:: A szem :: Fogak :: A Fül
Az immunrendszer szerepe
Az immunrendszer több funkciót is betölt: elpusztítja az ártalmasnak ítélt élő organizmusokat, semlegesíteni képes bizonyos mérgező anyagokat, lebontja az öreg sejtjeinket az újjáépítéshez, méregteleníti és tisztítja a testet, védekező anyagokat halmoz fel, immunissá képes tenni a szervezetet bizonyos már leküzdött antigének ellen. (Antigén = baktérium, vírus, káros idegen anyag, meg nem emésztett fehérje, stb.) Kétféle védekező mechanizmusra képes: vagy általános védelmi, vagy egyedi és kizárólag egy bizonyos antigén ellen. Az életünk során különféle fertőzésekkel találkozva immunis védelmet alakít ki ellenük külön-külön.
Fül:
A fülzsír, bár nem nyújt esztétikus látványt, természetes dolog. Fontos szerepet tölt be a fül védelmében, ezért nem szükséges teljesen eltávolítani a hallójáratból. Ha kifolyik a fülkagylónkba, onnan egyszerűen letörölhetjük.
A fültisztító pálcikák csomagolásán mindig feltüntetik, hogy azok a fül külső tisztítására szolgálnak: ez azt jelenti, hogy nem szabad őket a külső hallójáratba dugni. Ezzel több kárt tehetünk, mivel megsérthetjük dobhártyánkat, és beljebb tolhatjuk a külső szennyeződéseket, amelyek a dobhártya előtt összegyűlnek, és az összetömörödött fülzsírral együtt a hallás csökkenését, de akár gyulladást is okozhatnak. Ha úgy érezzük, hogy fülünkben túl sok a fülzsír, keressünk fel egy szakorvost, aki szakszerűen el tudja azt távolítani.
A vízben - különösen a természetes vizekben, de a medencékben is - sok baktérium él, amelyek fertőzést okozhatnak a fülben. Ez különösen akkor gyakori, ha fülünk sok szennyeződést és fülzsírt tartalmaz, amely remek táptalaj a baktériumok számára. A fertőzés általában a hallójárat apró sérüléseinél jelentkezik, és kezdetben viszkető, kellemetlen érzést okoz. Néhány napon belül azonban fülünk bedagadhat, eldugul és fájni kezd, különösen akkor, ha hozzáérünk a fülkagylónkhoz. Jellemző tünet az is, hogy az ember úgy érzi, mintha víz ment volna a fülébe, de az nem folyik ki, bárhogy is rázza a fejét.
Ilyenkor érdemes orvoshoz fordulni, aki valószínűleg gyulladáscsökkentő készítménnyel fogja kezelni a fertőzést. Gyakran segít, ha vattát dugunk a fülünkbe, amelyet átitatunk a gyógyszerrel, így az hosszú időn keresztül is kifejtheti hatását. A víz fülünkbe jutását megakadályozhatjuk füldugó alkalmazásával, azonban az orvosok arra figyelmeztetnek, hogy itt is óvatosnak kell lennünk, ugyanis a füldugó is felsértheti hallójáratunkat, amely újabb fertőzés forrása lehet. A hallókészüléket használóknak azt tanácsoljuk, hogy fürdés közben lehetőleg ne viseljék a hallást segítő készülékeket.
Egy felmérés szerint az amerikai fiatalok majdnem egyharmada kénytelen felhangosítani a televíziót ahhoz, hogy tisztán hallja a műsort. Ugyanennyien kényszerülnek beszélgetések alkalmával visszakérdezni, mert nem értették azt, amit beszélgetőtársuk mondott. A válaszadók 17 százalékának gyakran zúg, kattog a füle. Gyakori tünet az is, amikor azt tapasztaljuk, hogy mindenki halkan beszél, így erősen kell figyelnünk, hogy megértsük, amit mondanak. Korábban ilyen mérvű hallásromlás csak az idősekre volt jellemző, manapság azonban egyre több tizenéves tapasztal hasonló tüneteket.
A fiatalkori hallásromlást gyakran a túl magas hangerőn működtetett hordozható zenelejátszók okozzák. Az utóbbi időben egyre inkább elterjedtek azok a fülhallgatók, amelyeket be kell dugni a fülbe, így a hang közvetlenül jut a hallójáratba, és a belső fülben lévő hangérzékelő idegsejtek (receptorok) a zene teljes hangerejét érzékelik. A túlságosan erős megterhelés hatására ezek a receptorok fokozatosan elhalnak, egyre kevesebb idegsejt marad működőképes, így az érzékelt hang halkul. Mivel nem az összes receptor hal el egyszerre, a hallás elvesztése fokozatos; az ember nem érzékel hirtelen károsodást, így gyakran nincs is tudatában, hogy fülei sérülnek. Hasonló, az idők során felhalmozódó hallásromlás bekövetkezhet fertőzések és betegségek hatására, de együtt járhat az idős korral is.
Gyakran előfordul, hogy az emberek 100 decibel hangerővel hallgatnak zenét a fülhallgatón keresztül. Összehasonlításul: egy átlagos beszélgetés hangereje 60 decibel, egy fűnyíró 90 decibel erejű hangot ad ki, a láncfűrész vagy egy rockkoncert hangereje 110-140 decibel, míg egy puskalövés 165 decibel hangos. Az orvosok szerint a fő szabály az, hogy ha mások is hallják a zenét, miközben mi fülhallgatón keresztül hallgatjuk, akkor az túl hangos, így ajánlatos lejjebb halkítani. A halláskárosodáson túl a túl hangos zene azért is kockázatos, mert esetleg nem halljuk meg azokat a környezeti zajokat, melyek valamilyen veszélyre figyelmeztetnének: egy közeledő autó zaját vagy egy dőlő fa reccsenését.
A hallásromlás elkerülése érdekében ajánlatos megfogadnunk a következő tanácsokat:
- Legfeljebb 60 decibeles hangerőn hallgassunk zenét fejhallgatón keresztül, lehetőleg naponta csak egy órát, de mindenképpen kapcsoljuk ki időnként lejátszónkat, és tartsunk szünetet.
- Az emberek gyakran azért tekerik fel a hangerőt, hogy kiszűrjék a környezeti zajokat, és jobban tudják élvezni a zenét. Ezt elérhetjük úgy is, ha olyan fejhallgatót vásárolunk, amely leárnyékolja a külső zajokat, így már alacsonyabb hangerőn is tisztán hallható lesz a zene.
- Koncerten sose álljunk közvetlenül a hangfal elé.
Sokan tapasztalják, hogy repülőgépen fel- és leszálláskor kattog, bedugul a fülük. Ez felszálláskor nem veszélyes, azonban leszálláskor a fülben jelentkező nyomáskülönbség fájdalmas lehet, szélsőséges esetben pedig akár a dobhártya átszakadásával is járhat.
Ajánlatos ásítani, nyelni, rágógumit rágni, cukorkát szopogatni - tehát olyan mozgást végezni, amely megnyitja fülkürtünket, így kiegyenlíti a nyomást fülünkben. A gyerekek különösen érzékenyek erre. Ha gyermekünk elaludt az út során, landolás előtt ébresszük fel. Ha kisgyermekkel utazunk, és ő sírni kezd landolásnál, az kifejezetten hasznos, mert sírás közben kiegyenlítődik a nyomás a fülében. |