Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2004 (első kiadás)
Fordító: Bihari György
Eredeti cím: The Dark Tower. Wolves Of The Calla
Oldalszám: 838
Ára: 2200 Ft

Óz kastélyát maguk mögött hagyva, a kis társaság tovább folytatja útját a Sugár mentén, a Setét Torony felé. Több hetes gyalogtúra után furcsa dolgok történnek.
Egy furcsa növény elfogyasztása után Eddie és Jack a Révülés állapotába kerülnek és a mi New Yorkunkban „kötnek ki”. Ebben azonban nem sok köszönet van; a Sombra Corporation rá akarja tenni a kezét Calvin Tower utolsó városi ingatlanjára, arra a telekre, ahol a Rózsa él.

Susannah terhes, de ennek jeleit csak Roland veszi észre. A gyermek azonban Eddie-é, azé a démoné, aki Jake elhívásakor ejtette teherbe a nőt. Mindez egy új személyiség felbukkanásával jár. Felszínre kerül Mia, aki bármire képes a gyermekért, és egyre többször veszi át az irányítást a nő teste felett.
Ráadásul valakik hőseink nyomába szegődnek, de nagyon nem akaródzik nekik felfedni kilétüket.

Calla Bryn Sturgis furcsa hely. A családok bővelkednek gyermekáldásban, de az anyák szinte kivétel nélkül ikreknek adnak életet, ezért az egykék rendkívüli kivételnek számítanak. Csakhogy a városka lakói nagy bajban vannak.
Emberöltőnként egyszer felbukkannak a Farkasok, és elrabolják az ikerpárok egyik tagját, majd ezek a gyerekek később debil óriásokként térnek vissza szüleikhez. Most azonban betelt a pohár, a gazdák jelentős része szembe akar szállni a rémségekkel.
Ráadásul az a hír járja, hogy négy harcos közeledik a város felé, akiket sikerülhet rávenni arra, hogy segítsenek a harcban.

King tovább folytatja különös western/fanatsy történetét. A Callai farkasok leginkább valamilyen furcsa, A hét mesterlövész-szerű történetre emlékeztet. Adott egy viszonylag nagyszámú, ám tehetetlen emberi közösség valamilyen gonosz dologgal szemben, aztán hirtelen a semmiből felbukkan egy kicsiny felmentő sereg; összefognak, és közös erővel szállnak szembe a sötétség erőivel.
Persze ez csak az egyik szál, a leglátványosabb, az, amelyikkel ehetőbbé válnak az igazán lényeges részek: Callahan atya felbukkanása, a Rózsa problémája, Susannah/Mia terhessége. Ezekhez képest a Farkasok csak a köretet jelentik.

Mégsem róhatjuk fel ezt negatívumként Kingnek, pláne nem orrolhatunk meg rá. Igaz, hogy így sokkal hosszabbra nyúlik Roland kalandja (ez eléggé meglátszik az oldalszámokon is), viszont sokak számára így válik fogyaszthatóvá a történet. A Setét Torony első két, kissé száraz kötetéhez képest a folytatások a bőség zavarában szenvednek. De így, a vége előtt két kötettel visszatekintve azt mondom, jó is így.

Az előző kötethez hasonlóan a western történetben továbbra is felbukkannak olyan részletek, motívumok, amiket máshonnan „vett át” King. Továbbra is érezhető bizonyos tolkieni hatás; Harry Potter és a Csillagok háborúja bizonyos elemei is felbukkan, de King most már saját magát, illetve műveit is belekeveri a történetbe.
Szerintem a Varázsló és üveggel ellentétben a Callai farkasok bizonyos részei kimondottan „spagetti-westernesre” sikerültek. Bárhogy próbálja ezt az érzésemet King feledtetni, valahogy mindvégig megmaradt bennem. Talán azért, mert az előző kötethez képest nekem nem tűnik annyira heroikusnak, fennköltnek a történet.

Az egyszerű jobb szó rá, bár mindezt színesíti a történet folyamán felbukkanó ármány és árulás, Calla Bryn Sturgis lakóinak megosztottsága, valamint Ozira Nővéreinek színrelépése. A könyv végén persze King elég sok megválaszolatlan kérdést hagy, de ezt már megszokhattuk tőle.