A sötétet kedvelő Drakula Mi köze van a vámpírhitnek és a leghíresebb vámpírnak, Drakulának az említett négy d-hez? Elsőként azt említjük meg, hogy nemcsak a pellagrában szenvedő ember bőrének nem tesz jót a napfény, hanem a vámpírok is kerülik a világosságot. Stoker könyve szerint a halottsápadt Drakula gróf éjszaka közlekedik, s vendégének, Jonathan Harkernek meg is jegyzi, hogy „szeretem az árnyékot és a homályt”. De arra is van utalás, hogy a vámpíroknak bűzös a szájuk, rossz szagú a leheletük. Ezt a már említett Hampl azzal hozta összefüggésbe, hogy a szájüreg nyálkahártyájának gyulladása és vérzésre való hajlama miatt a pellagrás beteg lehelete sem jó illatú. Hasonlóképp a nikotinsavhiánytól fekete nyelvűségben szenvedő kutyák szája is bűzös, mert a nyálkahártya sérüléséből származó vér megalvad, megfeketedik és bomlásnak indul. A szakirodalomban nincs adat arra vonatkozóan, hogy a vámpíroknak hasmenésük volna. Olyan legenda azonban ismeretes, amely a vámpír féregfertőzéséről tesz említést, márpedig ez hasmenéssel járhat. Az ellenben, hogy a vámpírok nem szeretik az ételt, csak a vért, összhangba hozható a pellagrás betegek lesoványodásával, hiszen szájüregi nyálkahártya-bántalmuk és -fájdalmuk miatt nem esik jól nekik az evés. Drakula pedig a különös étkezési szokása miatt nem eszik együtt a vendégeivel. Jonathan Harkertől ekképp kér emiatt elnézést: „Remélem, megbocsát, hogy nem étkezem önnel, de én már vacsoráztam.” Nos, a vacsorája aligha szilárd étel volt. |