A szépség mindenek előtt       Draco Malfoy induláshoz készülődött. Felvette kézzel varrott borostyánszínű talárját és sietve felkapta a minden tekintetben a legutolsó divat szerint készült márkás, Louis Vuiton táskáját, majd egy halk pukkanás kíséretében elhoppanált otthonából. Késésben volt, mivel ma is, mint minden szerdán, egy minimum két órás kezelésen vett részt, a mágusvilág legelitebb szépségszalonjában, a Selyemfény Szépség- és Masszázsszalonban. Persze, itt is a legjobb járt neki, neve (és számlája mérete) abszolút tekintélyt kölcsönzött neki, így ahogy megjelent a fehér márvány hallban, a pezsgőszín fotelokban ücsörgő várakozókra ügyet sem vetve, két hófehér egyenruhás csinos boszorkány sietett segítségére, és közölték, hogy Madame Merlain természetesen azonnal rendelkezésére áll. Draco elégedetten bólintott és apró (de annál lenézőbb) mosollyal az arcán követte a két lányt. Nos, igen, meg is tehette. Madame Merlain volt a varázslóvilág legelismertebb és legjobban foglalkoztatott szépségápolója. Hírneve egész Franciaországig mindenhol ismert volt. A középszerű (anya szerepben funkcionáló) boszorkák legnagyobb álma gyakran egy kezelés volt ezzel a csodás teremtéssel. Ez persze sosem teljesült, hiszen a Madame-nak nem csak a szakértelme, de a bére is iszonyatosan magas volt. Nem mintha ez megakadályozta volna Draco Malfoyt abban, hogy hetente egyszer, esetleg többször is ellátogasson a hölgyhöz, és igénybe vegye szolgálatait. Belépett a már megszokott helyiségbe, ami a pasztelszínek árnyalataiban pompázott és köszöntötte régi kedves barátját. -Hello, Anne!   A hölgy széles (mind a harminckét fogát megvillantó) mosollyal fordult az ifjú Malfoy felé.   -Ó, Draco, kedvesem! Hát már el is telt egy hét? El se hiszem, úgy szalad az idő! De te mindig csodásan nézel ki! Te jó ég, ez a talár, ez valami csoda! Csak nem Gertrúdnál készíttetted, ahogy ajánlottam? De! Biztos vagyok benne, hogy ott, felismerem! Annyira illik rád, édesem. Mesésen festessz!   - Te sem panaszkodhatsz, Anne, ma is lenyűgöző vagy, mint mindig.   A Madame megigazította szőke, tökéletes hullámokban a vállára omló haját (mondjuk meg őszintén, egyik sem a természet műve) és, mintha a hízelgést hesegetné el, intett Dracónak, hogy helyezkedjen el a terem közepén álló luxus kivitelű székben.   -Mesélj kincsem, hogy sikerült a múlt heti parti anyád barátnőjénél, Mrs Parkinsonnál?-kérdezte a nő, miközben nekikezdett a hajpakolás felkenésének.   - Oh, ne is mondd! Valami borzalmas volt! Persze mindien jól indult, felvettem az új, ezüstszálas taláromat, tudod, amire azt mondtad, hogy milyen remekül megy a szememhez, és hogy mennyire kiemeli a finoman kidolgozott testfelépítésemet, aztán elindultam. Egyedül, most mondd meg! Harry azt mondta, hogy el kell intéznie még valamit, azzal a szupertitkos küldetéssel kapcsolatban, amit a múlt hétre terveztek, úgyhogy majd ott találkozik velem. Tudod, milyen megalázó egyedül, kísérő nélkül besétálni egy partira, de én, hát most mondd meg, nem vagyok abszolút önfeláldozó, beleegyeztem. Pontban kilenc órakor, na jó, lehet hogy fél tíz volt, ott álltam abban, az elképesztően és szemsértően csicsás előcsarnokban, és igyekeztem elbűvölően mosolyogni arra a papagájfejű némberre, aki az anyámba karolva fogadta a vendégeket, és gyilkos vigyorral érdeklődött, hogy hol hagytam az én Kiválasztott kísérőmet.   -Merlinre, hát ez egyszerűen borzalmas, kincsem!- dorombolta Madame Merlain, miközben Draco arcát törölgette egy tisztító és hidratáló krémmel.   - Tudom! És még ezután jött a rosszabb rész. Miután a lehető legudvariasabban, bár valójában leharaptam volna a fejét, közöltem, hogy Harry majd csak később csatlakozik hozzám, elsétáltam, hogy valamelyest kellemesebb társaság után nézzek.  Bár képzelheted, hogy az első, akibe beleütköztem, az természetesen Pansy volt. Ő meg még mindig nem tett le arról a szándékáról, hogy hozzám kösse életét, milyen nevetséges, mintha nem tudná, hogy Harry Kiválasztottam Hogy Az Enyém Legyen Potterrel élek együtt, már két éve! De nem baj, hősiesen álltam a dörgölőzést (csak egyszer öntöttem rá véletlenül a pezsgőmet, és csak a legszükségesebb esetekben rúgtam bele), miközben azt tervezgettem, hogy Harry, hogy fog megfizetni ezért a szenvedésért, és mit ne mondjak, kezdtem felvidulni az ötletektől.   Madame Merlain jellegzetes (és kissé, na jó, nagyon ijesztő) nevetésével jelezte, hogy el tudja képzelni, ahogy Harry Potter teljesen meztelenül minden kényét, kedvét kiszolgálja, aztán tovább folytatta az arcmasszázst.   -Szóval, éppen kezdtem jól érezni magam, amikor belépett Harry. Mit belépett, beesett, a munkába használt talárjában! Most képzeld el! Az összes puccos vendég közé! Bár még így is ő volt a legszexisebb ember a teremben, de ez nem halványította el azt, hogy munkatalárban volt, az anyám és a finnyás barátnői előtt! Képzelheted, az első teljes megdöbbenésem után odasétáltam a drágához, és lehengerlő mosollyal karon fogtam, és az italok felé tereltem, már nem azért, hogy ő igyon, nekem volt szükségem egy jó erős whiskeyre. -Egy fél pillanatra csöndben kellett maradnia, mivel Anne éppen tejjel mosta le az arcát.   -Szóval, mi történt? Miért ment Harry, akit már sikerült egész rendes modorra szoktatnod, munkatalárban az ünnepélyre?-kérdezte a hölgy, és kezelésbe vette Draco tökéletesen manikűrözött kezeit.   - Ne is kérdezd! Szegény egyetlenem! Teljesen fel volt dúlva, és persze, most is fel van! Tudodki- a nő keze egy pillanatra megmerevedett- egyszerűen mindenről tud! Az a titkos akció is teljes kudarc volt, mert a Halálfalók egyszerűen tudtak a tervről! Teljesen érthetetlen, hiszen összesen csak hárman tudtunk a dologról, Harry, az az idióta Weasley meg én. Egyszerűen érthetetlen, hogy hogy tudta Weasley elkotyogni valakinek! Én mondtam Harrynek, hogy jobb lenne, ha nem tudna róla, de ő egyszerűen nem hallgatott rám. Annyira bízik abban a kreténben. De most! Most majd meglátja! A következő akcióról még a répafejű sem tud, csak Harry meg én. Ezt egyszerűen semmi nem szúrhatja el. Képtelenség,hogy valaki csak úgy rájöjjön, hogy három nap múlva az aurorok lecsapnak Avery búvóhelyére. Azt sem tudja senki, hogy tudjuk, hogy hol van. Végre elérünk valamit, és Harry nem lesz olyan feszült, és nem utolsó sorban nem csak egy gyors numerára lesz időnk, miután hazaesett a minisztériumból. Draco arcán széles mosoly terült el, nyílván elképzelte, hogy mit takar a „nem gyors numera” kifejezés, közben Madame Merlain elvégezte az utolsó simításokat (szó szerint) és negédes vigyorral meredt a szőkére.   -Édes kincsem, annyira remélem, hogy végre több időtök jut egymásra! Ha esetleg elfogadsz egy tanácsot, ha vége mindennek, menjetek el Harryvel egy kis körutazásra amolyan előnászútra. Képzeld el, milyen lehet egész nap egy hatalmas ágyban heverni vele, miközben minden igényeteket, amit nem saját magatok akartok, kielégítenek!-álmodozó kifejezés úszott a nő arcára, majd gyorsan felrázta magát, és folytatta- De nem traktállak itt a képzeletem szüleményeivel! Nyílván el tudsz valami pontosabbat is képzelni, valami kielégítőbbet!   Draco felcsillanó szemekkel, és széles vigyorral bólintott, már megszokta a Madame stílusát, és azt, hogy kissé sokat érdeklődik az ő Harry-je iránt.   -De most mennem kell Anne, sok a dolgom. El kell mennem vásárolni, hiszen egy hét múlva megjelenik a tavaszi kollekció, és nekem mindenképpen meg kell szereznem a legjobb darabokat, még megjelenés előtt! Nah, pá!- három puszit cuppantott a nő arca elé( természetesen egy centi távolságban) és kilibbent az ajtón.   Madame Merlain hangosan felnevetett, majd ivott az asztalán álló értékes porceláncsészéből és a sarokban álló tágas terrárium felé fordult, amiben egy gyöngyházfényű,gyönyörű kígyó pihent. Gazdája pillantására felkapta a fejét, és közelebb csúszott az üveghez. Madame Merlain ránevetett majd megszólalt: -:Ssszeretem a munkámat:   Az ajtó újra kinyílt, és a hölgy mesterkélt mosollyal fordult a belépő felé.   -Perselus, drágám, hát hogy vagy?