Fogadjunk!

- Potter, Weasley, azonnal felállni! - harsogta Piton, mire az összes griffendéles és mardekáros, aki még ébren volt, hátra fordult a két zavart fiú felé. Ronnak már az arca is Weasley-hajszínben pompázott, Harry meg csak felállt, de szigorúan karikás értelem nélkül. Hamarosan Ron is rászánta magát a műveletre, hisz most már úgyis mindegy volt. Lesütötte szemeit, és igyekezett még így sem Hermionéra nézni.

- Hozza ki azt a cetlit, Potter... MOST! - nyomatékosította Piton az időhatározót, ugyanis Harry nem óhajtott nagyon mozdulni.

- Már megint keresed a bajt, Harry! Sirius is megmondta, hogy hagyd békén Pitont is, és Umbridge-et is... erre te mindkettővel kikezdesz! - suttogta megrovóan Hermione, és szavainak hatására Harry inkább elindult kifele. A lány megcsóválta a fejét, de azért érdeklődve pislogott, és várta a végkifejletet.

- Nos, Potter, lássuk, mi ennyire fontos a mi kis egyelőre túlélőnknek... Olvasd! - utasított a professzor, mire a látszólag egész ártatlan griffendéles nagyot nyelt, és széthajtotta a pergament, közben pedig Ronra meredt, de ezt is csak korhatárok között tette.

- Annyira szép... - kezdte rekedten Harry, mire Piton szemöldöke nem hazudtolta meg önmagát, és megmártózott a legalsó hajtövek zsírrétegeiben. A mardekárosok sem tértek el a házirendtől, kíváncsian húztak és búgtak, néhányan pedig gonoszkásan kacarásztak.

- Ó, a mi kis üdvöskénk szerelmes? - húzta gúnyos mosolyra száját Piton, és láthatatlanul összekacsintott a reménykedő Dracóval. Azonban a kívánt hatás elmaradt, és egy percen belül síri csönd lett a teremben.

- Ezt nem én írtam - vonta meg a vállát teljes közönnyel Harry; Ron szája tátva maradt, Dracóé kitágult, Hermione pedig elégedetten vigyorgott a helyén. Piton csak a szemöldökét volt hajlandó mozgásra bírni.

- Akkor hát, mr. Weasley...?

- Igen, professzor - bólintott Harry, Ron álla meg leesett. Zavartan kapott utána, aztán mikor hiánytalanul visszahelyezte, Hermione szája tapadt a fülére.

- Még ha nem is te voltál, vállald fel, bármi is az! Harrynek nyugalomra van szüksége... te meg kibírsz pár büntetőmunkát! - lehelte át a fülviaszon a lány.

- Folytasd, Potter - sziszegte Piton, még akkor is, ha itt az eredeti neve alliterált volna. Most már mindenki kíváncsi volt.

Merlin, add, hogy én kelljek neki, hogy engem találjon szépnek! Ó, bár teljesülne minden álmom... Már öt éve csak álmodozom, de ő rám sem néz úgy, mint egy lányra... Könyörgöm, olvassa fel a nevem, és vallja be, hogy szeret engem! - Blaise Zambini összetette kezeit, és a plafonra meredve motyogott.

- Ahogy... ahogy elsuhan abban a hosszú, arisztokrata talárban; az a csillogó fekete haj, az a csodás arc...

Ebben a pillanatban Harry lehunyta a szemeit, Piton pedig kihasználta ezt a kis időt, amit ostoba griffendéles diákja elpazarolt a pislogásra, és kitépte a kezéből a kis levelet. Most már igazán érdekelte, ki is az illető, hisz a hajszín eléggé kizárta Draco Malfoyt, és a szűkebb családi körét is. Lucius ejtett pár könnycseppet, de túlélték a traumát.

Piton azonban meg volt elégedve a pergamenre karcolt névvel. Mindig is tisztelte a szüleit, amiért ilyen szépen alliteráltatták. Aztán elolvasta a többi odadobott szócskát is, és megint elküldte egy körre a szemöldökét. Éjfekete szemeit végighordozta a két osztályon: a mardekárosok kíváncsian bámulták (kivéve Dracót, aki még nem emésztette meg az elutasítást, és a reménykedő Blaist, akinek még elutasításban sem volt része), a griffendélesek pedig zavartalanul aludtak tovább, vagy ébren, de halkan - mert néha így is léteznek - figyelték az eseményeket.

Aztán Piton végül kimondta a várva várt két szót: -Weasley, büntetőmunka!

Ron nagyot sóhajtott, Harry diadalittasan verte a mellét, Draco erre csorgatta a nyálát, Snape pedig megnyalta a száját. Bár ő ezt nem kedvenc Pottere felsőteste miatt tette, sokkal inkább a tervezett estéje miatt. És mielőtt ebből kimaradna a kis Weasley, gyorsan közölte a büntetés időpontját is. Még szívesen ábrándozott volna, és ezzel még nem is volt egyedül, de az a fránya csengő akkor is megszólalt.

- Hogy tehetted ezt velem?! - ordította Ron az előtte ülő, piruló Harrynek.

- Nem tehettem mást, Ron, értsd meg... Rombolná a hírnevemet.

- Ahogy Pitont ismerem, nekem a seggemet fogja rombolni!

- Jaj, Ron, fogadok, hogy csak üstöt kell majd pucolnod - bólogatott serényen Harry, de nem volt túl meggyőző. Mindketten eléggé ismerték a tanárukat ahhoz, hogy tudják, mi is vár majd a kis Weasley-re.

- Neeem, Ron, ennyire Piton sem lehet elvetemült... Bármibe fogadnék, hogy nem esik szexuális bántódásod!

- Rendben, hát fogadjunk - mosolyodott el kesernyésen Ron. - Mit szólsz: ha Piton kikezd velem, akkor neked magadévá kell tenned Lucius Malfoyt!

Harry szája tátva maradt, és szép zöld szemei hatalmasra nőttek, még a szemüvege is leesett.

- Azt mondtad, bármiben fogadnál... Nos, még mindig biztos vagy benne, hogy nem esik bántódásom ma este?

- Igen, teljesen biztos vagyok benne - tért magához Harry, és imádkozott az égiekhez, hogy igaza legyen. Már csak Ron érdekében persze.

- Hát akkor fogadjunk, Lucius holnap este úgyis jön a kastélyba, lesz alkalmad megszerezni magadnak - a kis Weasley most már vigyorgott, és elégedetten nézte barátját.

- Legyen - mondta Potter, és kezet fogtak. Karjaikon vörös fénycsóva futott végig, megszentelve a fogadást – már nem volt visszaút.

- Most pedig megyek, itt az idő. És már alig várom a holnapot - húzta gúnyos mosolyra a száját, még akkor is, ha az ember ezt ki nem nézné egy Weasleyből.

- Sok sikert! - kiáltott utána Harry, nagyon is reménykedve.

Már csak két lépés... Mi a francot csinálok, ha tényleg csak üstöt pucolok? Fél évig hallgathatom majd, hogy persze, megint Harrynek volt igaza, mint mindig. Bezzeg ha történne bármi, akármi! Most én akarok nevetni a végén, végre egyszer nem minden a nagy Harry Potterről szólna. Lucius Malfoy... Ó, azok a szőke tincsek! Én is szívesen kipróbálnám, szívdöglesztő az a pasi. Még jó, hogy Harry nem ennyire bevállalós, különben semmi poén nem lenne ebben az egész fogadás dologban. Kit érdekel, hogy mit csinál velem Piton? Na jó, azért ne essünk túlzásokba, de nem ő lenne az első, tehát nem érne nagy megrázkódtatás. Bezzeg a kis szűz Harry... Hát igen, azért mégiscsak Weasley vagyok. Nem, nem mugliimádó, inkább a testvéreimmel kérkedek, mint mama- és papamacival... Ez, azt hiszem, érthető is. Az ikrek mutatták meg, hogy lehet mágikus fogadást kötni. Kezdtem lemaradottnak érezni magam, amikor Ginny karján egyre többször futott végig a vörös fény, és már csak én nem voltam képes rá. Aztán fogadott velem, hogy meg tudom tanulni... És lám, sikerült. Kíváncsi vagyok, Hermione is tudja- e. De Harry biztosan nem, és pillanatnyilag ez a lényeg. Huh, már csak egy lépés, és itt vagyok... Valami kompromisszum kéne, ami nem úgy kezdődik, hogy szex. Azért nekem is van ízlésem, még ha nem is látszik.

Ron nagy levegőt vett, és lenyomta a kilincset.

Harry karja úgy kezdett égni, mint Pitoné nagygyűléskor. Nem emlékezett rá, hogy lenne sötét jegye, úgyhogy belenézett az ellenőrzőjébe. Aztán, mivel még nem múlt a fájdalom, vizsgálgatni kezdte a kezét. Vörös volt, az kétségtelen, de mitől?

- Hé, Ginny, nincs ötleted, mi van a kezemmel? - mutatta a lány felé testrészét Harry. Ginny csak elmosolyodott.

- Ron beteljesítette a maga részét, most te jössz... Fogadtatok, nem? - kérdezett vissza, látva az ifjú Potter hihetetlen értelmes arcát. A következő pillanatban pedig Harry elájult.

- Harry, ébredj már föl! Ginny mondta, hogy mi történt... Ne aggódj, jó lesz, én is szívesen csinálnám Luciusszal...

Harry szeme felpattant, és úgy meredt a fölé hajoló Lunára.

- Harry, hát ébren vagy? - jött be a szobába Ron egy vizes törülközővel. - Nem hittem volna, hogy ennyire megijedsz. Én csak osztom Luna véleményét...

Harry ismét felmondta a szolgálatot, és ernyedten esett az ágyra.

- Képzeld, mi lesz, ha Luciusszal szeretkezik, és folyamatosan elájul majd - csóválta a fejét Luna.

- Talán Lucius betudja egy gyenge elismerésnek - vigyorgott Ron, és barátja homlokára nyomta a törülközőt.

- Mit akarsz, Piton? - morogta Lucius a férfi tarkójába. A bájitaltanár megborzongott, és eltolta magától szeretőjét.

- Szeretkezz Potterrel.

- Tizenöt éve meghalt.

- De előtte csinált egy gyereket... Rémlik már?

- Hogy Harryvel? - Lucius szemöldöke felszaladt.

- Pontosan. Mit szólsz?

- Kipróbálnám, de mégis mit gondolsz, nála is bejönne az Imperio? Barty azt mondta, tiltakozik ellene, másképp pedig nem húzom ágyba...

- Erre ne legyen gondod, magától jön. Mindent elmesélek a végén, ne aggódj, te csak tedd, amit óránként minimum egyszer teszel...

- Már ne is haragudj, Piton, de ez azért mégis túlzás!

- Igen, tudom, de a naponta huszonegyszer nem lett volna drámai... Csak nem félsz a kis Pottytól? A Nagyúrral elbánt, de azért az mégsem ugyanaz a súlycsoport, mint mikor te begerjedsz... Bízom benned, Lucius, meg tudod csinálni.

- Hát jó. Délután kettő, Szükség Szobája. Tudasd a fiúval - sziszegte Lucius, aztán elkezdte ismét ostromolni Perselus tarkóját.

Hol van már... Fél kettő van, és Lucius Malfoy sehol? Mégis mit képzel, kivel bújik ágyba, valami utolsó szajhával? De Harry Potter igazán megérdemel plusz fél óra előjátékot, nem? Remélem, nem gondolja, hogy megalázhat. Legyőztem Voldemortot, őt is le fogom. Olyan kínban lesz része, hogy könyörögni fog egy Stuporért. Nem lesz bevezető, bevezetem a szerszámom, és szétrepesztem Luciust. Nincs könyörület. Aztán Ron meg majd csak néz, és térden fog csúszni előttem, hogy áruljam el a titkom. Hah, majd pont! Nem, senki nem fogja megtudni, mit művelt Pitonnal, csak arról fognak beszélni, hogy mennyire megalázta a Híres Harry Potter, A Kis Túlélő azt a hernyó Malfoyt. Draco nem mer majd kötözködni többé, és a szexuális életem hiánya sem lesz köztéma.

- Hát itt vagy... ilyen korán? A nagy Harry Potter nem tudja kivárni a két órát? - Lucius gonosz mosolyra húzta pengevékony ajkait, majd kitárta a szoba ajtaját, és előre engedte újdonsült szeretőjét. Bent a falak vörösre voltak festve, középen pedig egy hatalmas franciaágy állt. Harry nagyot nyelt.

- Foglalj helyet, ifjú Potter... Vagy szex közben inkább Harrynek hívjalak? Látom, nem vagy valami beszédes... Csak azt ne mondd, hogy szájszárad van, bár akkor megspórolnánk vagy fél órát.

- Tudok beszélni - nyögte elhalóan Harry, de a mondat tartalmáról meg tudta győzni Luciust.

- Ha jól tudom, most szeretkeznünk kéne... Hát vágjunk bele - sóhajtott Lucius, majd leült az ágyba, és ölébe húzta a fiút. - Engedd el magad, még nem szükséges feszítened...

Harry kikapcsolt. Átadta magát a szőke tincseknek, a hófehér bőrnek, a fürge nyelvnek, a lágy simogatásoknak. Nem létezett Ron, Piton, a külvilág, csak ő volt és Lucius.

A férfi lehúzta Harryről a talárt, és lerángatta róla a pólót. Belecsókolt a halvány bőrbe, szívogatni kezdte a vörös mellbimbót. Harry halkan nyögdécselt, és érezte, hogy teste egyre jobban felhevül, ahogy Lucius egyre lejjebb és lejjebb megy... Végül egy laza mozdulattal kigombolta a nadrágot. Végignyalta a meredező hímtagot, aztán szájába vette. Feje ütemesen mozogni kezdett, de nem engedte a csúcsra a fiút.

- Még... - sóhajtotta az ifjú Potter, de Lucius nem óhajtott ismét lehajolni.

- Te jössz - suttogta szeretője fülébe, aztán lágy csókot nyomott a villám alakú hegre. Harry fejébe belehasított a fájdalom, de nem érdekelte, most nem. Kigombolta Lucius talárját, és nyelvével végigszántotta a kitaposott ösvényeket. Lassan minden ruhadarab a földön volt, és Harry szája egy új, hatalmas, igéző értelemmel lett tele. De nem élvezhette sokáig, Lucius eltolta magától.

- Feküdj le, hasra - utasított. - Fájni fog... ne feledd, én szóltam! - mondta, azzal belecsúszott a fiúba. Harry ordított a fájdalomtól, és eredeti elképzelései végleg darabokra törtek. Eleinte minden lökés kín volt számára, aztán hamar beletanult ebbe is...

Ron karja izzani kezdett, vörös lett, majd megszűnt a láng.

- Teljesítette - vigyorgott az előtte álló Lunára. - Sikerült!

- Kíváncsi leszek, mit mond majd. De most ne beszélj, hanem csináld! Gyakorolnunk kell a Legilimenciát, különben sosem tudjuk meg, mi történt a Szükség Szobájában! Te is tudod, hogy Piton nem beszél, és utálja, ha nem gyakorlunk.

- Rendben, koncentrálj! - suttogta fenyegetően Ron, és már indult is a fénysugár a szőke lány felé.

Epilógus:

Ron és Luna szorgalmasan gyakorolt, és ennek meg is lett az eredménye. Piton megdicsérte őket, és együtt nevettek A Kis Túlélőn. És mivel Harry nem gyakorolt, sosem tudta meg, hogy mi is történt Ron és Piton között, és mellesleg Sirius is meghalt.