.
Vége
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans