Olaszország a forró hangulatú városi rangadók hazája, gondoljunk csak az INTER-MILAN, a JUVENTUS-TORINO vagy a SAMPDORIA-GENOA csatákra, de közülük is kiemelkedik a DERBY DELLA CAPITALE, azaz a fővárosi rangadó, a LAZIO-ROMA összecsapás.

Az 1900-as években alapított LAZIO kezdetben atlétikai klubként működött, de két éven belül áttértek mai profiljukra. Az olasz futballkultúra még csak kibontakozóban volt akkoriban, de az észak-itáliai gazdagabb klubok hamar elhúztak a mezőnytől. Ezt megelégelve a MUSSOLINI vezette fasiszta párt azt összes RÓMA térségi kiscsapat összevonásával próbált komoly játékerejű ellenfelet kiállítani. Az így létrehozott csapat lett 1927-ben az AS ROMA, amelybe azonban az égszínkék-szimpatizáns fasiszta vezető, VACCARO tábornok személyes közbenjárása miatt a LAZIO nem került beolvasztásra.

Mint látjuk, már a kezdeti időkben is komoly politikai beavatkozások történtek a két rivális ügyeibe, így kicsit értelmetlenek azok az általánosítások, hogy az ASR a baloldaliak, míg a LAZIO a jobboldaliak csapata. Az viszont tagadhatatlan, hogy napjainkban mindkét gárda ultrái gyakran tanúsítanak szélsőjobboldali megnyilvánulásokat, és bármilyen furcsa, ennek érdekében képesek szövetségre lépni egymással. 1994. november 21-én egész Olaszország megdöbbenve nézte a tévéképernyők előtt, ahogy a ROMA BOYS, OPPOSTA FAZIONE és FEDAYN csoportjainak képviselői IRRIDUCIBILI LAZIO tagokkal kiegészülve csatatérré változtatták BRESCIA utcáit. A huligánokat különvonat szállította a főként baloldali nézetű polgárok lakta északi városba, ahol aztán vascsövekkel, késekkel és baltákkal támadtak a rendfenntartókra és a hazaiakra. Az összetűzésben 33 rendőr sérült meg, a rendőrkapitány pedig 30 napon túl gyógyuló sérülésekkel került kórházba. Az eset utáni letartóztatásokkor vált nyilvánvalóvá a politikai indíttatás, ugyanis több őrizetbe vett tagja volt a római skinheadek vezére, MASSIMO BOCCACCI által vezetett szélsőjobbos csoportosulásnak, akiknek jelszava is beszédes: „Meno calcio, piú calci!” (Kevesebb focit, több rugdosást!). A két tábort összeköti még RÓMA kosárlabdacsapatának WARRIORS nevű szekciója, amelyhez kizárólag jobboldali férfitagok csatlakozhatnak. A római drukkerek korábban is követtek már el megbotránkoztató tetteket, például a LAZIO ultrák ’92-ben visszadobták a pályára a sokszoros holland válogatott, AARON WINTER mezét, mondván: „Néger, és még zsidó is”. 1993. április 27-én pedig az olasz szocialista párt egyik ága elleni fasiszta támadás után több VIKING LAZIO-, BOYS ROMA- és OPPOSTA FAZIONE tagot tartóztattak le, a bresciai közös akció azonban mégis túl ment minden határon.

A sorozatos kitiltások és börtönbüntetések viszont egyik szempontból sem hozták meg a kívánt eredményt, ugyanis az egymás elleni utálat és a náci ideológia is megmaradt. Az elsőre bizonyíték a 2004-es tavaszi derbi, amikor is több mint száz ember sérült meg a lelátókon és utcákon kitört zavargásokban, amit egy rémhír robbantott ki, miszerint egy rendőrautó halálra gázolt egy kisgyereket a stadionnál. A másodikra pedig a 2005/2006-os idény szélsőséges megmozdulásai, ugyanis az AS ROMA ultrák náci karlendítésekkel, horogkeresztes drapériákkal és félreérthetetlen szlogenekkel provokálták a baloldali LIVORNO szurkolókat, akik emiatt megpróbáltak kitörni a szektorukból. Ugyancsak a karlendítés jelentette a fő témát a LAZIO csapatával kapcsolatosan is, mivel az egyébként zseniális játékos, PAOLO DI CANIO többször is így köszöntötte góljai után, az őt őrjöngve ünneplő égszínkék szimpatizánsokat.

A politikai párhuzamtól eltekintve azonban a két gárda drukkerei gyűlölik egymást. A rivalizálás a mindennapokban is tetten érhető, az elsősorban a külvárosokban és RÓMA környéki településeken élő LAZIO szurkolók gyakran zrikálják az ellenfelet azzal, hogy tulajdonképpen ők tanították meg focizni az AS ROMA-t, hiszen az majd’ 30 évvel később alakult, mint az ő klubjuk. A vörös-sárgák hívei erre általában azzal válaszolnak, hogy a LAZIO nem is római csapat, és semmi keresnivalójuk a fővárosban. A csipkelődés azonban véresen komolyra fordul a derbi napján, és gyakran a hatalmas rendőri készenlét sem tudja megfékezni az egész városban elszabaduló indulatokat. Az ultrák minden téren le akarják győzni a másikat, ezért koreográfiákban és hangerőben is utánozhatatlan az örökrangadó. A szurkolócsoportok minden évben rengeteg költenek a nézőtéri látvány kialakítására, ezért mindig iszonyatos mennyiségű pirotechnikát és gyakran több szektornyi méretű drapériákat vonultatnak fel. A LAZIO ultrái a közös aréna, a STADIO OLIMPICO északi kanyarjában vertek tanyát, míg a ROMA fanatikusok a déli kanyart foglalják el.

A derbi lélektanát áttekintve eljutottunk a csapatokig, amelyek közül az AS ROMA 3x olasz bajnok ( 1942, 1983, 2001 ), 7x olasz kupagyőztes, 1x UEFA kupagyőztes ( 1961), az SS LAZIO 2x olasz bajnok ( 1974, 2000 ), 3x olasz kupagyőztes, 1x KEK győztes ( 1999 ), 1x európai SZUPERKUPA győztes ( 1999 ). Mindkét klubban csodálatos futballisták szerepeltek, a ROMA-ban például BRUNO CONTI, ROBERTO PRUZZO, FALCAO, GIUSEPPE GIANNINI, RUDI VÖLLER, THOMAS HASSLER vagy éppen a két argentin csatárcsillag, CLAUDIO CANIGGIA és GABRIEL BATISTUTA. A LAZIO-ban olyan klasszisok fordultak meg, mint SILVIO PIOLA, GIORGIO CHINAGLIA, CE RECCONI, GIUSEPPE SIGNORI, ROBERTO MANCINI, PAVEL NEDVED, ALESSANDRO NESTA, PAOLO DI CANIO vagy az argentin különítmény, DIEGO SIMEONE, HERNÁN CRESPO, CLAUDIO LOPEZ, JUAN SEBASTIAN VERON és MATIAS ALMEYDA. Manapság az AS ROMA rendelkezik veretesebb játékosállománnyal, a LAZIO a mai napig nem tudta igazán kiheverni az évezred elején fenyegető csődhelyzetet.