|
Tisztitíizék
Calliope0 2008.03.21. 19:28
 -
11. fejezet – Tisztitíizék
Draco és Hermione szokatlanul vidámak voltak másnap reggelinél. Nem zavarta őket semmi, még az sem tudta levakarni Draco a mosolyt, amikor Haddy véletlen Gazdája ölébe öntötte a kávéját. Draco „természetesen” szitkozódott egy sort, amit Narcissa nem nézett jó szemmel, de pár perc múlva úgy vigyorgott, mintha nem történt volna semmi. Lucius és Cissa nem tudták mi lehet az oka fiuk boldogságának, de örültek, hogy végre nem egy goromba, semmirekellő fiút látnak. Miután Draco lekezdett dudorászni betelt a pohár a Malfoy szülők számára.
– Draco, neked meg mi a franc bajod van? – kérdezte idegesen Lucius. – Minek énekled a Jingle Bells-t nyár közepén édes fiam?
– Fiacskám! Jól érzed magad? Nem voltál túl sokat napon? – aggodalmaskodott Narcissa.
Draco nem válaszolt, hanem dúdolt tovább. A hangja jobban hasonlított egy kiherélt kecskééhez, mint egy operaénekeséhez, de a Malfoy család ifjú sarja nem zavartatta magát.
Jingle bells, jingle bells
Jingle all the way,
Oh what fun it is to ride
In a one-horse open sleigh, O
Jingle bells, jingle bells
Jingle all the way,
Oh what fun it is to ride
In a one-horse open sleigh
Miután Draco befejezte a dalolást - amit mellesleg Mio befogott füllel hallgatott végig -, intett a lánynak, hogy kövesse. Gyorsan kiiszkoltak az ebédlőből, ahol Mr. És Mrs. Malfoy azt tárgyalták, hogy nem kéne –e pszichológust hívniuk fiukhoz. A folyosón most is sötétség honolt, így nem vehették észre, hogy valaki figyeli őket.
– Akkor összegyűjtötted a varázsigéket? – kérdezte a fiú.
– Jaj Draco, mondjuk, hogy gyűjtöttem volna össze? Álmomban elrepültem a Roxfort könyvtárába? – nézett Malfoyra sajnálkozóan Hermione.
– Jól van, na, csak reménykedtem! – ducizott be a fiú.
Hermione nevetett, majd megfogta a fiú kezét, és elkezdte a park felé húzni.
A nap verőfényesen sütött, ám a szél hűsítette a levegőt.
– Na, térjünk vissza az eredeti problémához, ha nem akarunk kézzel takarítani, márpedig ahogy téged ismerlek, nem akarsz, nagyon gyorsan találni kéne valami házi bűbájos könyvet – töprengett a lány. Eközben leültek egy padra.
– Hát, nem tudom honnan kéne szerezni, mert apám épp a könyvtárban dolgozik valamin, és nem hiszem, hogy örülne, ha kettesben keresgélnénk a könyveket – fanyalodott el a fiú.
Eközben leültek egy padra. A tuják mögött Pansy Parkinson figyelte a beszélgető párt. Forrt benne a düh, hogy Draco egy kis sárvérűre pazarolja az idejét, miközben ő felajánlotta neki a testét. Nem emlékezett pontosan, hogy mi történt tegnap, de egyedül ébredt Draco ágyában. Sejtette, hogy Grangernek van valami köze a dologhoz, nem is tudta, hogy mennyire. Elhatározta, hogy bosszút áll.
– Nos, akkor úgy látszik mégis kézzel fogunk takarítani. Csak pár varázslatot tudok, ami segítheti a munkát – sóhajtott a barna hajú lány. Tudta, ha Draco Malfoy egyszer mugli eszközökkel takarítani kezd, abból nem sülhet ki semmi jó.
Megbeszélték, hogy fél óra múlva találkoznak a konyha előtt. A házimanóktól szerettek volna takarító szereket, eszközöket kérni.
Hermione izgatottan ballagott fel a szobájába. Kíváncsi volt, hogy Dracónak mennyi ereje van, hogy kitartson a takarítás ötlete mellett.
Hirtelen Pansy termett előtte a semmiből. Valószínűleg hoppanált, csak a lány álmodozása miatt nem hallotta a pukkanást.
A lány dühösen meredt Hermionéra.
– Mégis mit képzelsz te kis sárvérű? Ha azt hiszed, hogy Draco komolyan megváltozott, nagyon téved. Az én kis bolyhos macim ugyan az a halálfaló csemete, akit te annyira utáltál. Ha nem akarsz nagyot koppanni Granger, szállj le róla – sziszegte a folyosó csöndjébe a mardekáros lány.
Hermione köpni nyelni nem tudott a hallottak után. Miután nem válaszolt semmi, Pansy megvetően horkantott egyet, és hátat fordított a döbbent griffendélesenk.
Pansy elégedett volt magával. Ahogyan a sötét, fáklyákkal gyéren megvilágított folyosón sétált, akaratlanul is kihúzta magát. Sokat gyakorolta a szöveget, azt akarta, minél hatásosabb legyen. Félt, hogy amit mondott nem igaz. Draco megváltozott. Régen mindig belement az effajta játékokba , amióta viszont megjelent Hermione semmi sem ment úgy, mint régen. Sóhajtott egyet, majd rózsaszín szobája felé vette az irányt.
Hermione azon gondolkozott, amit Pansy mondott. Nem akarta elhinni, hiszen Draco kedves volt vele, nem sértegette, sőt még abba is belement, hogy MUGLI módszerekkel takarítsanak. Igaz, a fiú nem ismerte ezek hátulütőit, mégsem keresett kibúvót, és maga ajánlotta fel a segítséget.
A szobájába ért, ahol kiválasztotta a legrosszabb ruháját, egy kopott farmert, és egy egyszerű piros pólót.
A konyhába indult, ahol már Draco várt rá, teljes harci díszben. A fiú is egy rossz farmert, és egy fekete pólót viselt.
– Hű, nem is gondoltam volna, hogy egy Malfoynak ilyen kopott cuccai is vannak - mosolygott a lány. Látva a fiú sértett arcát, gyorsan hozzátette: - De azért jól áll.
Fel se fogta, hogy épp most dicsérte meg egykori ősellenségét, aki mára már csak az ellenséges oldalon álló évfolyamtárs titulusával büszkélkedhetett.
– Köszönöm – viszonozta a gesztust a fiú. – Nos, akkor szerezzünk ilyen izéket.
– Tisztító szer a neve – nevetett Mio, majd a fiú után bement a konyhába.
A házimanók, amint kiszúrták Hermionét, azonnal ellenséges suttogás kezdődött. Egyedül, a padlót fényesítő Haddy maradt szótlan.
Hermione még nem is látta a konyhát részletesebben. Amikor eltörte az ükmami porcelánkészletét inkább kimenekült a helyiségből, mintsem, hogy a berendezést szemlélje. Most azonban, hogy itt volt mellette Draco, már nem félt, sejtette, hogy manók Gazdájuk előtt nem merik Őt szidni.
– Mit adhatunk Gazda? – hajolt meg egy manó.
– Pár tisztítizére lenne szükségünk – motyogta Draco. Még sosem volt zavarba. Nem is sejtette, hogy milyen az, ha valaki nincs toppon egy témában. Eddig nem igazán volt szüksége arra, hogy a muglikat ismerje, és lám, lám most szégyenben maradt. Lesütött fejjel álldogált az ajtóban.
– Draco azt szerette volna mondani, hogy szükségünk lenne pár tisztítószerre, egy – két rongyra, és egy felmosó vödörre, valamint egy felmosó fejre. – Hermione magában jót szórakozott a zavarban lévő fiún.
A manók izgatott suttogásba kezdtek. Mindenki meglepődött, hogy Hermione csakúgy letegezi a Gazdát. Haddy jelentkezett.
– Igen izé… mi is a neved? – kérdezte Draco.
Haddy készségesen eléállt, míg a többi manó, nehogy meggyanúsítsák őket, hogy hallgatóznak visszatértek a munkájukhoz. Egyikük-másikuk ebédet főzött, voltak, akik takarítottak, és olyanok is, akik éppen semmit nem csináltak.
– Minek ennyi manó. Rabszolgasorsba taszítják őket, pedig ők is élőlények – gondolta keserűen Hermione. Egyelőre nem akarta elrontani egy veszekedéssel a tűzszünetet Dracóval, ezért csöndben maradt.
– Én szívesem megmutatom, hol vannak a szükséges eszközök. – Haddyn látszott, örül, hogy végre hasznos lehet.
– Rendben – bólintott egyszerre a két fiatal.
Haddy egy hatalmas szekrényhez vezette őket, a konyha végében, ahol aztán volt minden.
Miután kiválogatták, mire lesz szükségük, elindultak a kunyhó felé.
Az ajtó még mindig elég ingatagon állt, amit a lány egy pálcaintéssel rendbe hozott.
– Elég koszos ez az ajtó, nem gondolod? – somolygott Draco.
– Igaz, ami igaz, eléggé roncs. Miért tudsz valami bűbájt rá? – nevetett Hermione.
– Hát, ami azt illeti. Pictoris*! – kiáltotta el magát a fiú. Az ajtó rögtön barnává változott, mint amit újonnan festettek. – Ajtó letudva.
A nap forrón sütötte a fiatalok bőrét. Különösen meleg nyári nap volt, a hőmérséklet néhol a 35 fokot is elérte. Hermione már szédült a melegtől, de Draco hő bűbájának köszönhetően kicsit jobban lett.
– Bemerészkedjünk? – nézett a romos kunyhóra Mione.
– Hát, ha már idáig eljöttünk, ne hátráljunk meg. – A lány elég nehezen tudta elképzelni, hogyan változott meg ennyire a fiú. Félt, hogy esetleg Pansynek igaza van, és Draco csak kihasználja őt, de amikor a fú kézzel, elkezdte csutakolni az asztalt, minden kétsége elszállt.
– Várj, segítek – sétált a fiú mellé Hermione.
– Oké, elkel, mi a fenét esznek ezek? Ez a sonkamaradvány soha nem fog lejönni – zsörtölődött a fiú, miközben egy gyanús pirosas anyagot próbált kiszedni az asztalterítőből.
– Draco – hebegte Hermione. – Az nem sonka, hanem vér.
A fiú abbahagyta a dörzsölést, és elsápadva a lányra nézett.
– Mikor, és hogy kerülhetett ide? – kérdezte elhűlve.
– Fogalmam sincs, de folytassuk a takarítást, mert estére s végzünk.
– Oké – egyezett bele a fiú.
Miután már vagy 2 órája dolgoztak, a ház kezdett egyre csinosabb lenni. Miután Hermione elmormolt pár „ suppelexet** „, a házban már volt elkülönített fürdőkád, WC, egy kanapé, egy franciaágy, külön konyha, felszereléssel, és még sok apróság. A tapétát Draco változtatta át sárgára, és parkettát varázsolt a poros föld helyére. Együtt leporolták a bútorokat, és félnapnyi takarítás után fáradtan rogytak le a kanapéra.
– Miért vagy velem ilyen kedves? – kérdezte pár perc után Hermione.
A nap már lehanyatlóban volt, amikor a két fiatal ülve szuszogott. A lemenő égitest vöröses fényével elárasztotta a szobát. Akár romantikusnak is mondhatnánk, de ugyan mért tennénk, mikor Hemionéről, és Dracóról van szó.
– Mert megkedveltelek, és most, hogy nincs itt Potter, meg Weasley, sokkal elviselhetőbb vagy – mondta egyszerűen Draco.
Hermione csak elmosolyodott a válaszon, ám arca hirtelen elkomorult, amikor eszébe jutott, hogy azért, mert Corettiék elmentek, ő nagy árat fog fizetni.
– Draco, szerinted apád nagyon mérges rám? – kérdezte a lány, miközben a konyhát nézegette. Büszke volt, hogy ilyen szépre varázsolták a házat.
– Nem tudom Hermione, de ha bántani mer, azt megkeserüli. – Draco magával szembe fordította a lány, és a szemébe nézett.
– Köszönöm – mosolyodott el Hermione.
A lemenő nap utolsó sugarai megvilágították az egykori ellenségeket: Hermione Grangert és Draco Malfoyt.
* saját varázsige, jelentése latinul: festő
** saját varázsige, jelentése latinul: bútor
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans