|
A legújabb újonc
Eka73 2007.12.26. 17:28
 ...
5.
A legújabb újonc
Reggel kihagytuk a már szokássá vált reggeli összejövetelünket az aurorokkal. Azonnal az irodába mentünk, meg hát az auroroknak is megbeszélésük volt.
- Itt az akta, amit kértél – nyújtotta felém Mikó.
- Kösz – csöppet sem voltam fásult, ááá.
Az irodában az összes kollégám pörgött. Csak én ültem le nyugodtan, és olvasgattam azt a nyamvadt aktát, ittam a kávém, és ettem a corasonom.
Nagyon nyugis napunk volt. A bíróság nehezen heverte ki a támadást, ezért lelassították a tempót. Még a délelőtti megbeszélésre is bebírtunk menni. Már értem, miért nem járok ezekre a gyűlésekre, dögunalom. A vége felé járhattunk, ezért oda sétáltam a tanárokhoz.
- Jó napot kívánok – nyújtottam oda nekik egy határozatot.
- Jó napot – köszöntek. Kivételesen Dumbledore is jelen volt. McGalagony felbontotta a levelet, és majdnem kiköpte az épp szájában lévő vizet.
- Mi az Minerva? – nézett bele Dumbledore is a pergamenbe. Szemüvege fölött rám pillantott. Láttam benne megcsillanni a kíváncsiságot. ’Ebből mit hozol ki?’ ’Sokat.’ – Hozassa ide a fiatalembert – mosolygott.
- De, hát… - tátogott volt házvezetőm.
- James, ide jönnél? – vette kezébe a dolgokat kedvenc igazgatóm. Ő épp egy térkép kupac fölé hajolt, de azonnal oda jött.
- …számold ki a koordinátákat! – adott még egy utasítást útközben. – Igen, tanár úr?
- Miss. Evans igényt tart Luiz Lionra – feszülten figyelte a mellettem álló reakcióját. – Idehozatná, kérem?
- Te teljesen megőrültél!? – fordult felém. – Ide akarsz hozatni egy halálfalót? Egyáltalán mit akarsz attól a taknyostól? – nézett rám értetlenkedve.
- Honnan tudod, hogy halálfaló? – most komolyan velem akar vitatkozni? Sok sikert.
- Lily, tegnap a bíróságon tartóztattuk le. Hidd el nekem…
- Úgy látszik rosszul fogalmaztam – nem szívesen ásom alá az aurori önbecsülését, főleg nem az emberei előtt, de ha egyszerűen máshogy nem érti meg, és most nincs időm elmagyarázni neki a dolgokat. – Akarom – mondtam ki jó érthetően a szót.
- Rendben – húzta el a száját.
Ahogy utána néztem, szinte láttam magam előtt, hogy ezt még nem úsztam meg.
Dumbledore érdeklődve nézett rám, de most semmi kedvem nem volt neki magyarázatott adni. Majd egyszer, ha akarja, megteszem, de nem itt, és nem most.
Pár perc múlva Remus vezette be a fiút a terembe, egyenesen elém. Remus bűnbánóan nézett Jamesre, rám viszont dühösen. Bizonyos mértékig meg bírom érteni, hisz rajta keresztül játszottam ki Jamest. Kicsit szégyellem magam, de majd csak megbékélnek. A fiú megállt előttem.
- Luiz Lion?
- Igen, kisasszony – szünetet tartottam. – Miért vagyok itt?
- Mert kapsz egy esélyt.
- Miért? Halálfaló vagyok.
- Nem, nem vagy az – értetlenül nézett rám. – Nem tudom, hogy hogyan keveredtél közéjük, de te nem vagy az.
- Miért én kapok esélyt? – majdnem bőgött. És valaki azt hiszi, hogy ez halálfaló? Röhej.
- Őszinte leszek veled – néztem a szemébe. – Azt fogod kívánni, bár az Azkabanba kültelek volna. Sőt, lehet, hogy inkább a halált várod majd, mint azt a pár óra alvást, amire időd lesz. Csak az én szavamat fogom hallani. Bármit mondok, kívánok az számodra parancs lesz. Értetted?
- Nem igazán, kisasszony – nyelt egy nagyot. – De megteszem, amit kíván.
- Nincs más választásod – hallottam saját hideg hangom. – Most elmész az utolsó vizsgádra, - nagy szemekkel néz rám. – kitűnőre lerakod az összes tárgyad. Holnap azonnal ide jössz bizonyítványosztás után, és az oklevelet a kezembe adod. Onnantól kezdve nálam leszel gyakorlaton, és imádkozol, hogy túléld. Így már érthetőbb?
- Igenis, kisasszony – hulla sápadt volt.
- Ha holnap nem jelensz meg… halálfalónak bélyegeznek, és hajtó vadászatott indítunk. Ha megtalálnak, én tekerem ki a nyakad. Nos?
- Holnap itt leszek… - olyan sápadt volt, hogy attól féltem összeesik.
- Én is így gondoltam – mondtam szárazon. – Holnap itt.
- Igenis.
Visszafordultam a munkámhoz, de a fiú még mindig mögöttem állt.
- Elmehetsz. Készülj a vizsgádra.
Értelmes gyerek. Csak azt teszi, amire parancsot kap. Azért remélem ennyire nem mulya. Elégedetten elmosolyodtam, ezzel is meglennék.
- Ezt miért csináltad? – kérdezte tőlem Cassandra, nem kis értetlenséggel. – Hisz, halálfaló!
- Halálfaló! – nevettem. – Ennek a fiúnak, olyan szűz a karja, mint egy 16 éves lány, aki apácazárdában nevelkedett. Nem láttátok, milyen mamlasz?
- És ennyire jó? – hajolt közelebb Níla.
- Az évfolyama legjobbja – bólintottam. – A tanárai szerint évek óta a legtehetségesebb. Tegnap pedig…
- Tegnap olyan udvarias volt, hogy szinte fájt – gondolkodott Nadya.
- Egyáltalán mit kereset ott? – kapcsolódott be Corason.
- Jó kérdés – fordultam meg, mert éreztem, hogy valaki mögöttem áll.
- Erről szólt az egész? – meredtek rám a Tekergők. Éljen, egységben az erő! – Hogy szerezz egy ügyvédet?
- Egy ügyvédet?! – háborodtam fel. – Ó, dehogy, a legjobb az évfolyamában – a fiúk egymásra néztek. – Ezen kívül az a gyerek nem halálfaló. És ezt ti is tudjátok – szinte nevetve néztek rám.
- Kicsit naiv vagy – közölte velem Sirius.
- Megengedhetem magamnak ezt a luxust, ha tudom, hogy úgyis vigyáztok rám – fájdalmas képet vágtak. – Bízzatok már egy kicsit bennem!
- Mi bízzunk benned, - nyugtatott Remus. – benne nem bízunk. Ez nem ugyan az.
- Még mindig nem értitek – mondtam inkább csak magamnak.
Ma James 10-re ért haza. Már megint valami bevetésen volt. Én, persze ehetem itthon a kefét.
Levetette magát a kanapéra, és behunyta a szemét. Magamban elmosolyodtam, semmi baja. Egy ideje úgy viselkedik, mintha házasok lennénk, és én belementem a játékba. Hátulról átöleltem, és megpusziltam.
- Két emberünk meghalt – mondta rekedten. – McRay, - ő egy igen tapasztalt auror volt, még James mestere. – és Kira Noel, olyan fiatal volt még. – alig egy hónapja fejezte be az egyetemet. Az auror szakma nagy reménysége, egy fiatal, tehetséges, és csinos lány.
- Nagyon sajnálom – ültem le mellé.
- Mordon is megsérült – ölelt magához.
- Ez újdonság? – próbáltam mosolyogni.
- Nem, tényleg nem az – túrt bele a hajába. – Az én hibám. Többet kellett volna foglalkozni a háttér munkával.
- Ne, butáskodj, hogy lenne a te hibád! – próbáltam nyugtatni, de ő csak felmordult, és arrébb húzódott. – Hogy lehetsz, ilyen önző? – pattantam fel. – Igazad van, mennyivel egyszerűbb magadat vádolnod! – toporzékoltam. – A helyet, hogy azt mondanád: A mostani időkben elkerülhetetlenek az áldozatok. – tomboltam könnyes szemmel. McRay az én barátom is volt.
- Igazad van – ölelt át, inkább csak azért, hogy megnyugtasson.
Következő nap mindenki a két halottat gyászolta. Síri csend fogadta Liont, mikor belépet, kezében diplomájával.
Intettem neki, hogy jöjjön oda hozzám. Kitűnőre vizsgázott, úgy ahogy kértem. Ezek szerint egyelőre nem tévedtem.
- Felmész az irodába, és az aktákat idő- és ABC- sorba rendezed. – adtam ki az első utasítást. – Miután végeztél, átmész az aurorokhoz, és náluk is ugyanezt elvégzed. – közöltem vele szárazon. – Mikó kísérd fel.
- Rendben, főnök. – kimentek a teremből.
- Szerintetek, hozott magával fogkefét? – tűnődött Cassandra.
- Az meg minek? – ült fel az asztalunkra Sirius.
- Sirius, ez egy asztal – szóltam rá, nem sok sikerrel.
- Amikor én jöttem ide jelentkezni – nosztalgiázott Cassandra. – három napig nem mentem haza. Pedig nekem csak a mi aktáinkat kellett rendbe raknom.
- Akkor te még jól jártál, én 5 napig voltam itt. – jött vissza Mikó.
- Tudtátok hova jelentkeztek – mentegetőztem.
- Nálunk ez az újoncavatás – adta a tájékoztatást Níla az auroroknak. – Igen hasznos.
- Lehet, hogy nekünk is ezt kéne bevezetnünk – tűnődött James.
- Nem hinném, hogy értékelnék… - somolygott Remus.
James leült mellém, és átölelt, ezzel is megakadályozva azt, hogy dolgozzak. Ezen a többiek igen jót mulattak. Mondhatom szép!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans