Nem olyan rég hatalmas szenzációként kürtölte világgá a Sun című ( körülbelül a Blikk ottani megfelelője) brit napilap, hogy a Manchester United szombati győzelmét követően, a csapat szélsője, Cristiano Ronaldo hatalmas orgiát rendezett a házában. A jól informált (?) újság szerint, a portugál sztár öt luxusprostit rendelt a buliba, amelyen részt vett másik két manchesteri játékos, a nyáron igazolt Nani és Anderson is. A lányok közül ketten is interjút adtak a lapnak, amelyben elmondták, hogy Ronaldo nagyjából 3000 ezer fontot ( kb. 1 millió forintot) fizetett az őket futtató „cégnek”, majd meglehetősen sok alkohol elfogyasztása után, a társaság együtt hancúrozott a medencében. A Manchester United vezetősége, a hírekre reagálva, rögtön bejelentette, hogy utánajárnak az ügynek, ami valószínűleg kimerül majd egy ejnye-bejnyében, de mit tehetnének mást? Ha a sztori igaz, és nem a sajtó kitalálmánya, akkor sincs igazából semmi csodálkoznivaló azon, hogy a fiatal, facér, multimilliomos futballsztárok így ütik el a szabadidejüket. Tisztában vagyunk ugyan azzal, hogy a kurvázás nem kimondottan fér össze az általános erkölcsi normákkal, de egy olyan világban ahol már a pornószínésznőket is művésznőnek szólítják, és állandó szereplői a heti- és napilapoknak, ott talán kicsit álszentnek tűnik az a felháborodás, amivel ezt a sztorit fűszerezik. Angliában egyébként komoly „hagyományai” vannak a futballisták kicsapongó életmódjának.

Vajon bírom még,vagy inkább szóljak a srácoknak?

A Manchester Unitednál maradva, rögtön a Vörös Ördögök történelmében találjuk minden idők egyik legbotrányosabb életű futballcsillagát, George Bestet. Az északír szélső 11 éven át játszott a klubban, 1968-ban Aranylabdát kapott. Arról, hogy milyen játékos volt, elég is annyit mondani, hogy ( az egyébként szintén „szent életű”, de az már egy komplett másik cikk) Diego Maradona az általa látott legjobb focistának nevezte az ördöngösen cselező középpályást. Best azonban nemcsak a pályán, hanem az éjszakai életben is meglehetősen otthonosan mozgott, számtalan botrányt okozott részegen, gyakran a drukkerek taxiztatták haza, mert bálványuk olyan ittas volt, hogy járni sem nagyon tudott. Nőügyeivel és piás balhéival állandó szereplője volt az akkori lapoknak, sorozatos botrányait csapatánál sem nézték jó szemmel, 27 évesen távozott is az Old Traffordról. Közel tíz éven keresztül futballozott még ilyen-olyan csapatokban, de közben egyre mélyebbre csúszott. Alkoholizmusa olyan súlyos méreteket öltött, hogy 2002-ben csak májátültetéssel tudták megmenteni az életét, de mivel továbbra sem tudott lemondani az italról, rövidesen annyira tönkretette a szervezetét, hogy 2005-ben, 63 éves korában elhunyt. Több mint százezren kísérték utolsó útján szülővárosában, Belfastban, az észak-ír reptér pedig mai napig az ő nevét viseli.

Best and his best friend

Korban kissé közelebb hozzánk is találunk azonban bőven botrányos életvitelű futballistákat. Az Arsenal legendás csapatkapitánya, Tony Adams és egykori csapattársa, Paul Merson nyíltan vállalták, hogy komoly alkoholproblémákkal küzdenek. Mondjuk, ez a bejelentés nem hatott különösképp az újdonság erejével, lévén elég volt ránézni a két Ágyús gyűrött ábrázatára és ezt bárki megmondta volna kapásból.

Dobjatok már be egy viszkis kulacsot

Csakúgy, mint Robbie Fowlerről. Az ex-liverpooli gólvágó azonban nem csak a szeszt vedelte literszámra, az a pletyka terjengett róla, hogy szívesen nyúl egyéb tudatmódosító szerekhez is. Hősünk ezen felháborodott és kikérte magának, majd nem sokkal később, az egyik gólját követően bemutatta hírhedté vált gólörömét, amikor is úgy tett, mintha az alapvonal fehér csíkját szippantaná fel.

Ne olyan mohón Robi!

 A ’90-es évek elsőszámú botrányhősei viszont nem az előbb említett előkelő urak, hanem az angol válogatott legnagyobb fenegyereke, Paul Gascoigne. Az egyébként angol létére bámulatosan technikás irányító megfordult a Newcastle, a Tottenham, a Glasgow Rangers és az olasz Lazio gárdájában is. A dohányzó és sörvedelő középpályás, nem meglepő módon, egész pályafutása során súlyproblémákkal küszködött, és gyakran gyűlt meg a baja a törvénnyel is.

Így lazít egy élsportoló...

 Kortársa, Teddy Sheringham szintén nem éppen példás magaviseletéről volt híres. A még ma is aktív csatár is elég otthonosan mozgott (és mozog ma is) az éjszakában, legnagyobb lebukása az volt, amikor a ’98-as vébé alatt cigivel a szájában és egy striptease táncosnővel az ölében fotózták le egy mulatóban.

Hát, Teddyék sem a templomból jönnek...

Napjaink Premiere League csillagai sem maradnak le sokban elődjeiktől, elég csak Rooney, Pennant, Barton vagy Terry nevét említeni. Bizony, John Terry, a Chelsea rettenthetetlen csapatkapitánya egy bírósági üggyé fajult, állítólag eldurvult orgia miatt maradt le a 2002-es vébéről. Terry többedmagával ült a vádlottak padján az ügyben, de végül felmentették. Mondhatjuk, jobban járt, mint csapattársa és jóbarátja, Joe Cole, aki egy hasonló buliból egy szál farmerben, véresen, összeverve menekült a városon keresztül, miután az általa választott nő barátja váratlanul megérkezett és nem tetszett neki az amit látott. Cole-t állítólag még a taxis sem ismerte fel, és alig akarta elvinni, majd végül elszállította a szélsőt az apjához, aki kifizette a fuvardíjat. A Liverpool jelenlegi játékosa, a villámléptű Jermaine Pennant viszont mindenhova autóval járt, és még az sem számított, mennyi szeszt döntött le előtte a torkán, egészen addig, amíg a rendőrök el nem kapták. Mivel az egykori Arsenal-tehetségnek ez már nem az első ballépése volt, az a focisták körében nem mindennapi eset fordult elő vele, hogy ténylegesen letöltendő szabadságvesztésre ítélték, és három hónapig elmélkedhetett a megjavuláson a börtönben.

Nem,ez nem az érettségi...

Az eddig felsorolt játékosok többsége azonban csak szereti a kelleténél kicsit jobban érezni magát, vannak viszont igazi megveszekedett agresszorok is, mint például Joey Barton vagy Wayne Rooney. Ha ezek ketten nem tudnának futballozni, bizisten a legkeményebb futballhuligánok lennének a brit szigeteken. A Newcastle alkalmazásában álló Bartonnak már a családi háttere is igen kényes, tekintve, hogy a bátyja éppen hosszú-hosszú börtönbüntetését tölti rasszista indítékú baltás gyilkosságért. Durva, de azért a kis Joeyt sem kell félteni, előfordult már, hogy égő szivart nyomott el csapattársa arcán egy karácsonyi bulin, összeverekedett egy Everton-drukkerrel egy thaiföldi edzőtáborozás után, és sikerült kirúgatnia magát a Manchester Cityből, amikor edzésen majdnem kikaparta Ousmane Dabo szemét.

Barton egyébként kedves fiú

Wayne Rooney sem kispályás, saját állítása szerint is már 14 éves kora óta lelkes látogatója különböző kuplerájoknak, de azt is tudjuk, hogy a cérna is meglehetősen hamar szakad el nála. Fiatal kora ellenére számtalan piros lap díszíti a statisztikáit, de szívesen bunyózik civilben is, leghíresebb esete, amikor a neki és társaságának beszólogató Blackburn-védőt, Mickael Grayt küldte a padlóra egyetlen jól irányzott jobbhoroggal egy étteremben.

Rooneyval jobb ha az ember jóban van...

Nemcsak a ködös Albionban játszó futballisták között találunk botrányhősöket, máshol talán nem kerül ennyi ügy nyilvánosságra, de azért például Olaszországban is van pár problémás focista. A Chelseatől kokainfogyasztás miatt kiebrudalt Adrian Mutu-ról például simán le lehetne forgatni egy szegény sorból a csúcsra emelkedett futballsztár tündökléséről, bukásáról, majd újjászületéséről szóló hollywoodi filmet. Mutu fiatalkorában került Romániából az Interhez, majd a Parmában lett igazán ismert játékos, ahonnan hatalmas összegért vette meg a Chelsea. Londonban a játék nem igazán ment neki, viszont végképp elmerült az éjszakai életben, többször látták őt is dohányfüstbe burkolózva, pezsgővel a kézben mulatozni a a legexkluzívabb bárokban. Amikor aztán az egyik orvosi vizsgálaton kokaint mutattak ki a vérében, az angolok lapátra tették. Itáliába visszatérve viszont újra a valós tudása szerint teljesít, bár, hogy még mindig vannak furcsa dolgai, azt az jelzi, hogy az egyébként már a negyedik házasságánál tartó klasszis most éppen valóságshow-t készíttet saját magáról. Az ő ügyeinél azonban sokkal hangosabbak már egykori pármai csatártársa, Adriano balhéi. Az Inter egykori feltartóztathatatlan brazilja évek óta csak árnyéka önmagának, már ami a futballt illeti, mert a piázást továbbra is magas szinten űzi. A közelmúltban pár megbotránkoztató fénykép is jelent meg róla, amint félmeztelenül, láthatóan nem szomjasan, cigarettával a kezében dáridózik egy szórakozóhelyen. Az Inter vezetősége sokáig türelmes volt vele, most azonban betelt a pohár, klubja már nem is nevezte az idei BL idei szezonjára, és úgy tűnik télen végleg meg is válnak tőle.

Mivan gádzsó?Nem elég menő a susogóm?

 A cikk elején említett George Best halálos ágyáról így üzent az alkoholistáknak: „Ne halj meg úgy, mint én!”. Kérdés, hogyan alakul Adriano további sorsa, de Best kívánságát az ő esetére, akár lefordíthatnánk így is: „Ne szúrd el úgy, mint George Best!”