Az Observer című angol lapban, 2004-ben, ez a rangadó az egyes sorszámot kapta az „50 híres sportesemény, amit látnod kell mielőtt meghalsz” listán!

Argentínában el superclásico-nak nevezik a két legnagyobb fővárosi klub összecsapását. A megtisztelő jelző természetesen nem ok nélkül ragadt a párharcra, ugyanis a Boca az ország legnépszerűbb, míg a River a legsikeresebb csapata.

A River Plate-et 1901-ben éppen Buenos Aires Boca nevű negyedében alapították, de 1923-ban az előkelőnek számító Nunez kerületbe költöztek, ahol felépítették ma is használt, világhírű stadionjukat, az Estadio Monumentalt. A Boca Juniorst értelemszerűen szintén a főleg itáliai bevándorlók lakta Boca-ban hozták létre 1905-ben, az olasz befolyás miatt ragadt rájuk becenevük, a genovaiak ( xeneizes ). Érdekes sztori kötődik mindkét gárda hivatalos színeinek kiválasztásához. A River Plate ( a név tulajdonképpen a város fő folyójának, a Rio Plata-nak az angolra fordított változata ) fehér alapon piros keresztcsíkos mezét, a századelején a buenos aires-i kikötőben futballozó brit matrózok ihlették, akik megkülönböztetőnek kötöttek piros szalagot a fehér egyenruhájukra. A Boca Juniors kezdetben ( az olasz Juventushoz hasonlóan ) rózsaszínben játszott, de amikor szembekerültek egy ugyanolyan színű mezt választó csapattal, megegyeztek, hogy a meccs vesztese kimegy a kikötőbe, és az elsőként befutó hajó zászlója alapján választ új színt, és mivel az első hajó svéd volt, így lett a Boca hivatalos színe a kék-sárga.

A két klub 1913-ban játszotta első egymás elleni hivatalos mérkőzését, és a szurkolók nem is zárták szívükbe egymást. Történt ugyanis, hogy a River győzelmét követően a drukkerek összeverekedtek, és a túlerőben lévő hazaiak elégették a Boca támogatóinak arany-kék zászlóit. A két tábor között tehát közel 100 éves ellentétek feszülnek, és ez magában hordozza, hogy szinte lehetetlen clásico-t rendezni botrány nélkül. Az egymás iránti gyűlöletet fokozza, hogy a Boca amolyan igazi „nép csapatának” számít, szurkolói bizonyítottan leginkább az alsóbb társadalmi rétegekből kerülnek ki, míg a River Plate-et inkább a jómódúbbak biztatják. Ennek megfelelően a két klub társadalmi bázisa óriási, felmérések szerint Argentína lakosságának 40 %-a vallja magát Boca Juniors drukkernek, és 32 % River-pártinak. Elképesztő hangulat uralkodik a La Bombonerában és a Monumentálban rendezett derbiken, a hinchák ( így nevezik az argentin fanatikusokat ) több száz szalagot feszítenek ki a fejük felett, ömlik a konfetti, lengenek a zászlók, a drukkerek pedig általában félmeztelenül, önkívületi állapotban ugrálják és éneklik végig a meccseket. Nem ritkák sajnos a súlyos sérülések sem, köszönhetően többek között a szerte Dél-Amerikában jellemző gólörömnek ( gólnál a szurkolók lezúdulnak a pályát övező kerítésekhez ), a túlzásba vitt pirotechnikának, és annak, hogy sokan bizony komolyan felfegyverkezve várják az ellenfelet. A fanatikusok az egymás elleni ütközetekben nem riadnak vissza láncokat, botokat, késeket, baltákat vagy akár lőfegyvereket ( ! ) használni.

Mindkét klub méltán világhírű, a Boca nemzetközi trófeák területén csúcstartó a világon, a River pedig argentin bajnoki címek töménytelen mennyiségét nyerte el. Az arany-kékek 16 rangos nemzetközi serleggel rendelkeznek, köztük 5 Libertadores kupa ( a dél-amerikai BL ) elsőség és 3 Világkupa győzelem, hazájában pedig 22-szer hódította el a bajnoki címet. A River Plate 32-szeres argentin bajnok, 2-szeres Libertadores győztes, és egyszer ők is megnyerték a Világkupát.

A Boca és a River is több tucatnyi világklasszist ajándékozott a világnak. Az arany-kékek leghíresebb futballistája természetesen a Pibe di Oro ( Aranykölyök ), Diego Armando Maradona, aki a világ valaha élt, talán legjobb játékosa. A Boca Juniorsban lett ismert azonban Juan Román Riquelme, Carlos Tevez, Martín Palermo, Walter Samuel, Juan Sebastián Verón, Nicolas Burdisso, Roberto Abbondanzieri, Fernando Gago vagy éppen Kily González is. A River történetének legnagyobb alakja Omar Enrique Sivori, akit amikor 1957-ben világrekordot jelentő 10 millió pesóért eladtak a Juventusnak, Buenos Aires piros-fehér részén sírtak az emberek. Megdöbbentő azonban az is, hogy az utóbbi kb. 15 évben mennyi és milyen labdarúgót adtak el Európába. Például: Hernán Crespo, Marcelo Salas, Juan Pablo Sorín, Roberto Fabián Ayala, Matías Almeyda, Ariel Arnaldo Ortega, Marcelo Gallardo, Pablo Aimar, Javier Saviola, Andrés D’Alessandro, Santiago Solari, Lucho Gonzalez, Julio Cruz, Juan Pablo Angel, Martín Demichelis, Gonzalo Higuaín és Javier Mascherano.

Tudtad-e?

-         A Boca Juniors úgyszólván élet és halál kérdése Argentínában, ugyanis annyira imádott klub, hogy hivatalos temetője is van, ahova az arany-kékek szurkolói válthatnak sírhelyet.

-         Habár a két csapat között nem túl gyakori a játékosvándorlás, a ’90-es évek két válogatott csatársztárja, Gabriel Batistuta és Claudo Caniggia is a Riverben lett ismert futballista, majd játszottak a Bocában is.

-         Argentínában mai napig divat bece- ill. gúnyneveket adni a focistáknak, a legérdekesebbek: Ariel Ortega – Burrito ( Csacsi ), Pablo Aimar – Payaso ( Bohóc ), Javier Saviola – Conejo ( Nyúl ), Andrés D’Alessandro – Cabezón ( Nagyfejű ), Walter Samuel – Muro ( Fal ), Germán Burgos – Mono ( Majom ) és Diego Simeone – Cholo ( Mesztic )