Valamikor, te is fogsz majd sírni,
Kisétálsz a temetőbe, a síromat megnézni.

Sírom felett pacsirta majd panaszosan zengi:
-Itt nyugszik ki veled egy életen át, boldog akart lenni!!!

Könnyeim tartom
vissza, nem szabad sírnom, Nem akarom gyengeségem mutatni. Remegek és átfut
rajtam a hideg, Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet! Könnyeim kezdenek
száradni arcomról, Nem szabad a rosszra gondolnom már. Erõsnek kell lennem,
össze kell szorítanom a fogam, Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne
áruljam el magam!

Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk.

Amit szeretsz, szabadon kell engedni. Ha visszajön hozzád, a Tiéd, ha nem jön vissza, akkor sohasem volt a Tiéd.