Meneküljek?! Nincs értelme! Menekülnél? NIncs értelme! A hétköznapok szürkesége zavar? Vagy talán azok gonoszsága? Hallod még egyáltalán lelkiismereted hangját? Azt a halk, szinte néma kis hangot ami a szívedből szól? Hány szív sír némán, s ezt te is tudod. Tudod, hogy miattad is sírnak! Violakék szemed a lelkembe hatol, de kihat vagy mihat rád?! Nem mosolyogsz soha, nem riaszt meg semmi. Még csak nem is félsz! Érzel még egyáltalán? Fontos neked valaki? A te szívedben csak éjszaka van, vagy várod már a napfelkeltét, hogy bearanyozza életed minden napját s a szívedbe a fény felragyogjon. Én nem menekülök. Én Állok és várom, hogy szemedben meglássam a felismerés kis csillagát, hogy tudod mi az hogy béke, szerelem. Menekülnél? Megsüketít a szívek hangos zokogása? A fájdalom hangjai amiket te okoztál? Nyugtatod magad azzal, hogy nem csak ártottál, hanem segítettél is. Kapaszkodhatsz beléjük, az emlékeikbe, de nincs értelme. Menekülnél igaz? Hát itt vagyok, fogd meg a kezem. Fogd meg! Egy könnycsep folyik le arcomon. Nem tudom mért. Nem akarok sírni. De nem tudom visszatartani, mert látnom kell, hogy kezedet zsebre teszed, hátat fordítasz nekem és elindulsz. Már messze jársz, nem látom arcodat, egyre távolodsz. Fázom. Az úton ülök. Érzem a hidegét. Mintha téged éreznélek. A lemenő nap még megcirógatja arcomat. Vígasztalni akar, de nincs érteleme. Csak sírok. Szememből a könnyek csak hullnak. Hogy mikor jött föl a Hold nem tudom. Szemem előtt ott van hideg Violakék tekinteted, s csak egyre suttogom magamban: meneküljek...nincs értelme. Menekülnél...nincs értelme. Fázom. A szél is velem sír. Egy újabb szív zokog. Nem hangosan, csak halkan, szinte némán. Hallod? Döntöttem. Hazamegyek. Már várnak. Felnézek az égre. A csillagok mért boldogok? Mért nevetnek? Mintha állna itt valaki. Érzem. Megfordulok. Csend. Hallom, ahogy a csendben két szív dobog. Itt állsz velem szemben, s nem hiszem el, de sírsz. Violakék szemedből apró kristályscseppek hulnak. Csak nézel. Vádlón talán? A szívembe hatolsz. Mi ez a melegség?! Kinyissam a szemem? De mi van, ha akkor már nem érzem az ölelésed? Szívemben egy hang egyre erősebb! Menekülnél?! Menekülnél a komor élettől? Hidd el nekem, nincs értelme. NIncs értelme, mert kinyitottad szíved a fény előtt, s a zord felhők eltűntek az égről. Már nem fázom. Kinyitom a szemem. S a szívem megszakadt! Egy szív halkan, szinte némán sír. Hallod? Hallja a szíved? Mert e szép hazug pillanat csak álom volt. Csak álom volt! A hideg úton fekve sírok, mert e szép hazug pillanat csak álom volt!!