AZ OPERAHÁZ FANTOMJA
Christine: Eljő és énekel álmom ködén... Fölzeng és hív egy hang, s e hang övé... Álom és ébrenlét mezsgyéjén jár, a Fantom, kit az Operaház rejt, itt vár reám...
Fantom: Hát jöj és énekelj együtt velem... Torz bűvöm fogvatart, bárhol leszel... Pillants a lelkedbe, és engem látsz... a Fantom, kit az Operaház rejt, itt vár reád...
Christine: Ki arcod látta már, holtáig fél... Álarcod én vagyok...
Fantom: S e hang enyém...
Együtt: Lelkünk és hangunk így, ím eggyé vált... A Fantom, kit az Operaház rejt, itt vár reám / reád...
Fantom: Száz látas képzeted most mind kigyúlt... Titkom már rég tiéd...
Christine: Kísért a múlt...
Együtt: Zord árnyak sűrűjén az éj leszállt... A Fantom, kit az Operaház rejt, itt vár reám / reád...
Fantom: Énekelj, ó Angyala a Zenámnek! Még! Énekelj nekem!
Christine: Ő hív... A Fantom az, ki szólít...
Fantom: Énekelj, Angyala a Zenámnek! Énekelj! Énekelj!
AZ ÉJ ZENÉJE
Fantom: Jöjj hát! Lépj át a vágy és bűvölet ajtaján! Égi hang, gyere töltsd meg a lelkemet fénnyel, dallal! Fáklyák fényén lásd, mit nem látott senki még! Járd be bánatom rejtekhelyét! Jöjj és ámulj, ha fölzeng a föld és az ég. Ó és minden egy dalt zeng.
Távol, mélyben, rejtett út ködében zúgó csermely, csónak ring a szélben. Terhüket lerázzák a lomha léptű órák...
Tűnő fényben szárnyat bont az éjjel, Fölzeng minden bűvöt rejtő éden. Holdfény mossa arcod és elvész mind a gond, mely a napvilágnál kínzón rád talált, most hallgass, míg az éj zenéje száll.
Álmot látsz, hunyd le szemed, s lelked megtisztul! Csábít, hív, vár a boldog messzeség! Szárnyra kél lelked, könnyű, mint a szél... Ott jársz most, lásd, hol senki nem járt még.
Lágyan átfon, érintése bársony. Hallgasd! Érezd! Tárd ki szomjas lelked! Képzeleted útján egy messzi-messzi táj. Hagyd, hogy elragadjon, miért is harcolnál? Csak álmodj, míg az éj zenéje száll.
Jöjj, hisz vár rád egy ismeretlen, boldog föld! Nézd, a múlt szertefoszló köddé vált. Élni vágysz, s félsz, hogy elpusztít e vágy... Álmod hív, és így jutsz el hozzám.
Lázas, szédült, édes érintéssel érints engem, ajkam szomját oltsd el! A létezés csak álom, ha bűvös dallam szól. És e földöntúli áldott boldogság mind tiéd, míg az éj zenéje száll.
E földöntúli áldott boldogság mind tiéd, míg az éj zenéje száll...
KÍVÁNOM, HOGY ÚJBÓL VELEM LÉGY
Christine: Társ voltál - a bajban barát; minden voltál, apám. Árnyak közt - egy teljes világ; mely összetört, s jaj, nincs már!
Kívánom, hogy újból velem légy; vágyom rá, bús gyermekként! Álmodnom kell - álmodni még; s itt leszel tán, mint rég...!
Kívánom a hangod melegét; pillantásod rejtelmét! Álmaid szép, merész hitét nem őrzi más, csak én.
Síri táj - halk lélekharang; dermeszt, fojt a sötét! Márványarc - mind baljós, rideg; Te jó voltál és gyöngéd...
... Hány hosszú év, hány könnyes éj! Mért kísért még a múlt?
Kívánom, hogy újból velem légy; hogy megbocsáss - hogy búcsút végy! Feloldoznál minden kötést; erőt adnál, s reményt...
... Békét, menekvést, fájó évektől...! Mondd, hogy feledni kell, és nincs több könny!
És búcsúnk már nem fáj... |