3. Fejezet: Ősi mágia, új titkok

Újabb két hét telt el. Az esküvőt megtartották: Harry szerint érdekes volt, de barátai nem osztoztak véleményén. Nem értették mi olyan izgalmas egy hatalmas fehér fénygömbben, ami magába nyeli a házasokat. Az egész nagyon rövid volt, viszont emiatt ki kellett takarítani a kertet, ami a gyerekek feladata lett. Harry alig tudott beszélni Ginnyvel, de azt megbeszélték, hogy ha kell, akkor ötven évig is várnak egymásra, és hogy a lány is csatlakozhat a kutató csapathoz. A három barát már be is avatta őt a titokba, és ő sokkolva hallotta a hírt, hogy miért néz ki Voldemort úgy ahogy, sőt kishíján elhányta magát, amikor Voldemort visszatérését mesélték el neki. Harry azt hitte a végére, hogy a lány végül nem jön velük, de amikor elmondta azt, hogy Voldemort őt magát is szemrebbenés nélkül megkínozta, akkor a lány szemében olyan eltökélt tűz gyúlt ki, hogy Harry azonnal tudta, hogy Ginny akár az életét is odaadná, hogy jegyese kínzója elpusztuljon. És ezen a beszélgetésen azt is eldöntötték, hogy Roxfortban kezdik a kutatást, mert Voldemort is ott kutathatta Hollóháti és Griffendél örökségét. Úgy beszélték meg, hogy a beosztási ceremónián ott lesznek, hogy megtudják mi is van most az iskolában.

Szeptember 1-én el is indultak a kastély felé, társas hoppanálással mentek Roxmortsba, ahonnan egy köpésre volt Roxfort. Onnan már bejutnak gyalog. Mikor beértek a kis faluba, akkor rögtön föltűnt, hogy helység teljesen néptelen. Madam Puddifoot kávézója bedeszkázott kirakattal nézett a világba, és mikor betekintettek a Három Seprű ajtaján látták, hogy ott is elég gyér a forgalom. Ha az utcán mégis föltűnt valaki, akkor mindenképpen sietett, és sehol sem állt meg. Látszott hogy senki sem érzi biztonságban magát, és a csoportnak úgy tűnt, hogy fekete köpenyük és arcukba húzott csuklyájuk látványa még gyorsabb lépésekre ösztönzik az utcán tartózkodókat, sőt, Harry azt is le merte fogadni, hogy a házak legalább negyede lakatlan. Szomorúan indultak a kastély felé: íme egy újabb jele annak, hogy Voldemort mindent tönkretesz.

Amikor elértek a vadkanos kapukig újabb furcsaságot láttak: két fekete taláros morcos képű auror őrködött a bejáratnál. Persze ez még nem lett volna olyan nagy baj, ha az őrök nem fogják rájuk a pálcájukat. Harry annyira meglepődött hogy megállás nélkül tovább indult, és már majdnem a kapunál jártak, amikor a szintén meglepett őrök rájuk kiáltottak:

- Állj! Auror parancsnokság. Az iskolába belépni szigorúan tilos. Hogy képzelik maguk, hogy csak úgy besétálnak?!

Harry ezen kissé meglepődött. Elvégre ők az iskola tanulói: teljes joggal léphetnének be az iskolába, és most ha nem tudnak bejutni, akkor a keresést nem tudják sehol sem elkezdeni, és akkor minden elvesztegetett másodperc közelebb hozza Voldemort győzelmét. Be kellett jutniuk! Harry először tárgyalással próbálkozott: bejelentette, hogy ők az iskola tanulói, és hogy a vonat lekésése miatt társas hoppanálással érkeztek a faluba. Az őrt nem hatották meg a szavak, továbbra is a csoportra szegezte pálcáját, és megint felszólította őket a távozásra. Harrynek viszont esze ágában sem volt távozni. Lassan a zsebébe nyúlt, majd egy hirtelen mozdulattal pálcát rántott. Az aurorok nem késlekedtek, de még így sem voltak elég gyorsak. Harry egy hirtelen megidézett pajzsbűbájjal elhárította a hátráltató ártásokat, majd két gyors Stuporral elkábította ellenfeleit. Hermione és Ron, akik még sosem látták Harryt ilyen hirtelenharagúnak rémülten rohantak oda az aurorokhoz, de miután látták, hogy azok csak kábultak Harryre „támadtak”.

- Ezt most miért kellett így megoldani? Mindannyiunkat le fognak csukni miattad. Hogy lehetsz ilyen önfejű?

Harry, ha lehet, akkor még ingerültebben válaszolt:

- Engem jobban érdekel Voldemort legyőzése, mint az, hogy itt vitatkozzak két eszement aurorral arról, hogy beléphetek-e az iskolába, ahol elméletben tanulnom kell.

A békítő szokás szerint Ginny volt, mégpedig olyan formában, hogy két gyors emléktörlő varázslattal törölte az elmúlt 10 percet az aurorok fejéből:

- Dismemoram finum minitus - Mondta jó hangosan, mire három barát végre abbahagyta az egyre jobban elfajuló civakodást. - Igazán gondolkozhattatok volna a vita előtt! Most pedig mennyünk be!

Mikor átvágtak a parkon, látták, hogy az addig mindig tiszta és rendezett területen sokféle gyom és szemét kezdte átvenni a hatalmat. Bogarak és állatok is képviseltették magukat, és amerre haladtak szúnyogok milliói támadtak rájuk. Szerencsére rájöttek, hogy ez csak egy új védővarázs, úgyhogy Hermione egy pillanat alatt kiiktatta a kellemetlenkedő rovarokat, és nyugodtan haladtak tovább a kastély felé. Dörömböltek a kapun, de az nem nyílt ki akármilyen hangosak is voltak. Végül csak Harry patrónusa mentette meg őket: miután a fiú megidézte, az elrohant segítségért a kastélyba, és pár perc múlva kattanások, csikordulások és recsegés közepette feltárult a hatalmas tölgyfaajtó. McGalagony professzor állt ott, és nézett pengevékony ajkakkal a gyerekekre. Ha nem látta volna a patrónust, akkor minden bizonnyal nem ismerte volna fel őket, de így minden teljesen természetes volt, hogy Potter és még valakik tértek vissza, mint az előre várható volt: nem tanulni. Mégis, amikor Harry hátrahajtotta a csuklyáját, a szigorú tanerő megkönnyebbültnek látszott. Végül még el is mosolyodott, és beinvitálta a vendégeket.

Rögtön a nagyterembe indultak vacsorázni, mivel igencsak éhesek voltak, de amikor beléptek, akkor látták meg, hogy mennyit változott az iskola: a megszokott öt asztal helyett csak 3 volt a teremben: egyet a Mardekár ház foglalt el, senki nem hiányzott tőlük, csak Draco Malfoy. A második asztalnál a Hugrabug és a Hollóhát házak tanulói ültek: látszott, hogy erősen megfogyatkozott mindkét csapat. A harmadik asztalt a tanárok, és a Griffendélesek foglalták el, és csodák csodájára, nem volt egyáltalán fagyos a légkör. Harryéknek úgy tűnt, mintha a remény, és a béke otthonába léptek volna be, ám ez az érzés szinte azonnal megszűnt, amikor a négy fekete köpenyes alakot megpillantották: a hely megtelt félelemmel, és ez alig tompult akkor, amikor ők levették a csuklyákat. A kis csapat odasétált a Griffendéles asztalhoz, ahol helyet szorítottak nekik, és enni kezdtek. A vacsora végeztével el is álmosodtak, és McGalagony üdvözlő beszéde után ólomlábakkal és hullafáradtan dőltek be az ágyaikba.

Másnap felfrissülten indultak reggelizni. Pont akkor léptek be a terembe, mikor a baglyok beröppentek az ablakokon és mire az asztalukhoz értek, addigra Hermionét is letámadta a reggeli prófétát hozó barna macskabagoly. Mikor a lány kiterítette a lapot, olyan történt, ami már rég nem: a lány felsikkantott. Ez a tanárok figyelmét is felkeltette, de amikor odanéztek, rögtön megértették. A kiváltó ok egy cikk volt:

Tragédia a tanárokkal

Tegnap este szörnyű merénylet történt a Londoni King’s cross metrómegállójánál. A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző szakiskola két volt tanárát brutális kegyetlenséggel meggyilkolták. Sybill Treawley (jóslástan, 67) és Firenze (jóslástan, 35) épp a pályaudvarra tartottak, majd egy kamion a közlekedést irányító mugli eszközt szinte meg se látva áthajtott a kentauron, és a varázslón. Védekezni nem volt idejük.

Hermione, és a fiúk összenéztek: ez nagyon rosszat jelentett. Előfordulhat ugyanis, hogy Voldemort kiszedte a tanárnőből a jóslat titkát, márpedig jelentősen megnehezíti a háborút, ha a horcruxokat őrizni kezdenék. Ráadásul még voltak aggasztó történések. Holttesteket találtak Roxmorts falucska közelében, melyeket minden bizonnyal egy ősi varázslattal öltek meg. Kiderült még titokzatos mágus, egy titokzatos helyen, egy titokzatos emberrel akar találkozni, aki minden bizonnyal Roxmorts közelében tartózkodik! A titkot senki sem tudta megfejteni, de ha valaki a hullák közelébe ment, a fejében csak ez a mondat járt:

Jöjj ismeretlen! Valahol vár valaki!  Megfejthetetlennek tűnt, és annak is bizonyult. A minisztérium legjobb átoktörői, és bűbájfejtői dolgoztak azon, hogy fény derüljön az igazságra, de semmit sem haladtak az üggyel.

Mikor az egész asztal tudott a történtekről, akkor fojtatták az evést. Mindenki nyugtalanabb volt, és a tanárok csendben, feszülten beszélgettek. Mikor Harryék végeztek az evéssel, McGalagony jött oda hozzájuk, és a szándékaikról kérdezősködött. A fiú csak annyit mondott, hogy tanulni nem fognak az iskolában, viszont szeretnének korlátlan mozgási teret, hogy bevégezhessék Dumbledore parancsát. A tanárnő arca elkomorult ugyan, de végül beleegyezett a kérésbe, és csak annyit kért, hogy az iskola épületét ne hagyják el. Harry úgy döntött, hogy a könyvtárban kezdik a keresést, és mivel valószínűleg még legalább egy lélekdarab az alapítóktól származik, ezért meg kéne találni a lehetséges tárgyakat. Reggeli után rögtön a könyvtárba indultak, ahol a levéltár felé vették az irányt. Az első feladatuk az volt, hogy Hollóháti Hedvig és Griffendél Godrik irataira ráakadjanak.

Folyt köv...