Stephen King: Atlantisz gyermekei

Nem kell megijedni az író neve hallatán, ez a könyv nem horror. Sőt, még borzongatónak is kevéssé nevezném. Ez egy generációnak (jelesül az 50-es években született amerikaiaknak) állít emléket, néhány tagjuk sorsán keresztül. Igazából az egyes epizódok között csak egy összekötő kapocs van, az egyik – úgymond – főszereplő személye, aki mindegyik rész aktuális főszereplőjéhez kötődik valamilyen módon. Viszont ezenkívül tényleg nincsen kapcsolat sem a részek hangulata, sem a története, sőt még az ideje között sem. Kingtől nem meglepő módon azért van benne fantasztikum: az első epizódban utal saját Setét Torony című tetralógiájára, a negyedikben pedig lakberendezési tárgyak hullanak az égből (igaz, csak egy szívroham előtti látomásban), megjelenik egy halott asszony kísértete és rejtélyes módon előkerül egy negyven évvel ezelőtt eltűnt baseballkesztyű.

Az öt epizód sorban 1960-ban Harwichban, 1966-ban az oronoi egyetemen, 1983-ban New Yorkban, 1999-ben egy temetésen és az autópályán, végül szintén 1999-ben, újra Harwichban játszódik. A főszereplők gyerekek, akik szépen lassan felnőnek: némelyikük Vietnámba kerül, mások tüntetnek a háború ellen, megint mások terroristákká válnak; kicsit később a veteránok iránti jóindulatra építve próbálnak megélni; végül mind visszatérnek szülővárosukba, hogy szembenézzenek életükkel és be nem teljesült vágyaikkal. Azokból pedig akad épp elég… Az első rész a leghosszabb, ez adja meg az egész könyv alaphangulatát; az összes igazi főbb szereplő itt tűnik fel, mint ahogy a későbbi események mozgatórugói is igazából itt lelhetők fel. A többi rövidebb, igazi szerepük – véleményem szerint – csak az, hogy elvezessenek a záró, ötödik epizódhoz.

Sztoriról igazából nem nagyon tudok beszélni, pont az öt epizód miatt. Mindegyik önállóan is megállja a helyét, csupán Carol Gerber személye az, ami egybefűzi őket. A poén az, hogy Carol egyik epizódban sem abszolút főszereplő, sőt, kettőben meg sem jelenik. A főszereplők viszont nem szerepelnek az egyéb epizódokban; némelyikük a saját idejében is úgy jelenik meg, hogy először nem is értjük, mi köze van ennek a megelőző részekhez. Bobby Garfield és Ted Brautigan barátsága után következetlennek tűnik Pete Riley és a kártyacsaták megjelenése, ugyanígy nem világos, miért tűnik fel újra Willie Shearman, majd miért térünk vissza Sully-Johnhoz, akit még az első részben ismerhettünk meg. Csak akkor válik világossá az összefüggés, ha végigolvassuk az epizódokat. Ezt mindenkinek tudom ajánlani, érdemes! Ha szeretted a Halálsoront, ez a könyv is tetszeni fog.