Megtörik a jég Brian és Aya némán néztek egymásra. A férfi végül intett, hogy kövesse. Magabiztosan lépkedett a csapdák közti keskeny ösvényen. Mikor elég távol kerültek a szobától ismét szembefordult a fiúval. -Most pedig hallani akarom mik a szándékaid, és miért raboltátok el a lányomat… továbbá a neved is érdekelne. -Nos… a nevem Brian Crawford. Apám a környék leghíresebb bárjainak és kaszinóinak tulajdonosa… -És egyben a helyi maffiavezér. Folytasd! -Apa azt akarja, hogy John Duncan lépjen vissza a kormányzóválasztás indulói közül. Túl tisztességes, nem lehet megvesztegetni. És épp ezért nagyon népszerű. Zsarolni akarta Aya biztonságával. Én vagyok az egyetlen fia, ezért aztán általában rám bízza a banda kézbentartását a terepmunkákon. -Nem akarja bemocskolni a kezét… -morogta a férfi. Brian bólintott, majd folytatta. -Most is engem küldött, hogy ellenőrizzem a munkát. Azt mondta: nem lehet semmi gond, a célpont rokonságának nincsenek olyan irányú kapcsolatai, amik kellemetlenséget okozhatnának. Csak két dologról nem tudott: magáról és az érzéseimről. Eddig lehajtott fejjel beszélt, de ezt egyenesen a másik szemébe mondta: -Tiszta szívemből szeretem a lányát, és minden vágyam, hogy a feleségem legyen, de nem akarom belekeverni őt és a családját apám kétes ügyeibe, én viszont már nyakig benne vagyok. Nem lenne tisztességes velük szemben, ha… -Ezt itt és most felejtsd el! –szakította félbe Abessinian. –Én is így gondolkodtam, és az lett a vége, hogy ma reggelig arról sem tudtam, hogy Aya a világon van. Ugye te sem szeretnéd, ha az élet ismételné önmagát? Annyit kell tenned, hogy kiveszed az életed irányítását az apád kezéből, és mostantól a saját fejed után mész. Elismerem, nem könnyű, főleg ilyen háttérrel. De nem lehetetlen. Én tizenhat éve saját kezűleg végeztem a nagybátyámmal, aki megölte a szüleimet. Mikor megtudtam, hogy az az alak a rokonom, majdnem beleőrültem. De nem voltam egyedül. Az egyik társam, valamint Aya édesanyja mellettem álltak. Mára sokkal könnyebb lett elfogadnom. Neked legalább nem kell senkit a túlvilágra küldened. Brian csendben, elgondolkodva állt a sokat tapasztalt férfi előtt. Végül megszólalt: -Értem, és azt hiszem: igaza van. Nem hagyhatom, hogy emiatt elveszítsem Ayát. És ön? Mit tesz most, hogy tudomást szerzett róla? -Azt hiszem, megpróbálom végleg lezárni a múltat, és megnősülök. Épp ideje, azt hiszem. Nagyon remélem, hogy a továbbiakban nem találkozunk hivatalos ügyben… Nem örülnék, ha felkerülnél a célpontlistára. -Én sem… -Most menj! Én megnézem hogy van a lányom –nyújtotta a kezét. Ezután nem beszéltek többet. A fiú elment, Aya pedig elindult lefelé a lépcsőn. * Mikor belépett az ajtón társai kérdőn néztek rá, de ő megrázta a fejét és szó nélkül benyitott a kis szobába. A lány az ágyon ült felhúzott térdekkel, és azon gondolkodott, hogy milyen lesz ezután az élete. A hallottak alapján nem volt benne biztos, hogy lehetősége lesz megismerni az apját, azt pedig nem akarta, hogy nyom nélkül eltűnjön az életükből. Épp mikor nyílt az ajtó elhatározta, hogy beszél vele. Arra viszont nem volt felkészülve, hogy erre ilyen hamar sor kerül. Remélte, hogy lesz még egy kis ideje. Eleinte csak néztek egymásra. Egyikük sem tudta, mit mondjon. Végül Aya bizonytalanul felállt, majd tett egy lépést a férfi felé. Szeméből könny csordult ki. Apja kitárta a karjait, ő pedig zokogva rohant hozzá. -Jól van, kicsim… Most már minden rendben lesz. Senkinek nem engedem, hogy bántson –simogatta meg síró lánya fejét Ran. -Ugye nem mész el, apa? Ugye most már velünk maradsz? Hangja reménykedő volt, ugyanakkor bizonytalan. -Ne félj, nem hagylak el titeket. Ha anyád is úgy akarja, többé nem válunk el. -Köszönöm, papa. Tudom, hogy anyu is azt szeretné, hogy így legyen. Ha késik a csokor mindig kisírja a szemeit… mondjuk akkor is, ha megkapja, csak másért… -Mikor ezt mondta érezte, hogy apja megremeg. -Mostantól nem kell aggódnia. Hidd el, nekem is hiányzott az elmúlt években, de a munkám… -Megértem. Nem akartad veszélybe sodorni. Ran bólintott. -Remélem, neked nem kell keresztülmenned azon, amin neki. Brian rendes fiú, de az apja veszélyes ember. Félek, nehezen tud majd kiszabadulni abból a környezetből. –Hangja elgondolkodó volt. –Mindenesetre én megpróbálok segíteni neki –mosolygott Ayára. –Most viszont szedd össze magad! Ha kisírt szemekkel viszlek haza anyád halálra rémül… Kabátja zsebéből előhúzott egy zsebkendőt, és odaadta neki. A lány lassan megnyugodott. -Hé, öregem, nem akarom megzavarni a családi idillt, de nem szeretnék itt éjszakázni –szólt be Yohji az ajtón. -Mindjárt megyünk –válaszolt társa, majd Ayához fordult. –Rendben vagy? Ő bólintott, majd megszorította a kezét. Együtt léptek ki az ajtón. Mikor körülnézett azonnal az imént látott szőke férfin állt meg a tekintete. Az vigyorogva nézett vissza rá. -Kisasszony, ön még ilyen nyúzottan is csinosabb, mint a fényképen. Erre persze elpirult. -Yohji, ha bármivel próbálkozol, felszeletellek… -mordult rá Ran a barátjára. -Jól van, jól van… Már bókolni sem lehet? Komolyan mondom, már megint kezd előjönni a paranoiád… -Hagyjátok abba! –szólt rájuk Ken. –Kisasszony, örülök, hogy jól van. -Indulhatunk? –kérdezte Sena. A válasz mindössze egy fejbólintás volt. * Mikor odaértek a Duncan-villához Aya és Ran kiszálltak, majd elindultak az ajtó felé. Yohji megrázta a fejét és elmosolyodott, ahogy bizonytalan barátját nézte, aztán elhajtott. Apa és lánya bíztatóan egymásra néztek, mielőtt csöngettek volna. Glory nyitott ajtót. Aya azonnal a nyakába borult. Ismét kitört belőle a sírás. Ran csillogó szemmel nézte a családját. Mikor lánya megnyugodott kibújt anyja karjaiból, majd „Köszönök nagyapáéknak” kijelentéssel elindult befelé. Kettesben hagyta szüleit. Miután Aya eltűnt ők percekig csak nézték egymást. Glory nem merte levenni a tekintetét Ranról, attól félt: eltűnik, ha nem nézi. Végül odalépett hozzá, és ő átkarolta. -Azt hittem, nem látlak többé. Úgy hiányoztál… -suttogta. -Te is nekem. Ha hiszed, ha nem, hálás vagyok Crawfordnak ezért az akciójáért, mert így végre együtt lehet a családunk. -Ezek szerint ő áll az ügy hátterében… -Igen. De ne aggódj, több ilyen nem lesz. Brian tesz róla. -Brian? –emelte fel kissé az arcát a nő. Ran bólintott. -Attól tartok nem sokáig leszünk hárman. Aya hamarosan már máshoz fog tartozni. A sors fintora, hogy az illető Brad Crawford unokaöccse. Ne aggódj, rendes fiú… -… csak kissé kellemetlen a családi háttere –fejezte be helyette a mondatot Glory. -Mint ahogy nekem is. De ő ki fog mászni az egérfogóból; ha kell, magam húzom ki belőle. Előbb azonban még van egy kis dolgom… Ezekkel a szavakkal letérdelt a nő előtt. -Tudom, hogy nem vagyok szőke herceg, és nincs lovam sem, de szeretlek, és minden vágyam, hogy a feleségem légy… Hozzám jössz, Gloria Duncan? Glory szemei könnyektől csillogtak. Nem tudott megszólalni, így csupán bólintott, majd a férfi mellé térdelt és megcsókolták egymást.