|
Kis affér
bee 2008.06.25. 16:01
 -
3. fejezet
Kis affér
Alex és Lily McGalagony irodájában ültek, és a professzor prédikációját hallgatták. Lily egy percig sem gondolta, hogy dorgálás nélkül meg fogja úszni ezt a büntetést, de titokban azért még reménykedett. Viszont, amit McGalagonytól kapott azt ’enyhe’ túlzásnak vélte, egy kis órai csevegés miatt, főleg, ha eszébe jutott a Tekergők mit szoktak művelni átváltoztatástanon. Így hát, nem is késlekedett hangot adni egyet nem értésének.
- Ezt nem vártam volna magától, Miss. Evans. Az, ahogy az órámon viselkedett, az megengedhetetlen, főleg egy iskolaelső diáknak.
- Elnézést kérek professzor, de Potter és Black minden óráját végig trécseli, és akkor még örülhetünk, ha mással nem rukkolnak elő. Ők mégsem ülnek itt minden átváltoztatástan után.
- Mr. Potter és Mr. Black más lapra tartozik.
- Persze, a kviddics lapra…
- Miss. Evans, nem tűröm ezt a szemtelenséget. Potter és Black azon túl, hogy a Roxfort legtehetségesebb diákjai, valóban mindenévben megszerzi a Griffendél háznak a kviddicskupát, de ez nem mentesíti őket a büntetések alól. Nem hinném, hogy pont önnek kell ecsetelnem, hetente hányszor súrolják a Trófeatermet. Ami pedig magát illeti, Mr. Cobs – fordult most Alexhez –, önre ugyanezek vonatkoznak. Mélységesen csalódtam mindkettejükben. Augur professzor várja önöket a toronyszobájában, van pár tisztítást igénylő kristálygömbje. Gondolom, nem kell mondanom, hogy a pálcáikat nem szükséges magukkal vinniük. – Ebben a percben kopogtak.
- Tessék! – szólt ki McGalagony, és előbbi szónoklatát alátámasztani látszott, hogy a megdöbbenés legapróbb jelét sem lehetett felfedezni az arcán, mikor Frics lépett be a szobába, őt pedig két vigyorgó alak követte.
- Ezek az átkozottak, megint mocsarat csináltak a harmadik emeleten, de most elkaptam őket – nézett a gondnok diadalittasan McGalagonyra
- Örülök, hogy ilyen jó kedvük van – szólalt meg most a két fiú házvezetője. – Köszönöm, Argus! Elmehet. A büntetésükről majd gondoskodom, elkél még pár segítő kéz a takarításnál.
A gondnok, további szitkokat szórva a két griffendélesre, távozott.
- Potter, Black, a pálcájukat! – A két fiú előhúzta pálcáját, és letette az asztalon heverő másik kettő mellé. McGalagony különös tekintettel követte mozdulataikat, majd felemelte, és vizsgálni kezdte az egyik pálcát, alig pár perc után pedig hasonlóképp cselekedett a másikkal is. – Látom készültek. Igazán bátor próbálkozás. Kitől sikerült kölcsönvenniük? – nézett rájuk dühösen. – Jaj, ne! – emelte fel tiltakozólag a kezét, mikor Sirius ártatlan szemekkel szólásra nyitotta a száját. – Kérem, Black, ezúttal kíméljen meg a védőbeszédétől. Hagy tippeljek! Csak nem Mr. Pettigrew és Mr. Lupin adta oda? Ugye, ezt nem gondolták komolyan? Több büntető munkát osztottam már ki maguknak, mint az iskola összes többi diákjának együttvéve. Ezer közül is felismerem a maguk pálcáját, annyiszor pihent már itt az asztalomon. És ez a kettő itt – fektette vissza a két pálcát – nem az. Szóval nem kérem többször, ide a pálcájukkal!
Azonban úgy látszott, a két Tekergő jó kedvét semmi sem ronthatja el aznap este. Vigyoruk nem lett kisebb a saját pálcájuk letétele után sem.
- Pompás! Induljanak! A büntetést majd útközben Evans kisasszony ismerteti magukkal. A pálcájukat holnap kapják vissza.
Violetta Augur professzor ködös szemekkel és elfátyolozott arccal várta őket. Miután megmutatta, hol találják a kristálygömböket, el is tűnt, mondván: érzi a látószem hívását.
- Naná, hogy érzi! Épp most találja ki, hogy legközelebb milyen kínhalált jósoljon nekünk – mondta James.
- Jut eszembe, neked már hallottnak kéne lenned, nem? – Sirius hanyagul dobta le magát egy puffra. James is követte példáját, és hozzátette:
- Ahogy neked is!
- Legutóbb mi is volt a teória?
- Nem ment bele a részletekbe, csak annyit közölt, hogy még a következő újhold előtt erőszakos halállal hagyjuk itt ezt a világot.
- Úgy látszik, valamit nagyon jól csinálhattunk. Gondolj bele, James, pont újhold előttre halált jósolni, akár be is jöhetett volna – mosolygott sejtelmesen Sirius.
- Akár… - csatlakozott hozzá a mellette fetrengő.
- Mi lenne, ha segítenétek? – vágta oda csípősen Lily.
- Ne húzd fel magad, Evans! Árt a szépségednek – válaszolta James, miközben jobb kezével beletúrt kócos hajába.
- Ahogy ezeknek a gömböknek a súrolása is, mégsem segítesz.
- Hagyd őket, Lily! Ketten is simán végzünk – próbálta csillapítani a kedélyeket Alex.
- Az lehet, csakhogy nem vagyok hajlandó helyettük dolgozni.
- Jól van, nyugi! Jövünk már. – Azzal James felkapott egy vizes rongyot az egyik vödörből, de ahelyett, hogy egy kristálygömböt kezdett volna tisztítani vele, nekivágta Siriusnak, aki még mindig a puffon tespedt. – Nem hallottad, te lusta dög, a kisasszonynak segítség kell. – Sirius viszonozta a kedves gesztust, és hamarosan James képében is landolt egy rongy.
- Az ő szépsége a te problémád, nem az enyém – vigyorgott rá gonoszul, de mielőtt James válaszolhatott volna, Lily avatkozott közbe.
- Elég ebből! Fejezzétek be, és gyertek segíteni – kelt ki magából. Alex megfogta a karját, és maga felé fordította.
- Ne foglalkozz velük! Ne hagyd, hogy bosszantsanak!
- Te meg ne ugass bele más dolgába, Cobs! – James arcáról eltűnt az eddigi jó kedv, és most dühösen nézett farkasszemet a másikkal.
- Én csak próbálok a koromnak megfelelően viselkedni, egyesekkel ellentétben…
- Igazad van! Ne haragudj! – rázta meg a fejét James, de mielőtt Alex elcsodálkozhatott volna, ironikusan folytatta – Sirius, mondd csak, nincs nálad véletlenül az ütőd? Tudod, vissza kéne adnunk a korunknak megfelelő kölcsönt, amit azért kaptunk, mert egyesek nem tudják, hogy kell veszíteni.
- Mikor fogod végre fel, hogy nem szándékos volt?
- Mikor fogod végre elismerni, hogy az volt? – James közelebb lépett, és Alex is így tett. Potter keze ökölbe szorult, teste ugrásra készen megfeszült, hogy bármikor védeni tudja a másik ütését, és a kellő pillanatban egy jól irányzott jobb horoggal a földre küldje azt. De Alex látszólag nem akart támadni.
- Hagyjátok abba! – kiáltott Lily, most már tényleg minden önuralmát elvesztve.
- James – fogta meg a vállát Sirius –, nem ér ennyit az egész. Ellened úgysem áll ki.
- Igazad van – testtartása kicsit lazább lett –, ő csak a gyengébbekkel verekszik… - Odasétált a vödrökhöz, ismét felkapott egy rongyot, és leemelt egy gömböt a polcról. Lily és Alex megrökönyödve álltak egymás mellett, és figyelték, ahogy Sirius is követi barátját.
Lefele tartottak a csigalépcsőn, miután az összes kristálygömbbel végeztek. Lily ment legelöl, őt Sirius és James követte, Alex pedig szándékosan maradt le utolsónak, hogy mielőtt lefordul a hollóhátasok klubhelyisége felé vezető folyosóra, még Potter fülébe suttoghassa:
- Ezt még megbánod! Jobb, ha felkészülsz, mert már ismerem a gyengédet. – Majd a következő sarkon gyorsan elköszönt Lilytől, és eltűnt mielőtt James válaszolhatott volna.
A három griffendéles is felkapaszkodott végre a szeszélyes lépcsőkön, és elért saját tornyába, de a klubhelyiségbe lépve a fiúk nem folytathatták útjukat a hálókörletük felé, ugyanis Lily azonnal nekik esett.
- Mi a fene volt ez?
- Nem értem, mire gondolsz? – értetlenkedett Sirius. Miközben megadóan leült az egyik karosszékbe, jelezvén, hogy hajlandó az éjszakai csevegésre. James már koránt sem volt ilyen lelkes. Úgy gondolta, mára épp eleget veszekedett Evansszel, és a háta közepére sem kívánta a következő perceket, amik előreláthatólag szintén nem kecsegtettek túl sok jóval. Ettől függetlenül megállt Sirius mellett, kezeit karba tette, és szemöldökét felhúzva várta a továbbiakat.
- Egy frászt nem érted! Mind a ketten értitek! - Lily hirtelen James felé fordult – Potter, ne állj ott némán! Most legyen nagy a szád! Gyerünk, beszélj! Tudni akarom, mi volt ez az egész!
- És pontosan mit akarsz tudni? - válaszolt neki gúnyosan a kérdezett - Figyelmeztettelek, Evans! Megmondtam, hogy ne beszélj vele, hogy ne akarj vele jóban lenni! Akkor kellett volna kérdezősködnöd ahelyett, hogy gyerekesnek tituláltál, és nem most. Mit akarsz, mit mondjak? Úgysem tudlak meggyőzni, rám nem hallgatsz, hát majd tanulsz a saját károdon.
- A saját káromon? Két éve azzal üldözöl, hogy mennyire belém vagy esve, és most végig néznéd, ahogy a saját káromon tanulok?
- Nem mondtam, hogy nem fogom rajtad tartani a szemem…
- Most aztán megnyugodtam…
- Vegyél vissza kettőt, ha nem akarod, hogy fél percen belül befusson McGali és az egész Griffendél ház – szólt közbe Sirius.
- Nem érdekel se McGalagony se a Griffendél ház. Tudni akarom, mi az, amit ti tudtok Alexről, én pedig nem. – James most odalépett elé, és komolyan a szemébe nézve válaszolt.
- Nem mondhatjuk el, amit tudunk, és ezt most meg kell értened! De ismételten megkérlek rá, hogy ne barátkozz vele! – Lily a korábbinál is dühösebb lett ezektől a szavaktól. Egyszeriben mintha minden megvilágosodott volna, szemei szikrákat szórtak, és mielőtt rendesen végig gondolta a dolgokat, már ki is mondta téves feltételezéseit.
- Már értem mire megy ki a játék. Ez eddig a legszánalmasabb próbálkozásod. Nincs is semmi titok! Egyszerűen csak így akarsz rávenni, hogy kerüljem őt. Hát, felvilágosítalak, hogy ez nem fog menni! Igenis barátkozni fogok vele, és csak hogy tudd, az sem lehetetlen, hogy a barátnője leszek. Te pedig – bökött ujjával Sirius felé – nem hiszem el, hogy belementél ebbe a színjátékba, ha tényleg a legjobb barátja vagy, figyelmeztethetted volna, hogy ha erre rájövök, csak még jobban megutálom. – Azzal faképnél hagyta a két fiút, akik csak a fejüket csóválták.
- Ennél okosabbnak gondoltam – szólalt meg Sirius tíz perc némaság után.
- Okosabb is, csak annyira elvakítja az irántam érzett gyűlölete, hogy…
- Nem gyűlöl téged!
- Mi?! Ezt te sem gondolod komolyan!
- De igen! Úgy látszik, nemcsak Evans nem vesz észre nyilvánvaló dolgokat, hanem te sem – nevetett fel.
- Kifejtenéd ezt egy kicsit bővebben is? – James kezdte elveszíteni a türelmét, és dühösen nézett barátjára.
- Nem figyelsz a részletekre, Ágas!
- Sirius, ne szórakozz! Ne most!
- Nem szórakozom. Gondolj csak vissza, hogy reagált, mikor azt mondtad neki, hogy majd tanul a saját kárán! James, ne legyél vak!
- Csak megijedt, hogy valami baja eshet – legyintett.
- Lehetséges – hagyta rá Tapmancs – de szerintem inkább attól ijedt meg, hogy téged az nem érdekelne…
Aznap éjjel James Potter akármilyen kimerültnek is érezte magát, képtelen volt elaludni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans