- Milyen szomorú. Ilyen fiatalon.

- Ne is mondd. És szegény Omi-kun. Úgy tudom nagyon közel álltak egymáshoz

- Oh, Omi-kun. Hogy vagy?

- Nagyon sajnáljuk. – Omi nézte két iskolatársát. Semmi rosszindulat nem volt bennük. Szomorúan bólintott egyet, majd ott hagyta a két fiút. – Nem lennék a helyében.

- Én sem. És Miu-chan, milyen helyes volt.

Nem akart már ott maradni, a többi diákkal. Az elmúlt két napban nem tudott másra gondolni, csak arra az éjszakára. Az előzményekre. A temetésen Miu édesanyja nem is sírt, de Omi tudta, hogy annyira maga alatt van az asszony, hogy a síráshoz sincs már ereje. Barátai is kerülik a témát, próbálnak úgy tenni, mint ha mi sem történt volna. De ott van a másik. A régebbi. Az is egy ilyen estén történt. Csak annyiban más, hogy akkor nem ő volt a gyilkos. Annyira elmerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, de a temetőnél volt, Miu sírjánál. Megállt. Nem mert odamenni. Még ha csapda volt is, és furmányosság áldozata lett, akkor is ő tette. Ő ölte meg Miut, a legjobb barátját. A sír előtt egy lány állt. Kezében egy csokor virágot tartott. Omi nem tudta, hogy ki az. A lány letette a virágot a fejfa elé, elmondott egy imát, majd elindult. Azonban amint megfordult, észre vette Omit. Nem szólt semmit, csak némán nézte a fiút. Megindult felé, majd elment mellette.- Sajnálom. – mondta. Omi döbbenten nézett utána. Mozdulni azonban nem mert. Miután az ismeretlen lány eltűnt, Omi erőt vett magán, és a sírhoz lépett. Nézte a virágot, majd a fejfába vésett betűket.

- Miu… sa… sajnálom. – térdre rogyott és csak zokogott és zokogott. Két nap óta most először.

Winds irodaház

- A legutóbbi akciónk sikeresnek bizonyult. – mondta Lisette íróasztala mögül. Elégedetten nézett maga elé, majd testőreire.

- A Weiss elég veszélyes szerintem. – dőlt hátra egy széken Horus. – Milyen tragikus. Két szerető szív egymás ellen fordul, és az egyik megöli a másikat. … Ráadásul úgy, hogy nem is tudnak arról, hogy egymás ellen harcolnak. – száját mosolyra húzta – azt hiszem írok erről egy dalt. ( megjegyzés: Biztos örülne neki Miu, hogy a kedvenc énekese ír a haláláról egy dalt.= Szörnyű!)

- Nagy sikere lesz. – nyugtázta Lisette. – modern kori Rómeo és Júlia.

- Nem is rossz ötlet.

- Mi lesz a következő lépés Lisette? – szakította félbe a beszélgetést Koya.

- Nagyon sok drogos van az utcán… akik mindent megtennének a következő adagjukért.- kezdte a doktornő.

- Értem. És hogy fogsz hozzá?

- Meg van hozzá a tervem. Ma estére mindet összegyűjtik, és elviszik a Kupolába.

- A Kupolába!?? – pattant fel ültéből Koya. Horus meglepve nézte ezt a reakciót.

- Igen, a Kupolába. – felete Lisette nyugott közönyösséggel.

- Értem. – Koya beletörődve ült vissza a helyére. Ezalatt Eiri nem szólt semmit, csak némán ült a helyén.

- Mi az a Kupola? – kérdezte Horus, Lisettere nézve.

- Majd meglátod. Szerintem tetszeni fog neked, és újabb ihletet kapsz a dalíráshoz.

- Már alig várom. – Hirtelen Eiri felállt, majd kisétált az irodából magára hagyva a társalgókat.

- Ne feledd! Este legyél ott. – kiáltotta utána Lisette. Eiri intett a kezével hogy értette, de nem nézett hátra, majd becsukta maga után az ajtó.

- Biztos benne, hogy ezt akarja?!

- Igen. Túl sokáig vártam, és ezalatt elszabadult a sarlatán.

- akkor ahogy megbeszéltük. – a két férfi kezet fogott egymással. – este minden eldől. – A fiatalabbik elköszönt, majd elment. Az ajtón nem sokkal ő utána egy fiatal, csinos nő lépett be.

- Áh, Manx. Itt van a következő mission adatai. Vigye el a fiúknak.

- Persia, megbízik ebben a férfiban?!

- Kénytelen vagyok. … Amúgy meg leellenőriztem. De azért csak figyeljenek rá.

- Rendben van.

Katy nézte a kéklő óceánt a sétányról. Rátámaszkodott a korlátra, és hagyta, hogy az időnként feltámadó szél megborzolja haját. Vitorlás hajók siklottak a vízen. Olyanok voltak, mint az égen úszó felhők. Gondolatai elrabolták, és ő nem ellenkezett. Lemerült. Szeme elsötétült, és előre meredt. – Az az éjjel. Tudhattam volna, hogy mi lesz. Hiszen minden kísérletnél valaki megsérül. … hmm. Milyen érdekes. Mennyire felkavart ez az egész. Végül is, annyi embert hagytam már meghalni, miért pont ez az eset kavar fel. … nem akartam, hogy ez történjen. Helyettünk harcoltak… igen… ez volt a baj. Nem vagyok más, csak egy …. – gondolataiból egy távoli hajó kültölése ébresztette fel. Szeméből kitörölte a könnyeket, és fejét oldalra fordította. A padon ott ült Omi-kun. Ahogy meglátta a szomorú fiút, szíve még jobban elfacsarodott. Egy darabig még nézte, majd elindult feléje. Leült mellé.

- Téged láttalak a temetőnél… - Omi ránézett.

- Igen. – felelte egy kis idő elteltével. – Mért mondtad, hogy sajnálod? – szemét rászegezte a lányra.

- Nem ismersz meg?

- Hogy?! Még soha nem láttalak!

- … áh! Felejsd el! – felelte gyorsan Katy. Omi vállat vont.

- Honnan ismerted … Miut? – Omi hangja remegő volt.

- Nem ismertem, csak látásból. – válaszolta Katy, majd felállt és elindult a kivezető út felé. Nem bírt már ott maradni. Omi nem tartóztatta vissza. – Helyettem halt meg. – Hallatszott messziről Katy hangja. A fiú erre felkapta a fejét. De mire felnézett, már nem volt sehol a lány.

- Hogy értette, hogy helyette halt meg?! – ekkor belenyilalt a felismerés. – Lady… Ladyes… Ladyes!! – kezét ökölbe szorította, szeme pedig gyűlölettől szikrázott.

Yohji kilépve a virágüzletből rágyújtott cigarettájára. Aya képes volt kiküldeni őt. Ahogy magában morfondírozott, az utca túloldalán meglátta Eirit a kocsijában. A nő ránézett. Yohji elmosolyodott, és elindult az autó felé.

- Mit szólnál egy kis kocsikázáshoz? – kérdezte Eiri. Yohji végig mérte, majd beszállt az autóba.

- Minek köszönhetem ezt a látogatást?!

- Beszélnünk kell.

- hct. Nekünk nincs miről beszélnünk. – Rágyújtott egy újabb cigire. – Mért?

- Eiri értette a kérdést, de nem tudott és nem is akart erre válaszolni. Yohji megunta a nő hallgatását.

- Mit akarsz tőlem!? – Eiri Yohji eme kérdésére lehúzódott az autóval és megállt.

- Szeretlek. – a férfi döbbenten nézett a nőre. Mindent kinézett belőle, csak ezt az egyet nem. Eiri maga sem értette hogy mért mondta ezt, mért érezte úgy, hogy ezt meg kell mondania.

- Szeretsz!!?? – Yohji hangja sértően gúnyosan csengett. – Nem hiszem. Különben is, egy ilyen nő szerelme senkinek sem kell. Legfőképeen nekem nem. – Eiri e bántó szavakra nem szólt semmit sem, csak beletaposott a gázba, majd egy üzlet előtt ki tette a férfit.

- Csak azt akartam, hogy tud. – szólt a férfi után. – És…. Ma este ne gyertek. A ti érdeketekben. – Ezután felhúzta a kocsiablakot és elszáguldott. Yohji csak nézte a távolodó kék pontot.

- hmm. Vajon hogy értette!

Weiss

- Pusztítsátok el a sötétség szülöteit. – a video kikapcsolt.

- Mindenki tudja a dolgát? – kérdezte Manx.- Ma este ezen a szigeten – mutatott a térképre- több száz ember élete kerülhet veszélybe, ha nem siettek.

- A ladyes keze benne van? – Omi hangja elszántan csengett.

- Igen. Napjaink egyik népbetegségévé vált a drog. A ladyes az emberek eme függőségét akarja kihasználni. Nem szabad, hogy több ember meghaljon.

- Nem fog. Ha rajtam múlik több ember nem hal meg az ármánykodásuk által. – Omi határozotságát senki sem vonta kétségbe. Érthető a fiú felindulása, hiszen a Ladyes miatt veszített el valakit.

- ma este… vajon mire célzott… Eiri. – Yohji elmerült a gondolataiban. – Minden esetre jobb ha résen leszek, és vigyázok a kölyökre. – szemét Omira vetette, akiből sugárzott a gyűlölet és a bosszúvágy. A sarokból Aya szintén Omit nézte. Megértette a fájdalmát, a bosszúvágyát, de még sem tudott száz százalékban a fiú mellé állni. Teste minden porcikája csak egyet kívánt. Ne legyen ott! A kedves ne legyen ott ma este!

Este

- Minden készen áll? – kérdezte Lisette Koyától.

- Igen. A drogosokat elhelyeztük a tartályokban.

- de ugye előbb aláírták a papírokat!?

- Igen. Ahogy előre láttad. Mindent megtennének a napi adagjukért.

- Hát persze. – zseinalitását egy mosollyal nyugtázta, majd a mellette álló ámuló Horusra nézett. – Na hogy tetszik a Kupola?

- Fantasztikus. Gyönyörű épület. Ez a hatalmas üveg csarnok olyan, mintha kristály lenne. Mi az ott középen? Ott fenn?.

- A Kupola lényege. Látod azokat a vezetékeket?

- Igen.

- azokon keresztül a drogosok szervezetébe vezetjük a kábítószerből kivont halucinogén anyagot. Lassan, hogy ne haljanak bele a több órás adagolásba. Ezután kulcs szavakkal bombázzuk az agyukat, ezzel is stimulálva őket. A Kupola nem más, mint az ott fennt. Az gyűjti össze a halucináció során keletkezett információkat, majd miután kiválasztotta a megfelelőket, bevezeti a személyes számítógépembe. Így egy adat sem vesz el, és csak én törölhetem ki. Ne érj hozzá! – kiáltott Hórusra.

- Mért ne? – húzta vissza a kezét a volt énekes.

- A tartályhoz csak Koya és én nyúlhat hozzá. A mi kézlenyomatunk van beépítve. Ezzel is kiküszöböljük az idegen behatolást.

- a weiss-re gondolsz?

- A Weiss-re, bárkire, aki bele akarna köpni a levesünkbe. És ha nem akarsz egy hatalmas áramütést kapni, akkor te sem nyúlsz hozzá.

- É… értem!

- Rendben. Ideje elfoglalnunk a helyünket. – Lisette alig hogy ezt kimondta, beszállt egy rejtett liftbe. Testőrei és az ott dolgozó tudósok követték példáját. A lift a Kupola tetejébe vitte őket. Onnan mindent jól lehetett látni. A művelet megkezdődött. A tartályokban egy-egy ember feküdt, a halucinogén folyadék pedig áramlott a testükbe. A Kupola alját ellepte egy kékesen világító folyadék, az információ. ( megjegyz.: a Kupola egy nagy kúp alakú átlátszó üveg tartály, ami az épület közepén található, fennt a falon.)

Váratlanul sötétség lepte el az épületet. A Tartályok és a Kupola működött, mert külön generátorról ment az áramellátásuk.

- Itt van a Weiss! – kiáltotta Lisette. A Ladyes tagjai leugrottak a földszintre ( megjegyz.: szép teljesítmény) felkészülve a harcra. Omi egyből felismerte azt, akivel beszélt. Neki futásból támadt, szuszanásnyi időt sem hagyva ellenfelének. Kent lefoglalta Eiri, Aya Koyával harcolt, míg Hórus Yohjival próbálkozott, de hamar csődött mondott. A férfi „elrepítette” a lányt, aki neki vágódott az egyik tartályt tartó állványhoz. Aya, ahogy Koya támadásait sikeresen kikerülgette, és viszonttámadott, fél szemével Omi és Katy harcát nézte.

- Emlékszem rád!

- Még jó.

- Helyetted halt meg. … Te ölted meg, igaz? – kiáltotta Omi. Aya hegyezte a fülét. Katy, egy csapást kikerülve válaszolt.

- Helyettem halt meg. … De úgy is veheted, hogy én öltem meg. – Omi kifogyott a dartsaiból, így elővette íjját, és majdnem pontos lövéseket adott le. Katy éppen hogy csak kikerülte őket.

- MEGHALSZ!!!!!! – kiáltotta Omi, majd célzott és lőt.

Ezalatt a szabaddá vált Yohji a tartályokhoz szaladt, látta az „alvó” embereket.

- NE ÉRJ HOZZÁJUUUUK!!!! – kiáltotta Eiri, majd faképnél hagyva Kent, Yohji felé rohant, hogy megakadályozza tettében. A férfi már majdnem hozzáért, amikor Eiri megérintette a vállát. Yohji összerezzent, és ostora a tartályhoz ért. Eiri észlelte a bajt, megfogta a fémostort, és ellökte Yohjit. Már nem tudta elengedni az ostort, és az áram gyilkos bővkörébe került. A férfi döbbenten nézte a nőt, ahogy villámok cikáztak körülötte. Ámulatából felocsúdva egy tárggyal megszűntette a tartály és az ostor között fellépő kapcsolatot. Eiri a szorításból szabadulva Yohji karjaiba zuhant.

- Eiri… EIRI!!!  - Szeretlek…. Csak azt akartam, hogy tud. …. Ne gyertek el ma este – Eiri…. – Yohji magához ölelte a nő testét. Arcát belefúrta annak hosszú hajába, és némán zokogott.

Koya messziről látta a történteket.- Horus még mindig eszméletlen, Eiri Yohji karjaiban fekszik élettelenül, Lisette biztonságos helyről nézi az egészet és Katy pedig… Katy – Omi célzott, lőt, és talált. Aya egy darabig félszemmel kísérte az eseményeket, majd teljesen az ellenfelére figyelt. De ahogy az egyszer csak megállt, Aya hátra nézett. Omi már nem lőt tovább, Katy pedig nekidőlve az üvegfalnak, lassan lejjebb csúszott. Mellkasából egy íj állt ki. Aya csak állt, szeme nem látott mást, csak a lassan lecsukódó pillákat, majd egy mozdulattal ott termett, letérdelt a lány mellé, majd Omira nézett. Indulataival nem bírt tovább, és egy hatalmasat behúzott a fiúnak. Kennek kellett lefognia a feldühödött Ayát.

- NEM Ő ÖLTE MEG!!! – kiáltotta a bíbor hajú férfi Ominak. – Látni sem akarlak. TŰNJ A SZEMEM ELŐL MIELŐTT MÉG MEGÖLLEK!!! – odarohant Katyhez, és karjaiba vette és felemelte. Indult volna kifelé, de ekkor feltűnt Lisette.

-Senki nem megy sehová! – a kezében egy kis távirányító volt, melyen megnyomott egy gombot. Amint megnyomta, a padlóból kiemelkedett egy-egy tartály, és az egyik Kent, a másik pedig Omit bezárta. – hmm. Nem is rossz. Kettő lelkileg összetört, a másik kettő pedig a kutatásom része lesz. – egy újjabb gombot megnyomva, a tarályok falából egy kis tű kilövelt, majd áramlani kezdett a halucinogén folyadék. Omi és Ken lassan elvesztették eszméletüket. Koya megdermedve állt, és nézte az eseményeket.

-Lisette… ez… ez volt a … terved!? – mondta magában, és a doktornőre nézett. Arcán kéjes vigyor ült ki, elégedett volt tervével. (megjegyz.: Lisette arcára ült ki vigyor)