2. fejezet

Mondta ki a számokat Rin. – és megérkeztek Kagoméék mögé egy kis huppanással. Rin érezte a rántást az egész testében, de mire szilárd talajon álltak, eltűnt a fájás. Kinyitotta a szemét. Sötét volt, csak a Hold világított. És akkor meglátta a harcoló Sesshoumarut. Michiyo letette őt a földre és azonnal futni kezdett. De erős kezek ebben megállították. Hátranézett. Michy fogta le őt. Nem engedhette, hogy megsérüljön. Mindketten odament a többiekhez.

-         Kagome. Kérlek vigyázz rá. A neve Rin. Sesshoumaruval utazik együtt.

-         Rendben. Vigyázunk rá. De kérlek! Állítsd le őket! Még a végén valaki meghal! – kérlelte őt Kagome.

-         Rendben. De eddig is ez volt a célom. Helyrerakom mindkettőjük eszét. – válaszolt Michy, közben megindult a harc felé. Út közben a kezeit összerakta és egy gömböt hozott létre, amit a magasba dobott, hogy világos legyen.

-         Nahát ezt hogy csinálta? – kérdezte Sango.

-         És azt mondta, hogy ez a kislány Sesshoumaruval utazik együtt. – mondta elképedve Kagome.

-         Igen. Rin, ugye Rin a neved? – kérdezte Sango.

-         Igen. – válaszolt a kérdezett félősen.

-         Mióta utazol együtt Sesshoumaruval? – kérdezte újból Sango.

-         Már régóta. Nagyon kedves velem. És mindig megment. – mondta Rin boldogan.

-         Lám-lám! Sesshoumarunak van szíve. Nem néztem volna ki belőle. – gondolkodott hangosan Kagome. – Na de mindegy. Vajon ki lehet valójában ez a Yamashita Michiyo?

-         Nem tudom. De ha végzett, megrohanjuk kérdésekkel. Rendben? – kérdezte Miroku.

-         Rendben. – helyeselt mindenki.

Eközben Sesshoumaru a legnagyobb támadását indította útjára Inuyasha felé. Nem érdekelte semmi, csakhogy elpusztítsa Inuyashát. Még csak Rin illatát sem érezte meg.  Michiyo Inuyasha felé tartott, akiben már semmi élet nem volt. A támadás kéken izzott. Michiyo tudta, hogy nem ér oda időben, hogy megmentse Inuyashát. Ezért teleportált. A Syouryuha elérte célját, de ő csak kinyújtotta kezeit és eltűnt bennük a támadás. Egyszerűen felszívta az erejét. Miután eltűnt a porfelhő, Sesshoumaru fél térdre, Inuyasha teljesen kiütve volt. Michiyón látszott, hogy nemsokára egy dühkitörés lesz, ehelyett legnagyobb megdöbbenésükre, Michy kinyújtotta a kezeit és a két kard, a Tessaiga és a Toukijin a kezébe repültek.

-         Ti ostobák! Öt percre hagylak magatokra és ti rekordidő alatt laposra, veritek egymást! Szégyen és gyalázat!  - Michy tajtékzott a dühtől. - Kagome, elengedheted Rint. Hadd fusson.

-         Rendben.  – Sesshoumaru csak most vette észre Rin jelenlétét. Örült a kislánynak, de ezt nem mutatta, csak Michy tudta.

-         Te jó ég! Inkább nem akarok szembetalálkozni a dühével. – suttogta Miroku Sangonak.

-          Jól beszélsz Szerzetes. Még Inuyasha sem tudja ilyen jól csinálni a dühkitöréseit. – válaszolt Sango.

-         Bizony, … – kezdett bele Miroku, de Michy félbeszakította.

-         Nagyon is tisztán hallottam mindent! – kiabálta Mirokuéknak. Miroku és Sango csak úgy lapítottak a helyükön. És erre még jön egy lapáttal Inuyasha ölni tudnék tekintete. Michy gyorsan megszabadult a két kardtól. A Tessaigát az egyik fába, a Toukijint a másik, ellenkező irányú fába hajította. Mind a kettő a gazdájához közel került.

-         A természetben hatalmas károkat tettetek. Ti ostobák. - sóhaj -  Nem figyeltek környezetetekre. - Eközben nem sok kellett, hogy felkeljen a Nap.

-         Rin. – elkezdett gondos, kimért lépésekkel közeledni a leányka felé – Emlékszel, hogy mit mutattam azon a helyen? – és felmutatja elrejtve a mutatóujját Rin felé.

-         Igen emlékszem. Megint megcsikizel? – kérdezte boldogan a gyermek.

-         Ha akarod. – szólt Michy és előhozta a kék indákat ezzel együtt örömet szerezve a kislánynak. Ezután visszamegy helyére, a mező közepére és a jobb keze mind az öt ujjából előcsalogassa indáit. Maga előtt tartja őket, és ott kígyóznak. Mintha valamit figyelnének, vagy érzékelnének. Erre mindenki kérdőn tekintett a lányra.

-         Mi van? – kérdezte értetlenül – Jaj. Bocsi. Na szóval ezek az indáim. Ha jobban szemügyre veszitek, az ujjaim előtt lévő derengésből hozom őket létre. Nagyon hasznosak. Mindent meg lehet velük csinálni. Ha sokáig nem használom őket, akkor az előhozataluk véres eredménnyel jár. El kezd vérezni a kezem. Érdekes. – Miután végzett teendőjével,   csak állt egyhelyben. A többiek, pedig tudták, hogy készül valamire. Ezért Sango mindenki helyett megkérdezte:

-         Mire vársz? – félősen kérdezte. Minden szem rászegeződött.

-         Nemsokára felkel a Nap. Arra várok. – felelte Michy, mintha a világ legegyszerűbb kérdésére felet volna. – És olyat mutatok, amit csak én tudok. Amit senki nem látott még.

Ezért jól figyeljetek halandók. Mert itt mindenki halandó. – Eközben Sesshoumarura nézett. Telnek a percek. Még mindig nem történik semmi. Eddig gondolkodott. Tudja, hogy talán kevesebb, mint két óra múlva felkel a Nap. Tehát még van ideje. Ezért odasétált Sesshoumaruhoz. Ő még mindig fél térdre volt ereszkedve, ezért Michynek le kellett guggolnia hozzá. Két tenyerét összerakta, lehunyta egy pillanatra a szemeit, végül egy 20 centi átmérőjű fehér gömböt hozott létre. Közben a ruhája meglebbent, mintha szél fújta volna. Aztán Sessh melléhez tette és elkezdte nyomni a gömböt a testbe. Sesshoumaru halványan felragyogott, aztán minden sebe eltűnt. Úgy érezte magát, mint még soha. Ereje teljében volt.

-         Ez egy gyógyító gömb volt. – kezdett bele magyarázatába Michy.- Az illetőhöz kell méretezni a gömb erejét. Hogy mekkora nagyságú gömböt képes a test elbírni, mennyi energiát képes befogadni és hogy milyenek a sérülései az illetőnek. – és végzett is a gyógyítással – És most jöhet Inuyasha, hogy… - de nem tudta befejezni, mert ledöbbent a látványtól. Sesshoumaru felállt az önelégült arcával és elkezdett nyugodt léptekkel közeledni Inuyashához. Közben készítette a kezét a támadáshoz. De csak egy lépést tudott tenni. Mert Michiyo teljes erejéből pofon vágta. (csak egy megjegyzés: ha Michiyo valakit pofon üt, az nagyon felidegesíthette. Ugyanis Michy pofonjai végzetesek is lehetnek. Aki kap az ütéséből, az Ég irgalmazzon neki!) Sesshoumarunak reagálni sem volt ideje. A madarak csak úgy repültek a fákról az ütés keltette hangtól. Rin is nagyon megijedt az ütéstől és persze Michiyótól. De ő rámosolygott kedvesen.

-         Te pofátlan, önző, hataloméhes, beképzelt youkai! Még most is csak a harcon jár az a csöppnyi eszecskéd? Te nem értesz a szép szóból? – dühöngött Michy – nagyon nagy sóhaj – Majd én megtanítalak a tiszteletre. Merthogy velem nem fogsz így bánni. Mindegy. – és elindult Inuyashához. Közben még hátraszól Sesshinek – Ne merj elmenni, mert beszédem van veled. Eközben kitárta elméjét Inuyasha felé.

-         Hogy lehet valaki ennyire önző? Na majd én meglágyítom azt  a követ, ami a szíve helyett van. – gondolkodott Michy.

-         Mi? Ki az? Megbolondultam volna? Már hangokat is hallok? – szólt kétségbeesetten Inuyasha. Ezt Michy tisztán hallotta az elméjében. Egy kis mosolyra húzta a száját.

-         Inuyasha! Én vagyok az. Most elmondok neked egy titkot.  – üzente. Eközben a többiek kezdtek suttogni mindenről, amit láttak. De legfőképpen Yamashita Michiyóról. Vajon ki lehet. Vagy inkább mi. Michy puhán ért földet Inuyasha mellett. Ő döbbenten nézett rá fájdalmas arcával.

-         Az egyik legjobb képességem az, hogy tudok olvasni mások gondolataiban. Mindenki nyitott könyv a számomra. De tudok kommunikálni is elmékkel. De ez nem mindenkinek adatik meg. Örülök, hogy az elméd be tudja fogadni a gondolataimat! – örvendezett Michy.

-         Nahát! Ez nagyon jó! És csak velem tudsz így kommunikálni? – gondolta Inu

-         Eddig igen. Csak veled. És most ugyan úgy meggyógyítalak, mint a bátyádat. De neked egy kicsit fájni fog, mert… - de nem tudta befejezni, mert Inu közbekotyogott.

-         Remélem nem fog ugyan úgy fájni, mint a pofon, amit Sesshoumaru kapott. – nevet.

-         Nem, nem fog úgy fájni!  - Michy rosszallóan néz rá. A többiek a nevetős arc felé fordultak.

-         Min nevethet Inuyasha? – futott ki a kérdés Kagome száján.

-         Nem tudom, de nekem nem tetszik. – válaszolt Miroku.

-         Szerintetek, mit akar mutatni Michiyo? – kérdezte Sango.

-         Szerintem nem ezt, az biztos. – mondta Kagome.

-         Valamit említett, hogy nem védjük a természetet, nem? – kérdezte Shippo.

-         De igen. Igazad lehet. – helyeselt mindenki. Most is ugyan azt csinálta Inuyashával, mint Sesshoumaruval.

-         Jobban vagy? – gondolta Michy.

-         Igen. Sokkal jobban vagyok. Arigatou. – gondolta Inuyasha.

-         Ugyan. Nincs mit megköszönnöd. Nekem ez a kötelességem. De most nagyon jól figyelj!

-         Jó, de elmondhatom Kagoménak, hogy ilyet tudok, tudunk? – kérdezte félénken Inuyasha.

-         Nem. Majd csak akkor, ha én megengedtem. – válaszolt Michy. Mind a ketten felkeltek. Inuyasha odament a többiekhez, és megmondta, hogy jól figyeljenek, mert kezdődik.