Madrid két első számú klubjának, a Realnak és az Atletico-nak, az egymás elleni mérkőzése, az egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó spanyol bajnoki találkozó. A két csapat soha nem evett egymás tenyeréből, drukkereik kifejezetten utálják egymást, a hispán média igyekszik is meglovagolni a témát, a rangadó előtt rendszerint hangzatos cikkekkel fokozza a meccset körülvevő hangulatot. A madridi futballviszályt több spanyol filmben is ábrázolták, általában humoros formában, legismertebb közülük a „Torrente, az ördög jobb és balkeze” c. vígjáték, és ennek folytatásai.

A Real Madridot (bár akkor még nem így hívták) alapították előbb, 1902. március 6-án, fehér mezüket a brazil Corinthians mintájára választották, a rosszmájúak szerint viszont azért, mert kezdetben az alsóneműjükben futballoztak. A klub hamar sikeressé vált, és 1920-ban XIII. Alfonz király engedélyével, megkapták a királyi címer és név használatát, ekkortól nevezik a csapatot hivatalosan Real Madridnak.

Ellenlábasukat 1903-ban alapították baszk diákok az Athletic Bilbao mintájára. Kezdetben kék-fehérben futballoztak, csakúgy, mint a példakép gárda, azonban 1911-ben átváltottak a ma is használt piros-fehérre (később a Bilbao is módosított). Állítólag az ilyen színkombinációjú mezek elkészítése olcsóbb volt, ilyen színben készültek a korabeli ágymatracok is, ezért lett a klub beceneve a Los Colchoneros (Matrackészítők). Ma használt nevüket 1941-ben kapták, az akkori államvezető, Franco tábornok parancsára spanyolosították a nevüket Athleticről Atletico-ra.

A két csapat számos emlékezetes mérkőzést vívott egymással, a legnagyobbakat talán az ’50-es, ’60-as években. A Real ’59-ben hárommérkőzéses (akkor még nem volt idegenben lőtt gól) párharcban ejtette ki a városi riválist a BEK-ből, majd a következő két évben mindkétszer alulmaradtak az Atletico-val szemben a spanyol kupadöntőben (ne felejtsük, pedig minden idők talán legerősebb Realja volt az akkori!).

A Real Madrid a világ egyik legsikeresebb klubja a maga 9 BEK-BL győzelmével, 2 UEFA kupa elsőséggel, 1 elhódított európai Szuperkupa serleggel, 3 Világkupa diadallal, 29 bajnoki címmel és 17 hazai kupagyőzelemmel. Az időnként a spanyol másodosztályt is megjáró Atletico eredménylistája ennél jóval szerényebb, de 9 bajnoki és 9 kupa elsőségüket, 1 Interkontinentális kupagyőzelmüket és 1 KEK diadalukat azért nagyon sok klub megirigyelheti.

A blancóknál (fehérek-a Real beceneve) annyi világklasszis megfordult, hogy felsorolni is nehéz lenne őket, így szorítkozzunk a két „aranykor” sztárjaira. Az ötvenes-hatvanas években olyanok világklasszisok kergették a labdát a Real mezében, mint Puskás, Di Stefano, Gento, Rial, Kopa, Santamaría, Marquítos vagy Del Sol. A világ leggazdagabb klubja aztán az ezredforduló környékén sem sajnálta a pénzt a világklasszisokra. A csapat újabb 3 BL győzelmet aratott többek között Redondo, Suker, Mijatovics, Seedorf, Roberto Carlos, Hierro, Raúl, Morientes, Mcmanaman, Salgado, Helguera, Casillas, Figo és Zidane segítségével. Az Atletico Madrid közelmúltbeli leghíresebb futballistái: Paulo Futre, Juninho Paulista, Diego Simeone, Christian Vieri, Jimmy Floyd Hasselbaink, Milinko Pantics, Vladimir Jugovics, Kiko és Caminero.

Jelenleg az Atletico is igen veretes játékosállománnyal rendelkezik, a csapat kiemelkedő játékosai a spanyol válogatott Fernando Torres és Pablo Ibanez, az argentin klasszisok, Agüero és Maxi Rodríguez és a portugál nemzeti tizenegy motorja, Maniche. A Realt persze most sem kell félteni, elég ha megemlítjük Van Nistelrooy, Robinho, Guti, Sergio Ramos, Cannavaro, Beckham, Emerson vagy Higuaín nevét.

A Real leghíresebb szurkolói csoportja az Ultras Sur, amely egy erősen szélsőjobboldali csoportosulás. Az Atletico fanatikusait a nem túl jó hírű, Spanyolországban kifejezetten balhésnak számító Frente Atletico gyűjti össze. A blancók szemében a piros-fehér szurkolók külvárosi csórók, akik egy olyan klubbért szorítanak, amely soha nem érheti el a királyi gárda sikereit. A matracosok híveinek viszont az „Atletico, ami örökké tart”, minden körülmények között kitartanak a csapatat mellett, és nem tartják igazi futballszurkolónak a Realt buzdítókat, mert szerintük azokat csak a sikerek tartják össze, nem a klubszeretet.

Ami biztosnak tűnik:

1.     Az Atletico minden bizonnyal tényleg nem lesz soha olyan sikeres, mint a Real…

2.     Viszont a Real stadionjában, a Santiago Bernabeu-ban sem lesz valószínűleg soha olyan frenetikus hangulat, mint az Atletico arénájában, a Vicente Calderónban…