Cím: A meleg Mériszú kalandjai a Roxfortban
Írta: candlelight
Szereplők: saját szereplő, Sirius Black, James Potter, Peter Pettigrew
Kikötés: Sajnos senkit sem fognak benne, semmivel és sehová…
Jogok: A karakterek J.K. Rowling tulajdonai, kivéve Chuck Norrist és Brian Kinneyt. :)
Figyelmeztetések: elég fárasztó :D
Megjegyzés: Ezt a kis izét elsősorban Liona kiváló „Mériszú a javából” című paródiája ihlette. Kedvem támadt nekem is egy hasonlót írni. :) Remélem, tetszeni fog. Ha valaki folytatni szeretné, csak nyugodtan.;)
A meleg Mériszú kalandjai a Roxfortban
Gilderoy Lovely kecsesen végigsietett a Kings’ Cross pályaudvar unalmasan szürke peronján.
Gilderoy egészen különleges fiú volt: metamorf-, és animágus, emellett szabadidejében vámpír, hétvégenként pedig UNICEF-önkéntes. Haja olvadt aranyként omlott le vállán – annyira gyönyörű volt, hogy az emberek csak úgy vakultak utána. Rendkívül népszerű is volt; még Chuck Norris is az ő arcképével díszített pólóban mászkált. Folyékonyan zongorázott, és perfekt volt franciából. A bizonyítványa mindig színjeles volt, hogy ezzel jó példát mutasson az ifjú fanfic olvasóknak. Nagyon érzékeny volt (főleg a melegfrontra), és ha a bal fülét meghúzták, azt mondta, hogy: jaj. Természetesen igen szerény is volt, és nagyon-nagyon kedves mindenkivel. Az egész univerzum szerette őt. Aki meg nem, az hülye. Hat évig járt a Beauxbatons-ba és jazzbalettre, de aztán kiderült róla, hogy fiú, ezért repülnie kellett. Irány a Roxfort!
Sirius Black (kigyúrt test, borotvált mellkas, Prada cipő) majd elájult, mikor megpillantotta az új fiút. Mondanom sem kell, hogy első látásra beleszeretett.
„Váó! Friss hús!” – ujjongott magában, és egy szívdöglesztő mozdulattal elállta Gilderoy útját a vagon folyosóján. Sirius szexi volt és rámenős, de azért félénk és ártatlan is (utóbbi kettő csak azért, hogy legyen már árnyalva a figurája). Gilderoy annyira megijedt tőle, hogy kiesett a hóna alól a plüssnyuszija, de azért próbált úgy tenni, mint aki hetero, és inkább nem hajolt le érte.
– Háj! – köszönt neki Sirius. – Én Brian Kinney vagyok. Van kedved beülni a mi fülkénkbe? – biccentett hátra.
– Hát persze, hogy meg! – sikkantotta boldogan Gilderoy, és egyből a másik fiú nyakába vetette magát.
Bementek a leghátsó fülkébe, ahol már régen ott ült Sirius két igaz barátja. A szemüveges, nagyfarkú James Potter kedvesen köszöntötte a fiút. Vele szemben ült a kövérkés, vizenyős színű szemű Peter Pettigrew, bár ő teljesen hidegen hagyta Gilderoyt, lévén szintén passzív.
(Remus Lupin nem volt velük, mert ő úgy döntött, inkább nem kíván részt venni ebben a történetben.) Kellemesen elbeszélgettek egy darabig a metafizikáról és a belső égésű motorokról, majd Gilderoy hamarosan felállt a helyéről:
– Nagyon ki kell mennem a WC-re – búgta, és mielőtt behúzta maga mögött az ajtót, jó feltűnően rákacsintott Siriusra. Black hanyatt-homlok utána…
*********
Eddig bírtam írni… :P |