Könyvsarok - Könyves és fanfic oldal

Harry és csapattársai az öltözõben ünnepeltek. Mindenki kezében egy-egy üveg pezsgõ volt, és köszöntõket mondtak. Ki tudja, hogy már hányadiknál tarthatnak, tekintve, hogy már nem egy üres üveg hevert a földön.
- Akkor most igyunk a pápára! – mondta már egy kicsit becsípve Fabio.
- A pápára! – mondták a többiek egyszerre, és mindenki egy jó nagyot húzott a kezükben tartott üvegbõl.
- Az angol királynõre! – emelte a magasba üvegét Paolo.
- A királynõre! – hallatszott mindenki hangja, és újabb korty az üvegbõl.
- Britney Spearsre! – üvöltötte Francois.
- Hogy kire?! – nézett vissza értetlenkedve Marcello.
- Egy mugli énekesnõ! De imádom! – válaszolta.
- Akkor, Britney Spearsre! – És újabb kortyot ittak.
- Harryre! – mondta most a köszöntõt Leonard, akinek már vörös volta feje a sok pezsgõtõl.
- Harryre! – mondta elismerõen a sok férfi, és mindenki Harry irányába emelte az üveget. Harry kicsit elpirult, de ez nem volt új, a többieknél sem, mivel már mindenki feje kezdett vörössé válni.
- A szerelemre! – ezt Harry mondta.
- A szerelemre! – mondták a többiek.
- A szerelmemre! – suttogta Harry is, és õ is egy nagyot húzott az üvegbõl.
Ez így folytatódott még egy darabig. Köszöntõt mondtak a legkülönfélébb dolgokra. Aztán, mikor az összes pezsgõelfogyott, úgy döntöttek, kimennek.
De mivel alig bírtak járni, megkérték legjózanabb társukat, aki Leonard volt, hogy mondjon rájuk egy kijózanító bûbájt. Legalább annyi ideig, hogy kiosszanak néhány autogramot, és hogy otthon folytatni tudják az ünneplést.
Mikor mindenki kijózanodott annyira, hogy tudta, hol van, és hogy egyedül is tudott járni, akkor elindultak a kijáratok felé.
Ott több ezer szurkoló ujjongva várta, de mikor Harry is megérkezett, elviselhetetlenné vált a ricsaj, de a játékosok nem mentek el. Inkább odaálltak a rajongókhoz és aláírtak mindent. Volt, aki a mellét íratta alá, vagy épp a homlokát.
Francois, akinek valószínû, erõsebb bûbájra lett volna szüksége, az ünneplésben még az ingjét is levette, és oda dobta egy rajongónak.
Egy órán keresztül dedikáltak, aztán buszra szálltak és visszamentek a szállodába, mindenki, kivéve Harry. Õ megkereste Ginnyt, majd együtt dehoppanáltak a nõ lakására.
Ott megbeszélték, hogy elmennek az Odúba, és mindent megmagyaráznak, és bejelentik a nagy hírt.
- Harry! – szakította félbe a csókolózást a lány.
- Hm?
- Most mi lesz?
- Mi?! Nem értelek. Elmegyünk a szüleidhez, elmeséljük…
- Nem, nem erre gondoltam! Hol fogunk élni?
- Ginny! Én most nem hagyhatom ott a csapatot! Legalább még egy év, mire lejár a szerzõdésem, és Olaszországot is a szívembe zártam!
- De én itt tanulok!
- Ginny! Nem akarlak újra elveszíteni!
- Én sem! Nagyon szeretlek, Harry!
- Én is, Ginny! – mondta Harry, majd újra megcsókolta.
- Harry! Még nem beszéltük meg!
- Igen, és mi lenne, ha egy évre átköltöznétek hozzám Teddel. Ott is van iskola, nem is akármilyen! Utána átigazolok valamilyen angol csapatba, és mindannyian ide költözünk! Veszünk egy hatalmas házat Godric’s Hollow-ban!
- Godric’s Hollow-ban?! – kapta fel a fejét a vörös hajú nõ.
- Igen, Ginny! Mindig is ott akartam élni, csak mikor elköltöztem, azt hittem, hogy sosem látom viszont! És akkor most a feleségemmel élhetek ott! Aki a világ legszebb nõje! – vigyorogta a férfi.
- Harry! Én a világ végére is követnélek! Nagyon szeretlek!
- Én is! – Újabb csók. – Akkor így jó lesz?!
- Igen, Harry! De mi nem tudunk olaszul! – mondta kétségbeesve a lány.
- Az nem gond! Mikor odamentem, akkor én sem tudtam! De erre van egy bûbáj! – magyarázta Harry.
- Jah, értem! Akkor ezt is el kell mondani anyáéknak!
- Persze! Mindent! Akkor, ha hazamegyek, elintézem, hogy átvegyenek a milánói suliba.
- Én meg itthon elõre hozatom a vizsgáimat, összecuccolok, aztán átköltözök hozzád!
- Már alig várom!
- Én is! – azzal adott még egy csókot. – Na, gyere, menjünk! Essünk túl rajta!
Harry, Ginny és Ted átmentek az Odúba, ahol mindenki megrökönyödve bámulta az újdonsült párt.
Mikor beszámoltak mindenrõl, hogy min sértõdtek meg, hogy mikor találkoztak, hogy mit mondott Hermione, aki erre büszkén húzta ki magát, hogy hol békültek ki (persze azt nem mondták el, hogy hogyan) és végül beszámoltak az eljegyzésrõl, és a költözködésrõl.
Legelõször Fleur örült meg neki, utána Mrs Weasley is Harry nyakába is ugrott. Mondván, hogy õ egy árva szót sem hitt el, amit Harryrõl mondtak, csak nem akart összeveszni a családjával miatta.
Aztán a család többi tagja is belátta, hogy Ginnyt és Harryt még az ég is egymásnak teremtette. A legtovább Ron duzzogása tartott, ám õ is megenyhült, mikor értesítették a nyereményének összegérõl.
Harry kimondhatatlanul boldog volt. Visszakapta azt az életet, amit már gyerekkorában is imádott, hiszen a Weasley szülõk olyanok voltak neki, mint valami pótszülõk. Igaz ez már nem olyan, de szülõk helyett majd az anyósa és az apósa lesznek.
Harryék ott vacsoráztak, aztán a szülõk gondjára bízták Teddyt, majd visszamentek a hotelbe. Ott még javában tartott az ünnepi buli.
- Harry! Te még józan vagy?! – kiáltott oda Franco két nõ közül. – Nesze! – azzal odadobott egy üveg sört.
- Kösz, Franco! De nem szándékozok ma efféle bódító szereket használni! – vigyorgott Harry, majd a mellette álló nõ felé biccentett.
- Huhúú! Fiúk! Figyeljetek! Harry nõvel van!
- Apám, Harry! Nagyon klassz kis csaj! – dicsérte Ginnyt Fabio, aki erre elég rendesen elvörösödött.
- Hát, Harry! Nem mutatsz be neki? – faggatták tovább. Már az egész csapat körbeállta õket.
- Ja, bocs fiúk! Hát szóval, õ itt Ginerva Weasley, a menyasszonyom!
- Jaj, nézzétek fiúk! A mi kis Harrynknek is bekötik a fejét! - Erre az említett is elvörösödött.
- Szóval, Ginny, õ itt… - kezdte volna Harry a bemutatást, de a szavába vagyok.
- Én Fabio vagyok!
- Francois!
- Franco!
- Marcello, a menedzser!
- Paolo!
- Leonard!
- Sergio, de mi már ismerjük egymást! Hát, nehezen mondtam le magácskáról, de Harryvel tényleg jobban összeilletek! – mondta, miközben lebiggyesztette a száját, és megcsókolta a nõ kezét.
- Ööö, inkább maradjunk a Ginnynél! És nyugodtan tegezhetnek!
- Ahogy te is minket!
- Köszönöm! – mosolygott a lány és látszott rajta, hogy most tényleg boldog.
- Szóval, mikor lesz a nagy lagzi? – faggatózott Fabio.
- Ööö… Fabio! Még csak most kértem meg a kezét! Evvel még ráérünk! – motyogta Harry.
- Tényleg?! – Ginny megrovóan nézett Harryre.
- Ööö… nem úgy értettem, szerelmem!
- Tudom! Csak vicc volt! – mosolyodott el a lány.
- Jó!
- Tényleg, Harry! Akkor most velünk mi lesz?! – kérdezte Leonard.
- Mi lenne?!
- Hát nem azért – kezdett bele a magyarázkodásba a csapatkapitány -, de van egy angol menyasszonyod, akinek a családja is itt él. Gondolom, nem akarjátok õket itt hagyni!
- Tévedsz! – rázta a fejét Harry. – Ginnyvel úgy döntöttünk, hogy amíg le nem jár a szerzõdésem, addig odaköltöznek hozzám Teddel. Aztán átigazolok egy angol csapathoz!
- Várj, várj! Ki az a Ted? Azt nem mondtad, hogy van egy fiad is! – lepõdött meg Paolo.
- Mert, nincs is! Ted Lupin, a keresztfiam. A háborúban meghaltak a szülei, és mi vagyunk az egyetlen rokonai. Már hat éves!
- Na, Harry! Kellett neked Angliába jönnöd! Látod?! – nevetett Francois.
- Mi?! – értetlenkedett Harry.
- Hát… mikor még idejöttél, akkor egy jó fogó voltál Milánóban. Mikor elmész, lesz egy menyasszonyod, egy majdnem-fiad, egy bajnoki kupánk, és az év fogója címed!
- Igen! Elég jó termés volt! – düllesztette mellkasát, majd magához húzta Ginnyt, és szorosan átölelte. – De ha nem bánjátok, most elmennénk! – vigyorgott Harry. – Van még néhány elintézendõ dolgunk!
- Azt el is hiszem! – vigyorogtak a többiek is.
- Jó szórakozást! – kacsintott Fabio Harryre.
A pár felsiettek a férfi lakosztályába, ott lekapkodták egymásról a ruhákat, és egész éjjel vadul szeretkeztek.

***

Egy év múlva, mikor Harry az utolsó meccsét játszotta Milánóba, vegyes érzelmekkel szállt fel a seprûjére.
Nagyon fog neki hiányozni a csapata és Olaszország. Persze a házát megtartják, mivel a nyarakat itt fogják tölteni, de Ginnyt felvették a Szent Mungóba, ezért muszáj volt visszamenniük. Harryt leigazolta egy híres, londoni csapat.
Másrészt örült neki, hogy végre a régi barátaival lehet. Újra.
A meccs elég hamar véget ért. Harry húsz perccel a kezdés után elkapta a cikeszt.
Mikor már a búcsú bulin voltak Ginnyvel, ott a nõ mindenki elõtt bejelentette, hogy terhes. A hír hallatára Harry nagyon boldog lett. Egész éjjel mulattak, elbúcsúzott a csapatától, majd hazemenetek a Ginnyvel a közös otthonukba.

Epilógus