|
Ötödik fejezet
porsche 2007.07.24. 16:05
V.
- Na szóval, itt volnék teljes életnagyságba, most már arról beszélhetünk, amiről akarunk, nem hallgat kis senki – kezdte Harry.
- Ebben biztos vagy? – aggódott Hermione.
- Tökéletesen. Amikor ugyanis bejöttem védő-bűbájjal láttam el a szobát. Te valószínűleg ezt azért nem láttad, mert túlságosan el voltál foglalva azzal, hogy hogyan mond el, összejöttél Ronnal. Pánikra egyikkőtöknek sincs semmi oka, erre csak annyit mondhatok, hogy na végre, meg gratula.
Három barátjából változatos hatásokat váltott ki ez a néhány mondata; Gin meglepődve pislogott, Ron szimplán elvörösödött, Hermione zavarban volt, és értetlenül bámult barátjára.
- Harry… Mikor tanultad meg a legimenciát? Elvégre, azt könyvekből nem lehet… Vagy mégis?
- Vagy mégis. Dumbledorenak több könyve akadt ebben a témában, és bár élőben sokkal jobb tanulni, valakitől, de azért írott dologból is lehet. Csak nehezebben. Mondjuk a könyvek százszor többet érnek, mint Piton „magyarázata”… - a fiú igyekezett nem dühbe gurulni ex-professzora említésére. – Különben se megy még túlzottan jól, most gyakoroltam. Bocsi, hogy a megkérdezésed nélkül, csak kihagyhatatlan helyzetnek tűnt.
Ron is beszállt a beszélgetésbe.
- De most komolyan pajti, nem megy túl jól? – háborodott fel. – Hermionénak fel se tűnt!
Harry elmosolyodott.
- Mert neki nem volt lezárva az elméje. Úgy nem nehéz.
- Mondod te. Neked tényleg nem.
- Na de Ron! Nem én vagyok az, akinek minden megy, hanem Hermione.
Ginevra még mindig nem igazán értette, hogy ő hogy került ide, de most már kezdett kijönni a béketűrésből. „Ezek mindjárt megtépik egymást. Feljövünk beszélgetni, erre az én drága jó bátyám, mindjárt Harry torkának akar ugrani a jövőbeli sógornőmmel egyetemben!”
- Nyugi srácok!!! – csattant fel, mert nem bírta tovább.
A Trió meglepődve nézett rá.
- Feljövünk beszélgetni, erre ti – mutatott testvérére és barátnőjére –mindjárt megátkozzátok Harryt, csak, mert legimentálni mert. Nyugi! Egész nyáron nyavalyogtatok, hogy Harry megint ordibálni fog, mert semmit nem mondhattok el neki levélben, és hogy semmit nem tud. Most itt teljes valóságban, most meg ti beszéltek másról.
- Ebben van valami – szólalt meg a barna hajú lány.
- Hát igen – bólintott vörös hajú barátja.
A fekete hajú fiú nem szólt, csak furán nézett az előbb kitört szerelmére.
- Most mi van? – kapta fel a vizet a nézett.
- Semmi, csak meglepődtem. Nem szoktál ilyen lenni.
- Az nem biztos, Harry. Egyszerűen nem szoktam ott lenni, amikor beszélgettek.
- Ideje bepótolni a hiányt. Tehát – kezdte komolyabb hanggal -, történt valami a nyáron? Támadás? Gyilkosság? A Próféta kissé le van szerintem maradva. Még a roxforti eseményeken is képes rágcsálódni, ahhoz képest, hogy egy hónapja történtek.
- Volt, nem is egy. Bár, tekintve, hogy nem vagyunk Rend-tagok, mindig kicsit javított változatot hallunk, de azért így is meg tudunk sok dolgot. Amióta szünet van, még csak egy holdtölte volt, tehát még csak egy vérfarkas-támadás lehetett. Azaz egy meg is volt, csak… - Ron elakadt.
- Csak Widra St. Capel-ben történt. Arra következtetett a Rend, tekintve, hogy nem konkrétan a faluban támadtak, hogy az Odú ellen szólt. A ház meg is sérült, már helyre hozták Mordonék, de semmi komoly nem adódott, mert a teljes Weasley-család most itt él. Pontosabban komolyabb is lejátszódott, egy mugli kisfiú meghalt, öt mugli megfertőződött, körülbelül száz emberen hajtottak végre Exmemoriam-ot Kinsleyék – fejezte be a gondolatot Hermione. – Ezen kívül óriások most nem mozgolódtak, de a Minisztériumból meghalt – ezt valószínűleg olvastad- két Wizengamot-tag, meg néhány más ott dolgozó. Meg a minisztert védők közül is egy… Dolores Jane Umbridge…
Harry megdermedt.
- Komolyan beszélsz? Tegnap a Prófétában még valamilyen intézkedéséről lehetett olvasni. Mikor történt, és hogyan?
- Két napja – vette át Ron. - Valószínűleg nem Voldemort – nehezen mondta ki a szót - ölte meg személyesen, ahhoz túlzottan mitugrász nőszemély volt, de biztos ő is, mármint a Nagyúr, ott tartózkodott. Szerintem, meg a többiek szerint is nem kimondottan a banya ellen ment, csak rá akartak ijeszteni a miniszterre. Ami minden bizonnyal sikerült is.
- A baj csak, az hogy anya nagyon megijedt. Mert félti Percyt. Mondjuk azért mi is. Lehet, hogy a családi vélemény egyértelműen az róla, hogy ő a legnagyobb tahó a világon, de a halálát még George se kívánná – fűzte tovább a gondolat fonalát Gin.
- Megértem. Különben nem is tudom mit mondjak Umbridge-ről. Utáltam világ életemben, gyakran a halálát kívántam, de akkor is… Nekem elég lett volna az, ha kirúgják, és élete végéig, teljes csöndben eléldegél valahol jó messze. Valahol egy másik földrészen…
- Egyetértek – vigyorgott barátja.
- Fiúk! – reccsent rájuk a nagy hármas harmadik tagja. – Ne beszéljetek így!
A szólítottak bűnbánóan lehorgasztották a fejüket.
- Más említésre érdemes történt? – folytatta Harry.
- Igen, de az számunkra már nem volt annyira érdekes, így nem osztották meg velünk…- válaszolta a bozontos hajú lány kissé morogva.
- Akkor beszéljünk valami vidámabb témáról! –indítványozta Ron.
A többiek beleegyezően bólintottak.
- Oké. Mit csináltatok a nyáron? Én már elmondtam, most ti jöttök. Annyit gondolok, hogy Hermione és Ron elsősorban egymással volt elfoglalva. Ginny, te mit csináltál? – fordult a lányhoz.
- Ööö… - nyögte ki válaszul roppant elmésen. Szerencsére édesanyja kiabálásában „megjött a felmentő sereg”.
- EBÉD! – hallották lentről.
Ginevra a helyzetet kihasználva, fürgén kimenekült a szobából.
Harry értetlenül bámult utána.
- Érzelmileg kissé még instabil – mondta magyarázólag Hermione. – Én nem mondok semmi többet, de mindenképp beszélj vele. Négyszemközt.
A fiú bólintott, majd ők is ebédelni indultak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans