  
Ó, tanítványok! A forma üres. Az üresség forma. Nincs se szem, se fül, se orr, se nyelv, se test, se szellem. Nincs se szín, se hang, se szag, se íz, se tapintás; Nincs semmilyen létező tárgy. Nincs öregkor és nincs halál. És vége sincs az öregkornak és a halálnak. Nincs szenvedés, és nincs se oka, se vége a szenvedésnek. Nincs ösvény, se bölcsesség. Nincs mit elérni. Így a megvilágosodottak nem törekednek semminek az elérésére. Szellemük szabad. Tökéletesen megértik a jelenségeket és így félniük sem kell semmitől. Az ellobbanás túl van a tévelygő gondolatokon.
OM PÁRAM GÁTÉ SZVÁHÁ
Ó, tanítványok! Teljesen lehetetlen a Buddhát máshol, mint a szellemben fellelni. Ha önmagadon kívül, a szellemen kívül akarod felismerni, hogyan is lelhetnéd fel önmagad, ha mást és nem önmagadat keresed? Amíg a dolgok természetes állapotát nem ismered, amíg fel nem ismered a szellem tiszta fényét, addig a Létforgatagból nincs kiút. Mivel semmi sincsen, ami felöl meditálni lehet, úgy meditáció egyáltalán sem létezik. Mivel semmi nem jöhet, ami a helyes útról eltéríthetne, úgy a helyes útról való letérés sem létezhet. Meditáció nélkül, az útról való letérés nélkül, pillants bele a Valóságos Állapotba, melyből önfelismerés, önértés, önmegvilágosodás sugárzik. Az így sugárzó a Megvilágosodott szellem.
OM SZVABHÁVA SZUDDHO HAM
Ó, tanítványok! A Tudat tiszta oldala a Szangha, üres oldala a szent dharma, a kettő kombinációja a buddha, természete pedig – amely felold minden különbséget – a guru. Menedéket veszek a nagyra becsült szent gurutól, menedéket veszek az áldott és tökéletes buddháktól, menedéket veszek a szent dharmában, menedéket veszek az árja szanghában. A guru és a három értékes drágakő előtt leborulok és menedéket kérek. Áldjátok meg a testem, beszédem és tudatom. Áldjátok meg a tudatom, hogy haladjon a dharmában! Adjátok Áldásotokat, hogy helyesen gyakoroljak! Adjátok áldásotokat, hogy az út hibáit elkerüljem! Adjátok áldásotokat, hogy a kápráztató látszatot felismerjem! Adjátok áldásotokat, hogy megszűnjenek vallásos gondolataim! Áldjatok meg, hogy képes legyek szeretetre és együttérzésre! Áldjatok meg, hogy gyakoroljam a megvilágosodást! Adjátok áldásotokat, hogy elérjem a Buddha állapotát!
OM VADZSRA RÉKHÉ AH HUM
Ó, tanítványok! A vadzsra-vadzsra azért vadzsra, mert szilárd és tömör, emiatt oszthatatlan és rombolhatatlan. Nem lehet elégetni, és nem bomlik szét. Ezért az üresség a vadzsra. E vadzsra a megvilágosodás tudata, amely a hat létforma forgatagának véget vet, és az összes gonosztettet megsemmisíti, az összes szenvet eloszlatja. Mivel a veszedelmes szenveket gyökerestül elpusztítja, aki a megvilágosodás tökéletes tudatával bír; a kezében vadzsrát hordozót, Vadzsrapáninak nevezik. E vadzsra a megvilágosodott tudat természete, amit sem a három idő démonjai, sem egyéb ellenerők nem képesek leigázni!
OM TATTVAGARBA SZUDDHO SZADDHÁ
Ó, tanítványok! Buddha egy haszontalan ember. Nem törekszik jólétre és hírnévre. Ha nem látjátok igazi természeteteket, és azt hiszitek, hogy a szútrák olvasása, a buddhák segítségül hívása, a hosszantartó és kemény tanulás, az éjjel-nappal való gyakorlás, a virrasztás, vagy a tudás a DHARMA, akkor gyalázzátok a dharmát. A múlt és jövő buddhái csupán az igazi természet látásáról beszélnek. Minden gyakorlás véget ér egyszer. Hogyha nem látjátok igazi természeteteket, és azt állítjátok, hogy elértétek a Tökéletes és Felülmúlhatatlan felébredettséget, magatoknak hazudtok.
OM NAMMO ROKUSHU BUTCU
Ó, tanítványok! Aki a tudathoz ragaszkodik, nem látja az igazságot, ami a tudaton túl van. Aki a dharma gyakorlására törekszik nem találja meg a gyakorláson túli igazságot. Ismerni azt, ami a tudaton és a gyakorláson egyaránt túl van, a tudat gyökerének teljes átmetszésével lehet; a mindent lemeztelenítő szemlélettel. Így kell elszakadni valamennyi megkülönböztetéstől, és a nyugalomban időzni. Nem kell sem adni, sem elvenni, csupán természetesnek maradni, hiszen a nagy tanítás minden elfogadáson és elutasításon túli. A tudat nem született, senki sem tartóztathatja fel, vagy szennyezheti be; a születetlen birodalomban maradván valamennyi megjelenés feloszlik a dharmatában, s minden önakarat és büszkeség semmivé enyészik.
YAM YAM HI-KA HUM-HUM
Ó, tanítványok! Mondjatok le arról, ami nem a tiétek. Ha lemondotok róla, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. Mi az, ami nem a tiétek? A test, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok,
üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. Az érzetek, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. A tudat, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. Az adottságok, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. A megismerés, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre.
OM TATHÁ DHARMA TATHATÁ HUM
Buddha (i.e. 563-483)
Buddha (Beérkezett) i. e. 563-ban született Kapilavastuban (a mai Terai), Dél-Nepálban, és i. e. 483-ban halt meg Kusinagarában (Nepál). Eredeti neve Gautama Siddhártha. A történelmi Buddha otthonát, azaz a Himalája nepáli előhegységeinek Indiával határos területeit, a korban félig civilizált törzsek lakták. Az alacsonyabban fekvő területekről, – főként a Gangesz síkságáról – a brahmanikus kultúra fokozatosan felszivárgott ezekre a területekre is. Ebben a korban született a későbbi Buddha.
A herceg 29 éves koráig egy gazdag feudális uralkodó fényűző életét élvezte. Az uralkodó osztályból, a Sákyák törzséből származott, akik a „Gautama” melléknevet viselték. Mikor a szövegek Buddhát királyfinak nevezik, kasztbéli hovatartozását jelölik meg, és az indiai társadalomban betöltött magas pozíciójára utalnak. Buddha, aki később a legmagasabb rendű kaszt, a brahmanák kasztja ellen létrehozott egy mozgalmat, tulajdonképpen az uralomban második (hercegi vagy királyi) kasztba tartozott, amelynek tagjai rangban a brahmanák alatt állnak.
Miután számos alkalommal kikocsizott az apai várból, megundorodott a gazdag élettel járó állandó henyéléstől. Ekkor hátrahagyta feleségét és gyermekét, s önként magára vette a kéregető aszkéták életének minden nyomorát. A leghitelesebb források állítása szerint ekkor 29 éves volt. Evvel az életmóddal, illetve a jóga és az aszkézis segítségével próbálta meg bráhmanista tanítói vezetése alatt megragadni az élet értelmét. Megszegte azonban az aszkéta élet szabályait, és újból ételt vett magához, ezért tanítói árulónak nevezték, és kiközösítették csoportjaikból.
Ezután Buddha ismét meditációval próbálkozott. Magadhában (a mai Biharban) egy „bódhifa” alatt, az Isipatana vadaskertben negyvenkilenc napos meditáció után elérte a megvilágosodást (szatori), ez a „Négy Nemes Igazság” és a „Nyolcrétű Nemes Ösvény” felismerését jelentette, ami a buddhizmus két alappillére. A legendák szerint víziójában megjelent a kísértő Mára, és a világ összes kincsét ajánlotta fel neki, ha feladja megváltásra való törekvését. Gautama rendíthetetlen maradt, ellenállt e kísértésnek, így érte el a megvilágosodást, s ezáltal Buddhává vált.
Buddha Krisztushoz hasonlóan soha nem írt le egy szót sem. Követői és tanítványai (arhat, soshigata) a tant formába öntve világvallássá tették, amelynek mára kb. 400 millió híve van. Ám az eredeti tanok és a buddhizmus mai formái némiképp eltérnek egymástól. Buddha tanait elsőként a híres benáreszi beszédében foglalta össze, amelyet a buddhista vallásban máig „az igaz tan járművének” neveznek. E beszédben az embereknek megváltást ígér, ha a világban ismert két szélsőséges életmód (az élet vágyának való tökéletes odaadás és a szélsőséges önkínzás) végletétől tartózkodik, azaz a „középutat” járja. E beszédben közli felismerései lényegét is: a Földön minden élőlény alá van vetve a keletkezés és pusztulás vég nélküli, állandó körforgásának. Az állandó változás ezen folyamatát karmának nevezi, azaz világtörvénynek, amely szerint a lények megkapják méltó jutalmukat, vagy büntetésüket jelen életbeli viselkedésükért. Így hát az embereknek úgy kell cselekedniük életükben, hogy az minden pillanatban megfeleljen egy magasabb szintű elvnek (mosshoseki). Buddha a továbbiakban ezt mondja: „A Föld siralomvölgy, a szenvedések és a tehetetlenség börtöne. Sem a bőséges élet, sem a fanatikus önkínzás nem vezet üdvhöz, csak a mértékletes középút. Ez minden emberre vonatkozik, hiszen szellemükben egyenrangúak, így azonos jogaik és kötelességeik vannak.”
Ezután a Magasztos rátér tulajdonképpeni vallásgyakorlatának taglalására, azaz a „Tan kerekének megforgatására”, avagy – ahogy azt a későbbi hinajána buddhizmusban nevezték, – a „jármű” kifejtésére: amit nektek hirdetek, az a Négy Nemes Igazság
Négy Nemes Igazság:
1. A világban a létezés formája a szenvedés.
2. Ennek oka egyedül az elégedetlenség és a határtalan törekvés, amelyet az emberi létszomj és a birtoklási vágy vezérel.
3. Fel kell hagynunk ezekkel az önös törekvésekkel.
4. E törekvések felhagyása sem az élvezetekben való elmerüléssel, sem a túlzott aszkézissel nem érhető el, egyedül csak a „középút” követésével.
Buddha a „középső utat” „Nyolcrétű Nemes Ösvénynek” nevezi. A nyolc küllőjű kerék máig a buddhista tan szimbóluma. Az ösvény nyolc szabályból vagy fogadalomból áll, amelynek gyakorlását a Magasztos javasolta:
1. Minden dolog őszinte és tiszta szemlélete.
2. Őszinte és helyes gondolkodásmód.
3. Megfontolt beszéd.
4. Annak tudása, hogy a (helyes) életmód csak rajtunk áll.
5. Helyes cselekvés.
6. Állandó erőfeszítés a jó cselekedetekre, és a rossz elkerülésére.
7. A saját tettek és létezés állandó őszinte megfontolása.
8. Állandó koncentráció minden cselekedetünkben.
Emellett az alábbi öt tilalmat mindenképpen be kell tartani, vagyis tartózkodni kell:
1. Az emberi és az állati élet kioltásától.
2. A lopástól.
3. A helytelen szexuális élettől.
4. A hazugságtól.
5. A tudatmódosító anyagok használatától.
A Buddha által meghirdetett út legmagasabb elérhető célja a Nirvána, azaz a lét végállapota, amelyben legyőzetik a létszomj, a gyűlölet és a tompaság, mivel ebben az állapotban megszűnik a valóság felismerésére való törekvés. A születés, halál és újjászületés örök körforgását megtöri egy más létezési mód, így elérhető az örök lelki béke. Ebben a kérdésben Buddha osztozik minden más indiai vallás nézeteivel.
Buddha 45 éven keresztül vándorolt India északi tájain, tanítványaival együtt prédikálva. Halálának napját előre látta, és 80 éves korában hunyt el Kusinagarában.
A buddha-elv
A buddhizmus későbbi irányzataiban Buddha létének felfogása megváltozott. Míg a hinajána követői fenntartják azon nézetüket, hogy minden világkorszakban csak egy buddha létezik, aki az emberiség megmentőjeként lép fel, addig a mahájána tanok követői több, transzcendens buddhát is tételeznek. Ebben a felfogásban a buddha-elv „három testben” (trikaya) nyilvánul meg, a transzcendens buddhák pedig a buddha-elv különböző aspektusainak megnyilvánulásai.
A mahájána irányzatok transzcendens buddhái világon túliak, és a világi bódhiszattvák tanítóinak tekinthetők. A legfontosabbak: Amitábha (Amida), Aksóbhja, Vairócsana, Vadzsraszattva, Ratnaszambhava és Amógasziddhi, akik örökéletűek, és hatalmuk végtelen.
A vadzsrajána buddhizmus i. sz. 750-ben bevezette azt az osztályozási rendszert, amely minden transzcendens buddhához egy földi buddhát és egy bódhiszattvát sorol. Ez a beosztás azután széles körben elterjedt a mahajána buddhizmus minden irányzatában. Ezáltal a transzcendens buddha, Vairócsana a földi Krakuccsanda buddha, és hozzá tartozik Szamantabadhra bódhiszattva. A transzcendens Aksóbhja buddha megfelel a földi Kanakamuni buddhának, hozzá Vadzsrapáni bódhiszattva tartozik. A transzcendens Ratnaszambhava azonos a földi Kásjapával, és Ratnapáni bódhiszatva tartozik hozzá. Végül a transzcendens Amógasziddhi a földi Maitreja buddha, és Visvapáni bódhiszatva sorolható alá.
Bódhiszattva
A buddhizmusban a bódhiszatva egy szinttel Buddha alatt álló lény. Jövőbeli Buddhaként, az összes élőlény iránti együttérzésből önszántából lemond a Nirvanába lépésről, hogy élete végéig megvilágosodott emberként átadja másoknak a megvilágosodást (szatori).
A buddhizmusban a Buddha tanításai szerint élő gyakorlót néha bódhiszatvának is nevezik. A zenben ezt a kifejezést megtisztelő címként használják a szatorit elért emberekre.
Mahájána
A mahájána a buddhizmus egy irányzata, a théraváda (másként hinajána) mellett a vallás legjelentősebb áramlata. A mahájána („nagy jármű”) a i. e. I. század környékén alakult ki a hinajána („kis jármű”) irányzatból. Elsősorban népvallás volt, melynek köszönhetően a buddhizmus a társadalom alsóbb rétegeiben is elterjedhetett.
A mahájána és a hinajána egyaránt a történelmi Sákjamuni Buddha (Buddha) tanaiban gyökerezik, mégis több szempontból különböznek egymástól. Míg a hinajána az egyéni megváltásra törekszik, a mahájána követői azért akarják a megváltást elnyerni, hogy azt a többi élőlény javára fordíthassák. Ez a gondolat a mahájána példaképében, az irgalmasságáról híres bódhiszattvában testesül meg.
A mahájána a hinajánából származik. Tanításának legfontosabb elemei a következők: Buddha transzcendens természetének megértése, a bódhiszattva példája és az üresség (ku) fogalma. A hinajánától eltérően a mahájána nem fektet különösebb hangsúlyt a szerzetesi életmódra. A Nirvánát bárki elérheti, hiszen a bejutás nem csak saját erőnkön (jiriki) múlik, hanem – a hinajána gondolatától eltérően – Buddha és a bódhiszattvák segítségére (tariki) is számíthatunk. A nirvána elsődleges jelentése itt a tudatra ébredés, a megszabadulás (szatori) és az Abszolúttal (transzcendens) való egyesülés. Ez a minden élőlényben benne rejlő Buddha-természet tulajdonképpen fontosabb magánál Buddhánál.
A mahájána számos különböző iskolája révén Ázsia nagy részén elterjedt. Az egyik legismertebb iskola a chan (jap. zen). A mahájána tanításait a mahájána szútrák és a sasztrák
foglalják össze.
Vadzsrajána
szó szerinti fordításban: „gyémánt-jármű”. A vadzsrajána a tantrikus buddhizmus (tantrizmus) egyik irányzatának az elnevezése, amely a mahajánából származik, és az V. században alakult ki Észak-Indiában.
Tanításai később Kínába, Tibetbe és Japánba (mikkyo) is eljutottak. Főképp a buddhista gondolatvilágból átvett mágikus praktikákból áll (mudra, mandala és mantra). A formákat és a hagyományokat a különböző szent szövegekben (tantra) fektették le, és a később kialakult különböző irányzatokon keresztül hagyományozódtak az utókorra. A vadzsrajána tanai a buddhizmus ezoterikus hagyományát képezik, amelyben bizonyos jóga elemeket, ősi indiai természetvallásból származó tanokat és eredeti buddhista gondolatokat is találhatunk.
A karma
az ok és okozat összekapcsolásának elve, a legtöbb ázsiai vallás ideológiája.
Hinduizmusban
A karma szó indiai eredetű, és rokon értelmű a latin „creare” (megteremteni, előidézni), valamint a „kreatur” (teremtmény) szavakkal. Az indiai nyelvben ez „mű” vagy „tett” jelentéssel bír. Eredete az Upanisádok vallásfilozófiájában gyökerezik, ahol a tettekért járó jutalom okságának kulcsfogalmát jeleníti meg a lélekvándorlásról szóló tanítással összefüggésben. Az Upanisádok vallásos felfogásában, a Földi életben véghez vitt jó cselekedetek megváltáshoz vezetnek, vagy legalább is egy jövőbeli létben létrejövő boldog körülményekhez, míg a rossz cselekedetek rossz újjászületést eredményeznek. Ennek következményeképpen a karma szót többféle módon értelmezik a hinduizmusban: 1. mint egy szellemi vagy testi cselekvést; 2. mint egy szellemi vagy testi cselekvés következményét; 3. mint minden következmény összességét egy egyén cselekedeteiben, a jelenlegi vagy az elmúlt életekben, továbbá 4. mint okok és okozatok láncolatát az erkölcsi világban.
A karmáról szóló tanítás a legfőbb oka annak a pesszimizmusnak és a világtól való elfordulás hajlamának, amely a hinduizmusra és vallási ágazataira jellemző. Az okok és következmények közötti összefüggést az indiaiak mindig is ilyen világtól elforduló módon értelmezték, mivel a hindu vallásfilozófia az újjászületések körforgásából való végleges megszabadulásra törekedett. Ennek elérése érdekében az embernek Földi élete során nem volt szabad karmákat gyűjtenie, vagyis bármiféle, akár pozitív, akár negatív cselekedettől távol kellett tartania magát. Ez egy olyan általános vegetáláshoz vezetett, amelyben igazán sem jó, sem pedig rossz nem létezik.
Buddhizmusban
A karmáról (a cselekedet és annak következménye közötti kapcsolatról) szóló tanítást a buddhizmus és a zen is átvette, azonban teljesen másképp értelmezték azt. Ott az ok és okozat kapcsolata mindenek előtt az emberi sors determinisztikus (előre meghatározott) szemléletét jelenti, még a Földi életben is. A cselekedetek, a szavak és a gondolatok szoros és kölcsönös öszszefüggésben állnak egymással, és tartósan befolyásolják az ember sorsát.
A buddhatermészet
A buddhatermészet vagy Buddha lény (bussho) a buddhizmusban az abszolútum, és a végső valóság megértésének szinonimája. Ez minden lény valódi természete, amellyel eredetileg született, így ez az abszolút igazság, melyet mindenki birtokol, tekintet nélkül arra, hogy megvilágosodott-e vagy sem. A természet a dualizmus minden formáján túllép. A buddhatermészet felébredésének megtapasztalását a zenben szatorinak nevezik.
Buddha mint megjelenési forma
A buddha kifejezés elsősorban egy emberre utal, aki gyakorlásának erejével megtörte a létezés körforgását (karma), és a minden földi kötöttségtől való megszabadulás (Nirvána) által elérte a végső felébredést (szatori). Így egy buddha legyőzte a vágy minden formáját (azaz a rossz gyökerét) a létezés szomjával együtt. Földi élete végén a nirvánába tér, s többé nem születik újjá.
Minden világkorszakban megszületik (földi emberként) egy buddha, aki önmagában felismeri a Négy Nemes Igazság tanát, és megvalósítja a tökéletes megvilágosodás formájában. Sákjamuni Buddha, azaz a történelmi Buddha, a mi világkorszakunk tanítója, ám nem ő az egyetlen. Előtte már hat buddha létezett (Vipasjin, Sikin, Visvabhu, Krakuccsanda, Konagamana és Kásjapa), és utána jön majd a következő világkorszak buddhája, Maitréja.
Minden buddha pályafutása úgy kezdődik, hogy egy korábbi buddhánál leteszi a bódhiszattva fogadalmat arra, hogy maga is meg fog világosodni. Számos következő életében „a tökéletesség gyakorlatainak” transzcendentális módszereit gyakorolja. Utolsó életében buddhaként otthontalanságba távozik, és megalapítja rendjét. Földi halála után a nirvánába tér (azaz megszabadul az újjászületések körforgásából).
Buddha dharma
A történelmi Buddha tanításainak (elméleti értelemben felfogható rendszerének) megnevezése a mahajánában.
A zen alapelvei azonban elutasítják a felfogható tanításokat, és megpróbálják a transzcendentális tapasztalatot az ellentmondásosság felfogható kinyilvánításán (koan) keresztül támogatni. Ezért a buddha dharmát (buppo) nem racionális fogalmak rendszerének tekinti, amely megtanulható írott vagy szóbeli magyarázatokból áll, hanem közvetlen megvilágosodás élménynek, mely saját lényünkből keletkezik. A Buddha tanai így nem tanításokból formájában közvetíthetők, hanem a tartás formájában adhatók át (ishin denshin).
Buddhizmus
A történelmi Buddha által megalapított világvallás, kezdetben puszta megvilágosító tan, későbbiekben pedig vallás. Eredetileg buddhista szerzetesek közösségét jelentette, mely lazán kapcsolódott a világi hívekhez.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
