|
Első felvonás
Vicky 2007.12.11. 10:56
 ...
10. fejezet: Első felvonás
- Sirius írta? - kérdezte Lily tőlem együtt érzően. Akkor jöhetett rá a címzőre, mikor a szemere pillantott. Mivel, hogy úgy bőgtem, mint egy ötéves kisgyerek. Odaadtam neki a levelet. - Istenem... - suttogta, majd elmosolyodott. - Tényleg oda van érted.
- Akkor mit akart Leilától?
- Amit minden pasi egy nőtől... De téged szeret. És az többet ér, mint egy egy éjszakás kalandocska.
- Elrontottam tegnap a randitokat - váltottam gyorsan témát.
- Gondolod te... - mosolygott rám sunyin Lily. Elkaptam a karját.
- Mesélj, vagy elbőgöm magam... - Mesélt. Elmesélte mit csináltak, miután én feljöttem, ők meg felszívódtak. Na, jellemző, hogy én ezt észre sem vettem. Andalogtak, meg csak egymással törődtek, meg... na, bonyolultabb magánéleti dolgokat nem mondott el... de Lily ágyából ítélve nem itt aludt az éjjel. Mikor ezt neki is megemlítettem, megsértődve tájékoztatott, hogy alváson kívül más nem történt. Ezután gyorsan megnyugtattam, hogy hiszek neki. Ő amúgy sem az a fajta lány, aki az első randin... na, nem olyan mint Leila... meg Sirius...
- Mit csinálsz most? - kérdezte a barátnőm a levélre sandítva. Tényleg, mit csinálok most. Megható volt ez a vallomás, de mégis szeretném, ha egy picit küzdene értem, ha tényleg szeret. Ezzel Lily is egyetértett. Hát jó Sirius, ha engem akarsz, szerezz meg!
Másnap délelőtt a kedvenc könyvespolcom mögött.
- Megölöm magam - túlzott Sirius. James elkezdett mellette kuncogni.
- Ne túlozd el Tapmancs.
- De még csak szóba sem áll velem...
- Én sem tenném - vont vállat a fiú.
- Most kinek is vagy a legjobb barátja? - kérdezte tettetett sértődéssel Sirius. - Ágas, mióta Evansszel jársz egyre rosszabb vagy!
- Lily...
- Parancsolsz?
- Lily a neve. Igaz Evans is, de inkább Lily. Különben meg, ha Mia nem áll veled szóba, érd el, hogy megtegye...
- Hogyan? - kérdezte tanácstalanul. Haj, ennél több sütnivalós is lehetne. James megrántotta a vállát.
- Légy kreatív, haver - azzal felállt.
- Most hova mész?
- Lilyvel találkozom - azzal el is tűnt. Sirius a tűzbe bámult, majd hirtelen felragyogott az arca.
- Hm, honnan szerzek rózsát, tél közepén? Alphard bácsi! - felugrott és eltűnt. Rózsát? Éljen, megpróbál visszaszerezni, remélhetőleg!
Megint egy nap eltelt. Unom magam. Lilyt és Jamest feszítővassal se lehetne elválasztani egymástól. Rám se hederítenek, de Siriusra, Remusra és Peterre se. Kész vége. Nekik már csak a másik létezik. Milyen szép is a szerelem. James a karácsonyi bál óta nem átkozta meg Pitont, ha, persze, jobb dolga is van annál. Az a legkiborítóbb, hogy ott ülnek a kanapé előtt. Lily James ölében és órákig mosolyogva nézik egymást, de hogy miért? Se csók, se egy szó. Nem hallanak, nem látnak, csak nézik egymást és mosolyognak. Csak úgy szikrázik a szemük. Istenem! Hogy bírják... És, hogy bírták eddig egymás nélkül? Mármint, Lily hogy bírta James nélkül, mert azt tudom, hogy James csak nehezen bírta Lily nélkül. Na jó, ne ragozzuk.
Lily végre (éjfél körül) hajlandó volt otthagyni szerelmét, és rózsaszín felhőkön beúszott az ágyába. Csoda, most itthon alszik... Huh, de gonosz voltam... Melindával összemosolyogtunk, majd megpróbáltuk kifaggatni szegény lányt, hogy miért ilyen boldog, de az "aha" "igen" "persze" szavaknál nem futotta nála többre. Mellesleg, ha már a pasiknál tartunk... Mel és Mike? Mi is van velük? Röviden és velősen: Semmi. Nem jutottak tovább az andalogjunk és beszélgessünk együtt-ről. Nem baj, már nem olyan fontos... Izé... Huh megint gonosz voltam.
Másnap reggel. Az ágyam teli vörös rózsaszirmokkal. Sirius! De édes! És egy levél.
Mint tavaszi szellőben a virágszirom,
Olyan vagy nekem szép galambom:
Üde, friss és gyönyörű,
Szívemnek a legszebb derű...
Szerelmem, mint száz madár az égen:
Szárnyal, repked, boldogságban élhet,
Ha rám nézel, mosolyod, mint ezer napsugár,
Szívemet boldogsággal szövi át...
Sirius
Meg kell hagyni, jól kezdi. Megyek és a karjaiba omlok. Na jó, még nem. Ilyet még eltudnék párat viselni. Lily az ágyamra ugrott, majd egy adat szirmot a fejemre szót. Innentől nem volt megállás. Párnacsata, sziromcsata, nevetés kacagás... Imádlak Sirius! Csak ne lennél olyan... mit tudom én, valami baj mindig van veled!
Mikor lementem, Sirius már ott állt a klubhelyiségbe. Lilyék még ott maradtak. Odajött hozzám mosolyogva, majd egy rózsaszirmot kiszedett a hajamból.
- Látom megkaptad az ajándékom... - mondta halkan.
- Aranyos volt tőled - válaszoltam egy mosollyal, majd odább álltam volna, mikor Linda és Lily kiléptek a hálóból és a fejünkre szórtak egy adag rózsaszirmot. Tök jó volt. Nem csak a leeső vörös virágok, de ahogy Sirius rám mosolygott. Van benned tartás, Mia! Ekkor jelent meg James is, aki mosolyogva szereméhez sétált, aki már, a tegnaptól eltekintve, nem szállt rózsaszín felhőkön, csak szimplán boldog volt. Visszatért a mi Lilynk.
- Jó reggelt - köszönt Jamesnek, aki csillogó szemmel, megcsókolta. Istenem, de édesek... Megint egymást bámulják, jaj!
- Menjünk, mert megbeszéltem Mike-kal, hogy ma vele megyek mindenhova... - Hopplá!
Elindultunk reggelizni. A Kövér Dáma előtt Mike várt minket, rámosolygott a szerelmesen, mindenkit kizáró Lily-James párosra, majd rám, majd a karját nyújtotta Lindának. A lány elpirult mosollyal elfogadta, majd andalogva elindultak. Hogy nem jöttek még össze? Sirius egész végig hülyeségeket fecsegett... Na jó, nem hülyeségeket, csak szerény akartam lenni. "Nagyon szép vagy ma Mia. Ha tudnád, milyen szépen csillog a szemed. Olyan vagy mint a felkelő napsugár, gyönyörű és rózsás." Meg ehhez hasonlókat. Aztán elültünk reggelizni, de Linda eltűnt, majd feltűnt. griffes létére a hollóhátasokkal reggelizett, Na vajon miért?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans