|
Darabokra hullva
porsche 2007.07.24. 16:00
I. Darabokra hullva
A londoni Grimauld tér 12. egyik második emeleti szobájában egy szomorú vörös hajú és szemű, sovány lány feküdt egy ágyon teljes sötétségben. Három hete alig szólalt meg, a szobájából naponta egyszer ment ki –feltéve ha eszébe jutott-, rövid útja a mellékhelységbe és konyhába vezetett. A kedve feltűnően pocsék volt, ha valaki beszélt hozzá nagy valószínűséggel nem is válaszolt. Szép lassan a családja megszokta a viselkedését, nem is kérdezték problémája okát –két hétig próbáltak kiszedni belőle, de sikertelenül-, csak mindig kikészítettek neki az élelmet, melybe az édesanyja titokban erősítő főzetet kevert.
Az, hogy a lányt már nem piszkálták az annak volt betudható, hogy a problémájáról , hála barátnője közre működésének, csak annyit tudtak, hogy szerelmi bánat, mire édesapja azt felelte „hagyjuk békén, majd elmúlik.” Hogy ki miatt van az egész bánat, azt csak a egyik bátyja és a barátnője tudta. Hiába kérdezték szülei, titok maradt. Az említett két ember pedig nem szólt erről senkinek, csak egyszer-kétszer a lánnyal próbáltak beszélni. Ők a pár mindkét tagjának a véleményével egyet értettek (még az érzelmileg visszamaradott lomha agyú testvér is felfogta, illetve megértette, bár ez valószínűleg barátnője érdeme volt); a fiúéval, aki a barátjuk volt, és aki nagyon szerette a lányt, azért lökte el magától, mert féltette, nem akarta veszélybe sodorni, mert ha valami történik szerelmével, főleg ha az ő hibájából, abba belerokkan. A lány, aki tiszta szívéből szerette a fiút, vigyázni akart rá, megóvni a depressziótól, amire hajlamos volt, reményt és szeretetet, szerelmet adni neki. De mindketten túl makacsok voltak, ráadásul a fiú még önfejű is, így a King’s Cross-i elválás nem volt épp szenvedélyes vagy legalább barátságos.
A lány az ágyán, mint mindig, most is mozdulatlanul feküdt, csupán az elmúlt három héthez annyi volt a változás, hogy zenét hallgatott, barátnője rögzítette neki a Varázsszem Rádió Mugli óra műsorából azt a néhány számot, amelyek mindkettejük kedvencei voltak, azzal a hátsó szándékkal, hogy a zene hátha elindít benne valamit. Ez még nem történt meg. A ház lakóit egy idő után idegesíteni kezdte a monoton zene, és időnként Silencio bűbájt szórtak a szobára. Néha a lány legkisebb bátyja, Ron a Disaudio varázslatot használta, ami sokkal hatásosabb volt a másiknál, de mivel illegális varázslat volt, vagyis a Minisztérium még csak nem is hallott róla –ami nem túl meglepő-, nemigen hirdette társai előtt. A fiú legjobb barátja, Harry hatodikas bájitaltan könyvéből ismerte az igét, ez volt a másik oka annak, hogy nem reklámozta a Disaudiot, nem akarta kényelmetlen helyzetbe hozta Harryt.
A vörös hajú lány, Ginny Weasley látszólag élőhalott volt a nap majdnem teljes részében, de csak látszólag. Az agyában közben szörnyű háború dúlt szerelme néhány mondata miatt:
„(…)”
A fájó szavakon töprengett már három hete, de mint azt lehangoló kedélyállapota is mutatta, eredménytelenül. Fogalma sem volt, hogy mit tegyen. Próbált neki többször is tanácsot adni az egy hete érkezett legjobb barátnője, aki egyre inkább úgy festett, hogy szép napon a sógornője lesz; Hermione. A bozontos barna hajú lány három napig szenvedett Ginnyvel, minden tőle telhető módszerrel (barátnő, pszichiáter, dühöngő idegbeteg, stb.) próbált a lelkére beszélni, tanácsot adni neki, de csak annyit sikerült elérnie, hogy nem csöndben feküdt, hanem zenét hallgatott. Hermione azzal vigasztalta magát, hogy a semminél ez is több.
****************
Ginny július 23-án úgy ébredt, hogy ma a fejében dúló háborúnak az utolsó csatája lesz. Eldönteti mit tesz, mi lesz vele és szerelmével, Harryvel. Illetve csak vele, meg a kapcsolatukkal, az ő részéről. A harc kétféle képen dőlhet el, vagy elhatároz valami megoldást, és véghez viszi, vagy szintén elhatároz valamit, de annak kivitelezésébe az tartozik bele, hogy kiugrik Sirius régi szobájának ablakán. Ennek elhatározása nyomán, gyorsan bezárta az ajtót, nehogy valaki megzavarja –bár utoljára Hermione nyitott be négy napja, de biztos ami biztos-, kicsit világosat teremtet, kinyitotta az ablakot friss levegőért, mert úgy jobban lehet gondolkodni, elindította a zenét, az eddigi halkról normál hangerőre tette, melyre a válasz kintről egy Silencio volt, de ez nem érdekelte.
Visszatelepedett a helyére, és a fejében a csata két ellenfele rendezte a sorait, a támadás jelére vártak.
Ginny megadta a jelet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans