|
A SZÍNPAD HÁTULJA
(Az előző helyszínt látjuk hátulról. A nagyfüggöny leeresztve. RENDŐRÖK, DÍSZLETMUNKÁSIK rohannak be pánikban. Itt van még ANDRÉ, FIRMIN, RAOUL, MADAME GIRY, CARLOTTA és MEG.)
ANDRÉ
Istenem... Istenem... Istenem!
FIRMIN
Végünk van, André! Végünk!
CARLOTTA
Mi történt? Umberto! Drágám! Szerelmem! Hát ki tette ezt?
(Hisztérikusan rátámad ANDRÉra.)
Maga! Hogy engedhette ezt meg?
FIRMIN
Függöny! Függöny!
GIRY (RAOULnak)
Monsieur le Vicomte! Monsieur le Vicomte! Jöjjön velem! De ne feledje, a kezét tartsa mindig szemmagasságban!
MEG
Így, Monsieur!
RAOUL
De hát miért?
GIRY
A Pandzsáb lasszó, Monsieur! Először Buquet, most Piangi!
MEG
Veletek megyek én is!
GIRY
Nem. Itt maradsz!
(RAOULnak)
Tudom, hol vannak.
RAOUL
Bízhatok magában?
GIRY
Bíznia kell! Jöjjön, Monsieur, tegyen mindent úgy, ahogy mondom. De siessünk, mert túl késő lesz...
8. jelenet
A FÖLDALATTI LABIRINTUS
(A FANTOM és CHRISTINE a csónakkal átszelik a földalatti tavat.)
FANTOM (Tombolva evez.)
És most itt, újra űzött vadként bujkálva,
börtön mélyére lökve. Mit remélsz?
Poklom vár, újból elnyel most az éj!
Érdekel, hogy miért száműztek
a poklok poklába?
Nem halálos bűn az ok,
csak egy undorító, gyűlöletes arc!
(Meghallja az üldöző tömeg hangját és visszalép.)
KÓRUS (Kintről)
Most el kell kapnunk!
Nem lesz irgalom!
FANTOM
Gyűlölség vár mindenhol.
Futnom kell, és bujkálnom.
Együttérzést, egy jó szót
embertől még nem kaptam.
Christine, Christine...
Miért? Miért...
(Eltűnnek. RAOUL és MADAME GIRY jelennek meg a hídon a tó fölött.)
GIRY
Vigyázz! Lassan, óvatosan járj...
RAOUL
Lassan, óvatosan járj...
GIRY
Ott lakik, Monsieur! A tó túlsó partján! Én nem merek tovább menni!
RAOUL
Madame Giry, köszönöm.
(MADAME GIRY visszafordul. RAOUL lenéz a vízre, leveszi a zakóját és beugrik. A FANTOMot üldöző tömeg megjelenik a legfelső szinten. Lefelé jönnek a tóhoz, pislákolnak a lámpáik.)
KÓRUS (Kintről)
Vigyázz! Lassan, óvatosan járj...
Most el kell kapnunk!
Nem lesz irgalom!
Végezzük ki!
Gyilkosnak nem jár más!
Egyszer és mindenkorra pusztuljon!
Rettegtünk évekig, ebből elég!
Az Operaház Fantomja, a rém
meghal ma még!
Ez ő! A Fantom erre bujkál...
(Visszafordulnak, másik utat keresnek a tóhoz. A padlóból kiemelkedik az orgona, a csónakot már nem láthatjuk. Feltűnik a búvóhely többi része is.)
Itt jár, a Fantom erre bujkál!
9. jelenet
A BÚVÓHELY
(A FANTOM jön, maga után vonszolva CHRISTINE-t. Belöki az orgona elé. Leküzdve félelmét, a lány szenvedélyesen megszólítja.)
CHRISTINE
Most, hogy csillapult a vérszomjad,
most jövök én?
(Nincs válasz.)
Tőlem várod talán a hús gyönyörét?
FANTOM
A sors kényszerített, hogy gyilkoljak én!
És az volt, mi elzárt a gyönyörtől is.
Az arcom a vétkes, mi rontást hoz ránk!
Egy ocsmány arc, mi egy anyának is sok volt!
Rám se nézett! Pólyába se burkolt!
Késő sírni már!
Fordulj meg, és lásd, mi vár!
Nézd csak!
Mától fogva így élsz majd tovább!
(Megint a tükörképeket mutatja meg neki. A tükörben a FANTOM és CHRISTINE látható esküvői ruhában. CHRISTINE hűvös nyugalommal a FANTOM arcába néz.)
CHRISTINE
Az arcod rég nem tud megrémíteni.
A lelked torz, és ez sokkal jobban fáj!
(Döbbent csend. A FANTOM hirtelen megérzi RAOUL jelenlétét.)
FANTOM
Várj! Jó hírem van: vendégünk lesz!
CHRISTINE (Meglátja RAOULt az oldalsó rács mögött.)
Raoul...!
FANTOM (Gúnyosan meghajol RAOUL előtt.)
Ó, Monsieur, ön itt! Milyen megtiszteltetés!
Úgy vágytam már rá, hogy lássam önt!
S hogy ez milyen öröm, arra nincs kifejezés.
RAOUL (A rácsokba kapaszkodva könyörög.)
Kérem, engedje szabadon!
Kérem!
Nem sajnál senkit?
FANTOM
Hát szerelmes a fiatalúr!
CHRISTINE
Hiába minden...
RAOUL
Hisz látja,
szívemből szeretem Christine-t!
Szánjon meg minket!
FANTOM
Hát szánalom az nekem se jut!
RAOUL
Christine! Christine!
Engedje látnom!
FANTOM
Várva várom!
(Egy intésére a rácsok felemelkednek. RAOUL berohan.)
Nos, Monsieur, Isten hozta!
Tán csak nem hitte, hogy bántom őt?
Az ön bűnéért miért fizessen meg más?
(Fogja a Pandzsáb lasszót, és mielőtt RAOUL megmozdulhatna, a nyakába veti. A kötél végét elengedi, az rejtélyes módon a levegőben marad. Gúnyolódva beszél RAOULhoz.)
Rendelj hintót, gyors lovat!
Vigyázva, lassan és óvatosan járj!
Nem ment meg téged senki,
hacsak nem Christine...
(A lányhoz fordul.)
Add nekem szívedet!
Ennek árán mentsd meg őt!
Ha nemet mondanál,
rá kínhalál vár!
E kettő közt dönts!
Innen már nincsen visszaút!
CHRISTINE
Csak szánalommal néztem eddig rád,
de ez most gyűlöletté vált!
(A végső összecsapás. Pillanatnyi néma szünet után RAOUL töri meg a csöndet.)
RAOUL
Az én hibám!
Bocsáss meg, Christine!
Csak érted tettem,
és hiába minden!
CHRISTINE (A FANTOMra néz, de magának mondja.)
Egy bálvány voltál,
s porrá zúztad ma,
és ezzel minden közös
álmunk meghalt.
FANTOM (CHRISTINE-nek)
Túl késő megfordulni!
Könyörgéssel nem mész sokra!
RAOUL (CHRISTINE-nek)
Válaszd őt,
hisz nékem úgyis végem!
FANTOM
Túl késő, hogy szembeszállj!
Hiába harcolsz...
RAOUL
Dönthetsz bárhogy,
nem győz más, csak ő.
FANTOM
Mert bárhogy döntesz,
nem győz más, csak én!
Döntsd el, hogy hozzám jössz vagy sem,
hogy meghal kínok közt, vagy él!
RAOUL
Miért vársz el tőle színlelt érzést?
CHRISTINE
Angyali Hang!
FANTOM
Túl késő, hogy visszalépj!
RAOUL
Mondj nemet!
Christine, kérlek!
CHRISTINE
Ó, miért nincs benned...
FANTOM
Ütött az órád!
RAOUL
Ne dobd oda magad,
csak hogy éljek!
CHRISTINE
... szánalom és jóség?
FANTOM
Most rajtad múlik:
élet vagy halál?
RAOUL
Teérted tettem, hidd el!
CHRISTINE
Angyali Hang...
FANTOM
Már nincs rá mód, hogy meghátrálj!
CHRISTINE
Durván becsaptál,
s én vakon bíztam benned...
(Villanásnyi szünet. A FANTOM hűvösen CHRISTINE-re néz.)
FANTOM
Fogytán a türelmem. Válassz!
CHRISTINE (Előbb halkan, majd egyre erősebb érzelemmel.)
Magányos árnyék az éjben,
balsorsod börtönbe zárt.
Az ég engem küldött, hogy meglásd,
van, ki gondol rád.
(Nyugodtan szembenéz vele, és hosszan szájon csókolja. Hosszú ölelés. RAOUL borzalommal vegyes csodálattal nézi. A pillanatot a közeledő tömeg zaja töri meg.)
KÓRUS
Most el kell kapni őt!
Nincs irgalom!
(A FANTOM megfog egy égő gyertyát, és RAOUL fejéhez tartja. Feszült pillanat... majd a kötél magától lehullik.)
FANTOM (Lemondóan)
Vidd őt! Menj! Győztél! És vissza se nézz!
KÓRUS
Ki ez a vérszomjas, kegyetlen lény?
Jobbat nem érdemel: pusztuljon el!
Bosszuld meg Piangit!
Bosszuld meg Buquet-t!.
Rettegtünk évekig! Ebből elég!
A Fantom, ez a gyűlöletes lény
meghal ma még!
FANTOM
Hagyjatok itt és tűnjetek el!
Hamar! Menjetek gyorsan!
Ott a csónak, vigyétek!
Menjetek már!
És felejtsétek el, amit láttatok itt!
Mit állsz? Mi álltok még itt?
(RAOUL és CHRISTINE elindulnak a csónak felé. A FANTOM gúnyosan nézi a kezében lévő maszkot. A zenélő doboz megszólal, és a "Maszkabál" dallamát kezdi játszani.)
Maszkabál!
Papír álarc, kavalkád.
Maszkabál!
Arcod rejtsd el,
így senki rád nem ismer.
(CHRISTINE visszaszalad, leveszi az ujjáról a gyűrűt, és a FANTOMnak adja.)
Szeretlek, Christine!
(A lány elmegy, a FANTOM felhúzza a gyűrűt.)
CHRISTINE (RAOULnak a távolodó csónakban, hátra sem pillantva, a színpad mélyén, félhomályban.)
Válassz társadnak
míg élsz s míg élek!
Kérj, s én nem hagylak el
soha már!
RAOUL
Szólíts kedvesednek...
EGYÜTT
...most és mindig!
FANTOM
Amíg élsz, a hangom elkísér!
Rám nem vár más, csak
szótlan, néma éj.
(A FANTOM lassan magára teríti a köpenyét. MEG tűnik föl, észreveszi a színpad közepén álló hatalmas köpenyt, bátorságot gyűjt és lerántja. A FANTOM eltűnt, hátrahagyva fehér maszkját és egy szál rózsát. A lány borzongva érte nyúl, és apró kezébe veszi az álarcot és a rózsát.)
VÉGE | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
