|
A varázslat
Illango 2007.08.26. 21:18
 ...
Ötödik fejezet – A varázslat
Draco mozdulatlanul állt és bámult, kábultan próbálta felfogni a szituációt. Azt hitte, csak álmodik, és nem tud felébredni ebből a borzasztó, de nagyon is igazinak tűnő rémálomból.
Nem találja a házimanóját, amiért az apja valószínűleg megszidja, és Hermione Granger szőnyegbe csavarva áll a szobájában, a holdfény megcsillan a bőrén. És a legrosszabb az volt, hogy vonzónak találta a szituációt.
- Mit csinálsz a szobámban? – kérdezte, hangja bosszúsnak, gyanakvónak és zavartnak tűnt egyszerre.
- Már megmondtam – mondta Hermione ingerülten, a düh majdnem kitört belőle. – Én vagyok a házimanód.
- Ha ragaszkodsz hozzá… - Draco lassan elvigyorodott. Újra kontrollálni tudta a helyzetet. – Végül is, vannak néha félmeztelen lányok a hálószobámban… Bár rád nem számítottam…
- Fogd be! – Hermione majdnem felsikított. – Ez nem az, amire gondolsz. – Megállt, nagy levegőt vett, és kisimította a haját. – Először ruhákra lesz szükségem. És aztán – mérges pillantást vetett Dracóra –, elmondom, miért vagyok itt.
- Tedd ezt Granger – húzta el a száját. Sejteni kezdte, hogy Granger valami baljós ok miatt került ide. A Malfoyoknak elég ellenségük volt, hogy veszélyeztetettnek tartsák magukat, és van-e jobb mód arra, hogy bosszút álljanak egy régi ellenségen, mint meggyilkolni a család vagyonának az örökösét a saját ágyában?
Draco benyúlt a párnája alá a pálcájáért, egy óvatos pillantást vetett Hermionéra, majd elindult a ruhásszekrénye felé.
Hermione nézte, ahogy kinyitja az ajtókat. – Semmi feketét, köszönöm – mondta ellenségesen. – Úgy néz ki, mintha a szekrényed csak ebből az egy színből állna.
- Balszerencse – mondta, egy fekete fürdőköpenyt dobva neki, melybe egy ezüst DM monogram volt hímezve a nyakánál. Hermione elkapta, és bosszús pillantást vetve Dracóra elsietett a paraván mögé. Nem foglalkozott, azzal hogy megköszönje. A gúnyos mosoly az arcán inkább arra késztette, hogy felpofozza a fiút.
oooOOOooo
- Szóval – foglalta össze Draco – eltörtél néhány nagyon értékes és borzasztóan drága koboldkészítésű bájitalos üveget, és az az ostoba megátkozott, hogy az életedet házimanóként éljed le, elárvereztek, apa megvásárolt, és most a személyes szolgám vagy, akinek parancsolhatok.
Hermione élesen felkiáltott: - Nem vagyok!
Draco nem figyelt rá, és folytatta: - Ez megmagyarázza, hogy anya miért érzett sárvérű szagot mindenhol. Te voltál. Rápillantott a félig csukott szemhéjai mögül. – Gyanítottam is valamit.
- Valószínűleg az átoknak már vége – következtetett Hermione, és meghúzta a fürdőköpeny zsinórját – és nem fogom többé zavarni a kedves anyukádat kellemetlen szagokkal. Elmegyek. Van Hopp-porod?
Draco nem szólt egy szót sem. Kifejezéstelen arccal bámult rá, és szemei baljóslatúan csillogtak, ami nyugtalanította Hermionét. Megborzongott.
– Mi van? – kérdezte.
- Nem hiszem, hogy elmész – mondta hirtelen Draco.
Hermione eltátotta a száját. – Tessék? Nagyon szeretnék maradni még a bájos kis szobádban Malfoy, de jobb dolgom is van annál, hogy cselédet játsszak egy olyan elkényeztetett kis kölyöknek, mint te vagy. HOL-VAN-A-HOPP-POR?
- Nincs hopp-por – válaszolta egyszerűen, a hangja rémisztően nyugodt volt. – A Malfoy kúria-beli kandallók nem csatlakoztathatók a Hopp-hálózatra egy Malfoy jelenléte nélkül. A kijáratokat és bejáratokat tizenhárom különböző átok és rontás védi, amelyeket csak egy Malfoy tud hatástalanítani. Nem tudsz belépni – vagy kimenni – egy Malfoy leszármazott nélkül.
Hermione döbbenete fenyegető dühnek adta át a helyét. – Akkor segíteni fogsz – mormolta vészjóslóan.
Draco baljósan elvigyorodott. – És ha nem?
Hermione közelebb lépett az ágyhoz. Élvezte, ahogy Draco szeme megrebbent, és lassan hátrébblépett. – Segíteni fogsz nekem – mondta, hangja sikoltáshoz hasonlított – vagy kényszerítelek.
Draco nyugodtan megrázta a fejét. – Elfelejtetted, kinek van kettőnk közül pálcája, Granger. – Megpöccintette a pálcáját, hogy ezt hangsúlyozza. – Ezenkívül, miből gondolod, hogy elmúlt az átok?
Hermione annyira megdöbbent a kérdés abszurdságától, hogy szótlanul állt néhány másodpercig.
– Talán még nem vetted észre – mondta – de nézd – emberi karok, emberi végtagok, emberi ujjak, és hiányzik az abnormálisan hosszú fül… úgy nézek ki, mint egy házimanó?
Draco felvonta a szemöldökét. – Nem mondanám, hogy egyetértek a fülek kérdésében, de egyébként nem.
- Na látod.
- De – vetette közbe Draco – Miből gondolod, hogy ember leszel holnap reggel is? Ki tudja… Lehetsz éjjel ember, nappal házimanó. Tudod néhány átok így működik – tette hozzá.
Hermione nem tudott mit mondani. Megpróbálta felfogni Draco szavainak súlyát, de sikertelenül.
Minden, amit Malfoy mondott, igaz lehet. Nem gyógyult meg… még. Még ha el is menne az Abszol útra, nem ismerné fel senki házimanóként…
Draco hangja visszatérítette a valóságba. – Emellett – mondta – ha az apám megtudná holnap reggel, hogy elmentél, megbüntetne, hogy elveszítettem még egy házimanót. - Sunyin és gonoszul vigyorgott. – És nekem igazán tetszik, hogy Roxfort legokosabb lánya a személyes szolgám.
- Nem vagyok! – mondta Hermione indulatosan. – És ha bármilyen kis esély is van arra, hogy holnap újra házimanó legyek, sem fogom követni a hülye parancsaidat. Már ideje, hogy rendesen bánjanak a házimanókkal – tette hozzá fújtatva. – Többé nem fogják szolgaként kezelni őket. Gondoskodom arról, hogy jogokat kapjanak.
- Jogok a házimanóknak? – Draco nevetésében majdnem leesett az ágyáról. – Az átok befolyásolta az agyadat, Granger? Mintha azt hallottam volna, hogy házimanó jogokról dumáltál az előbb.
- Igen, ezt tettem – mondta Hermione, és minden eltelt másodperccel egyre ingerültebb és türelmetlenebb lett. Megvetően nézett Malfoyra. – Persze, te ezt nem fogod megérteni. Egy érzéketlen és önző kölyök vagy, akit nem érdekel semmi csak önmaga. Sajnáltalak Malfoy, de az már elmúlt.
Draco elintézte az állítást egy legyintéssel. – Nekem jó így.
Mindketten csendesen álltak egy darabig. Hermione fortyogott dühében, Draco pedig igyekezett teljesen elzárkózni, és nem kimutatni az érzelmeit. Egyikük sem beszélt hosszú ideig.
Hermione leült egy bársonydíványra. – Akkor holnapig ébren maradok, köszönöm. Meg akarok győződni róla, hogy az átok elmúlt. – Figyelmeztető pillantást vetett Dracóra. – De ha ember maradok… segíteni fogsz nekem, hogy kijussak innen, Malfoy. Nem hiszem, hogy a szüleid értékelnék a tényt, hogy egy sárvérű boszorkány van a szobádban.
Draco meglegyintette a kezét, halványan mosolyogva. – Természetesen. Várni fogok veled. – Nem mondta, hogy mi történne, ha nem így lenne.
oooOOOooo
Néhány óra várakozás után Hermione álmosan feküdt a díványon, kezét a feje alá tette, és kibámult az ablakon. A csillagok fényesen sziporkáztak az égen, de a hold már halványult, és leereszkedett a sötét horizont felé. Hermione alig vette észre Dracót ahogy a szobában járkált, és nem figyelt egy üveg finom koccanására.
Egyszer csak megkopogtatták a vállát. Fölnézett, és látta, hogy Draco két serleget és egy átlátszó üveg vörös folyadékot tart a kezében.
– Vegyél – mondta csendesen, ahogyan beleöntötte a folyadékot a poharakba. – Ébren tart. Nem fogsz elaludni, amíg várod, hogy elmúljon az átkod.
Észrevette Hermione kétkedő, gyanakvó arckifejezését. – Ne aggódj – mosolygott. – Nem méreg. Nem lenne túl jó, ha egy halott lenne a szobámban. – És hogy bíztassa, töltött magának is az elixírből és ivott belőle egy keveset.
Hermione bizonytalanul belenézett a serlegébe, majd nagyot sóhajtva belekortyolt, és rögtön kellemes bizsergést érzett a tagjaiban. A vajsörhez hasonlított, de nem volt olyan erős íze. Mint ha bort hasonlítanánk sörhöz, gondolta.
Draco kényelmesen elhelyezkedett mellette a díványon, és nyugodtan kortyolgatta az elixírjét.
Hermione lassan észrevette, hogy milyen közel ülnek egymáshoz. Dracót ez szemlátomást nem zavarta. Hermione érezte, ahogy az elixír furcsa hatása végigfut a testén… Forróság öntötte el, és úgy érezte, mintha elektromos áram bizsergette volna végig a gerincét. Lassan odébb araszolt, és az érzés fokozatosan megszűnt.
Néhány óra csendes várakozás után a nap kibújt a hegyek mögül, fénnyel árasztva el az ibolyakék eget, elűzve a sötétséget.
Hermione lökést érzett a testében. Rémületére, a fehér bőre zöldes árnyalatot nyert, és érezte, ahogy egyre kisebbre megy össze. A haja visszahúzódott, mintha soha sem lett volna ott, és a fülei túlnőtték a szokásos méretüket.
Elborzadva nézett a kezeire, majd Draco sokatmondó félmosolyára.
- Jó reggelt Hattie – vigyorgott.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans