|
Even angels fall
Exy 2008.10.03. 20:43
 -
26. fejezet
Even angels fall
You found hope
You found faith
Found how fast she could take it away
Found true love
Lost your heart
Now you don't know who you are
…
You will fly and
You will crawl
God knows even angels fall
No such thing as you
Must stay on
God knows even angels fall
Its a secret no one tells
One day its heaven
One day its hell*
Lily és James hálát adtak Merlinnek, hogy a visszaérkezésük péntekre esett, ezért másnap a lány szüleivel tölthette a délutánt Dumbledore határozott kérésére, James pedig elkísérte őt édesanyja társaságában, aki rendkívül megkedvelte Angela Evanst. Sandrine meglepődve vette tudomásul, hogy a fia és Lily egyetlen pillanatra sem válnak el egymástól. Eddig is tudta, hogy valami komoly van kialakulóban köztük, de csak amolyan kamaszszerelemre gondolt. Most, hogy közelebbről látta őket, megértette, milyen bensőséges a kapocs kettejük között: szavak nélkül is megértették egymást, minden pillanatban azt lesték, mi jó a másiknak.
A délutánjuk remekül telt az Evans-házban, ahol – érthető okokból – nagy volt az öröm. Néha még Petuniát is mosolygáson lehetett kapni, de ő hevesen tagadott minden ilyen irányú érzelemkitörést, és egy idő után visszavonult a szobájába.
A kezdeti szakaszon túlesve Mr. és Mrs. Evans James után kezdett érdeklődni. Mindenről kifaggatták, amiről lehetett, és miután megállapították, hogy a fiú teljesen rendben van, nyugodtan dőltek hátra foteljeikben.
A vasárnapjuk azzal telt, hogy diáktársaiknak magyarázták, miért hagytak ki két hetet, valamint igyekeztek behozni lemaradásukat a tanulás terén. Felosztották az anyagot maguk között, hogy ne legyen olyan sok, órákon pedig hasznát vették a telepátiának, és gyakran kisegítették egymást, ha olyasmi került szóba, amit a másik nem tudhatott. De dolgozatnál és vizsgán nem csalunk! - fogadkozott Lily, mikor Cica felvetette, hogy ez nem igazságos a többiekkel szemben.
A tanárok, és a roxfortosok többsége örült, hogy előkerültek, bár néhányan azért kifejezték csalódottságukat, mint például a Phillibert – ikrek, Bella Black és a Piton-Avery duó. Ilyenkor Lily azt kívánta, bárcsak leleplezte volna Mardekár Malazárt a többi alapító előtt.
Kicsit nehezükre esett visszatérni a régi kerékvágásba, főleg, hogy legalább egy hétig ők voltak az iskola fő témája – megint. Azonban ahogy közeledett a Valentin-nap, mindenki megfeledkezett róluk, aminek ők őszintén örültek. Utálták, hogy folyton hazudniuk kell, de nem volt más választásuk, hiszen ígéretet tettek.
§*§*§*§*§
Február tizennegyedikén izgatott sustorgás töltötte be az iskolát. Már korán reggel párok ölelkezetek eldugott sarkokban, és barátnők meséltek egymásnak kitörő örömmel délutáni randijaikról, vagy épp a titokzatos hódolójukról.
A lányok azonban meglehetősen későn keltek fel, és Cica – aki korán kelő volt – nem óhajtott órákat várni Lilyre és Melre, mivel ők épp, hogy kikászálódtak az ágyból, úgy döntött, lemegy reggelizni Laurával. Közölte, hogy ma egyáltalán ne is számítsanak a jelenlétére, mert az egész napot Siriusszal tölti. Laura is motyogott még valamit félkómás állapotban Markról, meg valami randiról, de be nem fejezehette, ugyanis túlbuzgó barátnőjük már ki is rángatta őt az ajtón.
Miközben Lily a szekrényben matatott megfelelő ruha után kutatva, Mel szobormereven ült az ágyán, és maga elé bámult. Arcán pillanatok alatt ezernyi érzés futott át. Mostanában meglehetősen furcsán viselkedet, hol kicsattant az örömtől, hol pedig mély letargiába süllyedt. Lily odament hozzá, és letelepedett mellé.
- Bánt valami, Mel? – kérdezte féltőn.
- Nem, azt hiszem semmi – tért magához a kábulatból. Erőltetetten Lilyre mosolygott, majd – mintha mi sem történt volna – energikusan felpattant, de véletlenül leverte az éjjeliszekrényen heverő kottakupacot, és Lilynek akaratlanul is megakadt a szeme néhány soron. Szinte mind a tiltott szerelemről szólt.
- Ki a szerencsés? – kérdezte Lily, miközben az utolsó pergamenlapot is Mel kezébe adta.
Egy pillanatra összevillant a tekintetük.
- Ígérd meg, hogy nem fogsz utálni miatta. Nem akartam… Én csak… - sütötte le a szemét a lány. – Olyan aranyos volt, és megvigasztalt. Aztán már nem tudtam befolyásolni az eseményeket. Azt hiszem, beleszerettem. Pedig nem lett volna szabad.
- Ki az? – kérdezte Lily kedvesen mosolyogva, miközben maga mellé húzta őt. Mel görcsösen szorította a kezét, és nagy levegőt vett.
- Regulus Black.
Lily elképedve nézett végig Melanie Levertonon, aki szinte elmorzsolta az ujjait. Olyan bűnbánó tekintettel nézett maga elé, hogy rögtön megsajnálta.
- Semmi baj – próbálta nyugtatni.
- De Lily! Ő egy mardekáros! – csattant fel Mel. Úgy festett, saját magát akarja meggyőzni.
- Attól még lehet jó ember – vetette ellen a lány. – És ha szeret téged…
- Azt hiszem, igen – sóhajtott fel. – De nem csak ez az oka. Mármint hogy a Mardekárba jár. Kicsit… félek tőle.
- Megbántott valamivel? – Lily erősen remélte, hogy nem.
- Dehogy, ő nagyon kedves. Végig őszinte volt velem, és sokat segített, mikor nem voltatok itt. Megvigasztalt, folyton bókolt, és most elhívott egy randira Roxmortsba.
- Akkor mitől félsz? – értetlenkedett Lily.
- Azt hiszem, magától a randitól – vallotta be Mel a takarót gyűrögetve. – Attól, hogy… megcsókol engem, de én… nem leszek neki elég jó. Én még soha nem csókolóztam. Fogalmam sincs, hogy… milyen érzés.
- Csak erről van szó? – sóhajtott fel Lily megkönnyebbülve. – Emiatt ne aggódj…
- Te könnyen mondod – horgasztotta le a fejét Mel. – James és te különlegesek vagytok, ti örökre együtt lesztek.
- Azt hiszed, én nem félek néha? – kérdezett vissza Lily. – Féltem, hogy nem lesz elég erőm elhívni a bálba, féltem, hogy majd veszekedni fogunk, féltem, hogy Godrik vagy Mardekár rájön, kik vagyunk, és féltem, mikor össze vesztünk, és én túl büszke voltam, hogy megbocsássak.
- Igazad van – bólintott Mel mosolyogva, és hátradőlt az ágyon. – Szóval, milyen érzés a csók? – terelte vissza a témát arra, ami leginkább érdekelte.
Lily felnevetett.
- Oké, ha tényleg tudni akarod – azzal nagy levegőt vett, és énekelni kezdett.
Keresed a párod, kit neked szánt az ég.
S majd rájössz, hogyha látod,
Hogy mit kell tenni még.
Kellemesebb sokkal a feladat mi vár.
Csókból születik a boldogság,
S abból hogy valaki gondol rád.
Melléd lép s ettől minden szép és csodás!
Két száj csókra vár és összeér.
Nincs már semmi, ami többet ér.
Így jön létre, s így talál reád.
Egyetlen csókból a boldogság.
Mel döbbenten tapasztalta, hogy a szobában világosabb lett, az ablakpárkányon pedig olvadni kezd a hó. Őt magát furcsa érzés kerítette hatalmába: legszívesebben magához ölelte volna Reget, és az örökkévalóságig csókolta volna. Szinte érezte a bársonyosan puha ajkakat az övén, nem tudta megállni, hogy oda ne érintse a mutatóujját.
Csókról álmodik a boldogság,
arról hogy valaki gondol rád.
Melléd lép, máris minden szép és más lesz!
Lilyből valami fenséges felsőbbrendűség áradt, ahogy ott ült az ágyon, és csillogó szemekkel énekelt. Mel nem bírta tovább: egy ismeretlen erő felhúzta, és arra kényszerítette, hogy megkeresse Regulust.
Két száj csókra vár és összeér,
nincs már semmi,ami többet ér.
Így jön létre, s így talál reád!
Egyetlen csókból, a boldogság.
Az ajtóban szembetalálta magát Jamesszel, aki szinte észre sem vette őt. Lilyre függesztette a tekintetét, várt egy darabig, majd tökéletes időzítéssel lépett be.
J: Csókból születik a boldogság, s abból …
L: …hogy valaki gondol rád.
Melléd lép s ettől minden szép és csodás!
Mel kíváncsisága legyőzte azt a bizonyos ismeretlen erőt, és figyelte Jamest, ahogy Lilyhez lépked. Ez a két ember önmagában is átlagon felüli volt, de amikor a közös részt kezdték, Melnek minden idegszála feszülten figyelt, hogy érhesse, érezze, a részese legyen.
J: Csókból született a boldogság.
Vártam rád.
L: És én is vártam rád.
Együtt: Átéltük a tündérszép csodát.
J: Szívünkhöz jött el.
L: Szívünkben nőtt fel.
Együtt: Egyetlen csókból a boldogság**
Mintha az iskola megremegett volna egy pillanatra, a szokásos dobogás már dübörgéssé alakult, de nem volt benne semmi kellemetlen. Épp ellenkezőleg. Lily és James átölelték egymást, beszívták a másik illatát, érezték a másik minden porcikáját.
Az idilli pillanatot azonban egy hatalmas csattanás törte meg: Remus Lupin valósággal bezuhant az ajtón, bevágta maga után, és lihegve támaszkodott neki, nehogy véletlenül valaki bejuthasson.
- Mi történt, Holdsáp? – kérdezte James felvont szemöldökkel.
- Üldöz! – lehelte a fiú két nagy levegő között. – Nem tudok megszabadulni tőle. Mindenhová követ, mióta meghallottuk a hangot. Meg akar csókolni! – kiáltotta felháborodva.
- De ki? – kuncogott Lily.
- Egy elsős kislány – zihált Remus elszörnyedve. – A haja rózsaszín – hangsúlyozta.
Mindhárman elnevették magukat, mire Holdsáp szúrós pillantást vetett rájuk.
- Csak tudnám, mi ütött belé – morfondírozott Remus. – Úgy nézett ki, mint egy őrült.
Lily újra kacagni kezdett.
- Azt hiszem, ez a mi lelkünkön szárad.
A fiú kissé értetlenül nézett rájuk, de mielőtt megmagyarázhatták volna, betoppant Cica és Sirius.
- Képzeljétek – mesélte a lány, miután bejutottak a Remus által eltorlaszolt ajtón –, az egész suli csókolózik. Egyszer csak mindenki felállt, keresett valakit, aztán elkezdődött. Laura és Mark például még mindig kint smaciznak a folyosón, pedig soha nem csinálják közönség előtt. Ja, és van egy csomó új pár is. Úgy tízet számoltam, míg ideértünk.
- Igen – erősítette meg Sirius. – De ami a legfurcsább, hogy az öcsém odajött hozzám, és megkérdezte, nem láttam-e Melt.
Az említett lány fogta magát, és nagy lendülettel kirohant az ajtón, hogy megkeresse Regulust.
- Mi ütött belé? – értetlenkedett Remus.
- Semmi – mosolygott Lily sejtelmesen. – Csak azt hiszem, nemsokára még egy új párt ünnepelhetünk.
*Jewel: Even angels fall (10 dolog, amit utálok benned) – ajánlom mindenkinek, szerintem nagyon szépen megfogalmazza a szerelem lényegét
**Bűbáj – Csókból születik a boldogság, a betűket csak az egyszerűség kedvéért írtam oda
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans