A minap a sportcsatorna egyik műsorában figyeltünk fel az Inter középpályásával, Cesar Aparecido Rodrigues-zel készült interjúra, pontosabban annak egyik mondatára. A brazil szélső ugyanis elárulta az őt faggató újságírónak, hogy tinikorának egy jelentős részét töltötte el a Carandiruban. Hogy mi az a Carandiru? Dél-Amerika legnagyobb és leghírhedtebb büntetés-végrehajtási intézete, amely 1956-tól 2002-ig működött, és amelyben legnagyobb kihasználtsága idején 8000 elítélt raboskodott a 3000 férőhelyen. A Sao Paolo-i börtönt nem véletlenül tartották a világ egyik legpokolibb helyének, az eszméletlen túlzsúfoltság, a pokoli hőség és az alapvető higiéniai feltételek hiányossága mellett mindennaposak voltak a bandák közötti gyilkosságok. A Carandiru név akkor járta be a világsajtót, amikor az 1992. október 2-án kitört lázadást vérbefojtották az őrök és a rendőrök, akik 102 fegyencet lőttek agyon. A túlélők elmondása alapján utólag megállapították, hogy a rendőrök válogatás nélkül gyilkoltak akit értek, még azokat is, akik megpróbáltak kimaradni az eseményekből. Vallomásaikat alátámasztják a valós tények, hiszen a vérfürdőnek nem volt egyetlen börtönőr vagy rendőr áldozata sem. Ezen a cseppet sem barátságos helyenen időzött tehát jódarabig Cesar, de hogyan és miért került ide? Az 1974-ben született játékos egy kis Sao Paolo-i csapatban, a CA Juventusban kezdett futballozni, de amikor 1994-ben a felnőttcsapat felkerült az állami bajnokságba, az ezzel járó pénzjutalom szőrén-szálán eltűnt. A nyomozás kiderítette, hogy Cesarnak köze volt a lopáshoz, és valószínűleg egyéb stikliknek is köszönhetően a bíróság 5 év 4 hónapos (!) szabadságvesztést szabott ki rá, amelyet a Carandiruban kellett eltöltenie. Cesar közel 4 évet ült le a büntetéséből, majd 1998-ban szabadlábra helyezték. Újrakezdte a futballt, és kőkeményen megdolgozott a sikerért, a Sao Caetano csapatában két év alatt olyannyira visszanyerte formáját, hogy az akkoriban még játékosokban és pénzben is sokkal jobban álló Lazio szerződtette. A római csapatban a csapatkapitányi karszalagot is viselte egy időben, és itt találkozott Roberto Mancinivel, aki később szorgalmazta a leigazolását az Interhez. Bár kezdetben ott nem nagyon tudott beilleszkedni, ezért idén tavasszal kölcsön is adták a Livornónak, visszatérte után egyre több lehetőséget kapott az Inter első csapatában is. A 33 éves Cesar ma már jó módú, gazdag futballista, és úgy gondoljuk, ha valaki, akkor ő aztán igazán tudja értékelni a dolgokat. Életútja akár egy üzenet is lehetne mindenki számára: „Soha ne add fel az álmaidat!”.