Találkozás

-Fiúk, nem láttátok Ayát?- kérdezte Omi a többieket.
-Reggel óta nem találkoztam vele. Talán a szobájában álmodozik a kis Gloriájáról. —Yohji már megint csipkelődő hangulatban volt.
-Igazán nem szép, hogy állandóan szekálod. Azon kívül veszélyes is. Emlékezz vissza, mi történt szerdán! —Szerda este Yohji a szokottnál is többet piszkálta Ayát, mivel rossz volt a kedve (egy lány kikosarazta), és így próbált tenni ellene. A vége az lett, hogy a „célpont” nekiesett. Még mindig nem gyógyult be az ajka. —Egyébként ma még nem láttam. Nézd meg fent. Ha ott sincs, akkor alighanem a városban van.
-Rendben. Kössz a tanácsot.
Omi azonnal a lépcső felé vette az irányt. Mikor felért észrevette, hogy Aya szobájának ajtaja nyitva van. Kopogott és bement. Észrevett egy az ágy mellett heverő papírlapot. Rossz érzése támadt, így felvette, hogy megnézze mi az. Beleolvasott. Mivel nem tűnt fontosnak letette az éjjeliszekrényre, de aztán szemébe ötlött egy név: Takatori. Ismét kézbe vette, és végigolvasta. Elállt a lélegzete. Az apjának volt egy húga. De vajon hogy került ez a levél Ayához, és mihez akar kezdeni vele? Úgy érezte: azonnal beszélnie kell vele. A levelet szorongatva átrohant a saját szobájába, felvett egy dzsekit és lerohant a földszintre.
-Elmentem megkeresni Ayát —szólt be az üzletbe, aztán elrohant. Csak ment az orra után, míg meg nem találta.
Aya egy padon ült a közeli parkban. Térdére könyökölt, fejét a kezein nyugtatta. Próbálta ismét összerakni széthullott életét. Nem vette észre barátját, csak mikor az a vállára tette a kezét.
-Mit akarsz? —kérdezte tőle.
A fiú szó nélkül előhúzta a levelet a zsebéből.
-Nem akarok erről beszélni… -mondta rekedten.
-Pedig muszáj lesz elmagyaráznod, mert addig nem hagylak békén —felelte Omi. —A fenébe is, Ran, mi ez az egész?! Hogy került hozzád ez a levél? Válaszolj! —tört ki végül.
Aya elfordította a tekintetét.
-Ezt a levelet a nagyanyám írta anyámnak.
Hangját alig lehetett hallani. Omi szemei elkerekedtem. Egy percig csak csendben nézte a másikat.
-Mióta tudod? —kérdezte végül halkan, mialatt leült a padra.
-Egy-két órája. Mióta elolvastam azt… -mutatott a levélre. Aztán lassan beszélni kezdett. —Glory Duncant kölyökkorom óta ismerem. Osztálytársak voltunk, és jó barátok. Biztos akartam lenni benne, hogy jól van, ezért ma délelőtt ellátogattam hozzájuk. Persze nem mint Ran Fujimiya, hanem álruhában. Kapóra jött, hogy anyám abban a házban nőtt fel, mint ahogy a nagyanyám is. Végigjártuk a házat. A levelet tegnap találta az egyik szekrényben. Azt tervezte, hogy felkeresi a címzettet. Anya ugyanis sosem kapta meg. Ha elér hozzá, talán még ma is élnének a szüleim, a húgom pedig nem lenne kómában.
-Sajnálom.
Ezután lehajtott fejjel ültek egymás mellett. Aya végül felállt.
-Vissza kéne mennünk. A fiúk így is harapósak lesznek.
Omi bólintott, felkelt és elindultak. Egy darabig csendben mentek, de mielőtt befordultak volna a virágüzlet utcájába Omi megszólalt:
-Azért én egy kicsit örülök ennek. Így legalább van valaki a családban, akit nem gyűlölök…
Aya halványan elmosolyodott.
-Köszi, ez megnyugtató. Azért, ha lehet, a fiúknak erről egyelőre ne szóljunk. Az az idétlen Yohji halálra szekálna —felelte szárazon. Ezen Omi elvigyorodott.
-Így is halálra fog szekálni, csak mással —felelte, és oldalba bökte unokabátyját. Aya elfintorodott, de mire beléptek a bolt ajtaján ennek nyoma sem volt az arcán.

*

Nem sokkal azután hogy Omi elviharzott az üzletben elszabadult a pokol. Az iskolákban véget ért a tanítás, így fiatal lányok százai özönlötték el az utcákat és a boltokat. Ken és Yohji megpróbálták tartani a frontot, de egyre idegesebbek lettek. Egyszer csak egy nagyobb csapat lány jött be az ajtón. Kennek összehúzódott a szemöldöke, mikor felismerte köztük Gloria Duncant. Egy gyors pillantás társára elég volt, hogy lássa: ő is észrevette. A többiek törzsvevőnek számítottak. Másodéves egyetemisták.
-Üdvözlöm önöket, hölgyeim. Mivel szolgálhatok?
A hang ismerősnek tűnt Glorynak.
-Egy csokor liliomot kérek. Tíz szálat, ha lehet. Glory-channak névnapja van, úgyhogy ne mondd ki hangosan az árát! —szólalt meg az egyikük, majd körülnézett. —Hát Omi-kun és Aya-kun? Csak nem randijuk van?
Glory enyhén elsápadt. Már tudta hol hallotta.
-Egy fenét. Aya felszívódott, a kölyök meg őt keresi.
-Kár. Pedig biztos, hogy Aya-kun tetszett volna neked —fordult Gloryhoz. —Egyszerűen szívdöglesztő a vörös hajával és szürke szemeivel. …s majdnem olyan magas, mint Yohyi-kun.
Yohji elvigyorodott. Világosan látta, hogy a lány flörtölni akar vele. Belement a játékba. Ezalatt Ken aggódva figyelte Gloryt. Sejtette, hogy a lány rájött mi a kapcsolat a Weiss és a Kitten’s House közt. Mikor Aya leírását hallgatták észrevette, hogy ajka egy nevet formál: Ran… Alig észrevehetően megremegett, szeme visszafojtott könnyektől csillogott.
Ebben a pillanatban nyílt az ajtó: Omi és Aya megérkezett. Glory odanézett és hangtalanul összecsuklott. Yohji épphogy el tudta kapni, mielőtt földet ért.