Melody

Melody

1898-ban születtem Walesben, egy kis faluban. Szüleimmel a falu egyik nemesi családjához tartoztunk Egy szép kastélyban, nevelkedtem és tanultam. Sok fele elvittek a szüleim a nagyvilágban Európa, Amerika, Ázsia itt mind meg fordultam többször is. A sok utazás miatt magán tanuló voltam

Egyszer, a szüleim, elküldtek pár hónapra Ausztriába tanulni. Ekkor 17 éves voltam. Itt megismerkedtem egy nagyszeru fiúval. Akivel, már az elso találkozásunkkor elképeszto érzések kavarogtak bennem. Találkozgatunk és jobban megismertük egymást. Majd egymásba szerettünk. Végül, eljött a búcsú ideje, mikor haza kellett utaznom. Elozo éjszaka együtt voltunk, mint búcsúest. Majd megkérdezte: ha megtehetném, hogy itt maradjak, maradnék?

Kicsit, meglepodtem, hisz mindketten tudtuk, hogy vissza kell mennem az otthonomba. De persze igen-nel feleltem, mert mindennél jobban szerettem Sebastiant. Erre elovillantotta hegyesfogait és minden elhomályosult. Mikor felkeltem a szám véres volt, hisz adott a vérébol nekem ,nagyon megijedtem. Mikor megpillantottam ot, belefogott a meséjébe. Én reszketve, félve hallgattam a történetét. Elmesélte, hogy o már 500 éve vámpír és, hogy egy társat keresett, aki szereti és bennem meglelte az igaz szerelmet és ezért úgy döntött vámpírrá tesz, hogy majd örökké együtt lehessünk. Nagyon mérges voltam rá, de persze féltem is, hogy mi fog történni most.

Eleinte rengeteg kérdéssel halmoztam el. Most már nem mehetek vissza a családomhoz? Nem is találkozhatok velük Hol fogunk ezen túl lakni? És hogy miért van csillapíthatatlan szomjúságom a vér iránt? És még sorolhatnám a számtalan kérdésemet. Lassan de sok mindenre választ kaptam és megértettem ot, bár a düh futött felülrol hogy „elvette” az életemet. Megtanított vadászni, hogyan használhatom ki a fizikai eromet teljesen és, hogy kell a különbözo természeti eroket irányítani. Áldozatokat szerezni könnyu volt több szempontból is, mivel o a nevek alapján találomra mindig megidézett valakit így soha nem szenvedtünk vér hiányt. Plusz még mivel az erdoben egy kis fa kunyhóba húztuk meg magunk, ugye arra turisták is jártak, belolük is kedvünk szerint falatozhattunk. Esténként berepültük a tájat, körbe néztünk a magaslatokon. Eleinte, eros kénysztetést éreztem, hogy haza repüljek és meglátogassam szeretteim, de tudtam, ha egyszer is megteszem Sebastian megöl.

Alapjába véve nem is volt olyan rossz az elso 75-öt év.

Ekkor 1990-öt írtunk. Mindent modernizáltak jöttek az elektronikus gépek. Kellett a hely az embereknek és a különbözo üzletek számára, így kivágták azt az erdot, ami addig az otthonunk volt. Mikor ez az eset történt éppen vadászaton voltam a faluban és o a házunkban. Ekkor keveredtünk el egymástól, mire visszamentem már hult helye volt ott mindennek. Mikor nem találtam valahogy megkönnyebbültem. Mivel én még nem voltam képes megidézni így nem igazán tudtam megtalálni. Nem tudtam mi történt vele: meghalt csatlakozott másokhoz, vagy van új szerelme, és azért nem keres. Azóta nem láttam nem hallottam felole.

Csábítással és tudatváltoztatással szereztem a férfi áldozataimat. Megfogadtam, hogy soha többet nem leszek szerelmes, hisz az elozo megváltoztatta a végzetemet. A férfiakat könnyen levettem a lábaikról a bájaimmal és hosszú szoke hajammal, általában elcsaltam egy sötétebb sikátorba és ott ettem egy jót.

Ez az életmód nem igazán tetszett, hiszen végig egyedül voltam, így úgy döntöttem csatlakozok egy vámpír csoporthoz. Ezért úgy döntöttem, hogy jelentkezek egyhez, még régen Sebastian mesélt ezekrol, hogy hol keressem, és hogy milyenek vannak, vagy hogy o mirol tudott. Ezeket mind megfigyelte, de az életmódjuk egyiknek se tetszett igazán így végül hosszas keresés után rátalált, egy három grácia által alapított „vámpír egyesületre”, és elküldte az életrajzát, reménykedve, hogy társulhat hozzájuk.

                                                    Melody