|
Lakótárs
Eka73 2008.01.04. 20:29
7.
Lakótárs
Lily munkája fölé hajolt, és próbált az adatokra koncentrálni. Egyszer csak árnyékok vetődtek az irataira. Felnézet, és az asztala körül ott állt… mindenki.
- Miben segíthetek? – nézet értetlenkedve a körülötte állóktól.
- Segítünk költözködni. – mosolygott Marí.
- És hova is költözöm? – írta tovább a jelentést. – Ugyan is nekem nincs rá pénzem. Nyakig ülök az adóságokban. De ezt ti is nagyon jól tudjátok.
- Ezért költözöl hozzám. – jelentette ki James.
- És ezt mikor is döntöttük el? – villant meg Lily szeme.
- Most egyeztél bele, és ma költözöl. – jelentette ki Remus.
- De Remus kérlek… Nekem nincs beleszólásom?
- Nincs. – vágták rá, túlzottan is egyszerre.
- Hűha, micsoda összhang. Mennyibe is fog ez nekem kerülni? – vetette be utolsó kártyáját a nő.
- Nos, amennyi túlórád van, úgy is fogalmazhatunk, hogy fél évre ki van fizetve. – vakarta a tarkóját James.
- Egyáltalán van beleszólásom? – bosszankodott.
- Nincs sok. – ásított Sirius.
- Mondhatom szép! – még megpróbálkozott egy-két ész érvvel, de nem igazán vették a lapot.
- Ennyi aktát! Lily te nem vagy komplett! – sóhajtott Carmen. – Alig van ruhád, kiegészítőd, helyette egy rahednyi semmire való papír. Ez nem normális!
- Már akinek. – dobozolt még egy adagnyi könyvet. Majd Sirius kezébe nyomta, aki fájdalmasan felnyögött.
- Ez az utolsó… - szólt elfulló hangon Sirius. Lerogyott az egyik dobozra, és a többiek is így tettek.
- Mi megyünk is. – vánszorgott ki Anna.
- Maradjatok még. Főzök egy kávét. – kukkantott ki James a konyhából.
- Viccelsz? Hullafáradtak vagyunk. – nyújtózkodott ki Carmen. Libasorban mindenki távozott.
- Na tessék itt maradtunk, ezzel a rengeteg dobozzal. – nevetett Lily.
- Kineveztem az egyik hálót iktatónak. Remélem, elférünk. – vakarta meg a tarkóját. – De előbb vacsorázzunk meg.
Miután elfogyaztoták az ételt, röpke pár óra alatt el is bírtak pakolni.
- Gondolom, nem kell körbe vezetnelek. – nevetett zavartan James. – Az ott a szobád. – mutatott az egyik ajtó felé. – Ez itt a lépcsőház kulcsa, ez a lakás kulcs, ez pedig a szoba kulcs. – adta egyenként a nő kezébe.
- Köszönöm.
Lily fogta a köntösét, és elment fürödni. Jó eset neki a forró zuhany, mintha több évnyi port mosott volna le magáról. Kilépet a zuhany alól, és alaposan megtörölközött a számára kikészített törölközővel. Kinyílt az ajtó és belépet rajta James, úgyszintén köntössel a vállán.
-Hupsz. – pördült meg a tengelye körül. – Bocs, nem tudtam, hogy itt vagy.
Lily gyorsan felkapta a köntösét, és elöl megkötötte.
- Se baj. Én már készen vagyok. – próbált mosolyogni, ami nehéz volt vöröslő arccal. – Át is engedem a fürdőt.
- Jó reggelt. – lépet ki a nő a szobából. Frissen, felöltözve, aktákkal a kezében, indulásra készen.
- Neked is. Itt a kávéd. – nyomot a kezébe egy bögrét.
- Nem is tudta, hogy ez is a szobához jár. – vette el mosolyogva.
- Alapvető szolgáltatásunk. – vigyorgott a férfi.
- Ha ezt hamarabb tudom… - itta ki a bögre tartalmát.
- Sziasztok. – köszönt a lányoknak Lily.
- Hello. Na, mi volt? – vetette rá magát Carmen.
- Sikeresen beköltöztem.
- Csak… - szontyolodott el.
- Sajnálom, hogy CSAK ennyivel szolgálhatok.
- Ok, ok mennyünk dolgozni. – sóhajtott.
- Nem volt szokatlan? – nézték át Maríval a mai anyagot.
- De egy kicsit. És az is elég ciki volt, amikor véletlenül rám nyitott a fürdőben…
- Óóó… Ezt elfelejteted mondani.
- Nem felejtetem el, csak nem akartam, hogy Carmen olyat kombinájon ki, ami nem igaz.
- Vagy nagyon is igaz…
- Marí!
- Na,… menyünk hallgassuk ki ezt a Tomson nevezetű alakot.
- Na, mesélj, mi volt? – vigyorgott Sirius.
- Megdöntötted? – hajolt közelebb Peter.
- Féregfark! – rivallt rá Lupin. – Egyáltalán, hogy képzeled? – de látszott rajta, hogy őt is érdekli.
- Sikerült elpakolni. – közölte James tömören. – Peter te diktáld le a jelentésed Annak, utána menny vissza a boltba. Holdsáp te segíts a lányoknak a kihallgatásokban.
- És mi? – dőlt az asztalnak hanyagul Sirius.
- Mi pedig razziázni megyünk Malfoyékhoz.
- Csúcs!
Este mindketten a nappaliban írogatták a jelentéseket, néma csöndben. Kopogtattak. Miután James nem mozdult, vagy legalábbis nem volt valami gyors, Lily nézte meg, ki zavarta meg munkától csöppet sem mentes együttlétüket.
- Ki az? – kérdezte a férfi
- Valami szőke baba. – fintorodott el. – Elpárologjak?
- Biztos Sandy az. – nyögött. – Nem bírom levakarni. Mondtam neki szépen, csúnyán, könyörögve. Sehogy sem érti.
Újabb türelmetlen kopogás. Ami James arcán egy újabb fájdalmas fintort okozott.
- Vedd le az inged. – mondta Lily sürgetően.
- Hogy mi? – vigyorgott, miközben már gombolta is ki az ingét.
A nő gyorsan lekapta a nadrágját és a pólóját. De a férfi legnagyobb csalódására, nem a karjaiba vetette magát, hanem kikapta az inget a kezéből, magára kapta és összekócolta a haját.
Vigyorogva kinyitotta az ajtót. A látványtól a kislány arcáról leolvadt a mosoly. Az a tipikus szöszi 90-60-90-es, akiről a pasik álmodnak.
- Ááá… Hello. Segíthetek? – nevetett Lily. Szerencsére James gyorsan vette a lapot, és átkarolta a derekát.
- Szia Sandy. Mi járatban? – csókolta meg Lily füle tövét, amitől megremeget a lába.
- Csak-csak benéztem, de nem is zavarok.
- De nem zavarsz… - kuncogott Lily.
- Nem, nem dolgom van. – ezzel el is tűnt.
Lily becsukta az ajtót és neki dőlt.
- Mindig is csinos barátnőid voltak.
- Nem az eseteim. – lépet közelebb.
- Ha nem ez, akkor mi az eseted?
- Te! – csókolta meg, olyan hévvel, hogy a nőnek meg kellet támaszkodnia az ajtóba, hogy el ne essen. – Akarlak. – súgta. – Akarlak.
- James. – újra megcsókolta.
Lily sem tudott tovább ellenállni, már, mint amennyire akart. Megcsókolta a férfit, és átölelte a nyakát. Átbukdácsoltak a nappalin. A hálóban átestek az ágy lábán, egyenesen a matracra. Lily nevetve ült fel James csípőjére, és vette le az inget, ami még rajta volt. James egy gyors mozdulattal levette a nő melltartóját. Majd ugyanazzal a lendülettel hanyatdőltöte a nőt. Aki követelőzve csókolta meg, lábait átfonva a férfi csípőjén, aki óvatosan a nőbe lökte magát. Kinek teste megfeszült és ívbe hátra hanyatlott. Végül egymás karjaiban pihegtek és aludtak el.
Hajnalt tájt a nőnek kipattantak a szemei.
- A jó büdös francba! – dejavu, mondhatnánk.
- Neked is jó reggelt. – hallott egy búgó hangot. – Vagyis jó hajnalt. – helyesbítet.
A nő nyögött egyet, szemét egy pillanatra összeszorította, majd próbált kikecmeregni az ágyból.
- Na, na, na! Nem szökünk! – rámászott, és feje a nő hasával volt egy színben, onnan nézett fel rá, amolyan kis kutya szemekkel. – Most nem. – fúrta a fejét a nő hasába.
- Valahogy éreztem, hogy ez a lakótársasdi nem fog összejönni. – sóhajtott a lány.
- Nekem tetszik. – vigyorodott el James. – Bár annyi szent, hogy sokkal jobban érezném magam, ha hivatalossá tennénk a dolgot.
- Egyszer már megpróbáltuk. Emlékszel? Nem jött össze.
- De már felnőttünk. – elenkezt.
- Ezt, hogy érted?
- Hozzám jössz?
- Még, hogy felnőttél. – nevetett a nő.
- Naaa. – puszilta meg a nő hasát. – Szerintem ugorjuk át ezt az élettársi viszonyt, és térjünk rá a lényegre.
- Na, de James! – nevetett.
- Most miért? Hatalmas lemaradásunk van.
- Kihez képest? Sirius? Remus? Vagy Peter? – nevetett tovább.
- Nem érted? – hajolt a nevetéstől csukló nő fölé. – Feleséget szeretnék, gyerekeket…
- Ugyan már James, fiatal vagy.
- De, ha már megtaláltam az igazit? És, ha már nem akarok várni?
- És, ha én azt mondom, hogy meggondolom?
- Az jó, de… - megcsörrent az óra.
Lily kipattant az ágyból, és azzal a lendülettel tovább is ment a fürdőbe.
Mikor beért az irodába, az asztalán ott várta a kávéja, mellette a lapocska, ami át volt tűzve egy arany gyűrűn. Mosolyogva elolvasta a mini levelet, és felhúzta a gyűrűt. A másik asztalnál James rám mosolygott, ő pedig belekortyolt a kávéjába.
- Mi ez? – kapta el Lily asztaláról a kis levelet Carmen.
- Csak egy jegyzet. – felelte. Ezzel is jelezve Jamesnek, hogy nem szükséges még a többiek tudomására hozni azt a bizonyos gyűrűt.
- Jó-jó, de mit jelent ez a bigyó? Ööö…
Te amo teuto, tauto
televita amore mis!
Én nem értem.
- Elég, ha én értem. Emlékszel? – nézett Jamesre. -
Te amo teuto, tauto
televita amore mis! – James elkezdet nevetni.
- Biztos valami Roxfortos hülyeség. – legyintet Anna. – Azoknak a diákoknak sosem volt ki a négy kerekük. – csóválta a fejét.
- Vagy párral több van nekik. – nevetet Lily, és vele a többiek.
* Engem arra tanított az élet,
hogy ne szeressek mást csak téged!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans