[27-8] [7-1]
Elegem van. Sosem lehet egy nyugodt perc az ember életében?! Én csak egy békés esti vadászatra indultam (már amennyire egy vadászat lehet békés), és ez a vége... Holtsápadt, majd eltűnő srác. Meg kell mondjam őszintén, eléggé felzaklatott a dolog. Láttam a szemében a fájdalmat, és a tekintetében az elkeseredettséget. Tőlem kért segítséget. Tőlem. És én nem tettem semmit. Mert nem tudtam. A srác egyszer csak köddé vált. Annyira meglepődtem... szerintem még ha tudtam volna, akkor sem lettem volna képes segíteni neki. Na mindegy, talán csak egy bűbáj vagy hasonló, és visszafordítható. Mint a kis láthatatlan nők-incidens. A legjobb lesz, ha beszélek Giles-sal vagy Willel. |
Rég írtam már. Az események pedig zajlanak. Nem rég lett vége a rémálmoknak, nem telt bele 2 hét, már rímeket faragtunk... Ez Cleveland. Nem tudom elégszer elmondani, bárcsak valami normális városban élnék, de sajnos az a dolgom, hogy a Pokol Szájánál dekkoljak, és harcoljak... Na mindegy, előbb utóbb úgyis feldobom a papucsot.
A magánéletem viszont csodálatos. Szinte el sem tudom hinni, Willow-val minden rendbehoztunk, pedig az igazat megvallva, már reménykedni sem mertem, hogy még valaha is összejövünk. De most tényleg boldogok vagyunk, és úgy érzem, hosszú ideig így is fog maradni. Az utóbbi hetek hatása alatt azt hiszem, valami megváltozott az életemben. Talán felnőttem. Felvettek egy edzőterembe dolgozni, hétfőn kezdek. Kell a pénz, hiszen Willel össze akarunk költözni, már néztünk is egy aranyos lakást, ami pár saroknyira van Buffyék házától, és a varázsbolttól sincs messze, pont ideális. Annyira szerelmes vagyok, hogy szinte el tudnék repülni, persze Willow-t is vinném magammal;-) |
| Nem, nem utálom ezt az egészet!!!!! Először is, itt ülök ebben a rohadt székben, és már az is nagy dolognak számít, hogy egyedül át tudok mászni az ágyamba! Másodszor Buffy folyamatosan cseszeget, és rohadtul igaza van, mert tényleg haszontalan vagyok, és béna. Harmadszor Discordius valamiért ki akarja tépni a szívem, de persze ez senkit nem érdekel, mert egy vadidegen srác is életveszélyben van, és jozzá közelebb van az apokalipszis. Negyedszer Willow eltűnt, sehol sincs, senki nem tud róla semmit. Ez a pokol, és én nagyon unom. |
Rögtön a közepébe vágok... lebénult a lábam. Illetve nem lebénult, hanem szétment a térdem, és nem tudok ráállni, meg valami ideg is sérült, szóval alig érzem. Itt fekszem a kórházban, ahol minden unalmas és piszkosfehér. Nincs szobatársam, viszont van eg pszichiáter, aki megprbál segíteni, hogy feldolgozzam a válságot, ugyanis mindenkii meg van róla győzödve, hogy soha nem tudok majd lábre állni. A naiv népség! Vadász vagyok! Túlélem, néhány hét, és újra járok. Csak innen kerüljek ki! Gilest még az elején megkértem, hogy ne szóljon senkinek, de most örülnék bárkinek! Tőlem mé Faizth is jöhet, csak ne legyek egyedül, és ne unatkozzak, mert olyankor el kell gondolkoznom azon, hoghy mi van, ha nem tudok újra járni... |
| Najó.. de rég írtam. Fő dolgo ami azóta történt: a szerelmi életem egyre inkább kicsúszik akezeim közül. Leigh elhagyott, persze csak azért mert költöznie kellett. Nekem nem volt hirtelen más Buffyval beszéltem meg a problémáimat. Rosz döntés volt, de jó tanácsot adott, tegyek meg mindent, hiogy kibéküljek Willowval... Én tényleg... én mindent.... én szeretem, de a dolog már réen véget értek, előbb, mint gondoltam volna. Ott ült a kanapén Tara tökéletes hasonmásával. Félelmetes volt, ijesztő, mintha egy nyálkás démonült volna mellette, csakhát, a nyálkás démont leszúrom, Willowt vsiszaszerzem, mint egy rosszabbfajta nyálas szerelmesfilmben. Ehhelyett makogtam, majd kiborultam, de azt hsizem magamhoz képest jól kezeltem a helyzetet. Bár meg kell valljam azóta körülbelül 10 vámpírt nyírtam ki, és szerintem a kezemis eltörött, legalábis pokolian fáj, beborogattam, lejegeltem, bekötöttem... de aú. Még jó, hogy tudok írni. Egyébként talán legjobban nem is a kezem fáj, nem tudom mi lesz ebből a Willow Anaisa dologból, de nem akarok itt lenni a végénél. Halkan eltűnök, még hiányozni se fogok, Xandernek igaza van, nekem itt nincs helyem. |
| Neddock, utálom a pasast. Egyszerűen a leg... már a szavakat se találom rá. Még sosem éreztem ezt, de az edzése óta folyamatosan gyűlöletet érzek. Illetve nemcsak azt, mindenféle elfolytott érzelem, tört ki belőlem. Szinte foyamatosan vagy sírnom vagy nevetnem kell. Eléggé labilis lettem. Bemntem Willowhoz a kórházba, mert Buffy mindenféle középkori kínzásokat, és lelki terrort tett kilátásba. Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy megöleltem. Mámint Willowt, pedig nem akartam, de egyszercsak... azthiszem kezdek megőrülni. Sajnálom a vámpírokat is, akikkel mostanában találkozok, mert kicsit "gonoszabbal" bánok velük, mintáltalában a rémekkel. De annyi energiát adez az érzelemfeltörés, hogy nem tzudok egy karószúrással elintézni semmit... |
Egy kórházban ébredtem, nagyon félelmetes volt. Igazából megszöktem utána, mert... szóval fogalam sincs miért, de nem volt kedvem maradni. Komoly sérülést nem szenvedtem (néhány horzsolás, max egy-két borda törés) így simán hazajutottam. Viszont nem igazán emlékszem mi történt velem, így egy icipici agyrázkódásra tippelek. Lényeg, hogy túléltem, és ez a tudat, most nagyon boldoggá tesz. Viszont idegesít az arconon lvő vágás, lehet egy macskával verekedtem... |
| Utálom ezt az egészet. A sok lelkizés, tanulás... Leigh féltékeny Willre, én meg bizonyítsam be, hogy alaptalanul, amikor nem... viszony fölösleges féltékenykednie, mert úgyse megyek vissza hozzá. Willow meg szomorú, amit nagyon nehezen viselek. 3 napja nem alszok... tanulok. Illetve egyedül vadászok, ami megnyugtat, és így próbálom bepótolni, hogy soha többet nem fogok vadészni, ha Discordius és Amy halott. Előre dolgozom... Faith meg hisztizett, hogy minden nap kockára teszi az életét, hogy ő vadászik, még én randizgatok... szerintem csakl unatkozoött, és jó volt valakivel üvöltöznie. Buffy felébredt, megkönnyebültem a hírre, hisz így lelkiismeret furdalás nélkül hagyhatom itt a kis csapatot. Nem mintha túl sokat számítottam volna, de (ahogy mostanában annyiszor hallom) én is vadász vagyok, és felelősggel tartoztam értük. Főleg Willowért... na, abbahygaom mielőtt elsírnám magam. |
| Ott aludtam Leighnál, persze nem törént semmi... csak filmet néztünk és elaludtam. Nagyon kellemetlen volt. Ráadásul a búcsúcsókot is elszúrtam, mert hát Willow eszembe jutott. Leigh nagyon aranyos, kedves, sőt még jól is néz ki, de folyamatosan Willow jár a fejemben. Nagyon örülök, hogy Giles megbízott azzal, hogy vigyázzak rá. Egyrészt tudom, hogy nem esik baja, másrészt reménykedek abban is, hogy így szemmel tarthatom. Mármint, esetleg ő is valakivel, amit én, nem igazán díjaznék. Valószínű belepusztulnék. Pedig itt vabn Leigh aki sosem piszkálna, megértene, és a barátai se utálnak... és nem mondhatom, hogy nem vonz, de Willow mégis... tökéletes. Illetve egy hibája mégis van, szakított velem, bár én is bűnös voltam. Nem! Mindkettőnknek rossz ha együtt vagyunk. Leigh a helyes választás. |
| Willow szakított velem. Iszonyú volt, sírt, és én is, utálok sírni. Végig kell gondolni, hogy ven-e értelme így, vagy valami ilyesmit mondott. Nincs értelme, elege van belőlem, és hogy őszinte legyek megértem, nem vagyok hozzá való. Jobbat érdemel, valakit aki állandóan kedves, sosem veszestik vele, jól tanul, és kijön a barátaival. Tara... tudom, hogy szemétség idekeverni a nevét, de úgy érzem mégis köze van hozzá. Ő a tökéletes én meg csak Kennedy. Mindegy, nem érdekel. Bekötöttem a kezem, mivel hazafelejövet beleütöttem egy batonoszlopba dühömben, lehet eltört. Itthon találtam egy telefonszámot, azé a lányé aki a Dark Nightban ismertem meg, felhívtam, és (fogalmam sincs milyen indítatásból) elhívtam egy találkára. Azt mondta szívesen eljön velem, csak meglepte a hívásom. Szóval este randi... remáélem jó lesz. |
| Utálom ezt a lakást!!! Kényemetlen, a tankönyveimmel együtt már alig férek el, ráadásul nincs itt Willow. Jó, már kezdjük helyrerakni a dolgokat, de így nehéz, hogy nem lakom mellette. Kicsit félek is attól, mikor találkozunk, mert sosem tudom mit várok tőle, néha veszekszünk, néha, pedig nagyon jól elvagyunk, azt hiszem ez már csak így marad örökre. Gondolkodtam el kéne meni valahova, ahol nincsenek démonok, de most nem mehetünk shova, ugyanis nincs Buffy. Bekómált, senkise tudja mi baja, csak mindenki depis tőle... kicsit én is aggódom érte, de nem annyira, mint mondjuk SPike. Szegény vámpír nagyon kivan most. Engem a munka kezd kikészíteni, meg a tanulás, bár eddig úgy néz ki semmiből nem bukok, kivéve Helen tantárgya, ő meg csak nem buktat meg... mondjuk jobban félek attól, hogy elmondja WIllnwk, mint hogy meghúz... |
| itt vagyok az új "lakásomba". Remek hely, najó igazából egy roszs környék, rossz lakása, van egy ágy meg egy asztal, fürdő és egy apró konyha. Már most utálom! Egyre többet gondolkozom azon, hogy jó e ez nekem, és mindig arra jutok nem, nincs értelme. Mégis itt vagyok, és bepokolok a szerkénybe, ami alig nagyobb, mint a bőröndöm. Szerintem egy vagon papírzsapit elhasználtam már ma, amikor egyáéltalán nem jellemző rám a sírás. Mi lehet most Willowval? Biztos ő is kivan, és visszafogadna, minden boldog lenne. Nem! Ha most visszamennék, akkor megfutamodás lenne, tudom, hogy megbocsátana, de nem gondolná komolyan, csak újera egymás agyára mennénk, és a vége végleges szakítás lenne. MAjd kitalálok valamit, és igyekszem ezt is hepiendre kihozni. Nagyon remélem, hogy Buffy beszél vele, szüksége van rá, vagy Xander vagy bárki! Remélem vigyáznak rá, és nem lesz semmi baja. űaddig is én berendezkedek az új otthonomba... |
| Itt volt Angel... elég jól néz ki, máramennyire ezt meg tudom ítélni. Elég nagy balhé is lett belőle, Angel és Buffy kicsit összekeveredtek amit Spike érthető módon nem nézett jó szemmel. Buffy most egyedül maradt, hát igen, így játr aki nem hűséges... szerény véleményem szerint úgyis kibékül Spikekal, még a vak is látja, hogy odavannak egymásért. Most ez a legnagyobb történés... semmi... hála az égnek! Illetve a tanárnőm nem olyan tanárnős, inkább olyan irtsuk együtt a vámpírokat tipus. Kiderült a férje valami izé volt (nem igazán figyeltem) és ért a vámpírokoz démonokhoz meg Discordiushoz... Tehát jól jön! (és feltűnően méregeti Gilest) |
Végre értem ezt a démon dolgot, most, hogy elrabolta Dawnt. Kiderült, hogy csak Willow mentheti meg, varázslattal. A suli egész jó dolgog, ha nem állok mindenből bukésra, csak itt ez az új tanárnő is, filozófát tanulok nála... maga a tantárgy is elvont, de ezzel a nővel iszonytatóan fárasztó... Journal a neve, valami megkeseredett öregasszony, azt beszélik özvegy is. Najó anniyra nem öreg, olyan Gileshez való nő, mindketten okosak. És unalmasak... |
| Egy napot nem vagyok itthon, és mindenről lemaradok, mindenki megőrül! Van egy tőr, nem igazán értem, de azt hiszem vadász-megbolondításra használja valami Dis.. Disco... szóval valami ronda démon! Aggódom is, mert én is vadász vagyok, szóval engem is őrült gyilkológéppé tehet, ami kicsit sem jó dolog. Ami viszont jobban zavar, az Willow, ezzel a démonnal személyiségcserétztek, valamenniyre megoldóni látszik a dolog. Délután meglátogatom, remélem nagyjából elmagyarázza a dolgot, és remélem jól van. Ha akkor történne vele valami visszafordíthatalan amikor nem vagyok ott, sosem bocsátanám meg magamnak. Így is ölöm magam, hisz hogy lehettem enniyre hülye, hogy eltűntem! Ja és Buffyt hívta Angel, csak Spike nehogy megtudja, mert az idilnak anniy lenne... |
| Megoldottuk ANyat! Bár most aggódhatpk Willowért. Valami angy és ősi erőről ebeszélt, ami azt súgja baj van. a ez a hatalom egy másik boszorkány, akkor Willow van alegnagyobb bajba közülünk. Amikor Anya gyógyítása közben elrepült, azt hittem megáll a szívem. Iszonyú volt látni, vagy belegondolni, hogy baja eshet. Ez a féltés, tudom, hogy idegeíti valahol, de nem tehetek róla. Legszívesebben bezárnám egy védett helyre, hogy soha ne sérüljön meg. Ehhet képes ő a Boszorkány a csapatban, és ő vállja néha a legnagyobb kockázatot. Lassan az lesz én, mint vadász eszem magam a sarokbe, még ő legyőzi a gonoszokat. Amikor ilyen természetfeletti a dolog, olyan jelentéktelennek érzem magam...Remélem meg tudom őt védeni... |
Lebuktam... én mindig lebukok, mint gyerekkoromban. Ha sütit csentem a szekrényből, vagy eltőrtem anyu mérégdrága vázáját... később, ha szaktanárit kaptam, vagy egyest. Ellógtam a suliból, vagy éjszaka a szobámból. ELkötöttem apu kocsiját, vagy Yachtját, egy hétvégi kiruccanáshoz, személyzettel mindennel együtt. Bár mindig megúsztam ezeket, nem voltak rám sokáig mérgesek, kifizették az anyagi kárt (amikor a kocsival egy bevásárlóközpontba hajtottam, akkor egy kicsit mérgesek voltak) aztán minden rendben ment tovább. WIll is megbocsátott, én meggyógyulok. Még Buffy is megkapta a magáét. Az életem egy folyamatos hepiend:)
Kivéve , ha Anya megőrült, mert akkor most lesz egy kis késleltető epizód... Ma jöt és mindenáron vadászni akart, aztán elment egyedül. Lehet vele kellett volna mennem? Hogy senkinek ne essen baja... |
| Jaj most értem haza, Willow édesen alszik, nem vette észre eltűnésem. Megúsztam! Senki nem vette észre, hogy bejöttem. Kellett nekem kiszökni? Most fertötleníthetem a sebem, és kötést is kell cserélnem, így ni le van ragasztva a nyakam. Átöltöztem és bemásztamba, Willow félálomba hozzám bújt, de imádom. Mnek is szöktem ki... Mindegy, nem keresem a balhét innetől, eljárok suliba, és jó kislány leszek. Nem tudom, akkor is szeretni fog.e, szerintem kedveli a balhéimat, szeret anyáskodni... most is milyen büszke volt, hogy ápolhat, mert egyébként én avgyok az erősebb, ami csak a látszat. Sokkal nagyobb hatalma van, nem csak természetfeletti... rajtam is. Fura, a fájdalom, és az álmosság milyen romantikussá teszi az embert. |
Kezdek jobban lenni. Kezdem egyre jobban utálni Buffyt, megint. A két dolog összefügg? Azt hiszi (egy levélből tudom amit küdött nekem) ellene akarom fordítani Willowt. Jó ez egyszer már megtörtént, de az kicsit más volt, akkor megérdemelte, de ilyen kicsinyes vitákban fölösleges. Ha el akarám venni a scoobyktól, fognám el elköltöznénk, biztos vagyok benne velem jönne inkább. Egyéblnt elhiszem, hogy szar napja van, de megyek zuhanyozni, nekemjön, és látom rajta megint én vagyok a hibás! Legszívesebben ott helyben hasbarúgtam volna, de nem túl jó még az egyensúlyérzékem, és valahpgy olyan szarkedvűnek tűnt. reélem Willow gyorsan beszél vele, és megoldják a dolgot,mert már alig bírom idggel. Minek kellett pont egy ilyen zűrös társaságba belekeverednem?
|
| Áú, naygjából ez lüktet az agyam nagyrészén, ja és a vörös köd, még kicsit kettőt látok, ami Willownál nem zavar, egyébként rohadtul, szalé inkább alszom. Miore emlékszem? Spike kezére, Buffy kezére, ésaz ezek után járó fájdalomra. Buffy és Spike veszekedtek, és a csaj nagyon felidegelte magát... erre, bna kit üssön? a magánál alig lévő Kennedyt, ha nem fájna enniyre a fejem, kiakadnék, mindegy írok neki egy levelet. Faith rendes volt, hazahozott, Willow ideges volt, de inkább ijedt, láttam rajta nagyon félt, és most milyen mérges Bugffyra! De imádom, itt jön, hoz teát, sosem mondom megneki menniyre utálom a teát... |
[27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
