Nem vették észre…
Nem vették észre a könnyeket a lány szemében.
Csak a mosolyát látták.
Vidám szemét, nevető ajkát.
Nem gondolták…
Nem gondolták hogy mégis ennyire más.
Társaságban is magányos volt,
S csöndes, mint egy halott.
Azt hitték…
Azt hitték, van előtte cél.
Hogy valamit majd elér,
Hogy valamit még remél.
És mégis…
És mégis megtanult így élni.
Ez volt az ő saját világa,
Valaminek a végtelen hiánya.

by: Renink:)

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz nevetségesnek érzed magad,hiszen szavakba öntve összezsugorodnak-amíg a fejedben vannak határtalannak tűnnek,de kimondva jelentéktelenné válnak.Ám azthiszem többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit ellenségeid oly szivesen lopnának el.Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értené meg, nem értik miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz.És szerintem ez a legrosszabb.Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs ki megértsen"/Stephen King/

"Hetvenhét,
Hetvenhét késszúrás volt.
A lány mit sem sejtve az iskolába loholt. Nem tudta, hogy másnap a barátai csak úgy beszélnek róla "Jó barátom volt." Nem tudta, nem tudhatta, hogy estére már bolyongó lelke az élet tengerében csak egy halvány folt.
A lány mit sem sejtve az iskolába loholt.
Nem tudta, hogy nemsokára barátai a koporsója mellett állnak, s megemlékeznek róla "Jó barátom volt." Nem tudta, nem tudhatta, hogy a tettes egy jó barátja volt.
A lány mit sem sejtve az iskolába loholt. Nem tudta, hogy aznap barátai, s családja szíve megfagyott.. Nem tudta, nem tudhatta, hogy a tettes egy jó barátja volt..
Hetvenhét,
Hetvenhét késszúrás volt"

No matter how hard I try,Without your love I can't live
So in the end i close my eyes
and go to sleep with tears ..
~ Akármennyire is próbálom
a szerelmed nélkül élni nem tudok
így végül lehunyom a szemem
és elalszom a könnyeimmel"

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás
és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem
azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded
megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És
hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget,
a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd , mert a holnap
talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon
neked. És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. Hogy
valóban erős vagy. És valóban értékes.