II. Fejezet- A régi barát

Seto Kaiba a történteken gondolkozott, miközben ókori énje mellett kisétált a palotából. Azonban amint kilépett, elfelejtette minden gondolatát, magával ragadta a látvány. Kőházak között sétáltak itt-ott feltűnt egy-egy pálmafa. Az utcák tele voltak emberekkel, a piacon árusok álltak. Gyönyörű ékszereket, istenszobrokat, ruhákat és egzotikus gyümölcsöket kínálgattak. Kaibat magával ragadta a forgatag. Az ókori Egyiptom. Maga a palota, ahonnan kijöttek büszkén magasodott a többi épület fölé. Fensége a fáraó dicsőségét hírdette.

Priest Seto azonban nem állt meg nézelődni. Néhány ember felismerte és mélyen meghajolt előtte, de Seto velük sem törődött. Csak ment tovább. Egy sötét sikátor mellet haladtak el éppen, amikor hangot hallottak:

-Seto! – valaki alig hallhatóan suttogott a sikátorban. Mindkét Seto odafordult: egy köpenyes alak körvonalai rajzolódtak ki a sötét sikátorból. Priest Seto körülnézett. Amikor megbizonyosodott róla, hogy senki sem figyeli, belépett a sikátorba, nyomában Kaibaval. A köpenyes alak intett, hogy menjen még beljebb. Amikor már olyan messze voltak, hogy alig hallották az utca zsivaját, a köpenyes megszólalt:

- Itt jó lesz.- Kaiba most már tisztán hallotta a hangját, egy nő volt. A fiú a papra nézett de az csak állt és szemében furcsa fénnyel figyelte a nő köpenyes alakját. A nő hirtelen ledobta a köpenyt. Kaiba ránézett és elámult: nem is nő volt, inkább egy kislány. Úgy 16-17 év körüli lehetett, alacsony volt és törékeny. Hosszú barna haja a derekát súrolta, néhány kósza tincs a homlokába hullott, félig eltakarva az arany homlokdíszt. Ruházatán látszott, hogy a családja tekintélyes vagyonnal rendelkezik. Sötétkék szemét le sem vette Priest Setóról. Egy ideig csak nézték egymást, aztán a lány odarohant a paphoz és szorosan átölelte.

- Úgy örülök, hogy itt vagy. –suttogta és szemében könnyek csillogtak.

- Mi történt? –kérdezte a fiú és lefejtette a nyakáról a lány kezeit. – Azt üzented, hogy jöjjek ide, de legyek nagyon óvatos. Mi a baj, Núbia?

- Atem veszélyben van.

- Micsoda?

- Egy Tark nevű férfi összeesküvést szervez, a trónt akarja.

- Tark?

- Ühüm. Ismered?

- Annyit tudok róla, hogy Egyiptom egyik leggazdagabb családjából származik, a fáraó rokonai.

- Igen. Most itt van és Atem életére tör. Azt hiszem megunta, hogy „csak” gazdag családból származik. Ő akar lenni a fáraó.

- Te honnan tudod mindezt?- Seto gyanakodva figyelte a lányt. Núbia lesütötte a szemét. Leült a földre a fal mellé, kezeit a térde köré fonta. Nem szólt semmit. Seto melléült, de nem nézett a lányra.

- Szóval? – kérdezte.

Núbia alig hallhatóan válaszolt, mintha a sírás fojtogatná: -Tark……Tark a vőlegényem.

- Tessék?!- Priest Seto meglepődve nézett a lányra, Kaiba pedig egyre kíváncsibb lett. Mindeddíg azzal volt elfoglalva, hogy juthatna vissza. Most azonban, mióta meglátta Núbiát már nem volt olyan sürgős. Furcsa érzés járta át. Mintha ismerné valahonnan. Valahonnan nagyon régről. „Hát persze! Ha ez a pap én vagyok, vagyis voltam, akkor ismernem kellett Núbiát.” Gondolatait a lány hangja szakította félbe:

- Úgy egy hónapja Tark megjelent a házunkban és megkérte apámtól a kezem. Apa szerint jól nevelt, jó családból való, nagyon kedves és udvarias. Nekem egy cseppet sem tetszett az ötlet. De anya és apa olyan boldogok voltak. Ezért beleegyeztem. A múlt héten Tark és én a városban sétáltunk. Ami azt illeti tényleg nagyon kedves volt velem. Aztán néhány fura fickó odajött és beszélni akart Tarkkal. Ő azt mondta van egy kis elintézni valója, maradjak és várjam meg ott. Hát eszemben sem volt! – Núbia hangja most egy sértett kislányéhoz hasonlított. Seto elmosolyodott. Jól ismerte ezt az akaratos kislányt. Núbia folytatta. Ismét halk, komoly hangján: - Utána mentem és hallgatóztam. Akkor tudtam meg, hogy Tark sereget szervez, hogy megtámadja Atemet. Nagyon megijedtem, de nem akartam, hogy Tark észre vegyen. Visszamentem oda, ahol Tark hagyott. Próbáltam természetesen viselkedni, de valamit észrevett rajtam, mert utána nagyon furcsán viselkedett velem. Mindenhová követett, figyelt. A palotába nem mehettem, rájött volna, hogy mindent tudok és elmondtam Atemnek. Aztán sikerült üzennem neked. Egy szolgálom elterelte a figyelmét, hogy eljöhessek találkozni veled. Figyelmeztetned kell Atemet!

A pap nem válaszolt, a gondolataiba mélyedt. Aztán végre megszólalt:

- Rendben. Visszajössz velem a palotába!

- Nem lehet. Akkor Tark rájön, hogy mindent elmondtam. Apám semmit nem tud az egészről. Tark még mindig nálunk lakik. Nagyon féltem a szüleimet, Seto. Nem mehetek veled.

- Én meg téged féltelek.- Kaiba meglepődött. Seto hangja olyan őszintén és lágyan csengett. Kaiba el sem tudta hinni, hogy így is tud viselkedni. Eddíg kemény volt és határozott, mint Ő. De most mintha félne. Tényleg félti Núbiát.- Nem maradhatsz itt. Mostanra már biztosan rájött, hogy átverted.

Núbia Seto szemébe nézett és bólintott:

- Igazad van. Veled megyek.

Időközben besötétedett, de ezt csak akkor vették észre, mikor kiléptek a sikátorból. Núbia ismét magára vette köpenyét és elindultak a palota felé. Seto nagyon óvatos volt. Végül sikerült észrevétlenül bejutniuk a palotába.