|
Fenyegető érzés
fannesz 2008.06.28. 15:41
- Tapi! Hé, Tapmancs, várj meg! - James kiabált utánam, amikor átváltoztatástanra mentem.
Visszafordultam és bevártam. Szerencsére teljesen kibékültünk, s szóba se került az a pofon.
- Már megint elfelejtettem megírni azt a hülye dolgozatot McGalagonynak - mérgelődött Ágas. - Mehetek majd megint büntetőmunkára.
- Lemásolod az enyémet?
- Á, úgyis észre veszi...
- Szerintem a trófeatermet kell majd takarítanom.
- Meglehet...
Remus nem áll szóba velem. Állítólag nagyon furcsa vagyok mostanában. Úgy viselkedek, mint egy kis király, lekezelő vagyok mindenkivel... És még sok hasonló szépséget vágott a fejemhez.
- Habár, lehet, hogy mégis csak lemásolom a tiédet. - Lassan a teremhez értünk. Levettem a táskámat a vállamról, hogy kivegyem a dolgozatot, de James megint meggondolta magát. - Á, hagyd, még a végén még jobban megbüntet.
Visszalöktem a papírt, s közben McGalagony is megjelent, és beterelt minket a terembe.
Minden gondom mellett kezdett sok lenni a Lizával való titkos-tiltott kapcsolatom. Szóval... kezdett nyűggé válni. És Liza... szóval nagyon érdekesen viselkedik. Mintha provokálna, vagy nem is tudom.
Az egyik óránkon például azt hittem, meghalok. Valamin röhögcséltünk Jamesszel, mire kihívott a táblához, hogy rajzoljak fel egy áramkört. Azt sem tudtam, hogy mi az, de gondoltam, rajzolok egy karikát. Liza erre lebiggyesztette az ajkát, és megjutalmazott egy hatalmas karóval. Utána magához intett. Odasétáltam az asztalához mire megcsóválta a fejét.
- Újabban minősíthetetlen az órai viselkedésed, kedves Sirius. - Miközben ezt mondta, a kezével végigsimított az ágyékomon. A többiek nem látták ezt, mert eltakart minket a tanári aszta, de irtó zavarba jöttem. - Jót tenne, ha mondjuk három napig eljönnél hozzám büntetőmunkára. Igen, ma este nyolckor kezdjük.
Még egy utolsó simítás után visszaküldött a helyemre. Mindhárom este különböző... ööö… szolgáltatások voltak a büntetés eszközei. Persze ez nem volt annyira rossz, de akkor is zavart, hogy ott az osztály előtt. Még jó, hogy nem történt semmi "komolyabb", hisz nem lett volna vicces (számomra) utána szembefordulni az osztállyal...
Egyszer pedig a tanáriban kellett lefeküdnöm vele. Annál jobban életemben nem paráztam... Összefutottunk a folyosón, és rengeteg könyv volt a kezében. Megkért, hogy vigyem el vele a tanáriba. Mikor aztán odaértünk, ledobta a könyveket, és szenvedélyesen lesmárolt. Finoman ellöktem magamtól.
- Akárki bejöhet... - suttogtam.
- Akkor gyere utánam!
Berángatott a tanári WC-jébe, és hát ott történt meg a dolog... Mondtam neki, hogy nem akarom, meg hogy ezt nem kéne, de nem hatotta meg a dolog. Minden percet ki akar használni, méghozzá maximálisan. És este megint kell mennem…
***
Liza begombolt piros talárja gombjait, majd hátravetette hosszú, szőke haját. Közben én elővettem a pálcámat, hogy rendbe tegyem az asztalt. Megint visszahívott az óra után, és a teremben kapott el…
Már elegem volt a dologból. A szex persze még mindig fantasztikus volt, de az egész ki is merült ennyiben. Például alig beszélgettünk. Ha mentem hozzá, amint becsukódott mögöttem az ajtó, már lesmárolt, és rángatta le a ruháimat. És ez nekem, aki két évig olyan kapcsolatban éltem, ahol meghallgattuk egymást, kevés volt.
- Nem érzem rajtad a kezdeti lelkesedést – ráncolta a homlokát Liza engem mustrálva.
- Fáradt vagyok – morogtam, és én is elkezdtem begombolkozni.
Egy valakiről szoktunk beszélni: Ashleeről. Vagyis ő fölhozza és szidja. Nyilván az a célja, hogy bebizonyítsa, jól tettem, amikor őt választottam a volt barátnőm helyett. Azt hiszem, tiszta féltékeny. És egyre nagyobb oka van rá, még ha nem is tud róla. Nagyon megváltoztak az érzéseim.
- Na, megyek – szóltam oda Lizának. Már nem figyelt rám. A frissen rendbe rakott asztalnál ült, és valami vastag pergamenköteget lapozgatott.
- Jó, jó, szia – köszönt el.
Becsuktam az ajtót, és elindultam a zsúfolt folyosón. Most fejezte be mindenki az ebédet, amit én Liza miatt kihagytam. Szóval Ashlee… Nagyon megbántam már, amit a veszekedésünkkor a fejéhez vágtam. Azóta meg se kísérelte felvenni velem a kapcsolatot, szabályosan levegőnek nézett. Oké, végül is igaza van, meg tudom érteni, de nagyon hiányzott. Két éve szinte minden szabad percünket együtt töltöttük, és ez a hirtelen elválás… Most, két és fél hét után érzem meg a hatását. Rájöttem, hogy még mindig szeretem őt. De már késő, Asht is magamra haragítottam, és ott van Liza….
Hirtelen megtorpantam. Kit érdekel Liza? Szakítok vele, és kész! És ha őt elintéztem, megyek Ashleehez, és bocsánatot kérek tőle, ha kell térden állva, hátha elfogadja. Ha meg nem… az nagyon rossz lesz, de még mindig jobb, mint ez az állapot. Legalább tudni fogom, hogy érez-e még valamit irántam. A tulajdon tanárommal való kapcsolat pedig nem fog hiányozni.
Ahogy ezt elhatároztam, meg is fordultam, és elindultam vissza Liza irodájához. Nagy siettemben fellöktem néhány embert, de nem érdekelt. Amikor odaértem, türelmetlenül bekopogtam, és a választ meg sem várva benyitottam.
- Na, mi van, jönnél még egy menetre? – kérdezte Liza vigyorogva, amikor meglátott.
Még mindig az asztalnál ült, de miután becsuktam az ajtót, felállt és a könyvespolchoz sétált.
- Nem, egészen más miatt jöttem.
Kissé szorongtam. Sose szerettem szakítani. Nem mintha ez olyan meglepő lenne.
- Halljuk. – Alig figyelt rám, a könyvek között keresgélt.
- Rájöttem valamire… Nem figyelnél egy kicsit rám?! – csattantam fel. Irritált, hogy mindenhova néz, csak rám nem.
- Figyelek, figyelek – mondta, s közben levett pár kötetet, és visszament az asztalhoz, és olvasgatni kezdett.
Ha ő, én is így, gondoltam mérgesen.
- Vége. Sok ez a kapcsolat számomra, és rájöttem, hogy még mindig szeretem Ashleet.
- Viccelsz – mondta fel sem pillantva.
- Nem én!
- Dehogynem! – felállt, és lassan hozzám sétált. – Tudod, hogy ha tényleg így lenne, szörnyű baleset érné a kis barátnődet, úgyhogy csak viccelsz.
***
Fel-alá sétálgattam a suliban, nem találtam a helyem. Ez nem lehet igaz! Megfenyegetett! Azt se tudtam, hogy mit csináljak. Még csak segítséget sem kérhetek!
Becsöngettek az első délutáni órára. Mindenki elindult a terméhez, körülöttem szép lassan kiürült a folyosó. Tehetetlen dühömben átváltoztam kutyává, és elkezdtem rohanni, ki a parkba, a Tiltott Rengetegbe…
Mikor teljesen elfáradtam leheveredtem egy nagy fa alá. Épp egy jó átkot kerestem, amivel megölhetem Lizát, amikor egy szarvas állt meg mellettem.
Magamban sóhajtva visszavedlettem saját bőrömbe, és miközben néztem, ahogy a hatalmas állat Jamesszé alakul rögtönzött előadást tartottam.
- Nem igaz, hogy az embernek nem lehet egy szabad perce! Mire jó az animágia, és hogy ismerjük az erdő minden zugát, ha még egy szabad órácskát sem szerezhet vele magának! Te is aztán Ágas, ahelyett, hogy engem követsz, foglalkozhatnál Lilykével…
- Jaj, hallgass már! – morgolódott a legjobb barátom. - Már nyolc óra volt, nem egy szabad percecskéd volt. Hol voltál az órák helyett? Először mérges voltam, hogy nem hívtál lógni, de most hogy látlak… - tűnődve elhallgatott. – Mi a baj? Remegsz az idegességtől!
Á, semmi, csak megfenyegetett a tanárom, aki a csajom is, hogy megöli a szerelmemet. Semmiség.
- Csak elegem van a tanárokból. – Ezzel még nem is hazudtam.
- Engem nem versz át, Tapi. Ki vele.
- Hagyjál már! - fortyantam fel. – Van elég bajom a kérdéseid nélkül is.
- Erre igazán megsértődhetnék, de látom, hogy valami komoly baj van. Ashlee a gond?
Ágas ezt olyan kedvesen kérdezte, hogy nem bírtam tovább titkolózni. Mire mindent elmondtam, James szinte teljesen rosszul lett.
- Ez, ez… Ilyen nincs!
- És látod, hogy mégis van – mondtam keserűen.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans