|
No ordinary girl
Exy 2008.12.28. 15:01
- 30. fejezet
No ordinary girl
I've got a special power
that I'm not afraid to use.
every waking hour
I discover something new
So come on this is my adventure
this is my fantasy*
- Szóval csak úgy összeestünk – foglalta össze James egy mondatban a körülményeket, majd feljebb ült kissé az ágyban megerősítésre várva.
A gyengélkedőn voltak egy nappal azután, hogy Siriusék „elloptál” őket a Szent Mungóból. Csak hatalmas nehézségek árán tudták rávenni a gyógyítóikat, valamint Mrs. Evanst és Mrs. Pottert, hogy visszatérhessenek az iskolába. Bármivel is próbálkoztak azonban a szülők, Lily és James egy tapodtat sem volt hajlandó mozdulni Roxfort területéről. Így kerültek Madame Lucretia oltalmazó szárnyai alá a gyengélkedőre.
Lucas és Megan alig egy órája mentek el, miután alaposan megvizsgálták őket, és biztosították arról mindkettejüket: ki fogják deríteni, mi volt a bajuk. Most mindenesetre tökéletes egészségi állapotnak örvendtek, de a néhány nap ágynyugalom nem árthatott nekik, hisz Lilyt nagyon megviselték a történtek, és azóta le sem vette a szemét Jamesről, aki a szomszéd ágyban kapott helyet.
Épp Siriusék jöttek látogatóba, és a fiú azt ecsetelte, hogy idefele milyen könnyen elbánt két mardekárossal, akik Lilyt és Jamest becsmérelték folytonos hiányzásaik miatt, amikor James közbeszúrta azt az aprócska mondatot.
Azóta nem volt alkalmuk beszélni, mióta felfedezték a szökésüket, és James most elérkezettnek látta az időt a különleges események részletes megvitatására.
- Igen – válaszolt végül Sirius a fiú kérdésére.
- Pontosan mikor? – érdeklődött tovább James.
- Nem tudom – rázta a fejét a Sirius. – Épp új ösvényeket fedeztünk fel. Még soha nem jártunk arra, mélyen benn van a Tiltott Rengetegben.
- Semmi előzetes figyelmeztetés vagy ilyesmi?
- Nem – mondta Tapmancs. – Egyik pillanatban mögöttem futottál, aztán már a földön voltál.
- Milyen messze voltatok? – kérdezte Lily, aki már kezdte érteni az egészet.
- Talán másfél kilométerre a kastélytól, de ezt lehetetlenség pontosan megmondani. Egyébként miért olyan fontos ez? – válaszolt Sirius flegmán.
- Nagyon is fontos – pirított rá Lily, majd Jameshez fordult. – Emlékszel, mikor Lydia elmondta a varázslat mellékhatásait? Megemlítette egy hátrányát is a dolognak, hogy nem…
- … távolodhatunk el egymástól túlságosan, mert annak beláthatatlan következményei lehetnek – fejezte be a mondatot James.
- Ez most komoly? – kérdezte Sirius.
- Halálosan – bólintott Lily szarkasztikusan. – Nem kellett volna megfeledkeznünk erről, akár az életünkbe is kerülhetett volna.
- Az a lényeg, hogy nem lett semmi komolyabb bajotok – próbálta a dolgok derűs oldalát nézni Cica.
- Ezután sokkal jobban oda kell figyelnünk erre – mondta Lily, majd gondolatban hozzátette Jamesnek címezve a szavait: „Nem akarom még egyszer átélni azt a borzalmat.”
§*§*§*§*§
Madame Lucretia összesen négy napig tudta benntartani a gyengélkedőn Lilyéket, és miután már nem tudott újabb indokot kitalálni, amiért ottmaradhatnának, kénytelen volt elengedni őket.
Lily és James meglepődve tapasztalta, hogy milyen összeszokott bandaként viselkednek már a barátaik, és hogy a Sirius-Regulus páros alig veszekszik egymással.
Újra be kellett pótolniuk a lemaradásukat, ami egyáltalán nem bizonyult könnyűnek. Szinte alig maradt szabadidejük, és azt is együtt töltötték. Örültek, ha kettesben lehettek, és a mardekáros bagázs nem piszkálta őket hiányzásaik és betegségük miatt.
Poline és Guillome Phillibert volt az értelmi szerzője annak a kis pletykának, miszerint azért maradtak ki a suliból, mert Lily teherbe esett, és a szülei rákényszerítették Jamest, hogy vegye el feleségül. A rosszindulat azonban nem érte el a célját, mert a mardekárosokon kívül az egész Roxfort jót nevetett a gyenge próbálkozáson. A Phillibert-ikrek és Bellatrix Black egyre elkeseredettebben próbálták kiütni vetélytársaikat a nyeregből a versenysorozat közeledtével.
§*§*§*§*§
Mark különórái még mindig nagy kuriózumnak számítottak, bár az idegesítő kis csitrik kezdtek elmaradozni, mikor rájöttek, hogy nem érhetnek célt a fiúnál. Volt barátnője Laura személyében, akit szintén a szájukra vettek az áskálódók, de őt ez egyáltalán nem zavarta, keresztülnézett rajtuk.
Ő volt a legnagyobb rajongója kedvese edzéseinek, egyetlen alkalmat sem hagyott ki, így legalább felfrissülhetett a tanulás után. Most is lelkesen futotta a bemelegítő kört Lily mögött.
- Térdemelés! – vezényelt Mark, aki kivételesen egy székről irányította őket, ugyanis reggel szerzett egy csúnya vágást a vádlijára, és még nem gyógyult be teljesen. Ezen kívül látszott rajta, hogy rettenetesen fáradt, és bármelyik pillanatban összeeshet a kimerültségtől. Persze legszívesebben ő is velük futott volna, de Laura határozott parancsára nem tudott nemet mondani. – Állj! Helyezkedjetek el velem szemben gimnasztikához! Bellatrix! – tette még hozzá. – Pálcát azonnal eltenni! Meg ne merd átkozni Lilyt!
Ilyen és ehhez hasonló közjátékok zavarták meg néha a nyugalmat, de legalább gyorsan telt az idő, míg nem unatkoztak, és az edzésnek is hamar vége szakadt.
Ilyenkor Laura rendszerint odaszaladt kedveséhez, adott neki egy hosszú búcsúcsókot, majd elment két harmadévest korrepetálni. Most sem történt ez másképp, és miután Laura távozott, a fiú megkérte Lilyt és Jamest, hogy tartsanak vele, mert mutatni szeretne nekik valamit.
- Rajtatok kívül nem tudom, kitől kérhetnék még segítséget. Már Cica is megpróbálta, de semmit nem tudott vele kezdeni – magyarázta útközben. – Pedig ő csinálta – tette hozzá fancsali képpel, majd belépett a szobájába.
Ugyanaz a kellemesen bizsergető érzés fogta el őket, mint minden alkalommal, amikor beléptek ebbe a helyiségbe, és minden sejtjük feltöltődött energiával. Önkéntelenül mosolyra húzták a szájukat, majd megfogták egymás kezét.
- Húha – adott hangot csodálkozásának James, mikor meglátta a szoba közepén levő kisebb krátert. Ezen a helyen kellett volna a szőnyegpadlónak lennie, amit Cica sikeresen kiiktatott Lily és James gyógyulásának napján.
- Nem tudok aludni éjjelente – panaszolta Mark. – Folyton egy hangot hallok, mintha dúdolna valaki. A szőnyegpadlót meg egyszerűen nem lehet visszatenni sem varázslattal, sem pedig kézzel.
- Laurát kérdezted már erről? ő jó az ilyen rejtélyek felderítésében – érdeklődött Lily.
Mark lesütötte a szemét.
- Félsz, hogy hülyének néz, mi? – tette fel a kérdést James. – Attól rettegsz, hogy nem tart majd elég jónak, mert kevesebb varázslatot ismersz, és bájitaltanból sem vagy valami nagy ász.
- Utálom, hogy belém láttok – morogta a fiú.
- Nyugi, én megértelek – vigyorgott James. – Ilyen okos csajok mellett elveszik az ember.
- Ó igen – vágta rá Lily csúfondáros mosollyal. – Főleg, ha az ember Griffendél leszármazottja, dalmágus, kivételes képességű kviddicsjátékos és párbajozó, animágus satöbbi, satöbbi…
- Kedves, hogy elismered kivételes adottságaim – mondta James fennkölt képpel, majd adott egy szájrapuszit a kuncogó Lilynek, amiből végül egy egészen hosszú csók lett.
- Ehem, ehem – köszörülte meg a torkát Mark. – A padló…
- Persze, persze – válaszolt szórakozottan James, majd Lily kezét fogva belépett a ’kráterbe’. – Szerintem az alapkővel lehet valami – mondta, és lehajolt, hogy jobban szemügyre vehesse. – Nézd, Lily! – mutatott az évszámra a címer alatt. – Ez nem volt itt eredetileg. 978… Mi lehetett akkor?
- Az pont ezer éve volt, nem? – lépett közelebb Mark. – Gondolom, akkor építették az iskolát.
- Jaj, de hülye vagyok! – csapott a homlokára Lily. – Előbb is észre kellett volna vennem!
- Miről is van szó pontosan? – kérdezte értetlenkedve James.
- Látod, erről beszéltem – szól közbe Mark, de Lily figyelmen kívül hagyta a szavait.
- Mi nem 978-ban voltunk, James! Jonas az első keresztes-hadjáratban vett részt, ami 1096-tól 1099-ig tartott. Nem lehettünk ott ebben az időpontban, mert 1097 nyarán töltöttünk ott két hetet.
James már kezdte érteni.
- Akkor meg hogyan kerül ide ez az évszám? És mit ünneplünk egyáltalán, ha nem az ezeréves évforduló van?
- Az nyilvánvaló, hogy valaki a kő láttán feltételezte: ekkor építették a sulit. Ezért ünneplünk most…
- Tuti, hogy ebben Lyra és Lydia keze van – morfondírozott James, majd végigsimított az oroszlánon, ami a címer bal felső sarkában helyezkedett el.
Ekkor történt az első furcsaság: az ajtó, amit Mark nyitva hagyott, bezárult, a szoba falain pedig kékes derengés futott fel. Lily és James felálltak, Mark pedig ijedten kezdett hátrálni a kijárat felé.
Földöntúli hang töltötte be a helyiséget.
- Örülünk, hogy épségben visszatértetek, és reméljük, hamar megtaláltátok a feliratot. Csak emlékeztetni akartunk titeket a feladatotokra. Keressétek az utódokat, akik majd a helyetekbe lépnek! – a női hang erőteljes, fensőbbséges monológját megszakította valami.
- Lily! James! – sivította boldogan egy kislányhang. – Ne is hallgassatok rá! Csak azért segített nekem elküldeni ezt az üzenetet, mert Jonas lement apával a faluba, és most unatkozik.
- Lydia! Ne szólj bele, ez egy komoly beszélgetés! – utasította rendre Lyra, majd mindketten elnevették magukat.
Mark, Lily és James földbe gyökerezett lábbal állt. Erre aztán végképp nem számítottak.
- Már másfél év telt el azóta, hogy elmentetek, de most is gyakran gondolunk rátok. Azóta is itt élünk a kastélyban – folytatta csevegve Lydia. – Tavaly Malazár elhagyta az iskolát, mert csúnyán összeveszett apával és Jonasszal. Nem is gondolnátok, hogy ezek ketten milyen jól kijönnek már egymással.
- Fogd rövidre, mert Emily hamarosan felébred! – figyelmeztette Lyra.
- Csak azért ilyen morcos ám, mert babát vár – közölte boldogan Lydia. – Mi már megszoktuk, mikor Emilyt hordta a szíve alatt. Tegnap például…
- Lydia! – szakította félbe a nővére újból.
- Jól van, jól van. Szóval – folytatta – remélem, minden rendben veletek, és sikerül Lyrának belefoglalni az üzenetet a kőbe. Szeretünk titeket!
- Köszönünk mindent! – tette még hozzá Lyra. – Ne feledjétek a házat, és hogy majd visszatérünk, ha meglesz az utódotok, aki megújítja a varázslatot. Ó, és ne haragudjatok a kis időzavarért, de muszáj volt belepiszkálnom kicsit a jövőbe, hogy minden rendben történjen. Legyetek boldogok! – mondta még az idősebb Griffendél-nővér, majd a varázslat semmivé foszlott, és ők Markkal együtt a szoba közepén ácsorogtak.
- Huh, ennek most mi értelme volt? – nyögte James.
- Szerintem Lydia unatkozott, és rávette a nővérét, hogy üzenjen nekünk – nevetett Lily.
- Nem semmi ez a kiscsaj. Nagyon bírom – mosolygott most már James is.
- Azt hiszem, le kell ülnöm – mondta Mark, és a kanapéhoz botorkált. A kezébe temette az arcát, a könyökét a térdére támasztotta, és próbálta feldolgozni az eseméyneket.
Miután a fiú két perc múltán sem mozdult, Lily kicsit kezdett megijedni, de megszólalni nem mert, ezért gondolatban kérdezte meg Jamestől:
- „Szerinted sokkot kapott?”
- „Nem” – válaszolt James hatalmas vigyorral. – „Szimplán elaludt.”
§*§*§*§*§
A sok izgalom közepette csak úgy rohant az idő, és a hugrabugosok le is játszották az első meccset a Mardekár ellen a bajnokságban. Meglepő módon a Hugrabug minden megerőltetés nélkül, alig negyed óra alatt legyőzte ellenfelét. Hatalmas szerepe volt ebben az aprócska kislánynak, Gwenog Jonesnak**, aki nagy lelkesedéssel és még nagyobb odaadással játszott. Nem véletlen, hogy ő volt az első, akin megakadt a brit kviddicsliga elnökének a szeme.
James és Sirius is igencsak meglepőnek találták a könnyű győzelmet, valamint a Hugrabug gyors fejlődését, de nem igazán örültek neki, hisz ezt nem kalkulálták bele az esélyeik felmérésébe sem.
A Griffendél csapata újra elkezdett a szabadban edzeni, sokkal keményebben dolgoztak, mint eddig bármikor. A heti öt edzés szinte kikészítette a csapattagokat, és semmire sem maradt idejük.
Ez azzal járt, hogy Lily és Cica egyre kevesebbet lehetett együtt Jamesszel és Siriusszal, akiknek természetesen még a RAVASZ-okra is tanulniuk kellett. Egyre jobban pánikba estek, hogy túlvállalták magukat, és nem lesznek képesek megcsinálni.
Az ötöd- és hetedéveseken május elején már mutatkozni kezdtek a vizsgadrukk jelei. Többen annyira fáradtak voltak, hogy elaludtak órán, néhányan pedig napi rendszerességgel kaptak sírógörcsöt.
Mikor a bajnokság második meccsét lejátszották, és a Mardekár legyőzte a Hollóhátat, már csak két hét volt hátra a vizsgákig, és három a végső döntőkig. Az iskolában egyre jobban kezdett eluralkodni a pánik, Lilynek és Jamesnek pedig még fogalma sem volt, mit énekeljenek.
*No ordinary girl - Kate Alexa (Nem a legjobb választás, tudom. Lydiára vonatkozik, túlontúl erőltetett, de nem futotta többre.)
**A HP7-ben említi Rowling, hogy Ginny falán van róla egy poszter. A Holyheadi Hárpiák csapatkapitánya, és elvileg lehet másodéves, mikor Lilyék hetedévesek.
Úgy érzem, elég közel vagyok a fentebb leírt borzalmas fáradtsághoz, most is összefolynak a betűk a szemem előtt, de azért igyekszem a kedvetekre tenni. Mint már rájöhettetek, nincs túl sok hátra a történetből, de még nekem sincs fogalmam róla, mit fog majd énekelni Lily és James. Már vagy egy tucat számot meghallgattam, de egyik sem az igazi. Várom az ötleteket, és a véleményeket!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans