::Élelmiszeradalékok

::Élelmiszeradalékok név szerint

::A "génkaja"

::Kozmetikai adalékok

:: Mérgező ruhák

Ezeket a videókat érdemes megnézned:

http://vitaminszabadsag.com/index.php

http://vimeo.com/3801135

Miről is van szó?

Napjainkban az élelmiszer-elôállítás és -forgalmazás, valamint ezek ellenôrzésének jogi szabályozása speciális és ugyanakkor általános. Általános, hiszen a fogyasztóvédelmet, továbbá az általános termékbiztonságot és termékfelelôsséget szabályozó rendelkezések az élelmiszerekre is vonatkoznak. Ezzel párhuzamosan – mivel e termékek jellege alapvetôen és nagymértékben eltér az iparcikkekétôl vagy a szolgáltatásokétól – önálló, csak az élelmiszerekre vonatkozó jogszabályok rendezik az elôállítás és a forgalmazás területét. A következôkben arról olvashatnak, hogy minként valósul ez meg az Európai Unióban.

  Az élelmiszer-elôállítás az ember megjelenésével egyidôs. A kezdetekben gyűjtögetô életmódot folytató emberek is megkísérelték megôrizni a bôségesebb idôszakokban fellelhetô táplálékfelesleget a szűkösebb idôkre. E tevékenységüknek a rendelkezésre álló élelmiszer mennyisége, valamint eltarthatósága szabott határt. A tartósítási módok (szárítás, füstölés, sózás) elterjedésével lehetôvé vált, hogy a saját szükségletet meghaladó mennyiséget használati tárgyakra cseréljék.

Az egyik legkorábbi európai példa az úgynevezett német tisztasági törvény, amely már a XIV. században szabályozta – többek között – a sör elôállításához felhasználható anyagokat és eljárásokat. E szerint “sör az az ital, amelyet árpamaláta, komló és élesztô felhasználásával, forrásvízbôl erjesztés útján állítanak elô.” Ennél pontosabb, egyértelműbb meghatározást azóta sem alkottak e termékkörre, és e rendelkezés az idôk próbáját is kiállta, hiszen a mai napig érvényes Németországban.

Magyarországon az elsô törvényi szabályozás a XIV. században született a mérôeszközökrôl, a használatos űrmértékekrôl. A magyar legendárium egyik legelsô emléke a fogyasztóvédelemrôl Mátyás király rendelkezése a bor kimérésére használt “itczék” űrtartalmáról. Emellett már ekkor rendkívül szigorú céhelôírások vonatkoztak az alapvetô élelmiszer-elôállításra.

Az élelmiszerellenôrzés rendjét az élelmiszerekrôl szóló 1995. évi XC. törvény, valamint az annak végrehajtásáról szóló, többször módosított 1/1996. (I. 9.) FM-NM-IKM együttes rendelet, továbbá az élelmiszerek ellenôrzésének rendjérôl szóló 21/1998. (IV. 8.) FM-BM-HM-IKIM-NM együttes rendelet szabályozza.

Az élelmiszerekrôl szóló 1995. évi XC. törvény, következőképpen  határozza meg az élelmiszercsoportba tartozó termékek körét.

- Élelmiszer:

minden olyan növényi, állati – beleértve a mikroorganizmusokat is – vagy ásványi eredetű anyag, amely változatlan, elôkészített vagy feldolgozott

állapotban emberi fogyasztásra alkalmas. Nem minôsül élelmiszernek

a gyógyszer, a gyógyszernek nem minôsülô gyógyhatású anyag és készítmény,

a gyógytápszer, az anyatejet pótló tápszer, a gyógyvíz, továbbá a nem csomagolt ivóvíz és ásványvíz.

- Élelmiszer adalékanyagok:

minden olyan természetes vagy mesterséges anyag – tekintet nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem –, amelyet élelmiszerként önmagában általában nem fogyasztanak, alapanyagként nem használnak, hanem az élelmiszerhez az elôkészítés, a kezelés, a feldolgozás, a csomagolás, a szállítás vagy a tárolás folyamán adnak hozzá abból a célból, hogy a termék érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait kedvezôen befolyásolja. Hozzáadása azt eredményezi vagy eredményezheti, hogy önmaga vagy származéka az élelmiszer összetevôjévé válik.

Élelmiszer adalékanyag minden olyan természetes vagy mesterséges anyag – tekintet nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem –, amelyet élelmiszerként általában nem fogyasztanak, alapanyagként nem használnak, hanem az élelmiszerhez az elôkészítés, a kezelés, a feldolgozás, a csomagolás, a szállítás, vagy a tárolás folyamán adnak hozzá abból a célból, hogy a termék érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait kedvezôen befolyásolja.

Nem sorolhatók az adalékanyagok közé a technológiai segédanyagok, a növény vagy növénytermék védelmére használt anyagok, az élelmiszerekben felhasznált aromaanyagok, az élelmiszerekhez adott tápanyagok (például ásványi anyagok vagy vitaminok).

Az élelmiszerek elôállításához különféle adalékok használatára van szükség. Ezek lehetnek színezékek, tartósítószerek, antioxidánsok, emulgeáló szerek, emulgeáló sók, sűrítô anyagok, zselésítô anyagok, stabilizátorok, ízfokozók, étkezési savak, savanyúságot szabályozó anyagok, csomósodást és lesülést gátló anyagok, módosított keményítôk, édesítôszerek, térfogatnövelô szerek, habzásgátlók, fényezô anyagok, lisztjavító szerek, szilárdító anyagok, nedvesítô szerek, kelátképzô anyagok, enzimek, tömegnövelô szerek, hajtógázok és csomagológázok.

Lehetnek természetes állapotban lévô vagy különféle eljárásokkal feldolgozott növényi, állati, illetve ásványi eredetű anyagok, továbbá szintetikus készítmények.

Az adalékanyagok felhasználásának célja lehet az élelmiszer tápértékének megôrzése, a fogyaszthatósági idôtartam növelése, az élvezeti érték és a minôség fokozása.

- Tartósítószerek:

Olyan vegyületek, amelyek a romlást okozó mikroorganizmusok életműködését már kis koncent-rációban gátolják, lehetetlenné teszik, ezáltal a romlandó élelmiszerek élvezeti értéke fenntartható. A tartósítószerek lehetnek szerves, illetve szervetlen vegyületek. Legismertebbek a propion-sav és sói, a szorbinsav és sói, a benzoe-sav és sói, a hangyasav és származékai.

- Édesítőszerek:

Az élelmiszerek édes ízének kialakítására, vagy asztali édesítôszerként használatosak. Édesítôképességük igen nagy, de tápértékük nincs. Jól alkalmazhatók cukorbetegségben szenvedôk és az energiaszegény étrenden lévôk ételeinek ízesítésére. A szacharin, a ciklamát, az aszpartám és az aceszulfam-K a legismertebb.

- Színezékek:

Fizikai és/vagy kémiai eljárással elôállított készítmények, amelyeket élelmiszerekbôl és más természetes eredetű anyagokból állítanak elô úgy, hogy a színezôanyagot a tápanyagoktól és az aromaanyagoktól szelektív módon elkülönítik. Nem tekinthetôk színezô anyagoknak azok az anyagok, amelyeket azért használnak fel az élelmiszerek gyártása során, mert ízesítô, táplálkozási tulajdonságuk van, és amelyeknek színezô hatása másodlagos (például paprika, sáfrány). Legismertebb a kinolin-sárga, a tartazin, az amarant, a neukokcin, az azorubin, az eritrozin, az indigókarmin, a patentkék, a brillantfekete. Az élelmiszeriparban a nyersanyagok feldolgozása, illetve a termékek tárolása alatt fellépô színveszteségek és színváltozások kiegyenlítésére használnak színezékeket, tehát egy élelmiszernek színt adnak, illetve eredeti színét helyreállítják. Erre a tartósítóiparban különösen szükség van, mert a konzerválási műveletek gyakran az eredeti színezôanyagok elbomlását okozzák. Azonban az élelmiszereket nem szabad olyan célból festeni, hogy ezzel a nyersanyag rossz tulajdonságait elfedjék, vagy a fogyasztót megtévesszék az élelmiszer minôségével kapcsolatban.

Rádió Extrém „Egészséget mindenkinek” - Adalékanyagok
 

http://www.webbeteg.hu

ezen a honlapon megmagyarazzak mi mit jelent