They’re coming

És mind hirtelen, egyszerre rontanak be: a vérfarkas, Granger, Weasley, meg Rémszem Mordon és seregnyi auror…

És azt hiszed, hogy itt és most, végre vége, hogy miután hosszú napokat, heteket töltöttél itt, a saját véredben és ürülékedben rohadva, megkötözve, végre az egésznek vége van, és csak egy Avada Kedavrájukba kerül, egy zöld villanásba, és te megváltatsz, megmenekülsz, meghalhatsz…

De nem, mert amikor berontanak, megtorpannak, mind megütközve néznek rád, és te ezt nem bírod elviselni, nem bírod a tekintetüket, de egyikük se mozdul, egyikük sem emeli a pálcáját, és te azt kívánod, bárcsak csinálnák már, öljenek már meg…

És akkor Granger megindul feléd, de nem támadón, hanem lassan, tétován, és te látod a könnyeket az arcán, a remegő ajkait, hallod a gyorsuló lélegzetét, ahogy közeledik, de nem fogod fel, mit akar…

… a következő pillanatban pedig a nyakadba veti magát, és sír, keservesen sír, és neked tiszta könny a mellkasod, és Granger motyog valamit, de te először nem érted, mert elnyomja a szipogása, meg az a hatalmas hajzuhatag…

…aztán lassan megérted, hogy egy nevet hajtogat, egyre csak egy nevet, de nem tudod, miért, Harry, Harry, Harry, és sír, és szipog, és ölel, te pedig egyetlen erőddel elfordítod a fejed, arra, ahol a legutóbb Pottert láttad kínhalálban vergődve…

…és meghűl az ereidben a vér, mert Potter helyett a saját testedet látod a húgy és sár közepén, vérrel borítva, de azokkal a sebekkel, amiket Potter kapott…

…először nem érted, mi folyik itt, miért bámulsz a saját hulládra, aztán rájössz, ez volt a Sötét Nagyúr utolsó, ördögi cselekedete, és ha még életben lenne, most röhögne, hogy lám, mégis legyőzte a nagy Harry Pottert…

…mert Mordon most felemeli a testedet, nem azt, amelyikbe Granger kapaszkodik, hanem a másikat, amelyikben Potter van, és azt motyogja, még él, és a vérfarkas felel, mindjárt jönnek a dementorok…

…hirtelen kiabálni akarsz, hogy ne tegyék, mert az nem te vagy, hanem Potter, és nem végezhetnek a saját megmentőjükkel, csak azért, mert Voldemort a te testedbe kényszerítette; de nem tudsz, mert Granger szinte fojtogat, és különben sincs egy fikarcnyi erőd se már…

…és az elmúlt három nap, amit itt töltöttél Potterrel lent a pincében, teljesen értelmét veszti, mert ha kiszívják a lelkét, nem fog emlékezni, nem fog emlékezni semmire; ahogy együtt szenvedtetek, és te sírtál és féltél és reszkettél és Potter nyögdécselt, miközben a saját vérét nyelte, hogy ki ne száradjon, és olyanokat mondott, hogy kijuttatlak innen, Malfoy… megmentelek… és te leszel a következő Mágiaügyi Miniszter…

Ez mind értelmét veszti, mert Potter nem emlékszik majd, és te senkinek sem mondhatod el, mennyire nevethetnéked volt, amikor ezt hallottad, mert nyilvánvaló volt, hogy Potter nincs eszénél, és meg akar menteni téged…

Harry, Harry, Harry…

És Granger és Weasley eloldoznak, és talpra állítanak, és te összeesel, Mordon meg Pottert cipeli, és megrémülsz, hogy jönnek a dementorok…

…és akkor tényleg vége lesz, de nem neked, hanem neki, és te egyedül fogsz továbbélni, és minden nap az ő zöld szemeit látod majd, amikor tükörbe nézel…

És nem tehetsz róla, elkezdesz ordítani, Harry, Harry, Harry, és Weasley és Granger és Lupin és Mordon halálra rémülnek, de nem érdekel, Harry, Harry, és kitéped magad a szorításukból, és rohansz, és leborulsz a saját tested mellé, még érzed a pulzusát, és Harry, és már nincs több erőd, csak lélegezni, de…

Harry…

…de jönnek a dementorok…