|
Tiszta vizet a pohárba!
fannesz 2008.06.28. 15:43
James persze nem hagyta annyiban a dolgot, így este összeült a kupaktanács a Szellemszálláson.
- Jelentsd Dumbledore-nak! – adta a fenomenális tippet Peter.
Ágas meg én úgy elkezdtünk röhögni, hogy majd összedőltek alattunk a Remus által már úgyis megrongált székek. Az említett Holdsáp viszont el sem mosolyodott. Sőt! Eddig nem is reagált a történtekre.
- Nem gondolod, Féregfark, hogy az Tapmancsnak sem lenne egy leányálom? – kérdezte még mindig vihogva James. – Örülhetne, ha egy kicsapással megúszná.
- Ó, tényleg…
Megráztam a fejem.
- Nem tudom, mit tegyek… Ezt már nem bírom folytatni, de Asht sem engedhetem bántani.
- Nagyon hülye vagy – szólalt meg végre Remus. – El nem tudom képzelni, hogy mehettél ebbe bele. Egy tanárral! Tudhattad volna, hogy csak rosszul sülhet el! De most ne szólj közbe… Kitaláltam, mit csinálj. Figyeljetek…
***
Lent ültem a klubhelyiségben, és Ashleet néztem. Egyre kevesebb ember volt lent, mindenki aludni ment, mire vettem a bátorságot, és odamentem.
Csak Lily volt vele, és ő, amikor meglátta, hogy feléjük tartott, mondott valamit az olvasgató barátnőjének, és felment a hálószobájukba.
- Szia – köszöntem, és lehuppantam Ash mellé.
Nem válaszolt, fel se nézett a könyvéből, úgyhogy leültem.
- Ash… Figyelnél rám?
- Tanulnom kéne…
- Csak hallgass meg. Utána olvashatsz tovább.
Sóhajtva rám nézett. Láttam a szemében, hogy még mindig szeret, hogy nem felejtett el. De emellett mélységesen meg is volt bántva.
- Remélem, nem megint leribancozni jöttél, mert akkor el is mehetsz.
- Nem. – Most szégyelltem el magam legjobban amiatt a veszekedés miatt. – Nem azért. Szeretnék bocsánatot kérni. – Ashlee hátrarázta a göndör fürtjeit, és érdeklődve előre dőlt. – Egy hülye, bunkó paraszt voltam. Meg vagyok. És annyira szeretném, ha megbocsátanál, bár tudom, hogy nem érdelem meg. Én még mindig… szeretlek téged.
- Jó sokáig tartott, amíg erre megint rájöttél…
- Igen. Mert hülye voltam. Csak ismételni tudom magamat. Egy idióta vagyok – Eközben közelebb csúsztam hozzá, és átkaroltam.
Ashlee felsóhajtott, én meg kicsit elbizonytalanodtam. De legalább nem rázta le a kezem.
- Régóta várok arra, hogy ezt mondjad – mondta maga elé meredve. – De most… Nem vagyok biztos benne, hogy meg kell, hogy hallgassalak.
- Ashlee, én nagyon szeretlek, és már az sem érdekel, hogy megcsaltál!
- De nem csaltalak meg! – csattant fel, és elhúzódott tőlem. – Tudtam, hogy igazából nem kérdezted meg Jamestől! Brown csak lesmárolt, és te azt láttad meg. Utána adtam volna neki egy pofont, csak te megjelentél, és…
- Ó. – csak ennyit tudtam kinyögni. – Ezzel letaszítottál a hülyeségem legmélyebb bugyraiba.
Ashlee nevetett, én meg megint odacsusszantam mellé, ő pedig hozzám bújt.
- Meg sem érdemelnéd…
- Ezek szerint megbocsátasz?
Ashlee mókás arccal méregetett.
- Meg, te hülye állat – mondta, és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra.
- De van még egy vallomásom. Ha ezt elmondom, lehet, hogy meggondolod magad… - röviden elmondtam a történteket Lizával. Persze csak finoman, részletektől mentesen…
Ashlee behunyta a szemét.
- Összejöttél egy tanárral, rájöttél, hogy engem szeretsz, és amikor szakítani akartál vele, megfenyegetett, hogy valamit árt nekem. – Újra rám nézett. – Szerencséd van, de nagyon, hogy én vagyok a csajod. Más már rég kidobott volna.
Szétáradt az öröm a testemben, de azért elengedtem egy poént.
- Engem? Uggyan máár!
Ash nevetett és megcsókolt. Végre.
Aztán, összebújva az üres klubhelyiségben elismételtem neki a tervet.
***
Másnap végig szenvedtük a mugliismeretet. A teremben a hangulat egész könnyed volt, bár volt öt feszült ember: a Tekergők és Ashlee. Óra után megvártam, amíg mindenki kimegy, és szép lassan, ráérősen Lizához mentem.
- Gondolkodtam a dolgon – mondtam neki. – Úgysem bántanád Ashleet. Ne keress többet.
Liza megrökönyödve nézett utánam.
- Sirius! – visította. – Nehogy azt hidd, hogy szórakozok!
- Ugyan már, mit tennél? – kérdeztem lekezelően, de már nagyon hevesen vert a szívem. – Megölöd? Úgyse mernéd… - Magamban imádkoztam, hogy így is legyen.
Még egy hamisíthatatlan Sirius-mosoly után, és a lehető legrobbanás-veszélyesebb állapotában otthagytam. Kicsit furcsák voltak a szemei. Mintha valami őrült fény csillant volna fel bennük. A folyosón kerestem egy elhagyatott sarkot, ahonnan ráláttam a teremre, és magamra borítottam James láthatatlanná tévő köpenyét. Előkaptam gyorsan az ikertükröt is, és belesuttogtam Ágas nevét.
- Na, túl vagy rajta? – kérdezte a barátom felbukkanó, lihegő arca.
- Igen… Ti? Minden rendben?
- Aha, mondjuk idáig futottunk, de…
Kinyílt a terem ajtaja
- Jön – vágtam James szavába. – Akkor el ne rontsátok, különben…
- Oké, oké… Na, de menj! – kacsintott, én meg a folyosón sebesen haladó Liza után eredtem láthatatlanul, a tükörrel a kezemben.
A nő olyan gyorsan ment, hogy szinte csak futólépésben tudtam követni. Találomra benyitott a közeli termekbe, de mikor látta, hogy üresek, tovább száguldott.
- Oké, befordultunk a szomszéd folyosóra – jelentettem Ágasnak.
- Szólok Féregfarknak – suttogott vissza izgatottan
A következő sarkon már Peter jött velünk szemben.
- Pettigrew… - zihálta Liza. – Peter… Nem láttad With kisasszonyt? Lenne vele egy kis dolgom.
- D-de… - dadogta Féregfark. Úgy nézett ki, mint aki mindjárt összeesik a sok izgalomtól. – Abban a teremben van.
Liza elindult a mutatott irányba, én meg lehelet halkan belesusogtam a tükörbe:
- Megyünk!
James arca eltűnt a tükörből. Liza még egyszer hátra pillantott. Egy pillanatra megijedtem. A tekintete már tényleg húzós volt. Kétségem sem volt, hogy megőrült. Az arca teljesen kifejezéstelen volt, de a szemében mégis valami rémisztő csillogott.
Berontott a terembe, én meg a talárom alá gyűrtem a köpenyt, és utána mentem. Jamesék az egyik sötét sarokban álltak, amit Liza (mint ahogy terveztük is) nem vett észre. Ashlee a használaton kívüli terem tanári asztalánál ült, és egy könyvet olvasott. Felemelte a fejét a hangokra.
Bátorítóan rámosolyogtam, de ő meg se rezdült. Mint egy profi színésznő.
- Sajnálom White, meg kell, hogy öljelek!
- Tessék?
- Ne nekem köszöndd. Avada Ke…
James, Remus és én egyszerre kiáltottuk el magunkat.
- Petrificus Totalus!
Liza megmerevedett és eldőlt.
Odamentem Ashleehez, és átöleltem. Ágas, Holdsáp, elmentek Dumbledore-ért?
- Persze…
Amikor kimentek, Ash kezét fogva odamentem Liza testéhez.
- Hülyeség volt ezt tenned – mondtam neki. – A srácok megmutatják az igazgatónak az emléküket erről a pár percről. Mivel figyeltünk rá, nem mondtunk semmi olyat, amiből kiderült volna a viszonyunk. Ha nem akarsz még pár év Azkabant, te sem említed meg. Dumbledore csak annyit fog tudni, hogy megtámadtál egy diákot.
Liza szeme dühösen forgott, de én nem foglalkoztam vele. Többé már nem. Odamentem Ashleehez és megcsókoltam.
- Vége.
***
Miután Lizát elvitték a Szent Mungóba (beszámíthatatlanság miatt megúszta az Azkabant) csak jó dolgok történtek velünk.
Lizában még volt annyi értelem, hogy ne mondja el a kapcsolatunkat, így azt teljesen megúsztam. Leszámítva persze Ashlee, a Tekergők és Lily szurkálódásait néha. Mert Ágas elmondta a kedves szerelmesének… Mivel látom, hogy milyen boldogságos a kapcsolatuk, nem is haragudtam annyira.
Mivel „egy szerencsés véletlen” miatt ott voltunk, hogy segítsünk Ashleen, Holdsáp, Ágas és én fejenként százötven pontot kaptunk. Ami pedig az Ahslee és köztem lévő kapcsolatot illeti…
- Sirius, siess már…
- Ugyan már, szívecském, egy napot simán ellóghatunk. Nézd, milyen szép lett mára a szoba. Ő is azt akarja, hogy maradjunk…
- Mit fog szólni McGalagony?
- Kit érdekel?! Gyere már vissza az ágyba…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans