Semmi sem az, aminek látszik
Már elkezdődött a téli szünet. A diákok legtöbbje hazautazott, hogy a családjával tölthesse az ünnepeket. A Roxfort szinte lakatlanná vált erre az időre…
Perselus Piton megunta a dolgozatok javítását. Felállt, hogy kinyújtózzon, majd hirtelen ötlettel sétára indult.
- Csodálatos ez a csönd… - jegyezte meg magában a tanár, hisz az ő léptein kívül nem volt más zajforrás.
Legalábbis egyelőre…
Piton professzor nem is figyelte, merre megy, annyira elmerült saját gondolataiban. Befordult egy sarkon, végigment néhány végtelennek tetsző folyosón, felsétált néhány lépcsőn…
Az emeleten sétálva azonban érdekes zajokra lett figyelmes.
- Hát ez mi? – gondolta a tanár, miközben furcsa felhördüléseket, és megkönnyebbült sóhajokat hallott.
Hamarosan rájött, hogy a hangok egy szép, díszes ajtó mögül származnak (szükség szobája).
Piton megállt az ajtó előtt, és fülelt.
- Gyerünk! Igeeeeen! Mééég!
- Ez az, Draco! Húzz bele! Nyomd! Erősebben!
- Mindjárt kipurcanok! Vedd át az irányítást!
- Mi a…! – a tanár, Draco neve hallatán igencsak kezdett sápadni – Mi a fene folyik odabenn!
- Oooh, igen! Gyorsabban! Vedd le! Vedd már le!
- Ne sürgess! Ennél gyorsabban nem megy! Átkozott gombok…
- Húzz bele! Mindjárt a csúcson vagyunk! Mindjárt a csúcson…! Még egy kicsit! Eeeeez az!
- Te is mozoghatnál egy kicsit gyorsabban, Draco! Siess! Siess már! Oooh, igen! Ez az! Vedd le! Csináld!
- Gyorsabban! Gyorsabban! Gyorsabban!
Perselus nem bírta tovább hallgatni, és feltépte az ajtót.
- Mi a fene folyik idebenn! – kérdezte a düh, a kétségbeesés és az izgatottság sajátos keverékét produkálva.
- Áááh, jó napot tanár úr! – fordult hátra mosolyogva Harry, könyökével a kanapé háttámlájára támaszkodva, melyen Draco - val ültek.
- Mit műveletek ti idebenn! – kérdezte némileg higgadtabban a férfi, miközben Harry- re függesztette a tekintetét.
- Csak játszunk, tanár úr… - fordult hátra Draco is.
- Videojátékozunk, tanár úr – fűzte hozzá Harry, közben a háta mögé bökve hüvelykujjával.
Piton csak most vette észre a kanapától nem messze álló képernyőt, melyen két élethű, 3D- s figura állt egy furcsa monstrummal szemben, aki hatalmas öklével csapkodta az irányítóik nélkül árválkodó szereplőket.
- Harry! – fordult villámgyorsan vissza Draco a képernyőhöz – Mindjárt kinyírnak minket!
- Oooh, a francba! – Harry követte Malfoy példáját.
- Gyerünk! Gyorsabban! Üsd! Ez az! Gyorsabban, Harry!
A bájitalok mestere már épp nyitotta a száját, de (inkább) meggondolta magát, és kiviharzott a teremből, bevágva az ajtót maga mögött.
- Szerinted mégis mire gondolt? Mi a fenét csinálunk idebenn? – kérdezte ártatlan arccal Draco.
- Nem tudom, Draco… fogalmam sincs, mire gondolhatott… - majd az iménti ártatlanságot mindkettejük arcán huncut mosoly váltotta fel…
AJÁNLOM AZ OLDALT
